Egyéb & Vegyes

Drága Ásványaim - My Precious Minerals

Kovács György

Drága Ásványaim - My Precious Minerals

Képek és Szavak - Images and Words

Olvasópróba:

Pomádé király új ruhája

A könyvcsinálás közben, de attól függetlenül is sok, ásványokhoz értő és nem értő emberrel volt dolgom, és mindkét tábor esetén gyakran jutott eszembe a közismert Andersen-mese. Előrebocsátom, hogy senkit sem akarok megbántani. A mese lényege az – mindenki tudja –, hogy a királynak a csodakelméből szőtt csodaruháját csak az okosok láthatják. Tehát a mesében senki nem lát semmit, de ezt (majdnem) mindenki letagadja. Kezdjük a gyűjtéssel, vásárlással: számtalan olyan nagy becsben tartott ásványom van (pl. lorándit, kochsándorit, szilvanit, agardit, vermikulit), amik szabad szemmel alig láthatók, és nagyító alatt is csak a szakember veszi észre, vagy egyszerűen nem emlékszem rá, hogy egy bonyolult, kis ásvány melyik része, milyen a rá vonatkozó szín és forma. Ha nekem ilyesmit kínáltak, mindig vevő voltam rá, ha nem volt túl drága, még ha nem is láttam a kis fehér foltot a szürke alapon. Nem mertem hozzá nem értésemet bevallani, és az alkalmat elszalasztani, mindig elhittem, amit mondtak, és nagyon ritkán csaptak be. A legtöbben ma is így reagálnak: nem merik megmondani, hogy ők bizony vagy semmit nem látnak, vagy látnak ugyan valamit, de, hogy azt kell-e látni, vagy mást, azt senki nem tudja.
A fényképezés mesterei nyilván tökéletesen értik a fény, a formák és színek világát, de nem volt mindig könnyű rávenni őket, hogy egy-egy darabnál a szép színes alapkőzet, vagy az összevissza törési felület helyett a kristályformát mutassák, vagy az átlátszóság, áttetszőség jelenlétét emeljék ki. Ezt igyekeztünk minden darabnál pontosan egyeztetni, de nem mindig sikerült. Ennek eredménye az, hogy a munka lezárásakor a közel 300 fénykép között maradt 4–5, amelyeket csak nagyon nehezen tudtam azonosítani, mert bizonyára nem figyeltem, és nem tudtam, hogy pici vagy nagy követ keressek, és esetleg olyan a kép beállítása, amilyet én soha nem is próbáltam. Hiába, ők sokszor mást láttak és gyakran máshogy látták a számukra újfajta fotóalanyt, az ásványokat. Nemegyszer kérdeztem: „Látjátok a bal felső sarokban ezt vagy azt?” A válasz az volt, hogy nincs ott semmi. „De ha egy kicsit megdöntöd balra?” Akkor talán… stb… stb.
A Pomádé-jelenséget a mélyen tisztelt publikum sem kerülheti el, de mindenesetre ebben is megpróbálok segíteni. Ha egy ásvány fontos tulajdonsága vagy érdekessége nem elég feltűnő, vagy túl kis része a képnek a teljes méretéhez képest, akkor arra külön felhívjuk a figyelmet. Pl. „a Z1 kép jobb felső sarkában áttetsző kék színt láthat, aki nagyon odafigyel” helyett külön betűkód a lokális látnivalókra. És kérünk, kedves Olvasó, hogy ne haragudj senkire, ha mégis néha Pomádé király hódolójának érzed magad.


Zárszó 1.

Az első kb. 50 000 betű (7000 szó) után úgy gondoltam, hogy itt véget vetek a szövegnek. Részben azért, hogy a tervezetet ne sértsem, részben bevallva, hogy rengeteg mondanivaló bennem maradt. Ezek tárgya: egyes ásványok sorsa nálam és másutt, gyűjtőtúrák, érdekes emberek és esetek, börze-kalandok, ajándékba kapott, egybe csomagolt, törékeny ásványok stb. Ezek ki is maradnak.
Lenne még egy kevés érthető tudomány a kövek, ásványok, drágakövek világáról, azok keletkezéséről, jellegzetességeiről, történetükről, neveikről, összetéveszthetőségekről stb. Sok anyagot gyűjtöttem a drágakövek és ásványok bibliai, történelmi, irodalmi és művészeti szerepéről.
Az ásványok és drágakövek ezoterikus hatásait sokan elemzik, megmagyarázva a napok, a csillagjegyek és a bolygók ásványait. A gyógyító (és esetleg ártó) ásványok (szak)irodalma és (ál)tudományos magyarázatai lenyűgözők, és a különböző irodalmi források ellentmondásaival is érdemes lenne foglalkozni.
Mindezekből csak egy csipetnyi kerül majd a könyvbe, de előtte első befejezésként csak egyetlen érzékeny téma következik (ill. látni fogjuk, hogy mégis több dolgot érintek még).


Csalás, becsapás, átejtés, kis és nagy turpisságok stb.

Ezeket a fogalmakat ritkán elemzik a szakkönyvek, legfeljebb azt mondják, hogy „csúnya dolog növesztett kristályt eladni természetes helyett”, vagy nem mindegy, hogy üveg, YAG vagy cirkónia van egy ékszerben briliáns (gyémánt) helyett.
Néhány példa arra, hogy mit értek csaláson – mind saját tapasztalat, és nem egyformán súlyosak, de illetlennek tartom őket, még akkor is, ha esetleg én voltam az elkövető.
Nem ildomos:
1. Megvenni valakitől valamit nagyon áron alul vagy eladni áron felül, vagy igazságtalan cserére rábeszélni, kihasználva az eladó (vevő) tapasztalatlanságát, szakértelmének hiányosságait, visszaélve a helyzettel. Pl. amikor nemes, víztiszta topázkristályt adtam alig nagyobb megkövesedett fáért. Egyszer egy előkelő, szép, nagy riói boltban nekem is megadatott, hogy ily módon spóroljak kb. 20 dollárt. A topázkristályt kvarcnak vettem, pedig legalább háromszor visszakérdeztem, és az eladó ragaszkodott a kvarchoz. A boltot megnézve nem volt és nincs lelkiismeret-furdalásom. Remélem, nem én tévedtem.
2. Összeragasztott, javított darabot hibátlanként eladni (olyan, mint letagadni, hogy karambolos a használt kocsi, amit el akarunk adni) – sajnos többször előfordult velem szemben.
3. Festéssel létrehozott más ásványként eladni olcsóbb anyagot. Mexikóban egy buszmegállóban alkudoztam két db. kb. 30–30 dekás türkiz maszkra. A busz már indulni akart, gyorsan kifizettem, elég olcsón megkaptam őket. Gondoltam, hogy bizonyára nem régiek, de az eladó legalább biztos hozzájut egy ebédhez, én meg 2 szép darabbal gazdagodtam. Valóban, a faragás nem volt rossz, de az ásvány türkizre festett kalcit volt, amit a buszra való felszállás után egy kis körömreszelő segedelmével meghatároztam.
4. Megolvasztott zöld sörösüveg ügyes lecseppentésével „gyártott” moldavitot árulni (zöld, fényben átlátszó vulkáni eredetű vagy helyesebben meteorit becsapódáskor keletkező üvegszerű drágakő).
5. Csalni. Amin ma a legjobban tudok mulatni sok-sok év után is… Kolumbiából hazafelé indultunk, és a repülőtéren (Bogota) derült ki, hogy maradt kb. 40 dollárnyi helyi pénzem. Az egyik boltban gyönyörű smaragd druzát láttam. Időm már alig, kifizettem, zsebre tettem, pedig nem volt kicsi: kb. 10x10x5 cm és legalább 6–8 mm-es smaragdkristályok és piritkristályok voltak fehér alapon. A gépre való felszállás és a szemüveg felvétele után láttam valamit, amit még soha: a gyönyörűen fénylő smaragdkristályok műanyagból készültek, és a fehér kalcitba 5–6 darabot és kb. ugyanennyi piritkristályt beragasztva készítették el az általam megvett, és azóta is relikviaként őrzött darabot. Megjegyzem, hogy korábban az összes ismerősöm által ellenjavallt bogotai helyi piacon vásároltam hasonló, de sokkal kisebb kristályokkal fedett kalcitokat, de azok valódiak.
6. Sőt, néhány éve vásároltam a Vaterán (fénykép alapján) egy régi vágyam szerinti „gyémánt kimberlitben” több példányát, és csak most, a fotók készítése közben vettük észre, hogy valószínűleg ragasztó is van a dologban. Ennyit a feltétlen bizalomról.
Természetesen folytathatnám, de nem akarok tippeket adni, csak a több odafigyelést és a kevesebb kapkodást javaslom, és csak maradjon meg a bizalom.
Most pedig visszatérek egy kicsit az alapokhoz.


DRÁGAKÖVEK – ÁSVÁNYOK – KŐZETEK – nagyon rövid összefoglalás

Miért kell erről is beszélni?
Hátha érdemes tudni, vagy mire idáig ér az olvasó, már lesz hozzá türelme, sőt, türelmetlenül várja a vonatkozó – nagyon egyszerű mondatokat, meghatározásokat és máris jobban érti az egyszerű ásványtani dolgokat, és stabil talajon áll a drágakő-tudománya, Erre szüksége is lesz..

Az ásvány természetes úton képződött vagy képződő kristályos vegyület (ritkábban elem). Ebből következik, hogy egy ásványfajt a kémiai összetétele és kristályszerkezete együttesen határoz meg. Számomra a legegyszerűbben a vegytani /kémiai képlettel (vegyjel/a kettő csak a terméselemek esetén egyezik meg) való leírhatóság fogható fel, noha ez alól is vannak kivételek.
Az ásványok keletkezése lehet: magmás, hidrotermás, üledékes vagy metamorf.
A Földön eddig körülbelül 4800 féle ásványt mutattak ki. Ez a szám kedvező a naiv gyűjtő számára, aki azt gondolhatja, hogy elegendő közel ötezerig számolni.
A kőzet természetesen keletkezett, különféle ásványok keverékéből álló, szilárd anyag, de lehetnek üvegszerű komponensei is. A leggyakoribb kőzettípusok tömegének több mint 90%-a mintegy tizenöt úgynevezett kőzetalkotó ásványból áll. Keletkezési módjuk szerint vannak magmás, üledékes és metamorf (átalakult) kőzetek.
A rendszeresen együtt előforduló ásványok együttese az ásványtársulás.
A most következő drágakő-meghatározásból látni fogjuk, hogy a könyvben szereplő ásványok nagy része drágakőnek tekinthető, emiatt érdemes a drágakövekkel külön is foglalkozni.


Drágakövek

Mi a drágakő, mi nem az, és mi a féldrágakő?
Valamikor azt tartották, és ma is túl sokan vallják és hirdetik, hogy csak a gyémánt, a rubin, a zafír és a smaragd (és esetleg az akvamarin, az alexandrit és a gyöngy) a drágakő. A többi ékkőként alkalmazott ásvány a féldrágakő (pl. kvarc, ametiszt, topáz stb.), és sok ásvány, mint pl. a galenit, szfalerit, hematit stb.) se nem drágakő, se nem féldrágakő.
Ma már másképp döntjük el, hogy mi a drágakő, sokkal rugalmasabb, megengedőbb a meghatározás.
Nem elsősorban a kémiai összetétel, keménység, kristályrendszer vagy az optikai tulajdonságok határozzák meg, hogy melyik ásványt nevezzük (tartjuk, minősítjük) drágakőnek, hanem az, hogy tetszik valakinek, szépnek találja, esetleg örül neki, képes megmunkálni, alakítani. De pl. az időtállóság és kopásállóság, a nehéz sérülékenység is fontos, de nem kötelező figyelembe venni.
Ez a meghatározás nem nagyon tudományos, de jól megfelel a mindennapi életnek, a valóságnak, nem beszélve arról, hogy a drágakövek ára, értéke és ezzel együtt a népszerűsége nagyon változó. Szemben pl. az arannyal, ami akár súlyra mérve, akár ékszerben alkalmazva iszoylagv stabilan tartja az árát és a népszerűségét is.
Érdekes, hogy háborúk és egyéb országos/nemzetközi zűrzavarok általában az arany beszolgáltatási kötelezettségével jártak együtt, a drágakövekre, beleértve a gyémántot is, tudtommal csak ritkán vonatkozott ilyen törvény/rendelet.
A féldrágakő fogalmat az értéket csökkentő, lekicsinylő jelentése miatt ma már nem használjuk, de nem is lehetne meghatározni.
Az összes drágakő elfogadottsága, ezzel együtt a keresettsége és ára nemcsak a tulajdonságaik függvénye, hanem a pillanatnyi divat és a kövekhez kapcsolható (tév)hiedelmek szerint is változik. Talán a gyémánt kivételével. Így könyvek jelentek meg a gyógyító ásványokról (nem feltétlen az elfogyasztásuk, gyakran a jelenlétük is elegendő), ismertek a csillagjegyekhez társított ásványok, a hónap ásványai, talán még a kövérek kövei, soványak ásványai is stb. Pl. az ametiszt megóv a részegségtől, a (feltehetően nem jól tárolt) repedező opál meg szerencsétlenséget okoz. Az arany meg az ezüst ma nem ásványnak, hanem fémnek minősülnek, de érdekes, hogy még ma is szerepelnek az engedélyezett ételszínezék ásványok listájában:
- E174 ezüst (színanyag)
- E175 arany (színanyag)
A világ más-más tájain más ásványt tekintenek csodatevőnek. A Távol-Keleten pl. majdnem mindenütt a jade-félék (nefrit, jadeit) a legnépszerűbbek, azok felelnek meg a legjobban az ottani mentalitásnak. A római költő, gyújtogató Nero császár smaragd-lupéja miatt akkoriban a smaragd volt az ókor legkedveltebb ásványa. (De az is lehet, hogy Nero a kor divatját követte és nem vezette.) Az ásványok és drágakövek meglepően sokszor és fontos helyen szerepelnek a zenében, képzőművészetben, irodalomban, sőt még a Bibliában is.

A drágakövek többnyire ásványok, de bizonyos szerves vagy részben szerves anyagokat, vagy akár kőzeteket is drágakőként kezelünk, ilyen pl.: borostyán, gyöngy, korall, gagát (szén). Az igazgyöngy (valódi, nem tenyésztett, sóstengeri) sok régi listában az alapkövekkel egyenrangú „drágakő” minősítéssel rendelkezett. Mint említettük, az arany, ezüst és a platina is drágakő, de ma már nem annak tartják, hanem fémnek.
A drágakövek értékét általában ékszernek megfelelően kialakított, csiszolt, polírozott, többnyire átlátszó kövek alapján definiálják.
A drágakövek árát, értékét a négy C határozza meg: (cut) csiszolás, (colour) szín, (carat) súly, (clarity) tisztaság. Áruk a nagyságukkal nem egyenes arányban nő. Egy dupla nagyságú, azonos minőségű kő ára akár 10–20-szorosa is lehet kisebb társa árának, mert a jó minőségű, nagy kövek ritkán fordulnak elő. Természetesen a „nagy kő” ásványonként eltérő. Egy 1–2 centiméteres tiszta, megmunkálható, nyers gyémánt már nagyon ritka kincs, hasonlóan egy akkora rubinhoz, vagy alexandrithoz. Ugyanakkor egy 10–30 centiméteres kvarc vagy berill, vagy topáz sem különleges ritkaság.
Általában a tiszta, zárványmentes köveket tartjuk értékesebbnek, de vannak kivételek: pl. az aranyszínű rutiltűk nagyban emelik a kvarcok értékét, avagy a csillagzafír és csillagrubin a bennük lévő rutiltól mutatnak értékemelő, csillagszerű fényhatást.
A gyémántok közül a víztiszta darabok a legértékesebbek, a szürkésbarna vagy sárga kristályok az értéktelenek, hacsak nem valami élénksárga vagy élénkbarna, vagy egyéb színűek, mert ez esetben már, mint színes kőnek, nagyon megnő az értékük.
A határok persze nehezen húzhatók meg. Érdekes a nem szervetlen, nem kemény borostyán, aminek értékét a benne lévő élőlény-maradvány zárványok emelik.
A drágakövek súlymértékegysége a karát, rövidítése ct., ami a gramm ötödrésze, tehát egy 5 karátos drágakő súlya 1 gramm. Ez a karát nem tévesztendő össze az aranytartalom egyszerű behatárolását jelző karát megnevezéssel, ami egy arányszám, rövidítése kt.


Kristályosodás

A nyelvújítás korában a jég kristályossá fagyásának alapján a jegecesedés szót javasolták a kristályosodás kifejezés helyett.
A kristályrendszerek és kristályformák felsorolása és rövid magyarázata a korábbi „Átlátszóság, színek, formák” c. fejezetben megtalálható. Az ásványok döntő része (kivételek a rövidtávon rendezett szerkezetű, régebben amorfnak tartott ásványok, mint pl. az opál) az alábbi kristályrendszerekben kristályosodik, ahogy már korábban is említettük: szabályos, négyzetes, hatszöges, háromszöges, rombos, egyhajlású és háromhajlású.
Ha a képződési körülmények lehetővé teszik (pl. van hely sík lapokkal határolt kristályok létrejöttére), a kristályokat a következő formák határolhatják: prizma, piramis, bipiramis, oktaéder, trapezoéder, romboéder, hexaéder, dodekaéder stb. A kristályok döntő része több forma kombinációjából áll. Bizonyos ásványoknál kettő vagy több hasonló méretű kristály szigorú rendben történő összenövése eredményezhet ikerkristályokat is.


Ásvány- és drágakő-meghatározás

Gyakran a kristályforma jól látszik, és sokat segíthet az ásvány meghatározásában/azonosításában, és fontos az ismerete a drágakő megmunkálásához. Az ásványok, elsősorban a drágakövek megbízhatóan csak műszeres mérésekkel azonosíthatók. Az ásvány roncsolása nehezen kerülhető el a keménység, a karcolási por színe, törés és hasadás mérésekor, ami csiszolt köveknél nem megengedett. Amíg nem állt rendelkezésre megfelelő műszer, főleg az optikai tulajdonságok mérésére addig a roncsolásmentes vizsgálatokat elsősorban szemrevételezéssel és tapintással végezhették el csak szakértők, és döntöttek. Nem mindig helyesen.

A tévedés joga mindenkinek megadatik: pl. a világ három leghíresebb rubinjáról derült ki, hogy spinell, ami bizony nem ugyanaz. Az egyik a brit koronában található Fekete Herceg rubinja, a másik az ugyancsak a brit kincstárban lévő Timur rubin, a harmadik pedig a Münchenben levő és 1830-ban a wittelsbachi koronába foglalt spinell, amelyet annak idején szintén rubinnak tartottak. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi hiba lehetséges a kisebb-gyűjteményekben.

Van még néhány, elsősorban a drágakövekre vonatkozó fontos fogalom, amelyekre most nem térünk ki, de egy felsorolást megérdemelnek:
természetes drágakövek, változatok,
kezelt drágakövek (kezelés lehet: hő, vegyi, festés, besugárzás stb.),
színes kövek, mesterséges (szintetikus) kövek, mű termékek, utánzatok
üveg, műgyanta, dublett, triplett.

Formátum: 18 x 27 cm
Oldalszám: 238
ISBN: 978-3-99048-080-9
Megjelenés időpontja: 2016-02-02
 8.750 Ft
 5.290 Ft

Tavasz-tipp