Vasvári Vilmos

Vasvári Vilmos 1929-ben született Pilisszentlászlón, ahol édesanyja tanítónőként, édesapja erdészként kereste kenyerét. Édesapját az oroszok elhurcolták, soha többé nem tért haza Pilisszentlászlóra; útban a munkatábor felé, Temesváron meghalt. Az özvegyen maradt feleségnek két fiút − Vasvári Vilmost és öccsét − egyedül kellett felnevelnie.
Érettségi után Vasvári Vilmos nem tanulhatott tovább, dolgozni kezdett revizorként a Nyomdász Szakszervezet sportegyesületénél. 1950-ben bevonult katonának, ahonnan hadnagyként szerelt le 1953-ban. Mint tartalékos tisztet 1956-ban behívták továbbképzésre. Az ekkor kirobbant forradalom Szegeden érte, ahol a forradalmi katonatanács operatív tisztjeként részt vett a szabadságharcban. 1957-ben letartóztatták, és az államhatalom megdöntésére irányuló kísérlet vádjával öt év szabadságvesztésre ítélték. Büntetését a szegedi Csillag Börtönben, illetve a budapesti Gyűjtőfogházban töltötte le, ahonnan 1960-ban szabadult, amnesztiával.

A rendszerváltás után a Politikai Foglyok Országos Szövetségében (POFOSZ) vállalt munkát a meghurcoltak érdekeinek képviseletéért. 2001-ben megválasztották a szövetség elnökének, mely tisztet 2006-ban bekövetkezett haláláig töltötte be. A Szabadságharcosokért Közalapítvány munkájában kurátorként dolgozott.
továbbképzésre. Az ekkor kirobbant forradalom Szegeden érte, ahol a forradalmi katonatanács operatív tisztjeként részt vett a szabadságharcban. 1957-ben letartóztatták és az államhatalom megdöntésére irányuló kísérlet vádjával öt év szabadságvesztésre ítélték. Büntetését a szegedi Csillag Börtönben, illetve a budapesti Gyűjtő Fogházban töltötte le. 1960-ban szabadult amnesztiával.
Kiszabadulását követően a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár vasöntödéjében helyezkedett el, ahol 34 évig dolgozott fizikai munkásként. A vasöntödében – az emberpróbáló fizikai munka ellenére is – örömteli évtizedeket töltött. E közegben értékes, életre szóló munkatársi-baráti kapcsolatokra tett szert; rendkívül sokat jelentett számára a munkásszolidaritás naponta átélhető élménye. Szabadidejében szenvedélyesen írt. A jegyzetelést már kamaszkorában elkezdte, az írás azonban – börtönélményei hatására – szabadulását követően vált rendszeres elfoglaltságává.
Vasvári Vilmos 1984-ben ment nyugdíjba, de azután is – 2006-ban bekövetkezett haláláig – tevékeny életet élt. A rendszerváltozás után a Politikai Foglyok Országos Szövetségében (POFOSZ) vállalt munkát a meghurcoltak érdekeinek képviseletéért. 2001-ben megválasztották a szövetség elnökének, mely tisztet haláláig betöltötte. A Szabadságharcosokért Közalapítvány munkájában kurátorként dolgozott.
A Szerző a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésekben részesült.

Publikációk: