Történelmi & Életrajzi

Két pogány közt egy hazáért pusztult el az igazságért

Lajos Z. Tamás

Két pogány közt egy hazáért pusztult el az igazságért

Mauthausentől a Gulágig

Olvasópróba:

Viharfelhők Európa felett, 1939

1939 elején meglehetősen jelentéktelen könyvecske jelent meg Pécsett, melynek címe Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében. A könyvet színéről "Szürke könyv-"nek nevezték el Magyarországon. Puha fedele volt, és kevesebb, mint száz oldalt tartalmazott. Az év végéig 36 000 példányban, hét kiadásban jelent meg. Tíz nyelvre lefordították, és angolul ötször újra kiadták.
A könyv szerzője nagybátyám, a harminchárom éves Dr. Lajos Iván volt.

Iván könyvére világszerte felfigyeltek, dühöt és elutasítást váltott ki német részről, ugyanakkor reményt és a jövő átértékelését eredményezte az Antant hatalmak között. A USA Kongresszusi könyvtárában (Library of Congress) helyezték el a könyvet, és a közönség számára hozzáférhetővé tették. Még ma is megkapható az antik könyvesboltokban.

Az első fejezet címe "Mindenki felelős", akkoriban rámutatott a sürgős és reális akció szükségességére. A szöveg folyamatos józan elhatározásokat követel a jövőt illetően. Iván könyvének alapját a német ipari és katonai közlemények, tanulmányok képezik, amelyek tükrözték a katonai készenlétet, és közvetítették a félelmet, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút.

A "Szürke könyv" egyenesen erre következtetett és a következő konklúziókat vonta le:
"Magyarországnak el kell kerülnie a háborút, hogy ne újra a vesztes oldalon
álljunk, másodszor 30 éven belül. Ez egy hosszú háború lesz, nem villámháború".
A német gazdaság és honvédség nem lesz képes győzni a végén.
Vajon belép-e az Amerikai Egyesült Államok a háborúba? Ez rejtély volt, de kétséget kizáróan
Amerika erőteljesen "támogatni fogja az Antant"-ot, anyagi dolgokkal, készülékkel
és fegyverekkel.
"Hitler meg fogja támadni a Szovjetuniót (USSR)", amely katonailag jól felkészült.
A háború az invázió napjától "a D-naptól ('D' Day) számított egy éven belül
befejeződik."
Annak ellenére, hogy Neville Chamberlain kijelentette: "Hiszem, hogy jelenleg béke van
".

Münchenből való visszatérése után rövidesen, 1939 szeptemberében, néhány hónappal később a Harmadik Birodalom (The Third Reich) erői megtámadták Csehszlovákiát és Lengyelországot. Az agressziót világosan igazolta Franciaország és Nagy-Britannia hadüzenete.
A tarthatatlan versailles-i békeszerződésnek megfelelően, az I. világháború befejeződött, a német nacionalizmus megújulva "virágzott" az alacsony életszínvonal következtében. A háborús készülődés megkezdődött, főleg az ipar fejlesztésével.
Adolf Hitlernek (Adolf Schicklgruber), "a branaui szörnyszülött"-nek Ausztriából –ahogy Iván nevezni szokta – sikerült tőkét kovácsolnia a levegőben lévő német nacionalizmusból, és tüzelnie a további "élettér" kiterjesztését (Lebensraum) a Rajna vidékén, a Szudéta-vidéken és Ausztriában (Anschluss). Hitler nacionalista politikája fellelkesítette a német közvéleményt, és a német nyelvű nemzetek egyesítését követelte. Megtámadta Danzigot Lengyelországban, állítólag azért, hogy felszabadítsa a német nyelvű populációt, de a valóságban stratégiailag fontos területeket foglalt el.


A villámháború kezdete

1939-ben Neville Chamberlain kormánya nem hozott világos döntést. A brit közvélemény még mindig csendesen "szégyenkezett" Edward herceg Hitler iránti szimpatizálása és a királyi család német csoportjának náci politikai befolyása miatt. Edward lemondását a közvéleménynek azzal indokolták, hogy feleségül vett egy elvált nőt, Mrs. Wallace Simpsont. Ezt a mentséget használták, hogy elfedjék politikai nézeteit és a náci orientációját. Edward herceg egy jelentéktelen kormányzói pozíciót kapott a Bahamákon. A történelem során, és még ma is, a kettős válás konzekvenciák nélkül tudomásul vehető a királyi családon belül.

Három gyűlölet irányította és határozta meg Hitler politikáját és céljait:
- Az "embertelen" versailles-i Szerződés, amit az I. világháború végén kötöttek. – A bosszúállás és a megtorlás vágya hajtotta.
- A zsidó kérdés a Birodalmon belül. – Kereste a "végső megoldást".
- Kommunisták iránti gyűlölete vezette. – Végső leszámolás a Szovjetunióval.

Hitler megtámadta Franciaországot Belgiumon és Hollandián keresztül, megkerülve a Maginot-vonalat, sarokba szorítva a brit haderőt Dunkirknél, csapdába csalta az első kanadai hadsereget Dieppe-nél, és invázióval fenyegette a Brit-szigeteket. A franciák fegyverletételét azon a vasúti kocsin hajtották végre, amelyen a németek vereségét aláírták az I. világháború végén.

A villámháború (Blitzkrieg) meglepő sikerével a magától értetődő kérdés fennállt, és az emberiség egzisztenciája érdekében sürgetővé vált a kérdés: képes-e végül Németország elveszteni egy háborút?

A harminchárom éves Dr. Lajos Iván erre a kritikus kérdésre és a többiekre is megadta a választ „Szürke könyv”-ében, amely 1939 elején jelent meg, mielőtt a háború kirobbant.
Ki volt ez a jogászhallgató, egy fizetés nélküli egyetemi alkalmazott egy kis, vidéki magyar városban, Pécsett?


Lajos Iván neveltetése és családi háttere

Atyai nagyapámnak, Ferencnek és nagyanyámnak, Bekeházy Beke Lenkének három gyermeke volt: László, Iván és Jolán. Iván, a középső gyermek, 1906. február 3-án született, tizennégy hónappal fiatalabb, mint apám, László.
A középosztályból származó gyermekek intelligens, intellektuális és "internacionális" légkörben nevelkedtek. Nagyapám történelemtanár volt, és ő valóban tudta a történelmet! Nagyanyám szintén jól tájékozott, jól képzett nő volt. Megszállottan próbálta a legjobb képzést és jövőt nyújtani a gyermekeinek. Elkötelezettje volt ennek a gondolatnak. Életében a későbbiekben, amikor óriási stressz és nyomás alatt volt, mindenképp arra törekedett, hogy a legjobb életfeltételeket biztosítsa gyermekeinek. A fiúk az úgynevezett reáliskolába jártak Pécs városában, ahol a nagyapám volt az igazgató.
Az iskola törekedett főleg a tudományos és gyakorlati tárgyak tanítására, annak ellenére, hogy a cisztercieknek és jezsuitáknak is volt iskolájuk a városban, melyek főleg a humán tárgyakra koncentráltak, mint az irodalom, művészet és zene. Mind a három gyerek kitűnő tanuló volt. A szülők Ivánt becenéven Öcsikének, mi Öcsi bácsinak, apám Somának nevezte, Jolánt Babának neveztük a családon belül.

Iván kibontakozása a jogi iskolában kezdődött. A jog volt az erőssége és kezdetben ez iránt érdeklődött leginkább. Iván tanárai mind egyetértettek abban, hogy diákjuk éles elméjű, rendkívül intelligens egyéniség volt. Később Molnár Kálmán professzor kiváló alkotmányjogásszal együtt a Pécsi Egyetem Jogi Karán szintén nagy érdeklődéssel fordult a politikai és nemzetközi jog felé.
"Szoros intellektuális kapcsolat alakult ki éles elméjű és legjobb diákommal, Ivánnal" – emlékezett rá Molnár professzor.

Egy alkalommal, amikor ketten beszélgettek a nemzetközi jogról, Molnár professzor javasolta, hogy Iván menjen a könyvtárba, nézze át a törvény pontos szövegét. Iván szerényen így válaszolt: "Nem kell elmenni a könyvtárba és átnézni a pontos szöveget", és a törvényt pontosan idézte fejből, szóról szóra, ahogy le volt írva. Hihetetlen memóriája és fényképező emlékezőtehetsége volt. Egy szövegrészt elég volt elolvasnia egyszer, és mindenre emlékezett szó szerint.
Képessége hasonló volt, mint Mozart csodálatos tehetsége és memóriája a zene területén.

Jogi tanulmányai során egy szemesztert Bécsben (Ausztria) tanult.
Iván minden vizsgáját a lehető legjobb minősítéssel tette le, elsőként érdemelte meg a jogi egyetem kitüntetését és érte el a "sub auspiciis gubernatoris" fokozatot, amelyet a kormányzat javasolt, és az államfő hagyott jóvá 1928-ban.

Amikor elérkezett az idő a tudományos fokozat átadására, Iván visszautasította az eskütételt Vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának. Iván legitimista nézetei miatt Horthyt "illegális" kormányzónak tartotta, aki elárulta az alkotmányt és IV. Károlyt. Az eskütétel szövegét meg kellett változtatni. Ezt a megkülönböztetést 1929. február 15-én érte el. A helyi újságok, a Dunántúl és a Pécsi Napló hosszú cikkekben üdvözölték elért eredményét. A tudományos fokozat átadási ünnepsége alkalmával egy gyűrűt kapott. Megkérdezték tőle, mit választ aranyat vagy vasat. Ő a vasgyűrűt választotta. Gyerekkoromban mindig csodáltam a szokatlan gyűrűjét. Losonczi professzor 1932-ben kapta meg a "sub auspiciis gubernatoris" címet. Mivel ő egyetértett az eskütétel szövegével, amellyel Iván nem, ezért az egyetem elsőként Losonczi professzort említi, mint aki megkapta a jogi egyetemen ezt a kitüntetést.

Iván kiváló gyerek volt, szorgalmas kamasz, aki tizenöt éves korában már szakértő volt a politikai ügyekben. Magas volt (185 cm körül), törékeny és vékony. Arca önbizalmat fejezett ki; merev, de mindig kedves volt az arckifejezése.
Mindig udvarias és magabiztos volt. Biztos volt benne, hogy rendkívüli tudásával mindenkit meg tud győzni az igazságról. Mindenkire úgy tekintett, mint olyan emberre, aki egyéni sajátosságokkal rendelkező, intelligens személy. Természetesen ez nem mindig volt igaz.
A pénzügyek semmit sem jelentettek Iván számára, pedig nagyon csekély térítést kapott munkájáért. Hosszú ideig Ivánnak nem volt fizetése! A legfontosabbra, a családra összpontosította minden figyelmét: szülei, bátyja és húga, unokaöccsei és unokahúgai mindig előtérben álltak. 1940-ben még csak gyerekek voltunk, mégsem feledkezett meg rólunk, nem kerültük el "Öcsi bácsi" figyelmét.

Mialatt a monarchia politikai helyzetét tanulmányozta, királypártivá vált: szükségesnek látta a monarchia helyreállítását, a Kárpát-medencében élő népek politikai egységét és gazdasági együttműködését. Ez a gondolat fogalmazódott meg benne, mialatt Bécsben tanult. Hazaszeretettől égve ennek a gondolatnak kötelezte el magát.

Az eseményekkel kapcsolatos emlékeim 1939-ig nyúlnak vissza. A háború már közelgett. Nagynéném és keresztanyám Jolán (Baba), Iván húga, hazatért Magyarországra, hogy előkészítse Angliába való áttelepülését fiával, Frankie-vel. A jövő, a politikai egység kérdése, a kanadai segítség lehetősége felmerült a megbeszéléseken: Jolán meg volt győződve róla, hogy Kanada feltétel nélkül támogatni fogja Angliát, ha kitör a háború. Iván egyetértett, de kitartott amellett is, hogy az Egyesült Államok előbb vagy utóbb be fog avatkozni a háborúba, és abban sem kételkedett, hogy Hitler meg fogja támadni a Szovjetuniót.

Ivánt meggyőződése miatt számos alkalommal próbálták fizikailag bántalmazni. Szerencsére nem sérült meg. Iván harcolt a "numerus clausus" eltörléséért. Ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, miszerint a németek el fogják veszteni a háborút, és ellene volt Magyarország németbarát orientálódásának. Amellett érvelt, hogy Magyarország tartsa távol magát a tengelyhatalmaktól (Axis Powers), és meg kell próbálni a távolmaradással megelőzni a katasztrofális véget, el kell kerülni, hogy harminc éven belül másodszor álljunk a vesztes fél mellé.

Nagybátyámnak, Öcsi bácsinak volt egy sétabotja, ami fegyverként is szolgált támadás esetén. A görbe markolata levehető volt az alsó részéről, a házáról. A markolatba egy centiméteres edzett acél volt beépítve, ólom heggyel a végén. Boldog voltam, amikor megengedte nekem, hogy játszhassam ezzel a veszélyes fegyverrel.

Iván nagybátyám mindig elfoglalt volt, írással és olvasással töltötte otthon is az idejét ezekben az időkben. Nagyszüleim a Rákóczi utca 44-ben laktak, Pécsett. Családunk mindig náluk gyűlt össze ünnepnapokon.
Nagyszüleim később átköltöztek egy nagyobb lakásba az egyetem főépületével szemben. Iván saját lakását Pécsett, a Báthory utca 6. sz-ban tartotta fenn.

1939 elején a "Szürke könyv" megjelentetése megváltoztatta Iván életét, és a családot is állandó félelem és izgalom töltötte el.

Murányi Gábor könyvében leírta Iván politikai aktivitását, a "Szürke könyv" megjelenésével kapcsolatos körülményeket, Iván életét és halálát. Murányi Gábor könyvének címe: "Egy epizodista főszerepe, Lajos Iván történész élete és halála" (Noran Kiadó Kft., 2006, Budapest, Magyarország). Murányi Gábor könyve kitűnő, részletes leírása nagybátyám politikai életének.
Én itt csak személyes megjegyzéseimet adom hozzá. A célom ennek a könyvnek a megírásával az, hogy megörökítsem nagybátyámat, Ivánt, a magam egyéni szemszögéből. Mélyen gondolkodó, előzékeny, kedves, emberséges ’reneszánsz’ egyéniség volt, ragyogó elmével, értelmes és kulturált hozzáállással, ami igazi ritkaság a mi időnkben.

...

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 110
ISBN: 978-3-99038-591-3
Megjelenés időpontja: 2014-12-14
 4.050 Ft
 2.430 Ft

Tavasz-tipp