Történelmi & Életrajzi

Philosophica Hungarica

Kránitz László Viktor

Philosophica Hungarica

Univerzalizmus

Olvasópróba:

1. BEVEZETŐ

Ebben a művemben fel szeretném tárni a világot, ahogy én látom. A könyv a tudatuniverzumról, a tudatkvantumról és áttételesen az evolúcióról szól, ezek tükrében taglalja a jelenlegi gondolkodási és vallási viszonyokat, majd egy merőben új gazdasági és társadalmi rendszer fölépítésére tesz javaslatokat.
Kezdetben a világ a mi legbelső énünkből, az úgynevezett egóból áll. Mindenki csak ezen keresztül tudja értelmezni. Legalábbis kezdetben. Hosszú út, amíg le tudjuk magunkról hámozni az egót. Tulajdonképpen ez a könyv is egyfajta bizonyságtétel erről. Ennek a fontosságára világít rá, ez egyik mondanivalója.
Létezésünk legfőbb alapkérdéseivel igyekszik foglalkozni e könyv, alapos gondolkodási előkészület után. Olyan dolgokról fogok írni, melyek mindnyájunkat foglalkoztatnak.
Könyvemben nagyon sok szó esik majd az ún. Legfelsőbb tudatról, vagyis Istenről. Ezek a fogalmak egymással kicserélhetők könyvemben, és általában az univerzalizmusban. Sokszor nevezem még ezenkívül Fő vagy Legfőbb Tudatnak is. Mindegyik szó ugyanazt jelenti.
Mindannyiunkban létezik egy kis világ, mindannyian maga a világegyetem összesűrített mása vagyunk. Mi magunk vagyunk a Fő Tudat e világi megfelelői, az univerzum leképeződése, de egymagunk vagyunk, egyedül. A Legfelsőbb tudat kvantumjai vagyunk, vagy ha úgy tetszik, álmai, Isten elméjében létezünk. Ugyanakkor a Legfőbb Tudat által létezik a világegyetem, már az is Ő valója, csak más tudati szinten. A Legfelsőbb tudat, így Isten a tudatunkban létezik, mint ahogy mi az Övében.
Erre ugyan nincs rálátásunk, mert nem is lehet, de ha a világegyetem összes gázporát, csillagrendszerét összeadnánk, és azt kvázi "kívülről" szemlélhetnénk, akkor az egy emberalakot öltene. Hogy miért azt? Az majd később kiderül. A fönti világegyetem a mi tudati tükörképünk, illetve elektromágneses és fizikai tükörképünk is. "Ahogy fönt, úgy lent is" szól a régről ismert mondás. A világegyetem végtelen a Legfőbb Tudat elméje és a végső soron a mi tudatunk miatt is.
Ezekre földi axiómák után lehet rájönni, ami bárkinek sikerülhet, ha veszi a bátorságot, és elkezd egy kicsit gondolkozni. Alaptörvények működtetik az anyaginak gondolt világot, amelynek főbb részei olyan dolgok, mint a gravitáció, a nagyobb több, mint a kisebb vagy a kevesebb. A dolgok egymás vonzáskörébe kerülnek, és vagy megbékélnek egymással, vagy megpróbálnak "kiszökni" egymás elől. De ami még fontosabb, rá kell jönnünk, hogy az anyagi világot tudati erők mozgatják, méghozzá olyan erejűk, amelyeket el sem tudtunk eddig képzelni. Az egész világegyetem működését meg lehet ismerni általunk, és a magunk, önnönmagunk megismerésével. "Ismerd meg önmagad" – tartotta már régen is a görög mondás. (A delphoi jósda bejárata fölött lévő fölirat kifejezi az egész univerzum lényegét.)
Ezen könyv elolvasása után jobban megismerheted önmagad, de félreértés ne essék, önmagadat, csak saját magad ismerheted meg. Ezt mások nem fogják (mert nem tudják, még ha úgy is adják ki magukat) megtenni helyetted. Ezért ne higgy soha mások varázsterápiáinak, különösen, ha azt pénzért kínálják (de erről majd a könyv második részében bővebben).
A könyv elolvasása csak az utat, az ajtót mutatja meg, de belépni már neked kell rajta, és hogy ott milyen "világ" vár rád, az már alapvetően determinálva van valamilyen fokon, már el van döntve. De végül te döntöd el azt, ami már előtte el volt döntve. Az egész életünk arról szól, hogy egy általában nem könnyű folyamat végén rájövünk, hogy melyik – a sok száz, vagy millió és milliárd közül – cél hozott minket ide, erre a földi tudati világába.
Ez a könyv nem akar – és talán ebben különbözik sok más könyvtől – meggyőzni, megtanítani téged arra, mi az "igazság", nem akarja "bebizonyítani" a saját igazát. Legalábbis nyelvezetében nem, ugyanis sokféle igazság létezik, körülbelül annyi, vagy tán még több is, mint ahányan mi létezünk vagy létezni fogunk. Persze vannak erősebb és gyengébb igazságok is, úgymond valódi minőségi különbségekkel köztük. Minden egyes létezés egyszerre tágulás és szűkülés, és van egy középpont, ahol minden eldől, koordináta-rendszerszerűen is, az Te magad vagy. Vagyis kvázi a világegyetem középpontja. Mivel azonban ebből végtelen van, így nehéz megmondani, mi vagy hol van a világegyetem közepe, talán úgy is mondhatnánk, mindig változik. Ezt az ún. határozatlansági törvényre is vissza lehet vezetni, vagy ezen könyv által bevezetett fogalomra, az ún. tudatkvantumra. Mint ahogy a történelem során is mindig változtak az ún. központok. Mindig voltak és vannak is birodalmak, illetve érdekcsoportok, amelyek éppen diktálják az iramot a világnak gazdasági, kulturális vagy éppen hadi értelemben. Ezután lehet, hogy máshogy lesz?


1.1. A Philosophica Hungarica meghatározása

A történelem során mindig születnek olyan alkotások, amelyek később lesznek hatással életünkre. A történelem végtelen folyama mindannyiunk életére hatással van. A történelmi események végtelen sorából azonban egyes elemek döntő fontosságúnak bizonyulnak. Olyan pillanatok ezek, melyeknek hatása messze túlmutat korukon. Ez a könyv is ebbe a sorba tartozik.
Ez a mű egy összefoglaló munka, egy újfajta filozófia és látásmód az életről és az univerzumról. Egy merőben másfajta látásmód, mint az eddigiekben megszokott. Egy szintézise az eddig ismert vallásoknak, filozófiai irányzatoknak. Egy merőben érdekes világ, ugyanakkor valóban az univerzum és általa mi magunk egy eddig nem ismert vetületét próbálja megismertetni a nagyközönséggel. A Philosophica Hungarica magyar mű, magyar nyelven íródott először, és magyar aggyal végiggondolt folyamatokat vet papírra, ismertet meg az olvasóval. Célja gondolkodásunk megváltoztatása, az eddigi életünkről, vallásunkról kialakított kép – ha nem is megváltoztatása, de az eddig bevett sémák, hiedelmek, és sztereotípiák – új megvilágításban való feltüntetése. Végeredményben egy újfajta világnézet (akár hívhatjuk később vallásnak is) az univerzum, univerzalizmus világnézetének megalapítása, amelynek egyértelmű és kizárólagos szimbóluma akar lenni a bemutató oldalon látható hurkos kereszt.
Az ún. Ankh régebbi szimbólum, mint az ún. keresztény kereszt. Jelentése isteni, maga az élet, az élet kulcsa. A fáraók hatalmi jelvénye és szimbólum a régi Egyiptomban. Igaz ugyanakkor, hogy a kereszténység elterjedésekor a kopt kereszténység is saját keresztjévé, jelképévé választotta, így ugyancsak jelenthet majd egyfajta átmenetet a kereszténység és az univerzalizmus között.
Ezen alapgondolatok mentén szeretném elkezdeni könyvemet, amely izgalmas olvasmány lesz, és inkább hosszabb, mint rövidebb. Érdekes dolog a könyvírás, a legfontosabb és talán a legnehezebb mindig a kezdés, utána a dolgok és gondolatok már maguktól jönnek. Egyik a másikra és másik az egyikre szépen felfűzve. Sőt, a munka közben érnek meg bizonyos gondolatok, olyanok, amelyek a mű elkezdésekor még egyáltalán nem voltak ott. Akkor lettek ott, amikor már a hozzájuk szükséges és elégséges feltételek fennálltak, gondolatok "elhangzottak". Akkor maguktól előtűntek. Ez igen érdekes. Tehát a gondolat gondolatot szül, erre már van bizonyíték, akár ezen könyv képében.

A Philosophica Hungarica – mivel magyar mű, így hatással lehet egy új magyar identitás kialakítására is, ezen alfejezet után egyszerűen P. Hunnak rövidítve – az egész egységes univerzumot próbálja egy teljes elmélet alá rendszerezni, az élet keletkezését, kialakulását, körforgását és a Legfelsőbb tudat (Isten) kérdését is új formában bemutatni. Nem törekedtem rá, de ahogy én is szellemileg felnőttem, úgy vettem észre magamon, hogy elméletemmel az eddig ismert minden nagyobb világvallás főbb tételeit akaratlanul is összegzem, szintetizálom, integrálom egyetlen nagy tér- és idő elméletbe, ami a mai tudósoknak is egyik főbb kutatási területe. Lehet, hogy ezáltal segítséget és főbb támpontokat is nyújthatok számukra.
A Philosophica Hungarica az univerzummal kapcsolatos gondolkodásmódja – még ha teljesen függetlenül is alakult ki –, régi egyiptomi világlátási mód, azon belül is a fáraók gondolkodásmódjához áll a legközelebb.
Személyes dologgal folytatom. Az Ankhot már 12 éve hordom, ebből az első 4 évben tulajdonképpen öntudatlanul. Nem tudtam, hogy az élet jelét hordom, véletlenül vettem meg egy gdanski (Lengyelország) vásárban, a piacon egykor volt, valaha létezett szerelmem után kutatva. Őt nem találtam meg, de úgy látszik, a válaszokat igen. Egy sima keresztet akartam venni a vásárban, de végül ezt ajánlották. Azt mondták az egy kopt kereszt, "egy másfajta kereszt". Nem tudtam akkor még, hogy egy egyiptomi ankhot vettem, az élet jelét. Meggyőződésem, hogy nagyon közel járok az igazsághoz, talán soha senki nem járt ennyire közel az "igazsághoz" még a történelemben. Igazi speciális látásmódban van szerencsém szemlélni a világot és most már benne magamat és a különböző kultúrákat és tudatokat.

Természetesen a mű megírása nem ment egyből, sokszor kellett újra kezdeni részeket, újra fogalmazni vagy értelmezni gondolatokat. Fokozatosan állt össze egy egésszé, mint egy kirakós játék, kb. úgy íródott. Az egyik rész vonzotta a másikat, de esetleg ki is ejtett már egy előzőt. Elkezdeni nehéz csak, de a lényeg az, hogy elkezdtem. Utána már mennek a dolgok a maguk útján. Ugyanakkor előrebocsátom: gondolataim többsége nem új, nagyon sok – ha nem is minden – megtalálható már különféle ősrégi – főleg természeti – vallásokban, de így, ennyire együtt még sohasem láttam őket, soha semmilyen művel nem találkoztam, ami így, ilyen összefüggésben tárgyalta volna a világegyetem keletkezését, az abban történteket és azok megértését. Ugyanakkor azt gondolom, ha elgondolásaim helyesnek bizonyulnak, akkor ez adhatja a tér-idő elmélet végső formáját: az egyesített tér-elméletet is. Ilyen értelemben Einstein gondolkodásának folytatását jelenti a mű, ami sok mindent érint: filozófiát, csillagászatot, biológiát, kémiát, geológiát, őslénytant és politikát, újfajta közgazdaságtant is. Na, és persze vallást.
Ezt nem személyes műnek szánom, írónak nem vagyok jó, de gondolkodónak, akár valláskutatónak és a régi és új szintetizálójának talán igen. Fontosnak tartom, hogy a XXI. századi lehetőségek és technikai vívmányok által elméletem és gondolkodásom alapja szélesebb körben is elterjedjen. Írásom nem keresztény, nem muzulmán és nem is zsidó. Művem tulajdonképpen kikerül a klasszikus vallási értelmezések alól. Univerzalizmus. Szintézise a régi egyiptomi kultúrának, az ősi vallásoknak és a modern tudománynak.

Nem véletlenül raktam az ankhot a mű elejére, már a borítóra, ez a mű szimbóluma egy ősrégi vallásnak és egyben új világnézeté is. A halhatatlanságot jelképezi, nemcsak földi, hanem túlvilági értelemben is. A fáraók hordták. Az élet kulcsa, és az amulettek sok tulajdonságának hordozója. Pozitív jelkép, az élet jelképe, a teremtés szimbóluma. Átmenetet jelenthet a régi természeti vallások, a természet isteni rendjében hívő vallások, a kereszténység és az univerzalizmus között.
Minden főbb egyiptomi istenséget ankh-kal a kezében ábrázoltak. A fáraók a tudás, a hatalom és az örök élet jelképeként viselték. Később az ankh vált minden titkos tudomány jelképévé, nemcsak Egyiptom, de az Új-babilóniai birodalom, Fönícia, Mexikó és Peru földjén is.
Az univerzalizmus nem új, de ilyen filozofikus formába öntve a legújabb, és szellemiségét tekintve az egyik legnagyobb ívű világnézet (vallás). Világnézet és vallás között van azonban még egy keskeny átjáró. Ez pedig: a vallás személyes, míg a világnézet semleges. A Philosophica Hungaricára mindkét nézőpontból lehet tekinteni. Ha akarod Istent, ha akarod, Legfelsőbb tudatot látsz a dolgok mögött. Ez már a tudatkvantum egyfajta megjelenése, lehet így is, és úgy is látni a dolgokat. A filozófiai fejlődés és gondolkodás egyik végső állomásához érkeztünk. Fontos, hogy nem merül mély moralizálásba bizonyos elméletek vagy más vallások kritikájával kapcsolatban. Nem vádol, nem kárhoztat. Nem keresi az ellenpontot, a gyűlölni- és megvetnivalót, nem valaki vagy valami ellenében határozza meg magát. Ő maga az önnönmaga, ok-okozati összefüggéseket keresve gondolkodik, érvel és megfejt.

Érvel és levezet bizonyos dolgokat. Ha úgy tetszik, bizonyít, eközben valóban újrakeveri a "kártyákat", olyan új módon szintetizálja és integrálja a régi filozófiákat és vallásokat, hogy méltán lehet gondolni, hogy idővel kialakulhat akár egy, az egész világra kiterjedő új mozgalom, új világnézet. Ez a könyv áttételes célja. Azonban elsődleges célja az olvasó szórakoztatása, tudati világának bővítése.


2. A TUDAT-UNIVERZUM, AZ ÉLET KIALAKULÁSA, KÖRFORGÁSA

Az univerzumot és létezésünket is a tudat irányítja és uralja, tudat nélkül nem léteznénk. Az, hogy tudunk "gondolkodni", a legbiztosabb válasz arra, hogy élünk, lélegzünk és vagyunk. Minden a tudatban létezik, még az univerzum is. A tudatot, de legfőképpen a Legfelsőbb Tudatot nyugodtan hívhatjuk „Istennek” is, a könyvemben többször hívom Fő vagy Legfőbb Tudatnak is. Tudatunk állandó összeköttetésben áll az univerzummal, ha tetszik, akkor az agyunk van, és vele együtt mi magunk vagyunk kapcsolatban az univerzummal.

Maga a tudat biztosít kapcsot tulajdonképpen a földitől az univerzális világ felé, onnan pedig a földi érzékszerveink által nem érzékelhető, azonban "érezhető" transzcendens és metafizikai világ fele, ahol visszakerülünk a Fő Tudatba. A tudat tudományos magyarázata az a kb. 4,5–4,6 milliárdos evolúciós fejlődés, ami kialakult a földi fejlődés (evolúció) által nálunk, embereknél. Ezáltal földi tudattal rendelkezünk. Ennyi idő kellett, hogy a Naprendszerünk megszületése után a kémiai és biológiai evolúció olyan szintre fejlődhessen, hogy mi is vissza tudjunk pillantani az Univerzumra, és képesek legyünk fölfogni azt a szót, hogy Isten és Legfőbb Tudat, és talán megérteni is képesek legyünk őt. Istent megérteni kell, és nem elsősorban imádni, mint az más, főleg a zsidó vallásban elvárt.
Más szóval kifejezve a tudat: ha a földi tudatot tekintjük, akkor minden immanens és transzcendens összessége, érzékszerveink által felfogott, valamint nem érzékelhető „érzések” és gondolatok összessége. A tudat által ismerünk, megismerünk dolgokat, nálunk nagyobbat, szebbet, jobbat. Az univerzum maga hatalom és élet, mozgás és állandó szintetizálás, de ezt az életet fenn is kell tartani. Életet viszont csak a halál segítségével lehet fenntartani.

Mindkettő az univerzum része. Minden halál egy új élet kiindulópontja, és minden élet egy új halál kezdete. A kettő végül egyensúlyba kerül. De amíg az "egyenlet" végül egyensúlyba kerül, nagyon sok minden történik, amit hívhatunk úgy is: személyes sors. Az univerzalizmus már ebből a szempontból sem halált tagadó és azt legyőzni akaró világnézet, nem követve ezzel a régi vallásokat és hiedelmeket, az emberek régi berögződéseit és félelmeit. A halál ugyanolyan nagyszerű dolga az életnek, mint a születés, ugyanolyan drámai, személyes és meg nem ismételhető dolog. Ugyanakkor, természetesen – mint más vallások is – csak itt a Földön lévő életet befejező halálról beszélek. A régi hitek azonban félelemből teszik ezt, a "bűnös életet" lezárandó szükséges zsoldként tekintenek rá, egyfajta magyarázatként, pajzsként használják, míg én máshogy tekintek a halálra, ami ugyanúgy az élet része, de kétségtelen, egy másfajta "élet" kezdeteként beszélek róla. Ugyanakkor természetesen semmilyen halált nem szabad "siettetni", mindegyik elkövetkezik akkor, amikor kell. Fontos azt is leszögeznünk – és ez abszolút ellentétes a keresztény tanításokkal – az univerzalizmus nem akarja "legyőzni" a halált.

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 574
ISBN: 978-3-99048-429-6
Megjelenés időpontja: 2017-02-21
 7.470 Ft
 4.490 Ft