Líra & Dráma

Találkozások

Garay Zsuzsanna

Találkozások

Kritikák:

17.05.2009Kritika - Találkozások

zartkor.hu - Stanley

Tizennyolc találkozás. Tizennyolc olyan találkozás, amelyekre azt mondanánk; véletlen. Pedig mind teljesen tudatos, még ha nem is mi irányítjuk. Az írónő második könyve a nő-férfi kapcsolatot elemzi, értékeli és tárja elénk.

Kérdések hangzanak el, félbehagyott gondolatok kandikálnak felénk a Találkozások lapjai közül. Élethelyzetek, hétköznapi és mégis rendkívüli szituációk kerülnek elő a történetből, melyet a férfi fogalmaz meg, és ír le, bár ő csak egy fordító. Gabriella, a találkozások másik szereplője költőnő. Ők ketten kiskoruktól ismerik egymást, mégsem lehet megfogalmazni és eldönteni, hogy mi az, ami kialakul kettejük között. A tipikus nemek közötti különbségek és kétségek buknak felszínre minden találkozásnál. A temérdek vicsorgó kérdőjel, és a rengeteg talán és hátha, amit a remény tüze szít. De a válasz, és a megoldás mindig elmarad. A lelki élet, a gondolatok élnek, kavarognak, mennek az útjukon, az élet is múlik, mi pedig csak epekedünk, ábrándozunk, reménykedünk, de valójában semmi sem változik. Örök probléma, folytonos konfliktus a két nem közti életben.

Garay Zsuzsanna ismét egy olyan könyvet tett le elénk, amellyel a lélek útjaihoz találunk iránymutatást, és amely bizonyára sok emléket idéz fel mindannyiunkban, akár a helyszínek, a karakterek vagy a cselekmény kapcsán. Ez a sztori akár a miénk is lehetne. Velünk is előfordulhatna. S miért ne? Újból itt a kérdés, a „miért”, amire a választ megint csak félig nyitva hagyott mondat formájában kapjuk meg. Ez már a mi szerepünk, az olvasói hatáskör: elgondolkodni az olvasottakon. Márpedig ha írói cél létezne, akkor ez biztosan az egyik legalapvetőbb és leglényegesebb lenne!


Forrás: http://zartkor.hu/cikk/2009/05/18/garay-zsuzsanna-talalkozasok/

09.06.2009Találkozások

Magyar Demokrata

A novum Verlag kiadónál jelent meg Garay Zsuzsanna Találkozások című kötete, amely tizennyolc találkozás történetét meséli el. Az írónő második könyve a nő-férfi kapcsolatot elemzi, értékeli és tárja elénk.

02.03.2010Könyvajánló - Garay Zsuzsanna: Találkozások

olvasoszoba.blogspot.com - Monoriné Cs. Krisztina

Olyan rendszertelen találkozások sorozatáról szól ez a könyv, amiket nem terveztek meg előre, nem egyeztették a helyszínt, az időpontot, csak úgy megtörténtek. Az író felidézi a találkozásokat, hogy megértse, mi is történt valójában. Minden egyes találkozás után új színben látjuk az író szerelmét. Valahányszor az elbeszélő azt hitte, hogy egy lépéssel közelebb került a lány titkához, mindig kiderült, hogy csak egy festett maszkot látott, és nem a valódi arcot. A kiragadott mondatok sablonosak önmagukban, el kell olvasni az egész történetet ahhoz, hogy kirajzolódjon az igazi arckép.

Minél több kortárs magyar író könyve kerül a kezembe, annál inkább úgy érzem hogy valami nagyon el van rontva kis hazánkban. Sokkal több figyelmet kellene szentelni azokra az írókra/írónőkra akik ennyire remekül írnak, mint például Garay Zsuzsanna. Személy szerint sokkal jobban örülnék ha már ennek a könyvnek is visszaköszönne a borítója a metró aluljárókban vagy az utcákon lévő plakátokról. Nézzétek meg milyen szép! Ráadásul a borító hangulata megegyezik a regény tartalmával is, tehát ha ránézek máris végigpörög bennem az egész történet. Fantasztikus!

A történetről viszont nagyon nehéz írnom, mert attól félek nem tudom visszaadni azt az érzést és hangulatot, amit a regény olvasása közben éreztem. Teljes mértékben meg vagyok róla győződve, hogy én vagyok a célközönsége az írónőnek, olyan mintha nekem írta volna. :) Annyira tökéletes és gyönyörű, tele van szebbnél szebb gondolatokkal, mint például ez is:

"Én a szavakat őrzöm meg. Tudom, hogy régészek számára milyen fontosak a kerámiák, hiszen azok túlélik az idők viszontagságait az évezredek során. A tárgyak talán az időt állóbbak, mint az ember de nem mondanak el semmit a gondolkozásmódról, a hitről és még sok egyébről. Ezekről azóta tudunk, amióta létezik írás. Ugyanakkor a szavak erősek. Felveszik a versenyt a kővel, a cserépedénnyel. Mert egy-egy közmondást, szófordulatot megőriz a nyelv, még akkor is használjuk őket, ha már nem vagyunk tisztában a szólás eredetével, ha már a mögötte lévő szokás réges-rég kihullott az emlékezet rostáján, a szó megkövült, és megőrzött valamit, amiből a nyelvészek és a tudósok meg tudják oldani a rejtélyt."

A történet viszonylag egyszerű, hiszen egy férfi és egy nő véletlenszerű találkozásairól olvashatunk, de ezt úgy tálalta az írónő hogy mi ennél sokkal többnek lássuk. Gabriella jelleme titokzatos előttünk, így lépésről lépésre ismerhetjük meg, hogy ki is ő valójában, olyan mint egy rejtvény amit meg kell fejtenünk. Viszont a férfiról, - akinek a nevét sajnos nem tudtam meg - rengeteg információt kapunk, így megtudhatjuk, hogy fordító és hobbija az olvasás. Őrá egy kicsit mérges voltam, mert megváltoztathatta volna a sorsát ha kicsit bátrabb, szerintem nyugodtan elmondhatta volna az érzelmeit Gabriellának, nem veszített volna vele semmit sem. Attól függetlenül, hogy én másképp cselekedtem volna, mégis saját magamat véltem felfedezni benne, így nagyon könnyű volt azonosulni az ő szerepével. :)

Vajon még mitől olyan jó ez a regény? Mert ez akár velünk is megtörténhetne, hiszen mindannyiunk életében van egy férfi vagy egy nő aki mély nyomott hagyott bennünk, csak ezt akkor vesszük észre amikor már elment mellettünk. Ezért jobb ha odafigyelünk, különben életünk végéig bánhatjuk az elszalasztott alkalmat.

A könyvért köszönet a novum pro kiadónak! :)

20.07.2010Vágy

http://amadea.freeblog.hu/

"Esténként, ha ideülök az írógépemhez, szavakat keresgélek, mondatokat formálok, hogy méltó képet rajzolhassak róla. És ez már boldoggá tesz. Amikor magamban felidézem a mondatokat, amelyeket ő ejtett ki, úgy érzem, mintha megidézném őt a túlvilágról."

Garay Zsuzsanna: Találkozások
Értékelés: 4.89 tánc az 5-ből
Kedvenc karakter: -

Amikor először találkoztak, a lány tíz éves volt, a férfi tizenkilenc. A férfi valamiért megjegyezte őt, különös módon képtelen Gabriellától elszakadni. Az első találkozást további tizenhét követi...

Vannak olyan emberek, akik valamiért vonzanak magukhoz minket. Nincs köztünk jelentékenyebb kapcsolat, de a "kiszemeltünk" nem megy ki a fejünkből.

A főhősnek - akinek nem tudjuk meg a nevét, én pimasz módon elneveztem Gábornak, mint a második Mrs. de Wintert Jane-nek - ilyen ember Gabriella. Már kislányként magába zárkózó, titokzatos, a főhős a későbbi találkozások alkalmával sem tud meg sok mindent, csak apró morzsákat gyűjtöget róla, pillanatnyi benyomásokat. De nemcsak vele viselkedik így a lány, olyan, mint egy igazgyöngyöt rejtő kagyló, egyetlenegyszer mesél kicsit bővebben magáról a könyvet "írónak". Gábor szerelmes Gabriellába [milyen jól tudok nevet választani, nem?], és bár érzelmei viszonzatlanok maradnak, egy döntő ponton Gabriella tesz egy lépést, amit akár a történet csattanójának is lehet nevezni, megdöbbentően hat a szelíd sorok között.

De nemcsak Gabrielláról szól a regény, legalább ennyire benne van a főhős maga is, amit hibának ró fel, hiszen ez a regény a szeretett nőnek állít emléket. Az irodalom is nagyon fontos szerepet játszik, Gábor fordítóként dolgozik, de eme regény megszületéséről is beszél, nagyon emberien, Gabriella pedig verseket ír, főleg ez alkotja a két ember közötti kapcsolatot.

Garay Zsuzsanna nagyon jól ír, művészien bánik a szavakkal, szinte elringatja az olvasót. Nem szaladgálós könyv, szépen le kell ülni vele és elmerülni szavai tengerében.

Ui.: A borítóra annyira jó ránézni, egyszerű és nagyszerű.

02.01.2013Garay Zsuzsanna: Találkozások

http://pupillaolvas.blogspot.hu

„(…) ez is úgy kezdődik, hogy volt egy fiú és volt egy lány.”

 

Szerelmes történet lenne? Sorsregény, kicsiben? Egy egész élet?

 

„Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.

Minden szó, amit magamról elárulok,

ajándék, neked. Szent titok,

csiszolatlan gyémántok,

melyekből kirakhatsz egy arcot,

aki talán én vagyok.”

 

Már az elején megfogott a titokzatosságával. Meglepődtem, amikor néhány oldal után kiderült, egy férfi elbeszélő bőrében vagyunk, annyira nőre számítottam. De eltalálta a hangot. Érdekelt a meséje. Mintha valaki súgta-búgta volna ezt a történetet csak nekem, miközben együtt merengünk.

Ilyen érzetet kelt a könyv. Elhiszem pillanatokra, hogy ez igaz, így volt minden sora, mert akár így is lehetett volna. Emlékeket mesél, amik néha töredékesek, mint mindenkinek. Itt-ott feldereng valami elhelyezhetetlen párbeszéd, vagy pillantás, az emlékképnek megvan három-négy mozzanata, de egy évet, vagy egy helyet mondjuk lehetetlen hozzákapcsolni.

„Ha az ember benne van az események sodrában, akkor még nehéz elválasztani a jelentéktelen dolgokat a fontosaktól. Utólag már könnyű meglátni a történések fő vonulatát.”

Találkozásokat mesél el.

A férfi és egy lány, Gabriella találkozásairól mesél a történet, a „volt egyszer egy fiú, és volt egy lány”- mese.

Első találkozásukkor Gabriella még csak tíz éves, a fiú már egyetemista. Aztán egymáshoz nőnek. Pont az volt benne a szép, hogy nem a szokásos módon. Nem jön a forgatókönyv szerinti félszeg mosolyok, apró csókok, mindent elsöprő szerelem, majd valami gubanc, de azért kiengesztelődés. Egész más. Mint az emlékképek, ez is töredékes. Mégis egy egész élet története, és egy olyan szerelemé, ami bár sosem teljesül be a megszokott módon, meghatározó.

Sors és véletlenek? Egy-egy rossz pillanat, vagy épp csak szerencsétlen döntés?

Nagyon sok mindenen el lehet gondolkodni a könyv kapcsán, pedig szavai egyszerűek, hétköznapiak.

Bár a férfi és Gabriella alakja sem volt szimpatikus – sőt, Ádámék se nagyon, talán csak Kata –, mint karakterek, nagyon is érdekesek voltak. A férfi tipikus balfék. Sajnos nagyon is sok van ilyenekből, hát mit ne mondjak, ráférne egy csernus. :) 

Gabriella a gunyoros, titokzatos, magának való jégkirálynő. Valóban ennyire meg tud babonázni férfiakat az elérhetetlenség? Garay Zsuzsanna az írásával elhitette velem is, hogy igen. És nem tudtam teljesen én se kibogozni Gabriellát.

„Talán azért, mert a szépséget nem lehet megörökíteni. A szemek csillogása, a mozdulatok bája, a szavak eredetisége nem őrződött meg egyetlen festményen sem.”

Jólesett Tóth Krisztina után ismét valami olyat olvasni, amiben olyan hasonló dolgok történnek a szereplőkkel, amiket meg tudunk feleltetni a saját életünkkel; ismerősek. Balatoni nyaralások, gyerekkori táncbemutatók, kosárpalánk állítás, vizsgák, versek… De akár csak az emlékezés különös mikéntje – hogy mikor mit őriz meg az agyunk, és vajon miért maradnak meg néha olyan kristálytisztán a fejünkben látszólag jelentéktelen képek, míg mások szemében fontos dolgok egyszerűen kiesnek – nem emlékszel?! Hogy lehet hogy nem emlékszel?

Hm. És az hogy lehet hogy erre meg erre emlékszel?

Sok elgondolkodtató mondat és gondolat van benne, aminek fel lehet csippenteni a végét, és megnézni hova vezet.

 

Értékelés: 10/10 Nem vonok le, mert miért? Lehet hogy nem tökéletes, de egy tökéletlen életet egész páratlanul mesél el.

 

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 150
ISBN: 978-963-9916-07-4
Megjelenés időpontja: 2009-04-22
Átlagértékelés : 5
 2.990 Ft