Istenfélő ateizmus

Istenfélő ateizmus

Ujhelyi Sándor



Formátum: 13,5 * 21.5 cm
Oldalszám: 116
ISBN: 978-3-99107-838-8
Megjelenés időpontja: 2021-09-06
Érdekes témát boncolgat a szerző: lehet-e egyszerre ateista és istenfélő egy ember. Hogy a kettő a látszat ellenére miért nem zárja ki egymást, kiderül az igényesen érvelő, logikára épített, rendkívül pozitív gondolatokat sugalló kötetből.
„Megbocsájtás az, amikor kinyitod az ajtót,
hogy valakit szabaddá tegyél, majd rájössz,
hogy te voltál bezárva.”
(Ismeretlen szerző)

Előszó
„Kant a 18. század végén feltette a következő kérdéseket: Mit tudhatok, mit kell tennem, mit remélhetek és végül az összefoglaló kérdést, hogy mi az ember? Tulajdonképpen ezek a kérdések ma is időszerűek, és minden gondolkodó embernek valamiféle választ kell/ene/ adnia ezekre. A válaszlehetőségek között vannak a vallási jellegű válaszok, és a nem-vallási indíttatású válaszok. Hogy ki milyen választ tart elfogadhatónak, az nagyon sok összetevőtől függ. A nevelés, az egyéni élmények, a baráti kör, a politikai hovatartozás, életvitel, karrier, kulturális közeg… A társadalmi együttélés minden történelmi korban ezeknek a válaszoknak függvényében bonyolódik. Ahogy a kérdések is mindig aktuálisak, úgy az együttélés módja is mindig aktuális kihívásként jelentkezik. A történelmi múlt (és jelen) sajnos arról tanúskodik, hogy nem problémamentes ez az együttélés. Akár a demokrácia eszménye, akár a vallási béke ideája mindig távolinak tűnik. Az ide vezető út azonban nyilvánvaló. Ez pedig a toleranciát feltételező dialógus! Ennek gyakorlatához pedig két felismerést kell/ene elsajátítanunk: az egyik az, hogy a nagy kérdésekre nincs „bizonyíthatóan” egyértelmű válasz, a másik pedig az, hogy mindenkinek van valamekkora igazsága, amit az élete mutat meg. Köszönet a szerzőnek, hogy írásával egy nagyszerű kalandra hív, amelynek során előbbre juthatunk ezen az úton. Jó utat!”
Dr. Beer Miklós

„Hazánk története az elmúlt évszázadban sokszor kapcsolódott össze az eleve vereségre ítélt és ítélendő ügyek képtelenségeivel. „Oly korban” éltünk, amikor az emberi aljasság, az önkény és az irgalmatlanság magasztosult fel, már a hallgatáshoz is bátorság kellett. Két vesztes világháború, a vészkorszak mélységeinek végtelen sötétsége, és az ezt követő évtizedek küszködései jellemezték mindennapjainkat. Ez a mi örökségünk itt, Európa kapujában. A könyv szerzője, Ujhelyi Sándor egy sokgyerekes, bátor és tevékeny lelkészcsaládba született. Szülei egy szigorú erkölcsi normákat követő különös vallási irányzathoz tartoztak a Lutheránus egyház keretében. A felnövekvő lélek számára azonban a veszedelem gyakran nem a sokszorosan zárt falakon túlról leselkedett, hanem belülről emésztette az alkotásra, örömre vágyó lelket. Meg kellett találnia a szabadabb és járhatóbb saját utat. De mindenképpen öröksége, a szolidaritás fontossága, az értékek megőrzése és továbbadása a sokféle zűrzavar ellenére is. Ujhelyi Sándor tehát jó iskolát kapott, és amikor mérnökként mégis inkább a közösségteremtés és a vendégfogadás lehetőségei felé fordult, akkor találta meg igazán önmagát. Megértette, hogy valamennyien az Örökkévaló asztala, az atyai ház meghittsége felé törekszünk, ahol egymás testvérei és nem bírái vagyunk. Micsoda kiváltság - a zsoltáros szavaival - megvallani, hogy „asztalt terítesz nékem ellenségeim előtt”. Ezért is lett szerzőnk a 2015-ös menekültügy egyik meghatározó arcává, amikor a Migration Aid csoport megalakításával a menekültek emberséges fogadását és ellátását szervezte és szolgálta. Politizálni annyit tesz, mint a város jólétén fáradozni, éspedig elsősorban nem a múlt emlékeit ápolva, hanem a mában teremtve meg az elvárható ökumené, az együttlakozás működő szeretetének feltételeit. A könyv egy cselekedetekben gazdag élet jellemző pillanatait villantja fel. A kötet már-már oktatási segédanyagként is kezelhető. Mi mást kívánhatnék, minthogy a hátralévő időben készüljön el a második kötet, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 29. fejezete!”
Iványi Gábor

Ajánló egy ateista tollából
„Kedves Sándor!
Köszönöm a megtisztelő lehetőséget. Ámde tőlem ezek a kérdések nagyon távol állnak; lévén ateista és asztrológus - azaz racionális - beállítottságú vagyok. Bár tudnék „vitatkozni” avagy hozzászólni néhány gondolatodhoz; de az egy másik könyv lenne. A könyved címe igazából te vagy! Lévén Vízöntő jegyben a Napod - aki semmilyen vallásban nem hisz. No de hívő családba születtél! Érdekes, és tele ellentmondással. Ezért feszegeted e témát.
Kinek ajánlanám ezt az írást? Senkinek és mindenkinek!
Talán lehetne hosszabb terjedelmű. Ebből akár több száz oldalt is meg lehet tölteni tartalmasan. Az emberi élet értelme itt a Földön szerintem: fajfenntartás, ideális társ megtalálása, emberi kapcsolatok ápolása és képességeink hasznosítása. Sem előtte, sem utána nincs semmi. („Porból vétettél és porrá leszel!”)
Ha beleteszed könyvedbe soraimat, megköszönöm.
Üdvözlettel, Tamás”

Ajánló egy ateista tollából
„Nincs még 2 éve, hogy ismerem Ujhelyi Sándort. Mikor megtudtam, hogy kiadni készül gondolatait, jelentkeztem, hogy én (is) írhassak előszót művéhez.Első kérdésem teoretikusan: Miért volt a benső késztetés e könyv megírására? Utat keres, vagy kiutat? Van-e lét a halál után és kiknek? Számvetés 60 éves kor előtt?Érezhető a sorok közt a vívódás a hit és az általam követett ateizmus között. Az író gyermekkora miatt is látom a menekülést a hithez, és a menekülést a dogmatikus egyházaktól.Ez nem vallástörténeti könyv, de kitekintés a kereszténységen túlra és betekintés a kereszténység hitvilágába.Mélyen átitatja a humanizmus. Talán pont e vívódás miatt kezdett el aktívan párt-politizálni a szerző!Végezetül summázva Ujhelyi Sándor hitét: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti-e őt az ő hite?” (Szent Jakab apostol levele)
Várnai György

Édesapámnak, aki a jóra, és Édesanyámnak,
aki a szeretetre tanított…
„Hidd, amit hinni tudsz, tedd, amit tenni vagy képes, és engedd, hogy megtörténjen, ami megtörténhet.”
(Szabics Kata)

Szeretetteljes üzenet egy kórházi ágyról
Az általam nagyon szeretett Erzsébet nővérem elvállalta, hogy miközben küzd a rákkal, két kemoterápiás kezelés között elolvassa a kéziratomat, és aztán az alábbi levelet küldte részemre:
„Drága Útkereső Testvérem! Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat, amelyek foglalkoztatnak. Soraid által még közelebb kerültél hozzám! És lesznek emberek, akikben elindítasz majd egy pozitív folyamatot.Nem akarok elméleti fejtegetésekbe kezdeni, hisz’ alig tudok valamit.Engem a »Mit hogyan csináljak« foglalkoztat, de nagyon. A könyv fontos. Én is sokat olvastam, és olvasmányaim által kelt fel bennem a vágy, hogy megtapasztalhassak dolgokat. (Hogy kell magamat szeretni, mint felebarátomat, hogy »Isten országa bennetek van«, hogy »a betű megöl, a szellem megelevenít«, és sorolhatnám.)Hogyan csináljam ezeket? Hogyan tapasztalhatnám meg Istent, a Valóságot, akit nem egy szoborként vagy kívülállóként képzelek, hanem akivel kapcsolatba kerülhetek úgy igazán, harmóniában. Megtapasztalhatom… Az egyéni megtapasztalás a legfontosabb. Hiszen minden emberből 1 van. Egyéni az útja. Amilyen »módszer« nekem jó, nem biztos, hogy a másik embernek is az. Ami nekem működik az életemben, nem biztos, hogy másnál is működik.Bárki bármit mond magáról, minden ember Isten képmása és hasonlatossága. Isten bennünk van, ez igazán nagyszerű! Egy »kincsesbánya« vagyok! Ennek megtapasztalása pedig különösen az!Óriási, hogy szabadok vagyunk, szabadon élhetünk, választhatunk, tanulhatunk, tapasztalhatunk, és ha megszületik az igény bennünk, hogy tovább nézzünk, lássunk az anyagon, az Isteni mivoltunkat tudjuk tovább »mívelni«, és Vele egyesülve haladni a szeretet útján. Számomra ezért fontos minden pillanat, perc, nap ezen a földön, mert lehetőséget ad erre.Annyira szeretnék még élni!Megtapasztalni, hogy is lehet jól csinálni! Szabadon, spontán, boldogan, együttérzőn, szeretetben, összefogásban építve egyik a másikat. Lezárva a rossz hagyományokat, beidegződéseket, elméleteket és mindent, ami keserűséget jelent. Időt kérek még, amit egyre klasszabb állapotban tudnék eltölteni, másnak is örömére és segítségére. Istenem, ezt szeretném! Kérlek, hogy megkaphassam!Itt, a Földön szeretném megtapasztalni az el nem múló boldogság állapotát! Ó, de jó lenne!Ha a másik ember iránti elvárásainkat szeretet váltja fel, akkor leszünk boldogok!
Szeretettel, » Útkereső Testvéred«, Egérke”

Köszönet…
Iványi Gábornak, aki önzetlen szeretetével és megszégyenítő hitével megerősített,Dr. Beer Miklósnak, hogy rendkívüli módon lelkesített eme munkámban,Erzsébet nővéremnek, aki súlyos betegsége ellenére is vállalta, hogy megtapasztalásaival segít a bajban lévőknek, nekem is, Dr. Fabiny Tamásnak, dr. Beer Miklósnak, dr. Frölich Róbertnek, Iványi Gábornak, Karsai Gábornak, Kovács Miklós Ahmednek, Frenyó L. Bélának, a Dalai Lámának, hogy válaszaikkal megtiszteltek,Mindenkinek, aki közreműködött észrevételeivel, véleményével a könyvem megírásában, A Novum Publishing Kiadó munkatársainak, akik tökéletes munkát végeztek a nyomdai előkészítésben illetve e könyv kiadásában,Kökénynek a fotókért
Köszönöm!

Bevezető
„Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: »Uram, Uram!«
megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi
az én mennyei Atyám akaratát.”(Szent Biblia, Máté 7. 21.)
„Mi nem emberi lények vagyunk spirituális tapasztalatokkal, hanem spirituális lények vagyunk, emberi tapasztalatokkal.” (Teilhard de Charlin)
„Nincsenek jó és rossz emberek. Vannak EMBEREK, akik néha jó és néha rossz döntéseket hoznak.”(Szalay Bence, „A Viszkis” című film főszereplője)

2020 karácsony másodnapján
Minden csoda három napig tart, tartja a mondás, s a szeretet ereje a legszebb csoda.Idén a mai az utolsó nap, mikor még „kötelezően” szeretni kell a másikat, erőt véve magadon eljátszani, hogyan tombol benned a szeretet ereje. (Tisztelet a kivételnek.) Majd holnap reggel fellélegezvén visszatérsz eredeti kis közegedbe, s újra posztolhatod, mennyire eleged van a világból s karácsonyi zenék helyett inkább Tokió Hotelt hallgatsz, vagy más olyan stílusú zenét, melyből inkább rajtad lesz a világfájdalom. Érdemes volt? Érdemes volt három napra felvenned eme álarcot? Nem szorított, vagy nem lenne jobb inkább békében élned Magaddal? Mert addig nem lesz béke körülötted, míg saját magad el nem fogadod. Bizony mondom, félve gondolok a holnapra s félve gondolok arra, hogy újra beindul eme mocskos gépezet.

Ez is tetszhet Önnek :

Istenfélő ateizmus

Bodó Erzsébet

Terelt Életút

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők