Egy ügynök élete

Egy ügynök élete

Peter Flower



Formátum: 13,5 * 21,5 cm
Oldalszám: 208
ISBN: 978-3-99107-254-6
Megjelenés időpontja: 2021-06-07
Kaland, izgalom, erotika egy könyvben: izgalmas irodalmi kirándulás a biztosítási üzletág világába.
1. fejezet
Első lépések

„Csak az itt és a most létezik. Bárhová is mész, mindig itt leszel.”

Egy augusztus végi nyári reggel Péter arra ébredt, hogy rohadtul fáj a feje. Belülről mintha valami óriási présgép nyomná, feszítené iszonyú erővel a belső koponyafal minden négyzetcentiméterét egyenlő erővel kifelé. Kibotorkált a konyhába, bevett egy fájdalomcsillapítót, és a tegnap estére gondolva mosolyra húzódott a szája.
Felesége 35. születésnapját ünnepelték. Anita gyönyörű asszony volt: 165 centiméter magas, teltkarcsú, hosszú fekete hajú, telt keblű, életvidám teremtés, aki rajongásig szerette a férjét.
A bulin a közeli barátok vettek részt, illetve Anita munkatársai jöttek el. Jó hangulat uralkodott, Péter remekül érezte magát, bár talán a kelleténél több whisky-kólát fogyasztott. Emlékezett, hogy a kora este folyamán egy ötvenes, jól szituált férfi szólította meg.
Szóba elegyedtek. Először Anitát dicsérte, majd a következő kérdést tette fel:
– Mivel foglalkozol? – kérdezte.
– Mármint én? – kérdezett vissza Péter.
– Igen. Te – szólt a másik.
– Ne haragudj, de te a feleségem munkatársa vagy? – kérdezte Péter.
– Nos, nem igazán – válaszolta a férfi. – Én a feleséged munkatársának vagyok a… hmm, a barátja. Igen, azt hiszem ez a jó szó, a barátja.
– Perpillanat szabadúszó vagyok – válaszolta Péter.
Magában egy kissé dühös volt a másikra, mert a kérdés emlékeztette arra a helyzetre, amiben éppen most volt, és ami miatt nem érezte jól magát. Ugyanis munka nélkül volt. Már egy hónapja, amióta a vállalkozás, ahol dolgozott, csődbe ment. A válság a céget is elérte, ahol különféle projektek előkészítéséért és szervezéséért felelt. Az építőipar volt az első a gazdasági ágazatok közül, amelyet a válság megcsapott. Péter cége az elsők között ment tönkre. Elbocsájtották.
Amióta az eszét tudta, dolgozott, de most már egy hónapja csak a lehetőségek után futkosott, eddig nem sok sikerrel. A tartalékaiból még futotta, de tökéletesen tisztában volt vele, hogy még két hónapig bírja anyagilag, és ha sürgősen nem talál valami megfelelő megoldást, akkor el fog süllyedni. Erre gondolni sem mert. Belekortyolt az italába, és tekintetét a kérdező férfira vettette.
Mi a büdös francot akar ez tőlem?, gondolta.
– Volna kedved jó pénzt keresni? – kérdezte a férfi.
– Már megbocsáss, de ezt hogy érted? – kérdezett vissza Péter.
– Óh! Elnézésedet kérem, roppant udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Keresztessy Zoltán vagyok – folytatta a férfi –, és munkatársakat keresek pénzügyi területre.
– Szia! Szőllőssy Péter – mutatkozott be. – Mit jelent ez? Pénzügyi terület?
– Tudod – kezdte Zoltán –, manapság mindenki a banki szférára gondol, hogy ott van a nagy pénz. Persze ez igaz, de a biztosítók, apukám, na, ott lehet szépen keresni.
– Hahaha! – nevetett fel Péter. – Sajnálom, ez az ügynökösködés nem igazán érdekel. Köszönöm a lehetőséget, de én erre a munkára nem vagyok alkalmas. Nem akarok senkit semmibe beszervezni, vagy rátukmálni valamit valakire, amire nincs is szüksége.
Zoltán belefúrta a tekintetét Péter szemébe, és vizsgálódva nézett rá. Majd kissé összehúzva a szemöldökét megkérdezte:
– Miből gondolod, hogy erről lenne szó? Csináltál már valami ehhez hasonlót, vagy mondjuk pontosan ilyet? – kérdezte.
Péter zavarban volt a fürkésző tekintettől, majd kibökte:
– Nem, nem csináltam még ilyet.
– Akkor ne ítélkezz! – jelentette ki Zoltán.
– Van most valami halaszthatatlan elfoglaltságod a közeli jövőben? – kérdezte. – Mert ha nincs, akkor beugorhatnál hozzám az irodámba, és beszélnénk erről a munkáról.
– Köszönöm, öregem – válaszolt Péter –, de én egyáltalán nem értek a pénzhez.
Ja, el is buktam nem keveset. A fenébe is!, gondolta magában.
– Nem probléma, legalább nem vagy megfertőzve mindenféle előítélettel – mondta Zoltán.
Péter magába révedt, átfutott az agyán, hogy perpillanat nem csinál semmit, és amennyiben ebből tényleg lehet kivenni pénzt, az már előrelépés. Így hát rábólintott a meghívásra.
– Rendben – mondta Péter –, hétfő reggel kilenc megfelelő lesz?
– Pompás! – örvendezett Zoltán. – Itt a névjegykártyám, csörögj rám, az iroda címét a kártyán megtalálod.
– Rendben! Viszlát! – szólt Péter.
– Viszlát, hétfőn – köszönt el Zoltán.
Vasárnap volt. Péter arcára kiült az elégedettségnek és a büszkeségnek valami különös keveréke, ahogy a szoba ajtajából nézte, amint Anita a nagy franciaágyon aludt, összegömbölyödve, mint egy kiscica. Félig hason feküdt, a paplan a derekán keresztben. A fekete csipkebugyi és Anita formás fenekének látványa újra felélesztette benne a soha ki nem hunyó vágyat felesége iránt. Tudta, soha nem lesz olyan nő az életében, mint Anita. Kiegészítették egymást a mindennapokban, harmonikusan éltek, és egyformán szenvedélyesek voltak az ágyban. Péter volt az álmodozó, a merész, Anita a racionális, megfontolt. Már bánta, hogy a vállalkozásával kapcsolatban nem kérte ki felesége véleményét. Bár ő egy egyetemen dolgozott a rektor titkárnőjeként, mindig jó megérzései és meglátásai voltak.
Arra az elhatározásra jutott, hogy a délután folyamán megbeszéli Anitával ezt a pénzügyi munkát. Csak még azt nem tudta, hogy fogjon hozzá. Gondolataiból kizökkentette, hogy felesége megfordult az ágyban, derekáról a paplan lecsúszott, formás mellén a bimbó meredezve ágaskodott a hálószoba plafonja felé. A látvány, amit Anita nyújtott, izgalomba hozta Pétert. Óvatosan mellébújt, és finom, érzéki kis csókokkal illette felesége mellét. Fel a nyakához, orrát belefúrva szívta be Anita testének bódító illatát. Ez csak olaj volt a tűzre!
Szájával haladt lefelé, bekalandozva hegyeket, völgyeket, kis bimbózó részeket. De a völgyben megállapodva hallotta a finom sóhajokat, látta és érezte a has lassan emelkedő és süllyedő dombját, kényeztette a kedvesét. Nem kellett soká várnia: Anita belemarkolt a hajába, és egészen addig húzta fejét felfelé, míg a szájuk össze nem ért, hogy ajkai beszippanthassák a nyelvét. Érezte a forró vulkánt, amely szinte az egész testét körülölelte, olyan érzelmi hullámok kíséretében, hogy teljesen elvesztette minden kapcsolatát a külvilággal és csak azt érezte, hogyan forrnak ketten egy testté. Az érzelem és a testi kapcsolat eme kettősének tökéletes szinkronjában már olyan állapotba jut az ember, ami maga a Nirvána. Az elme tiszta, nincs benne semmi gondolat, csak a kedves él benne, az érzés pedig leírhatatlan.
Hétfő reggel fél 9-kor Péter a budai várnegyed oldalában lévő impozáns irodaház előtt keresett parkolóhelyet. Miután SMS-ben rendezte a díjat, szemlélődve nézett körül. Üvegtorony, nyüzsgő emberek, férfiak öltönyben, a nők kosztümben, szóval ahogy mondják, mindenki „üzleti öltözetben” közlekedett. Péter szeretett öltözködni. Nem volt piperkőc, de azért adott magára. Első látásra tetszett neki a miliő. Belépett az irodaházba, és a recepcióslánynál érdeklődött a névjegykártyán szereplő társaság és Keresztessy Zoltán után.
– Második emelet.
Nem használta a liftet, a lépcsőn ruganyosan mozgott, gyorsan ért fel. Mosolyogva értékelte, hogy még mindig remek fizikai kondícióban van, bár már negyven éves elmúlt. Belépett az ajtón, az előtérben egy dekoratív külsejű titkárnő
fogadta.
– Jó reggelt! Miben segíthetek? – kérdezte.
– Jó reggelt! Szőllősy Péter vagyok, és Keresztessy Zoltánnal van megbeszélésem 9 órakor.
– Azonnal szólok neki – mondta, majd elsiettet a belső irodák felé.
– Áh, Péter, jó reggelt! – jött ki az irodából széles mosollyal az arcán Zoltán.
– Gyere, fáradj be az irodába! – invitálta Pétert.
A szoba nem volt túlreprezentálva, de ízlésesen volt berendezve. Sugallta a cég nagyságát, a bútorzat és a berendezés pedig Zoltán egyéniségét tükrözte vissza.
– Foglalj helyet! Örülök, hogy eljöttél – mondta Zoltán. – Ezek szerint mégis érdekel lehetőség?
A fenébe! Most meg mit túráztatja magát? Biztosan élvezi, ha fölébe tud kerekedni másoknak.
– Meghallgatok mindent, megbeszélem a feleségemmel és döntök – válaszolta Péter.
– Oké, nem kell úgy mellre szívni! Vágjunk is a közepébe! Tudod, én ezt az irodát vezetem, mint ahogy már mondtam is neked. Harmincöt kolléga dolgozik közvetlenül az én irányításom alatt. Folyamatosan keresem a megfelelő embereket, és úgy ítéltem meg, hogy te is azok közé tartozol.
– Kik közé?
– Akik megfelelnek.
– Miből gondolod, hogy én is megfelelek?
– Nézd, én ezt a szakmát húsz éve művelem. Van szemem hozzá, hogy lássam, kik azok, akik könnyen tudnak kapcsolatot teremteni az emberekkel, és bizalmat ébreszteni önmaguk iránt nagyon rövid idő alatt. Ez a mi munkánk első és legfontosabb eleme!
Rövid hatásszünetet tartva folytatta.
– Nézd, amit fel tudok ajánlani… kezdetben egy kisebb összegű támogatás, amíg beletanulsz a szakmába, plusz a szerződések után jutalék – kezdett bele Zoltán.
– Ha már szóba hoztad a pénzt, mennyit lehet itt keresni? – kérdezte Péter.
Zoltán hosszasan nézett Péter szemébe, mielőtt megszólalt:
– Egy-két milliót.
– Na, az nem túl sok egy évben!
– Egy hónapban! Egy-két millió egy hónapban! Attól függ, mennyire kell a pénz, és mennyit vagy hajlandó érte dolgozni. Kis barátom, a lóvét nem adják ingyen. Érdekel a lehetőség?
Péter gondolkodóba esett. Ha csak 800 ezret meg tud keresni egy hónap alatt, már rendbe jön, kifizeti a maradék adósságát, Anitát is el tudja vinni egy szép nyaralásra, idővel a régi kocsit is le tudja cserélni, szóval elég ígéretesnek tűnt ez a lehetőség.
Mindketten hallgattak. Zoltán figyelte Pétert és tudta, hogy most jár az agya, neki pedig hagynia kell, hadd eméssze a hallottakat.
Péternek kavarogtak a gondolatok a fejében.
– Rendben van. Megbeszélem a feleségemmel, és egy pár nap múlva visszahívlak, ha ez neked is megfelel.
Ebben maradtak. Péter fejében egész nap csak ez az ajánlat járt, ami számos kérdést vetett fel benne. Hogyan fogja tudni ezt a munkát végezni? Képes lesz-e megkeresni a több százezer forintot, vagy akár az egy- vagy kétmillió forintot? Egyáltalán, hogyan működik ez, és kivel, kikkel fog majd egyáltalán szerződést kötni?
Mivel nem volt előtte más lehetőség, s a bankszámlán lévő összeg jobb esetben, szigorú beosztással is csak két hónapra elegendő, úgy döntött, belevág. De még hátravolt egy beszélgetés Anitával. Kellett a támogatása, nélküle nem fog menni. Remélte, hogy felesége meg fogja érteni.
Este mikor hazament, beszámolt Anitának az egész dologról, hogy belevágna egy új vállalkozásba. Elmesélte, amit megtudott, és kikérte a felesége véleményét.
Anita érdeklődéssel nézte férje szemében azt a gyermeki csillogást, miközben az új munkájáról beszélt. Ismerte már Pétert, hiszen tizenöt éve voltak házasok, és jól tudta, hogy mennyire el tudja ragadni a lelkesedés a férjét, aki néha még mindig úgy tud viselkedni, mint egy kamasz. De ezt szerette benne; hogy nem megalkuvó, hogy mindig mer valami nagyot álmodni, és mindig fel tud állni a padlóról.
(Sajnos voltak már ott, így volt tapasztalata benne).
Remélte, hogy Péter megtalálja ebben azt, amit keres. Eldöntötte, hogy maximálisan támogatni fogja őt ebben. Ezt meg is mondta Péternek.
Másnap a férfi telefonon felhívta Zoltánt és közölte vele, benne van a dologban. Belevágott.
Be kellett szereznie egy csomó papírt: bizonyítványmásolatokat, erkölcsit. Zoltántól kapott egy kódsort, amit a megfelelő internetes oldalon helyesen beírva egy elektronikus oktatási felületen találta magát. Olvasott, tanult, teszteket oldott meg, egyszóval kezdett elmerülni a biztosító titokzatos világában. Itt tanulta meg, mi az a meg nem szolgált díj, vagy a respiró, vagy a speratív. Hogyan működnek a bankok, de főleg hogyan működnek a biztosítók, mi az a pénzmosás? Hogyan épül fel egy szerződés, mi az az ÁSZF (Általános Szerződési Feltételek), de ennél is fontosabb a KSZF (Különös Szerződési Feltételek), és hogy mi az az értékesítési tölcsér, vagy hogyan kell telefonálni. Hogyan kell tárgyalni, és mit kell mondani az ügyfélnek.
Zoltán elvitte magával a saját ügyféltalálkozóira. Az ő ügyfelei a felső tízezer világából kerültek ki: nagymenő vállalkozók, befektetők. Zoltán előző életének árnyai. Figyelte, ahogyan Zoltán beszél velük: hízeleg, magasztalja őket, hogy milyen okosak és széles látókörűek, miközben pedig fogalmuk sem volt arról, amit hallottak.
A bizalom nagyon nagy volt Zoltán felé, így nagy üzleteket kötött. Sztár volt a maga területén. Péter pedig eldöntötte, hogy ő is ilyen nagymenő akar lenni.
Ahogy haladt előre az anyaggal, úgy kezdett egyre világosabbá válni az egész tevékenység. Zoltán sokat segített neki. Napjában több alkalommal megnézte, hogyan halad, leült mellé, kérdezte, beszélgettek, és nagyon sok dolgot nagyon egyszerűen magyarázott el. Péter úgy érezte, mikor beszélgettek, hogy ez nem nagy dolog, ezt ő is meg tudja csinálni, annyira egyszerűnek tűnt a tevékenység, amikor Zoltánt hallgatta.
A megfelelő ismeretek elsajátítását követően vizsgát kellett tennie, hogy dolgozni tudjon. A felügyeleti engedély megszerzése után teljes jogú pénzügyi tanácsadóvá vált. Ez egy kis büszkeséggel töltötte el Pétert – mint mindig, amikor sikerrel oldott meg egy feladatot.
Eljött a nagy nap. Másnap reggel az értekezletet követően Zoltánnal félrevonultak egy üres tárgyalóba.
– Eljött a nap – mondta Zoltán.
– Hogy érted? – kérdezte Péter.
– Kezdődik az éles bevetésed. Itt van egy lista, van rajta 100 név, kezdd el hívogatni őket úgy, ahogy azt megtanultad. Én itt leszek, hallgatom, hogy mit mondasz és segítenek neked.
Péter kezdte kissé kényelmetlenül éreznie magát. Tudta, hogy egyszer eljön ez a pillanat is, de valahogy ez most olyan kényelmetlen érzést váltott ki belőle.
– Na mi van? Csak nem éget a telefon? – kacagott fel Zoltán. – Minden kezdő ezt érzi, ne aggódj, nem lesz semmi baj!
Péter elrendezte az asztalon a listát, a naptárát, a tollát, vett egy mély levegőt, és tárcsázta az első névhez tartozó telefonszámot.
– Halló!
– Halló! – szólt a válasz.
– Ö… Szőllősy Péter vagyok, a biztosító munkatársa.
– Mit akar?
– Csak ö… azért keresem, mert ö… van nálunk egy biztosítása, és annak lennék a tanácsadója, illetve nem a biztosításnak, hanem önnek. Szóval mikor tudnánk találkozni, kedden vagy pénteken?
– Nézze, kedves uram, a biztosításomat rendesen fizetem, ha neki akar adni tanácsot, tegye, velem pedig nem tud találkozni. Viszhall! – A vonal megszakadt.
Péter nagyon hülyén érezte magát. Dadogott, hablatyolt a telefonban, ráadásul mindezt Zoltán is hallotta, amiért külön mérges volt magára.
– No problem! – mondta Zoltán. – Nem volt ez olyan vészes! – nyugtatta Pétert.
– Az a fontos, hogy te mindig tudd, mit akarsz! Lehet, hogy az ügyfeled nem tud semmit, de ez téged ne érdekeljen! Figyelsz?
– Igen, figyelek – válaszolta Péter.
– Egy profi tanácsadó mindig tudja, hogy mikor mit fog kötni, és azt is, hogy kivel! Lehet, hogy az ügyfeled még nem tudja, de te igen, hogy mit fogsz kötni! Ezt fogom neked megtanítani a következő hetekben, ez a sikere titka. Érted? Itt nem az ügyfél irányít, apukám, hanem te. De neked úgy kell tenned, mintha ő akarná ezt a szerződést, és ő akarja megkötni! Meg akarod ezt tanulni vagy sem?
– Igen – válaszolta megilletődötten Péter.
Új volt neki ez a világ a maga nyüzsgésével, a pénzről alkotott fogalmaival, az emberekkel, akik ezen a területen dolgoztak, az ügyfelekkel, akikkel találkozott, a megbeszélésekkel, időpontegyeztetésekkel, és az értékesítési technikák sokaságával.
A hosszas telefonálgatás meghozta az első gyümölcsét. Zoltán mindig emlékeztette arra, hogy a biztosítási, értékesítési tevékenység a nagy számok törvényéről szól; minél többet telefonálsz, előbb-utóbb valaki igent fog mondani. Minél több emberrel beszélsz, előbb-utóbb valaki szerződést fog veled kötni.
Sikerült az első időpontot leegyeztetnie egy japán multinacionális vállalat magyarországi kereskedelmi igazgatójával. Zoltán segítségét kérte az első tárgyalás lebonyolításához, hiszen még nem érezte magában azt az erőt és tudást, amivel sikert arathatna. No és nem utolsósorban ez lesz az első „éles” bevetése.
Egy keddi napon délután négyre volt kitűzve a találkozó, a belváros egyik elegáns irodaházába, ahol a cég magyarországi székhelye volt. Megérkezésüket követően egy hostess kísérte fel őket a kereskedelmi igazgató irodájába. A kölcsönös formális bemutatkozáson túlesve Péter kezdte el a tárgyalást a szokásos sablonszöveggel. Kissé feszült volt, hiszen volt ez az első ilyen témájú tárgyalása.
A tárgyalópartnere egy harmincas évei elején járó fiatal cégvezető volt, az aktuális divat szerinti kék csíkos ingben, fekete zakóban, fekete nadrágban, elegánsan öltözve.
Látszott rajta, hogy tisztában van a cégnél betöltött pozíciójával, és azzal is, hogy mint kereskedelmi vezetőtől, mit akarnak tőle. Komoly volt és figyelmes. Miután Péter végére ért a felvezetőjének, azonnal feltett három kérdést.
Zoltán itt beavatkozott. Átvette a tárgyalás irányítását, látva a kérdésekből az ügyfél széleskörű gazdasági ismeretét és tájékozottságát. Azonnal egy globális pénzügyi tájékoztatásba fogott, majd szűkített az európai helyzetre, és a végén a magyarországi pénzügyi-gazdasági folyamatokról tartott elemzést, időközben megerősítésként vissza-visszakérdezett, ezáltal is megerősíttetve az általa elmondottakat a partnerrel.
Szóba kerültek a forint és deviza alapú megtakarítások, hozamok, grafikonok, portfólió stb. Péter csak kapkodta a fejét. Azt hitte, nem járatlan ezekben a dolgokban, de őszintén szólva hozzá sem tudott szólni mindahhoz, ami elhangzott.
Az idő ezalatt gyorsan haladt. A kereskedelmi igazgató szabadkozva elnézést kért, hogy neki 19 órakor egy nagyon fontos megbeszélése van. Zoltán itt kapta el a pillanatot és kérdezte meg, hogy mi a véleménye arról, amit hallott?
A férfi nagyon fontosnak tartotta a személyes gondoskodást, a megtakarítást, a több lábon állást, sőt az a konstrukció, amit Zoltán fölvázolt, a rugalmasságán túl a hozamaival nagyon elnyerte a tetszését, de sajnos lassan mennie kellett. Zoltán hanyag eleganciával elkérte az igazolványát, sokatmondóan Péterre nézett, aki gyorsan előkészítette a szerződéseket. Zoltán olyan bizalmi hidat tudott az ügyféllel kiépíteni, hogy zokszó nélkül aláírt négy szerződést és kérte, hogy az ügyfélpéldányokat majd juttassák el hozzá másnap. Végeztek is. Lefelé haladva a liftben Zoltánnak fülig ért a szája, Péternek viszont kótyagos volt a feje a sok információtól, a sodró lendületű tárgyalástól, és a befejezés egyediségétől.
Zoltán csak a kocsiban szólalt meg:
– Gratulálok! Most kerestél éppen 400 ezer forintot.
– Mennyit? – kérdezett vissza Péter tágra nyílt szemmel.
– Jól hallottad, kicsi huszár! 400 ezret! Így csinálják a profik! Neked is ezt fogom megtanítani. Holnap reggel azzal kezdünk, hogy a mai napi tárgyalást elemezzük. Remélem, figyeltél. Gondolkozz el ezen este, de előtte töltsd ki a szerződéseket a szabályoknak megfelelően, és ellenőrizd le őket!
Este nyolc is elmúlt már, de Péter még aznap átnézte a szerződéseket, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, a szabályzatnak megfelelően kitöltve, hogy másnap időben le tudja adni. Örült a szerződéseknek, az általuk jelentett összegnek, amit keresett, de öröme nem volt teljes, mert tisztában volt azzal a ténnyel, hogy ezt a pénzt Zoltán kereste meg neki. De most nem szeretett volna ezen lelkizni, hanem arra gondolt, hogy még három ilyen szerződés, és túl van az első egymillión! Hihetetlen volt számára, hogy ennyi pénzt lehet megkeresni ilyen módon. Gyorsan összepakolt az irodában, sietett haza, hogy minél előbb elújságolja Anitának a sikerét.
test

Ez is tetszhet Önnek :

Egy ügynök élete

Zsorzs Sande

A szeretet koldusai

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők