A magányban egyedül

A magányban egyedül

Mary J. River



Formátum: 13,5 X 21,5 cm
Oldalszám: 230
ISBN: 978-3-99131-595-7
Megjelenés időpontja: 2022-12-15
Milyen nehézségekkel szembesül a hotelt vezető fiatal anya, akinek ugyan van férje, támasza, de az mégsem adja meg a szükséges segítséget…? Igaz barátokkal van körülvéve? Viszontagságokkal teli életében a magányban önmagára talál?
1.

Ragyogó májusi reggel volt, a reluxák között halványan szűrődött be a napsugár, miközben odakint bársonyos ujjaival felitatta a fák leveléről a harmatcseppeket. Ennél szebb és csodálatosabb reggelt nem is kívánhatott volna senki sem. Maggie meredten bámult az ablak irányába és hallgatta a madarak vidám csiripelését, majd próbált ráhangolódni eme tökéletes nap kezdetére. A reggeli harmóniát a kávéfőző időzítője zavarta meg, – jelezvén – a fekete elkészült. Maggie lustán nyújtózott még egyet, és maga mellé tekintett, ahol férje Paul feküdt, mint mindig, hátat fordítva. A helyzetet szomorúan nyugtázva kipattant az ágyból és lesietett a lépcsőn a csábító illatok irányába. Gyorsan elkészítette a feketét, ami számára csak abból állt, hogy csészébe tölti, a másik adag tartalmát viszont gazdagon ízesítette – mivel férje így szerette. Ezután rápillantott az órára, és látta, hogy van még ideje felvinni Paulnak a reggeli kávét és talán még a fiát, Patricket is el tudja vinni az iskolába munkába menet. Visszaindult az emeletre, majd a hálószobába érve óvatosan teret próbált engedni a napsugaraknak. Paul unottan, kissé morogva fordult az ellentétes irányba, fejére húzva takaróját, ezzel nyilvánítva ki nemtetszését. Maggie igyekezett fürgén az éjjeliszekrényre helyezni az elkészült italt, hátha a finom illatok hatására Paul is értékeli eme gyönyörű reggelt. Sajnos erőfeszítése nem járt sikerrel, és látva férje elutasító magatartását, inkább átment fia szobájába.
– Jó reggelt Patrick, hasadra süt a nap, nézd, milyen csodás reggelünk van!
– Anya, nem nézhetném meg inkább később? – válaszolt Pat.
– Miért, mi a baj a mostani időponttal, már elmúlt nyolc, indulnunk kellene az iskolába.
– Szerintem én ma inkább apával megyek.
– Jól van, de ne induljatok túl későn, ő is még lustálkodik, adok egy búcsú puszit és megyek. A reggeli müzlidet azért elkészítsem?
– Nem kell még, mert nem szeretem, ha szétázik, mire megeszem.
– Oké, rendben, szép napot neked és vigyázz magadra, majd estére találkozunk.
– Szia, anya.
– Szia, Pat.
Ezzel Maggie sarkon fordult és berobogott a gardróbba, hogy megfelelő öltözéket keressen a mai nap tiszteletére. Vidám tavaszi színekbe szeretett volna öltözni, hiszen a lelke is a szivárvány minden színében pompázott. Miután kiválasztotta a megfelelő ruhadarabokat, útra kelt a munkahelyére.
Maggienek egy wellnesscentruma volt a város zajától távol eső zöldövezetben, amelyet hölgyek és urak egyaránt szívesen látogattak. Igazi nyugalom szigete volt ez, a rohanó hétköznapok háborgó tengerén, és aki egyszer ellátogatott ide, az bizonyosan máskor is visszatért.

Maggie még kislány korában – rút kiskacsaként – ábrándozott arról, hogy egyszer saját szalonja lesz, és mindenki hozzá fog járni. A rengeteg munka, kitartás és nélkülözés tette lehetővé, hogy álmai valóra váljanak, de megérte. A városban mindenki ismerte, bárhová is ment, mindenhol voltak barátai, ismerősei – legalábbis ekkor még ezt hitte. Az alkalmazottait nem beosztottként, hanem munkatársként kezelte és úgy is emlegette őket. Igyekezett mindenkivel a megfelelő hangnemet kialakítani, legyen az idős vagy fiatal, nő vagy férfi, esetleg gyermek. A jó neveltetésének köszönhetően kifogástalan mentalitással és toleranciával rendelkezett, és talán ez lehetett az oka annak, hogy annyi szeretetet adott az embereknek. Gyermekkorában mindenki csúfolta, és ő úgy gondolta, ha odaadó lesz másokkal, akkor jobban elfogadják és szeretik. Az idő neki dolgozott, a vézna, csempefogú, fakó hajú kislányból, gyönyörű nővé változott, de az emlékek a mai napig kísértették. Sokan irigykedtek sikereire és elsiklottak afelett, hogy mennyi energia és munka van az elért eredmény mögött. Az évek folyamán bizony voltak, akik elpártoltak tőle, de egyetlen barátja mindig mellette állt. Gyermekkori jó pajtása James, akivel együtt követték el a csínyeket, és aki mindig megvédte, ha valaki bántani merészelte. Testvérekként szerették egymást, óvodától az egyetemig, és ez a jó barátság megmaradt a mai napig. Nem találkoztak sűrűn, de azért felhívták egymást, ha volt egy kis idejük és amikor Maggienek nagyon sok dolga volt, akkor mindig megkérte Jamest, hogy segítsen neki, ő pedig természetesen igent mondott, és ez ma sincs másként.

Maggie szalonja egy nemzetközi találkozó színhelye lesz, ahol a konferenciák és vacsorák lebonyolítása mellett, a közös ellazulást is beépítették a csapatépítő tréning programjai közé. A szauna, a masszázs, kozmetika, tenisz és még számtalan kényeztető és szabadidős tevékenység szerepel a palettán.

Mikor Maggie beért a munkahelyére, rögtön titkárnőjéhez fordult.
– Jó reggelt Sue, mit szólsz a mai reggelhez, remélem minden olyan tökéletes lesz, mint amilyen tökéletesnek indult, de legalábbis az időjárás tekintetében. Megérkeztek a vendégek?
– Szervusz Maggie! Még nincs itt mindenki, de a nap folyamán megérkeznek – válaszolt Sue.
– Rendben. A szobák készen állnak, az ebédet lerendelted a teljes létszám részére?
– Természetesen minden a terv szerint halad.
– Bízzunk benne, hogy később sem lesz ez másként. A konferencia résztvevőin kívül, még hány vendégünk van, és még hányat tudunk fogadni?
– Egy pillanat, mindjárt megnézem. – Sue a papírjait kezdi fürkészni, majd felpillant. – Vannak vendégeink szólóban, vannak párok és még egy–két család is, de ők a jobb szárnyban lettek elhelyezve. Ahogy elnézem, van még pár szabad szobánk, egy- és kétágyasok. A balszárnyban elhelyezett vendégeknél is van még három szabad szoba, ha még mások is jönnének a konferenciára.
– Rendben Sue, akkor szervezd úgy, hogy a jobb szárny vendégei a jobb szárny szolgáltatásait vegyék igénybe, elméleti síkon ez kivitelezhető. A balszárny kapacitása teljesen le lesz kötve.
– Oké, és az étkezést hogy oldjuk meg?
– Természetesen megnyitjuk a másik termet, – amit az esküvői partikon szoktunk – így egymástól elkülönítve tudjuk lebonyolítani az étkezéseket és a vendégek sem zavarják egymást.
– Megyek és intézkedem, ha van még kérdésem, hol talállak?
– Az irodámban leszek, kell egy kis segítséget hívnom, hosszú lesz a hétvége.
– Jó, akkor én megyek és intézem a többi dolgot.
Maggie a saját birodalmába sietett, elindította gépét, és átnézte a frissen érkezett e‑maileket, majd a határidőnapló bejegyzéseit olvasgatta. A lapok már hónapokra előre beteltek üzleti megbeszélésekkel és programokkal. Természetesen ezek között a család is helyet kapott, és igyekezett a gyerekzsúrokat is felírni, nehogy a fiának csalódást kelljen okoznia. Így is olyan kevés ideje jutott Patrickre, mi lett volna, ha még azt a kis időt sem tudná vele tölteni. Maggie tökéletesen tisztában volt vele, hogy fiának mennyire fontosak ezek a közös pillanatok, ezért úgy gondolta, – hogy könnyítse a ránehezedő terhet –, felhívja Jamest, nincs-e kedve segíteni a hétvégén. Előkereste telefonját, tárcsázott és hosszasan hallgatta a csengést, már majdnem letette, mikor James végre beleszólt.
– Szia Maggie, mi újság?
– Szia, James! Nincs semmi különös, csak a szokásos hétvégi őrültekháza. Szerettelek volna megkérdezni, hogy nincs‑e kedved átjönni a hétvégén egy kicsit besegíteni nekem? Természetesen nem maradok adósod – válaszolt Maggie.
– Tudod jól, hogy rám mindig számíthatsz Maggie, de ha nem vagyok indiszkrét, akkor az a mindenben profi Paul mit fog csinálni, ő nem segítene néha neked?
– James, miért mondod ezt? Ő Patrickkel lesz, amíg én a vendégek kényelméről gondoskodom, de ha terhedre vagyok, akkor azt is megértem, és mondhatsz nyugodtan nemet, nem fogok megsértődni.
– Dehogyis, szó sincs ilyesmiről, neked bármikor szívesen segítek, csak azt nem értem, hogy a férjed miért nem vesz emberszámba téged és miért nem segít, ha a helyzet úgy kívánja?
– James, ez már lerágott csont, ezt minden egyes alkalommal elmondod nekem, hát már sohasem hagyod ki?
– Mit csináljak Maggie, egyszerűen nem bírom elnézni, amit ez az ember csinál veled és te hagyod.
– Miért, szerinted van más választásom? Ő a férjem és a gyermekem apja.
– Igen tudom, de például nem is kellett volna annak idején szóba állnod vele és sajnos a testvére is ezen a véleményen van.
– Jó, ezt most hagyjuk és váltsunk témát, holnap délután találkozunk úgy három körül, neked megfelel?
– Igen, bízhatsz bennem, én ott leszek, és már alig várom, hogy viszont lássalak.
– Rendben, köszönöm James, akkor holnap.
– Oké Maggie, szia.
– Szia, James.
Elköszöntek egymástól, de Maggie még nem fejezte be a telefonálást, felhívta Pault.
– Üdv Maggie, mi a helyzet?
– Kedves Paul a képlet a következő a hétvégére nézve. Nekem itt kell lennem, neked pedig Patrickkel. Mivel nem tudok most rátok időt szakítani, így szeretném, ha elvinnéd őt valami tuti helyre, kalandparkba, állatkertbe vagy ahová ő szeretne menni és persze minden bizonnyal a hamburgerezést sem fogja kihagyni – szerintem. Ha végeztetek természetesen eljöhettek hozzám, de ha megoldható, akkor inkább a nap második felében, mert teljesen el leszek havazva.
– Rendben Maggie, de én le vagyok égve.
– Paul te mikor nem vagy leégve? Egy hete kaptál fizetést és nem is te vásárolsz otthonra, hová tudod így elverni a pénzt?
– Tudod, hogy milyen sokba kerül az üzemanyag meg a különböző programok és belépők.
– Hát persze, minden bizonnyal, akkor este találkozunk, és ne felejts el Patrickért menni, ma karate órája lesz, holnap pedig lovaglás.
– Látod Maggie erről beszélek, hogy mindig nekem kell fuvaroznom a gyereket – méltatlankodott Paul.
– Igen Paul, de ha tudsz, egy jobb megoldást a kialakult helyzetre szívesen meghallgatom – válaszolt Maggie, majd folytatta.
– Sajnos kettőnk közül, csak neked van olyan munkahelyed, ahová nem kell bejárnod dolgozni és mégis kapsz fizetést. Bizonyára elkerülte a figyelmedet ez az aprócska tényező, hogy máshol ez nem így működne és tudod jól, hogy amikor bírok, akkor én is a gyerekkel vagyok.
– Tudom, de hát én nem tehetek róla, hogy ez így alakult – mentegetőzött Paul.
– Jó, akkor most ezen ne vitázzunk, majd este megbeszéljük, szervusz.
– Szia Maggie.
A telefonbeszélgetés befejeztével Maggie lázasan kezdett a munkába, elrohant a különböző részlegekhez, és rövid tájékoztatást tartott a kollégáknak és kolléganőknek az elkövetkező három napra vonatkozóan. Paul pedig – mint mindig – elkocsikázott a golfklubba a fiatal szinglikkel hetyegni és a sármos nagyfiút játszani. Ő ebben volt igazán nagy, evvel hódította meg Maggie szívét is évekkel ezelőtt.

A kicsi Maggie keservesen felépítette birodalmát, miközben elveszítette először az édesanyját, majd két évre rá az édesapját is. Már nem tudta nekik megmutatni, hogy milyen gyümölccsé érett az addigi fáradozásuk, és sajnos az unokájukat sem ismerhették. Maggie olyan sérülékeny korszakban volt, amikor megismerte Pault, hogy nem is csoda, mennyire könnyű dolga volt vele. Bár James figyelmeztette Maggiet, Paul természetére, ő annyira elveszettnek érezte magát, hogy a becéző szavak egyből rabul ejtették. Persze valahol a lelke mélyén tudta, hogy Jamesnek igaza van, de mégsem volt képes elfogadni az igazságot és ennek már kilenc éve. Paul éli világát, Maggie pedig csendben szenved mellette, elnézve allűrjeit. Az egyetlen dolog talán, amiért még nem változtatott, mert Patrick igazán odavolt az apjáért, ha ez nem így lett volna, akkor Maggie már valószínűleg rég dobta volna Pault. A szakításból azonban Maggie nem jól jött volna ki, mivel férje bizonyosan részt követelne az üzletből, amihez igazából semmi köze sincs, de mihaszna élete egy csapásra más dimenzióba kerülne. Maggie pedig olyan lelkiismeretes, hogy a fiára való tekintettel, valószínűleg még adna is tulajdonrészt Paulnak. Tehát a helyzet egyáltalán nem volt rózsásnak mondható, de Maggie némán, befelé fordulva tűrt és nem szólt senkinek. Igyekezett ott legbelül elfojtani magában, úgy, hogy senki se tudjon róla, de egyvalaki látta rajta, hogy mi zajlik benne és ez nem más volt, mint James. Őt nem tudta átverni, még akkor sem, amikor küszködött, hogy fenntartsa a látszatot. Az állandó elfoglaltság, a munka és a programok segítették abban, hogy ne gondoljon lelki nyomorára, a kérdés csak az volt, hogy meddig tudja így tartani magát?

A mostani vendégsereg is éppen jókor jött, így újból elterelhette gondolatait. Bár még csak csütörtök volt, de igyekezett mindent alaposan eltervezni és kivitelezni a tökéletes hétvége érdekében. Meggyőződése volt, hogy az elégedett vendégek visszatérnek és a tapasztalatai is ezt igazolták. Szeretett az emberekkel beszélgetni, szerette a gondolatait megosztani és lexikális tudásának köszönhetően tudott is miről csevegni. Maggie mindig is imádott olvasni, egész eddigi életében szinte mióta megismerte a betűket. Óvodás korában édesanyja olvasott neki esténként meséket, aztán később már ő olvasott fel, amikor a vacsorát készítették együtt. A repertoár nagyon széles volt, a receptektől a klasszikus irodalomig és minden napra jutott valami más. Hétvégenként kimentek a közeli erdőbe, és tanulmányozták a gyógynövényeket, megfigyelték az állatokat, gyümölcsöket és gombákat gyűjtögettek, így kerülve közel a természethez. Maggie imádta ezeket a kirándulásokat, és mindig izgatottan várta a szombatot. Ez olyan csajos program volt, mert amíg az édesapja a birtokot járta körbe, addig a lányok csámborogtak, és közben megvitatták az élet nagy dolgait. Megoldást ugyan nem találtak sok megválaszolatlan kérdésre, de a nyitva maradt gondolatokat most Maggie Patrickkel beszéli meg. Hiszen vannak olyan témák, melyek örök érvényűek maradnak, mint a szerelem, a romantika, a csalódás, a család és még megannyi más. Valójában Patrick is nagyon élvezte ezeket az együttléteket, ahol édesanyjával közös kalandokba keveredhetett, csak azt sajnálta, hogy mindezt nem a nagyszülők vidéki farmján tehették, bár Maggie ígéretet tett rá, hogy egyszer elviszi a fiát oda, ahol ő nevelkedett. Egy nyolcéves kisfiú talán jobban értékeli ezeket, mint a golfklubot, a jachtklubot, vagy bármely más felnőtt hobbit. Sajnos Paul nem igazán vitte Patricket a városon kívülre, neki tökéletesen megfeleltek a betonrengeteg által felkínált lehetőségek, sőt, ha tehette volna, talán még a lakásban is autóval közlekedik. A dolog érdekessége, hogy Paul igazából vidéki gyerek volt, de az ikertestvérével – Sammel – ellentétben, ő utálta a farmokat és mindent, ami a várostól távolabb esett. Mintha nem is ikrek lettek volna, tűz és víz, ég és föld, csak külsőre hasonlítottak egymásra, de az öltözködésük már elárulta róluk, hogy mennyiben különböznek. Sam a realista, Paul az álmodozó. Amikor Sam meghívta Maggieéket vendégségbe, Paulnak mindig valami sürgős és halaszthatatlan dolga akadt, vagy ha mégis ellátogatott testvéréhez, a vendégség veszekedésbe torkollott és nem volt ritka, hogy Paul visszarohant a városba, Maggie pedig Patrickkel egy‑két napot vidéken töltött. Legutóbb sem történt ez másként, bár a dolgok jelenlegi állása szerint ez a közeljövőben nem fog megismétlődni, mert itt a főszezonban Maggie nem tud a fiával távolabbi látogatást tenni.

Tehát csütörtök van és elméletileg minden készen áll a hétvégi roham fogadására. A személyzet naprakész, a segítség beígérve. Maggie este fél kilenckor gördül az otthoni kocsibejáróra. A ház ablakai, mint tágra nyílt hatalmas sárga szemek meredtek az éjszakába. Látszólag minden helyiségben égtek a lámpák. Vajon mi lehet az oka ennek a végtelen fényárnak? – kérdezte magában Maggie. Remélem, jó indokuk van a kivilágításra és nem az, hogy megint égve hagytak minden lámpát.
A lakásba belépve senkit sem látott, lepakolta a holmiját és elindult felkutatni a családtagjait. Patrick a nappaliban feküdt ruhástól és csendesen szunyókált, a tv‑ben mese ment. Paul az emeleti jakuzziban ázott, telefonnal a kezében és fogalma sem volt a világról. Maggie éktelen haragra gerjedt.
– Paul, megvacsoráztattad Patricket?
Paul ekkor érzékelte Maggie jelenlétét és felhúzott szemöldökkel, nagy csodálkozó szemekkel meredt rá, mintha Maggie kínaiul kérdezte volna és a telefon még mindig a kezében volt.
– Még nem volt rá időm – válaszolta.
– Mire nem volt időd, az egész ház kivilágítva, a gyerek ruhában alszik a nappaliban, a kaja a hűtőben érintetlen, te pedig itt áztatod magad és cseverészel?
– Nagyon fontos üzleti ügyben tárgyalok – felelte Paul.
– Valóban? És megosztanád velem azt a nagyon fontos üzleti ügyet, ami fontosabb a gyermekednél? – kelt ki magából Maggie.
– Nem mondhatom meg, mivel ezekhez a dolgokhoz te nem értesz – válaszolt Paul lekezelően.
– Lehet, de sajnos még egyik telefonod sem hozott annyit, hogy legalább a benzinpénzedet fedezze – válaszolt Maggie dühösen.
– Nem értem, mit vagy úgy oda, Patrick már nem csecsemő.
– Tényleg nem, de neki holnap reggel iskolába kell mennie, ellentétben veled, aki nagy valószínűséggel a holnap délelőttöt is elütöd majd valamelyik belvárosi szórakozóhelyen.
– Tévedsz Maggie, én kommunikációs tréningekre járok, nem szórakozni.
– Igen, akkor itt a remek alkalom, szívesen látlak a központban, gyakorolhatod a képességeidet.
– De drágám, nekem kell mennem a gyerekért, tudod, holnap lovaglás.
– Semmi pánik, a lovaglás délutáni elfoglaltság, kilenctől háromig kamatoztathatod tudásodat nálam, telt házunk lesz, bizonyára lesz beszélgető partner is.
– Rendben, de akkor te viszed Patricket az iskolába, mert nekem el kell készülnöm.
– Vajon miért nem lepődők meg ezen a válaszon, nem is vártam mást tőled, de ne aggódj, megoldom.
Ezzel Maggie sarkon fordult és a nappaliba sietett, felnyalábolta Patricket és az ágyába cipelte. Úgy gondolta, hogy nem vetkőzteti le, inkább majd reggel egy picivel előbb ébreszti, nem szeretné most kiűzni az álmot a szeméből. Lefektette Patricket, majd a konyhába sietett. Elpakolta a vásárolt holmikat, majd elindította a mosogatógépet és fürdeni ment.

Maggie egyre nehezebben tolerálta Paul kicsapongó életvitelét, már nem csak a saját munkája, de a férjével való állandó küzdelem is kezdte felemészteni az energiáját. Maggienek meggyőződése és mottója volt, hogy minden kihívás erősíti a jellemet, de ezt a terhet – úgy érezte – már nem tudja sokáig elviselni.

– Milyen szerencse, hogy a házban több fürdőszoba is van, így nem kell attól rosszul lennem, hogy Paul az imént ebben a kádban páváskodott – gondolta Maggie miközben a kádba lépett. Nyakig engedte meleg vízzel és levendulás fürdősót öntött bele, mennyei érzés volt elnyúlni és megpihenni a fárasztó nap után. Bekapcsolta a hidromasszázst és úgy érezte, hogy számtalan apró, selymes ujjbegy táncol a testén. Szinte tökéletesen ellazult, csak a gondolatai ne cikáztak volna egyfolytában. Annyira jól esett neki ez a kényeztetés, hogy egyszer csak elaludt a kádban. Erre akkor döbbent rá, amikor arra riadt, hogy reszket és tudatosult benne, hogy a víz egy kissé kihűlt. Gyorsan megtörölközött és a hálószobába sietett. Paul már javában horkolt, természetesen hátat fordítva. Maggie csendesen becsusszant mellé, de nem jött álom a szemére. Valószínűleg a kádban végzett előalvás tehetett róla, de nem tudott aludni, egyre‑másra az este történtek jutottak az eszébe és még megannyi más a közelmúltból.
Meddig lehet, meddig kell ezt tűrni, azért legyek megalkuvó, mert a fiamnak így a jó, de nekem? Engem kérdez valaki? – ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg benne, majd szép lassan elszenderült.
5 Csillagok
5* - 12.08.2023
T.M. Anikó

Másodszor olvasom. Volt sírás nevetés. Nagyon tetszik 🙂 Várom a folytatást

5 Csillagok
Kellemes csalódás  - 04.06.2023
Mariann

Ajándékba kaptam a könyvet. Sajnos a borító és a hátoldalon lévő leírás nem adja vissza mennyire magával ragadó alkotás. Egy éjszaka alatt végig olvastam. Egyszerűen nem engedte magát letenni a könyv! Sodort magával a történet. Olyan volt mintha egy folyón sodródó ladikban ülnek. Kiváló írás! Várom a folytatást!

5 Csillagok
Szuper - 17.04.2023
Anna

Rengeteg csavar van a sztoriban, ami letehetetlenné teszi a könyvet! Sok nő tud Maggie karakterével azonosulni, mert egy nagyon jól megírt karakter.Várom a folytatást, mert ennek folytatódnia kell!

5 Csillagok
Film - 13.04.2023
Mona

Nagyon tetszett, olvasás közben olyan volt, mintha egy film peregne a szemem előtt és én is ott lennék a történetben. Remélem lesz folytatás!

5 Csillagok
Imádom  - 28.02.2023
Ica

Nagyon imádtam minden mondatát olvasni. Egy élmény volt. Várom a folytatást.

5 Csillagok
2023.02.07 - 07.02.2023

Volt,hogy mosolyogtam,de volt,hogy a könnyeimmel küzdöttem.Bizonyos esetekben magamra ismertem.Ez az írónő elsö könyve,és nagy izgalommal várom a következőt!

4 Csillagok
Jó kezdet - 04.01.2023

Fordulatos, lebilincselő.Még sírtam is olvasása közben.Jöhet a folytatás.

Ez is tetszhet Önnek :

A magányban egyedül

Amira N.H. Harris

Váratlan szerelem

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők