Farkas báránybőrben

Farkas báránybőrben

Urbán Sch Erika



Formátum: 13,5 X 21,5 cm
Oldalszám: 160
ISBN: 978-3-99131-695-4
Megjelenés időpontja: 2022-11-11
A barátságos álarc rejti el valódi arcukat. Megtévesztenek, becsapnak, mert titokban akarják tartani a valódi énjüket. Miért válik valaki egy velejéig romlott gonosszá? Vajon egy szakember időben észre tudja venni, hogy az alattomos viselkedés kit takar?
Ajánló

„Áldozattá válni többféle módon lehet. Utcán, családon belül, idegenek vagy ismerősök bűnei által. Elszenvedett sérelmet nem csak a szemmel látható, fizikai atrocitás jelent, hanem a lélekben elszenvedett gyötrelem is. A Farkas báránybőrben című regény a valóság és a képzelet keskeny határvonalán nagyon érzékletesen mutatja meg a bántalmazott kiszolgáltatottságát és az agresszor kettősségét. Éppen ezért tartom nagyon fontos olvasmánynak azoknak, akik vélhetően voltak hasonló szituációban, de elhitték, mert elhitették velük, hogy megérdemlik, ami velük történik. És azoknak is, akik nem értik, hogy ilyenkor miért nem lép az áldozat, miért nem tesz feljelentést, miért hagyja magát. Kiderülhet-e az igazság és elnyeri – e a büntetését az, aki aljas módon aláz meg másokat. A könyv izgalmas, fordulatokban bővelkedő cselekménye ezekre a kérdésekre mutat rá.”

Jaksity Kata



Idézet

„Azt mondják a valóság unalmas, egyhangú és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?”

(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)



Első fejezet

A szerkesztőségünk udvarán álló terebélyes vadgesztenyefa lombkoronáján a harminc centiméteres nagyságúra is megnőtt fehér virágokat kíméletlenül cibálja a szél, miközben a csökönyös gondolatom nem enged szabadulni a gyerekkoromban történt kínzó, rossz élményemtől. A mai napig érzem azt a bizonyos félelmet, ahányszor csak a gyerekek kiszolgáltatottságával kerülök kapcsolatba. A téma minden alkalommal, kivétel nélkül felkavaró hatást gyakorol rám. A megyei lapnál rovatvezetőként dolgozom és elsődlegesen az emberek egymás elleni atrocitásáról és erőszakos cselekedeteikről írok. Sokszor esik nehezemre szembesülni azzal a hitványsággal és alantas emberi viselkedéssel, amelyekkel a munkám során találkozom. Azért akartam újságíró lenni, hogy eljuttassam az olvasókhoz ezeket a történeteket és megértessem velük azt, hogy kötelességünk megóvni a védteleneket. Régóta tisztában vagyok azzal is, hogy akkor leszek csak hatékony, ha figyelmeztetni tudok a leselkedő veszélyekre és megrögzötten bízom abban is, hogy az írásaim fel tudják rázni az olvasókat az ehhez hasonló témákkal kapcsolatos közönyből. Bármennyire szeretnénk homokba dugni a fejünket, a közmondás igazságtartalmát nem kerülhetjük meg, mert muszáj szem előtt tartani azt, hogy az „ember embernek farkasa” lehet.

A mai reggelem a többi naphoz hasonlóan kezdődött. A szerkesztői megbeszélésen kapott információ szerint egy tizenegy év körüli kislányt megtámadott, majd berángatott a házuk liftjébe egy férfi. Ismereteink szerint, az éppen hazaérkező szomszéd meglátta a történteket és az ő közbelépésének köszönhetően sikerült időben megakadályozni és elkapni a gyerek támadóját. Ennyi információ után a kislány szüleivel időpontot egyeztettem, hogy interjút készíthessek velük, de jelen pillanatban még a felkavaró múltbeli emlékeimben igyekszem rendet teremteni, mialatt a gesztenyefát néztem, ahogyan a küzd a szél erejével. Cikázó gondolatként végigfutott a fejemben, amit annak idején, gyerekként megéltem.

– Magam sem tudom már pontosan mikor, de úgy tízéves korom körül lehetett, amikor a barátnőmmel és az ő nagymamájával az egyik népszerű fürdővárosban töltöttünk el egy hetet. Hatalmas napraforgómező közepén állt két faházikó egymás mellett. Az egyikben mi voltunk, de a másik üres volt, ott éppen nem nyaralt senki. Reggelenként, korán a nagymama gyógykezelésre ment, majd visszaérkezése után indultunk el vele közösen fürdeni. Azt az időt, amíg egyedül maradtunk, többnyire társas- vagy más egyéb játékkal töltöttük el. Előfordult, hogy a pár perc távolságra lévő sétáló utcába mentünk nézelődni, mert a kisváros semmilyen veszélyt nem jelentett kettőnk számára. Azon a bizonyos napon a barátnőmmel a séta mellett döntöttünk. A Fő utcában nézegettük a kirakatokat és azt tervezgettük, hogy mit fogunk majd vásárolni, ha egyszer lesz pénzünk. A délelőtti kellemesen meleg idő sok szabadságát töltő embert csalogatott ki az utcára. A közeli cukrászda előtti padon ült és bámészkodott egy jó erőben lévő idősebb férfi, aki amint meglátott bennünket, felállt és odalépett hozzánk.
– Meghívhatlak benneteket egy fagyira? – kérdezte tőlünk barátságos hangon.
Ránéztem és azon nyomban felismertem őt!
Emlékeztem, hogy az előző évben a fürdő meleg vizében ücsörgő nagyapám mellett ült és beszédbe elegyedett vele, mialatt én körülöttük úszkáltam a vízben. Rövidesen az idős férfi nyújtózkodva felállt és úgy beszélgetett tovább a papámmal, de közben engem figyelt, majd dicsérgetni kezdett rám terelve ezzel a szót.
– Látszik, hogy milyen tehetséges ez a gyerek – mondta nagyapámnak – meg kellene őt rendesen tanítani úszni és hogy ő eddig már sok fiatalnak segített, akik azóta sikeres úszókká váltak.
Semmi furcsa nem volt abban, hogy ezt a mondatát követően azt ajánlotta nekem:
– Gyere, feküdj rá a két kinyújtott karomra, megmutatom, hogyan kell helyes tartással fent maradni a vízen.
Pillanatokig tartott akkor csak a felajánlott tanítgatása és semmilyen rossz mozdulatot nem tett felém. Gyerekként mégis megmagyarázhatatlanul kényelmetlenül éreztem magamat az érintésétől, ezért kiúsztam a kezei közül és azt mondtam neki:
– Inkább én egyedül szeretnék úszkálni!

Ő volt ott aznap a Fő utca cukrászdájánál, aki megszólított bennünket ezen a reggelen. Ugyanaz a férfi, aki úszni akart tanítani engem.
A múltbeli emlékem és rossz érzésem miatt, hogy „kérünk-e fagylaltot” kérdésre azonnal rávágtam:
– Nem szabad fagyit ennünk ebéd előtt!
A férfi, mintha meg sem hallotta volna a tiltakozásomat, megvásárolta és már a kezünkbe is nyomta a hűsítő édességet.
– Gyertek velem, mutatni akarok nektek valamit! – hívott magával minket rögtön ezután.
A barátnőmmel erre már szinte egyszerre válaszoltuk:
– Nekünk már vissza kell mennünk a nyaralóba!
A férfi változatlanul ügyet sem vetett az ellentmondásunkra, hanem határozottan nézett ránk:
– Jó, akkor várjatok meg itt! Mindjárt kihozom, amit mutatni szeretnék nektek! – és azzal már el is tűnt.
Győzködni kezdtem a barátnőmet, mert nem indultunk el még ezek után sem:
– Menjünk, ne várjuk meg! – mondtam neki, majd gyorsan elmeséltem, hogy találkoztam már az előző évben ezzel a férfival és azt is, hogy nem csinált semmit, de rossz érzést okozott nekem akkor. A barátnőmet az elmondottak sem tántorították el, hajthatatlanul kíváncsi maradt és nem akarta, hogy elmenjünk. Nem igazán csodálkoztam ezen, mert ő az elmúlt télen azt sem hitte el nekem, amikor életemben először a házuktól hazafelé menet az utcán, egy magát mutogató férfi látványától halálra rémülten rohantam vissza hozzájuk. Hitetlensége miatt maradtunk ezen a délelőttön is a cukrászda előtt.
A férfi, akiről kiderült, hogy Rezső bácsinak hívják, percekkel később már vissza is érkezett. A kezében hozott egy újságpapírral körbetekert tégla formájú és nagyságú csomagot. Nem tudok visszaemlékezni, hogy miért és mi hangzott utána el, de vele együtt hárman indultunk a nyaraló felé. Kis házunknál láttam, hogy a terasz asztalán maradt egy nagyobb kés, amivel a kenyeret vágtuk reggel fel. Felnőttként már százszor is végiggondoltam, hogy vajon miért volt az első gondolatom akkor az, hogy az otthagyott késsel majd meg tudjuk védeni magunkat. Rezső bácsi leült a terasz asztala mellett álló egyik székre és az újságpapírt kihajtogatta a magával hozott csomagon, amelyből rengeteg képeslap csúszott szanaszét. Mi állva néztük őt, majd a barátnőm odalépett és felvette az ottfelejtett és útban lévő kést, amit bevitt a házba.
– Ezeket a képeslapokat mind külföldről kaptam. Azok a gyerekek küldték nekem, akiket én tanítottam meg az úszásra – mondta dicsekedve a férfi.
A szép lapok látványától, úgy emlékszem, mintha kicsit enyhült volna bennem a félelem, de valamiért mégis jobbnak láttam bemenni és megnézni, hogy hová került az előzőleg bevitt kés. Amikor bementem a házba, a barátnőm a képeslapokat kezdte nézegetni Rezső bácsival a teraszon. Nem tudom már, hogy miért, de nem mentem azonnal vissza a teraszra, de amikor már éppen kifelé indultam volna, a barátnőm rémült arccal pördült be a szobába. Szó nélkül az emeletes ágyhoz lépett és az ágytakaróval erősen dörzsölgetni kezdte a száját, mert a távollétem néhány perces időtartama alatt a férfi magához húzta és szájon csókolta őt. Szavak nélkül is megértettem és kétségbeesetten néztünk egymásra, miközben azt hallottuk, ahogy Rezső bácsi a székét hátra tolja, majd feláll. A dermedt mozdulatlanságunkat az törte meg, hogy láttuk, amint köszönés nélkül indult el a kapu felé.
Régóta biztos vagyok abban, hogy csak a szerencsénknek tudható be az, hogy a férfi meglátta a közeledő nagymamát jönni, a napraforgók közötti poros úton.

A visszaemlékezésemet az szakította meg, hogy a csukott irodaajtómon keresztül hallottam a főszerkesztő hangos kiáltását, amint engem keres.
– Kira, hol vagy már?! El kell indulnod és előtte még beszélni szeretnék veled.
Elfeledkeztem arról, hogy megkért, beszéljünk még, mielőtt elmennék a külső helyszínre. Belebotlottam amikor benyitott a szobámba.
– Tessék Főnök, itt vagyok! Mit szeretnél velem egyeztetni? – kérdeztem.
– Gyere, menjünk vissza a szobádba – tolt maga előtt, miközben becsukta a háta mögött az ajtót – Arról szeretnék beszélni veled, ami már napok óta nem hagy nyugodni. Emlékszel, hogy a műtétemet követően évek óta nem volt semmilyen tünetem? Igazság szerint most viszont kicsit megrémültem, ami igazán nem jellemző rám. Fáradékonyabb vagyok és nem jó a közérzetem sem és a legrosszabb, hogy a betegségemet megelőzően is hasonlókat éreztem.
Néztem ezt a kedves férfit, akit – amióta ismerem – nagyon tisztelek. A szemei alatt lévő sötét karikák mindig egyforma fáradságra utaltak és a riadt arcán kívül semmilyen változást nem láttam rajta. Reggel minden nap ő érkezett legelőször és este mindig ő volt az utolsó, aki hazament. A gyerekei már felnőttek, a felesége pedig odaadó társként segítette és megértette az ízig-vérig újságíró férjét. Soha nem tudtam őt a keresztnevén, Lacinak szólítani. A Főnök mindig arra emlékeztetett, hogy az én szememben ő az, aki mindent tud és bármiben, bármikor számíthatok rá. De azt hiszem, hogy minden kollégám ugyanezt gondolta róla.
A mondatai után aggódást keltett bennem a félelme, amit érez, de igyekeztem eltitkolni:
– Nem gondolhatsz mindjárt rosszra! – mondtam – Te annyit dolgozol, hogy neked inkább a sok munkától lehetnek tüneteid, de azt hidd el, hogy nem akarom elviccelni azt, amit most érzel. Elképzelésem sincs arról, milyen nehéz lehet neked még a betegségnek a gondolata is. Ugye azt tudod, hogy mindenben számíthatsz rám, de én elsősorban azt hiszem, hogy a múlt rossz eseményéből táplálkozó félelem gyötör téged.
– Kira – szólt közbe, figyelmen kívül hagyva szavaimat – senkinek nem beszéltem erről az egészről, ami most foglalkoztat. Kérlek, ha véletlenül a feleségemmel beszélnél, neki se említsd meg! Nem akarom megrémíteni, hogy feleslegesen kezdjen el aggódni, mert tudod jól, hogy ő a betegségem óta, mennyire félt engem.
– Főnök, teljes mértékben bízhatsz bennem és egy percig se izgulj, senkinek nem fogom mondani! – válaszoltam.
– Kérni szeretnék még valamit tőled Kira, amivel a szerkesztőségi ülésünkön nem akartam előhozakodni. Mindenki tudja rólam, hogy csak okkal mondok le munkát, de most az előbb említett nem lehetett publikus. Tudom, hogy ma lesz elég elfoglaltságod és a liftes támadással kapcsolatos interjút is el kell készítened, de ma hat órai kezdettel hivatalos vagyok a lakótelepi új óvoda átadási ünnepségére. A polgármester asszony és az óvodát pénzügyileg támogató cég tulajdonosa is jelen lesz. Be kellene számolni erről az eseményről esetleg egy rövid interjú kíséretében – rám nézve még hozzátette – Nagyon fontos lenne erről tudósítanunk, mert jó, ha az emberek pozitív eseményekről, dolgokról is olvashatnak. Nekem sajnos éppen erre az időpontra kell odaérnem az orvoshoz, ezért szeretnélek megkérni, menj el oda helyettem.
Mélyről jövő szeretetemmel néztem a szemébe:
– Feltétlenül elmegyek és holnapra hozom neked a kész anyagot. Számíthatsz rám!
A Főnök mielőtt kiment a szobámból szó nélkül hozzám lépett és átölelt és talán nem is tudja, hogy az első naptól, amióta itt dolgozom, ő a példaképem.
Rövid időn belül, már másodszor hallottam a lenémított telefonom rezgését. Enikő hívott!



Második fejezet

Évekkel ezelőtt az érettségi bankettemre készültem, miközben a ruháim az ágyra dobálva sorakoztak és én kétségbeesetten csak ugyanazt a kérdést ismételgettem magamban: „Mit vegyek fel?” Nehezen kiválasztottam a szolidan elegáns, előnyös ruhámat, amelyet a színes kiegészítőkkel elfogadhatónak gondoltam erre az eseményre. A külsőmről alkotott elégedetlenségem elég erőt adott ahhoz, hogy mindenkor magabiztosnak mutassam magamat. Nagyjából három szabad órám volt még hátra, miközben már teljesen elkészülten néztem a tükörképemet. Hét órakor kezdődött a bál a város központjában levő elegáns étteremben, ami tizenöt percnyi sétára van a házunktól. A ráérő időm hasznos eltöltésére eszembe villant egy ötlet. Csinosan vagyok felöltözve és ez tökéletes alkalom arra, hogy bemutatkozzak valakinek, akit eddig csak telefonbeszélgetéseinken keresztül ismerhettem meg. Teljes eltökéltséggel, magabiztosan léptem ki a nyári forróságba, amit a délutáni órák sem enyhítettek. Az utcán sétálók reakcióiból próbáltam felmérni, hogy rendben van-e a külsőm. A rajtam átsikló tekintetek elégedettséggel töltöttek el, miközben eszembe jutott az évekkel ezelőtti, nyolcadik osztályos korombéli hiúságom. Igaz, hogy akkor azt az esetet, egyáltalán nem találtam viccesnek, de amikor visszagondolok rá, már mosolyognom kell rajta.
Az általános iskolából hazafelé jövet először vettem észre azt, hogy érdeklődéssel néznek meg azok az emberek, akik szembe jönnek velem az utcán. Furcsának találtam, mert kivétel nélkül feltűnően felejtették rajtam a tekintetüket. Ismeretlen és boldog érzés öntött el, mert azt hittem, hogy nagyon jól nézhetek ki. A pillanatnyi örömteljes hiúságomra rövidesen a csalódás vetett sötét árnyat, mert otthon az előszoba tükréből egy pulykatojás kinézetű arc köszönt vissza rám. Az iskolai utolsó rajzórán az ecsetből rám fröccsent, színes festékpöttyök tarkították és tették feltűnővé a bőrömet.

Sétálva értem a város központjához, ahonnan egy szűk kis utcába fordultam, a megyei lap szerkesztősége felé. Körülbelül egy éve történt, amikor a kamaszokra jellemző merészséggel felhívtam az újság kiadóját. Jogi pályára ügyvédnek készültem abban az időben, de arra jöttem rá, hogy esetleg az újságírás is lehet az én jövőm, mert nagyon szeretek írni. Az elhatározásomat tett követte, mert telefonáltam és ritka szerencsémnek köszönhetően olyan újságíróval sikerült beszélnem, aki türelmesen hallgatott végig és meglepő választ kaptam tőle. Azt mondta, hogy küldjek rövid, öt-tíz soros, színes híreket arról, ami a városunkban történik. Szerintem ő sem gondolta, hogy valaha is még egyszer keresni fogom. A következő napokban rácáfoltam erre, mert rendszeres hírszállítóvá váltam. Olyan „nagy sztorikról” tudósítottam például, hogy kisoroszlán született az állatkertben vagy a helyi nyugdíjasok kórusa első lett az énekversenyen. Ettől kezdve – kevés kivétellel – napi telefonos kapcsolatot ápoltunk Sándorral, aki a színes hírek rovatvezetőjeként dolgozott a lapnál. Majdnem minden pár soros információm javítás nélkül került be a napilapba, amire igazán büszke voltam.
Egyik alkalommal, amikor telefonáltam, Sándor szobájában levő másik készülék hangos csörgése félbeszakította az éppen aktuális megbeszélnivalónkat.
– Ezt muszáj felvennem, tartsd addig a vonalat. – mondta nekem a férfi és felvette a másik, hangos csörgéssel követelőző készüléket.
Akaratomon kívül történt, de hallottam a túl hangosra állított másik vonalon elhangzott párbeszédet. Dombos Zsuzsa nevű nő hívta, akivel könyvről és egy bemutatkozó találkozásról egyeztettek, de az időpontja ennek még kérdésesnek bizonyult.
– Egy tehetséges írónő volt, aki hívott. – kapcsolódott vissza a beszélgetésünkbe Sándor – vele se találkoztam még személyesen, bár régebb óta ismerem őt, mint téged. Hamarosan meg fog jelenni majd az új könyve és én abban fogok segíteni neki. Ezek után rövidre fogtuk és mi is elköszöntünk egymástól.
5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 19.07.2023
Gy. Adrienn

Gratulálok, szuper könyv. Azt sajnálom, hogy nem kell nagyon sokat gondolkodnom, hogy vajon ilyen igazából van e, mert kb hasonló sorsokkal találkozom a mindennapokban. Másképp, de egészséges lelkű ember nem lesz belőlük.

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 19.07.2023
Margo Melcher

Szuper a könyv, örülök, hogy olvashattam.

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 25.06.2023
Acostané Merényi Katalin

Erika, gratulálok a könyvedhez! Nagy élmény volt, sokáig a hatása alatt voltam/vagyok! Rég vettem ilyen érdekes, értékes könyvet a kezembe! A könyvbemutatódról készült felvételt végig nézve, erre is számítottam. Előtte azt hittem, a munkádban tapasztalt különleges sorsokról szól a Farkas báránybőrben, olyasféleképp, mint ahogy beszéltél Jaksity Katának. (Az a riport annyira megkapott, hogy majd szeretném újranézni). Gondoltam, fejezetekben írsz a sokféle megrendítő esetről, amelyekkel találkoztál, ill. a már facebookon megosztott írásaidat teszed közzé. Biztos vagyok benne, hogy tanultad az írást, egyértelmű a profizmusod! Köszönöm az élményt! (y)

5 Csillagok
Farkas báránybőrben - 14.03.2023
Kailinger Ildikó

Felgyorsult világunkban szinte nincs olyan hét, hogy ne hallanánk – olvasnánk újabb esetekről, amikor valaki bántalmazás áldozata lett. És ki tudja, hány olyan eset van még, ami rejtve marad a nagy nyilvánosság elöl, vagy – s ez még rosszabb -, egyáltalán ki sem derül! Ami különösen elszomorító: mintha egyre gyakoribbak lennének azok az esetek, amikor kiskorú gyerekek szexuális bántalmazást szenvednek el, ráadásul nem ritkán olyan személyektől, akiknek a józan ész szerint éppen az lenne a feladatuk, hogy megvédjék őket (szülő, rokon, tanár, stb.).Úgy tapasztalom, az emberek sokszor nem igazán tudnak mit kezdeni az ilyen esetekkel, feltéve persze, hogy nem a hivatásuk révén találkoznak velük. Elolvassuk az okostelefonunkon, esetleg meghallgatjuk a TV-ben, de az is lehet, hogy inkább „átugorjuk” a hírek között, mert minek is zrikálnánk az agyunkat ilyesmivel, van elég bajunk úgyis! Nekünk, átlagembereknek, az ilyen hír egy bűnügyi eset, amely nagyon távol áll tőlünk. Hallatára sajnálkozunk, felháborodunk, szitkozódunk, még az is lehet, hogy az áldozatot hibáztatjuk, aztán gyorsan túl is lépünk a témán, hiszen fogalmunk sincs, mit tehetnénk vagy mit kellene tennünk, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. A krimi műfaja iránti rajongásom arra ösztönzött (volna), hogy gyorsan „daráljam le” ezt a könyvet, és mihamarabb járjak a végére, ki az az „aljas féreg”, aki fiatal lányokra támad és rajtuk igyekszik kiélni perverz vágyait. Csakhogy Urbán Sch Erika könyve nem egy krimi! A bántalmazó esetek a mindennapi élet történéseibe ágyazva jutnak el hozzánk. A történet szereplői élik a maguk hétköznapi életét, dolgoznak, szeretnek, szerelemre és társra vágyakoznak, közben pedig ott él közöttük valaki, egy bántalmazó … Az eset megelevenedik, s már nem csak egy tőlünk távolinak tűnő bűnesetet jelent számunkra, hanem „hús vér” történetté válik, amely megérint bennünket, s amelynek a szereplői között akár mi is ott lehetnénk. Urbán Sch Erika írásának – számomra legalábbis – két fő tanulsága van. Az egyik, hogy akik bántalmazókká válnak, többnyire maguk is bántalmazottak, tehát áldozatok, vagy azok voltak valamikor, leginkább gyermekkorukban. A bántalmazások elleni harcban nem lehetünk eredményesek akkor, ha nem értjük meg a bántalmazó motivációit! És mielőtt bárki követ dobna: megérteni valamit nem egyenlő az elfogadással! Segíteni, védekezni és különösen pedig megelőzni azonban csak akkor lehet jól, ha értjük a mozgatórugókat.A másik tanulság tulajdonképpen összefügg az előzővel: mindenkinek, aki gyermeket nevel, gyermekekkel foglalkozik vagy bármilyen módon gyermekekkel kapcsolatba kerül – legyen az szülő, nagyszülő, orvos, védőnő, pedagógus, szomszéd, játszótéri ismerős, családi barát, bárki – óriási felelőssége van abban, hogy a gyermekek ne kerüljenek áldozati helyzetbe, ne legyenek bántalmazásnak kitéve, ha pedig kívülállóként ilyet tapasztalunk, ne menjünk el szó nélkül mellette! Persze, az is egy kényes kérdés, hogy kívülállóként hogyan segíthetünk, de ha végképp nem jut semmi eszünkbe, még mindig felhívhatjuk valamelyik ingyenes tanácsadó vonalat, ahol jelzéssel élhetünk, esetleg tanácsot kérhetünk. Ilyen szempontból Urbán Sch Erika könyve kicsit „tanító jellegű” is, hiszen egyes jelenetekben a szereplők viselkedése, reakciói akár mintául is szolgálhatnak az olvasó számára.Úgy gondolom, a bántalmazás témáját illetően még mindig nagy a tájékozatlanság a társadalomban. Sok esetben hajlamosak vagyunk az áldozatból bűnbakot kreálni és a történtekért őt hibáztatni, mint ahogy hajlamosak vagyunk azt is hinni, hogy a bántalmazás csak fizikailag, tettlegességgel valósulhat meg, pedig a lelki bántalmazás semmivel nem veszélytelenebb. (Amikor apa és anya a gyerek előtt állandóan veszekednek, esetleg tettlegesen is bántalmazzák egymást, a gyerek akkor is bántalmazottá válik, ha őt egy újjal sem bántják, sőt, elhalmozzák drága ruhákkal és játékokkal.)Urbán Sch Erika könyve egy lépés ahhoz, hogy tisztábban lássunk és másként álljunk hozzá ehhez a fontos kérdéshez, ezért köszönet a szerzőnek és kiadónak egyaránt.

5 Csillagok
Urbán Sch Erika: Farkas báránybőrben - 09.03.2023
Dániel Marianna

Érdekfeszítő, fordulatos és a téma, melyet boncolgat, sajnos úgy tűnik, semmit sem veszít aktualitásából, úgyhogy mélységesen elgondolkodtató.Szeretettel gratulálok a könyvhöz az írónőnek és a kiadónak egyaránt!

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 06.03.2023
Szigli Anna

Elkezdtem este olvasni, de ezt nem lehet letenni. Gratulálok!! Ez az a könyv amit a tanár ismerőseimnek figyelmébe ajánlom.

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 06.03.2023
Sallainé Porkoláb Mónika

Szívből gratulálok! Jár körbe a családban. A fiam és én kezdtem.

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 24.02.2023
Füsti Molnár Erzsébet

Nagyon tetszett a regény!Miközben nagyon fontos és aktuális témát boncolgat ami sajnos még mindig sokaknak tabu,vagy szégyellni való titok,közben egy letehetetlenül izgalmas,fordulatos regény.Egy éjjel kiolvastam.Nem tudtam letenni.Gratulálok!Várom a következőket!Remélem a bemutatóra el tudok menni,és személyesen is gratulálhatok!

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 20.02.2023
Nógrádi Ági

Húú! Hát ezt nem lehet letenni!😃

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 20.02.2023
Nógrádi Ági

Húú! Hát ezt nem lehet letenni!😃

5 Csillagok
Olvasnám tovább! - 18.02.2023
Brigi

Kedves Erika! Egy dolgot sajnáltam csak a könyvben, hogy nem hosszabb! Rendkívül izgalmas, a téma mélységei magával ragadják az embert és rengeteg gondolatot ébresztenek! A kiadó felé egy visszajelzésem lenne csak: picit nagyobb figyelem az átolvasáskor, mert számos olyan hiba bent maradt, amitől azt érzi az ember, ezt bizony a kiadó nem olvasta át. Nem vesz el a könyv értékéből, a tartalma és az írónő stílusa magával ránt, de ezért az összegért a kiadótól nagyobb odafigyelést érdemel egy kiadott könyv. Köszönöm, ha érzik hozzászólásomban a jószándékot! A kiadó kezdeményezése példaértékű, új íróknak lehetőséget adni támogatásra érdemes dolog! További sikeres könyveket kívánok mind Erikának, mind a kiadónak! Tisztelettel: B. Brigi

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 15.02.2023
Sándor Edit

Nagyon köszönöm a könyvet. Érdekfeszítő és tanulságos történet. Oda kell figyelni a környezetünkben élő emberekre, hogy ne történjenek meg ilyen borzasztó dolgok. Egy nap alatt ki olvastam, nem lehetett letenni. Gratulálok!"Sok sikert a további könyvekhez, ne hagyd abba az írást.

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 13.02.2023
Kucseráné Antal Eszter

Köszönöm az igazság (egyik-másik) felderítését. És a végén az EGYMÁSRATALÁLÁST, ami felodja az olvasóban keletkezett görcsötKné A. Eszter

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 11.02.2023
Dr Apró Edit

Elolvastam. Köszönöm,hogy betekintést nyerhettem az ilyen ügyekkel foglalkozó szakemberek gondolataiba, rájuk gyakorolt hatásaira. Élmény volt olvasni, bár nem könnyű a téma. Gratulálok! Dr. Apró Edit

5 Csillagok
FARKAS BÁRÁNYBŐRBEN  - 10.02.2023
KOVÁCSNÉ VÖRÖS ILONA

TISZTELT KIADÓ NAGY ÖRÖMÖMRE SZOLGÁLLT URBÁNSCHERIKA ÍRÓNŐ KÖNYVE AMI NAGY IGAZSÁGOKAT TÁR FEL TÁRSADALMUNK MEGLÉVŐ JELENSÉGEKRŐL MINDAMELETT SZOMORÚ DE EGYBEN AZ OLVASÓ FIGYELMÉT IS NAGYON LEKÖTŐ OLVASMÁNY..NEKEM NAGYON TETSZETT ÖRÜLNÉNK HA AZ ÍRÓNŐTŐL TÖBB KÖNYVET IS OLVASHATNÁNK NAGYON VÁRJUK A KÖVETKEZŐ KIADÁST SZERETETTEL KÍVÁNOK ÖNÖKNEKJÓ EGESZSEGET TÖBB JÓ MUNKÁT ISTEN ÁLDÁSÁVAL ILONA: KOVÁCSNÉ VÖRÖS ILONA

5 Csillagok
Farkas báránybőrben - 10.02.2023
Horváth Tiborné

Nagyon tetszett a könyv. Az ember mindent megtalál bent,ami a kikapcsolódáshoz szükséges. Izgalmas,tanulságos,érdekfeszítő és szórakoztató egyben.Várjuk a következő kiadást.

5 Csillagok
Lebilincselő - 09.02.2023
Sonkoly Zsuzsanna

Egy olyan könyv, melyet nehéz letenni, mégha a könyv témája nem is a legkönnyebb. A valóságot úgy mutatta be a szerző, hogy közben nem volt nyomasztó, volt benne krimi, lélekábrázolás, fordulat, rengeteg szál és történés. Végre egy olyan könyvet olvastam, amit 1.5 nap alatt kiolvastam, mert tudni akartam a folytatást. Remélem hamarosan ismét olvashatok az írónőtől.

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 09.02.2023
Kállai Ágota

A férjem is megkaparintotta a könyvet ....🤗😄ami egyszerre érdekes és szívszorító🥺de az biztos, hogy letehetetlen🤗

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 09.02.2023
Bánky Judit

Kedves Erika! Elolvastam... Nem tudtam letenni.. Kiváló stílusban, szép mondatokkal gazdagon, érthetően, kitűnően összekapcsolva, érdekességekkel tele olvasmány. És milyen hiteles pszichológiával megírt, tanulságos könyv! És a végkicsengése oldja a komoly problémákat.. Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok! Szeretettel: Judit

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 09.02.2023
H.H.

Várom a következő könyved. Ez magával sodort és kicsit szomorú vagyok hogy elfogyott. Szóval elolvastam. Közben az kattogott mennyi mindenkinek kell ezt a könyvet olvasnia. Hisz kemény a világ amiben élünk. Nyitott szemmel kell járnunk és erre tanítani gyerekeinket is. Egy könyv, egy fontos témáról, de nem szakszavakkal. Nagyon helye van a világban es helye lenne sok- sok kézben. Remelem el is jut oda.Amúgy kicsi ijesztően felkavaró is, hogy mennyi dolgunk van még a jelenben önmagunkkal.(H.H.)

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 09.02.2023
Bánsági Ildikó

Nagyon. Nem tudtam, hogy regény, esetekre gondoltam, amelyek megtörténtek….. de így egy izgalmas” Bűn és bűnhődés” kerekedett ki. Vártam a végkifejletet!!!!!😉

5 Csillagok
Farkas báránybőrben  - 09.02.2023
Bánsági Ildikó

Nagyon. Nem tudtam, hogy regény, esetekre gondoltam, amelyek megtörténtek….. de így egy izgalmas” Bűn és bűnhődés” kerekedett ki. Vártam a végkifejletet!!!!!😉

5 Csillagok
Megrázó, megható, igaz - 01.02.2023
Matola Katica

Köszönöm szépen ezt a kiválóan megírt, hátborzongatóan igaz, és sajnos nagyon is aktuális témát feldolgozó könyvedet. Remélem, hogy a jövőben is megajándékozol bennünket hasonlóan izgalmas és olvasmányos irásaiddal.

5 Csillagok
Urbán Sch Erika: Farkas áránybórben - 21.01.2023
Novák József

Szívesen olvastam ezt a rendhagyó könyvet. Nagy szükség van ilyenekre ebben nagyon rossz irányba menő világunkban. remélem, hogy jelennek majd meg ehhez hasonló könyvek és sokan fogják olvasni azokat, valamint konkrétan ezt a könyvet is.Gratulálk a szerzőnek a szép stílusban megírt, olvasmányos könyvhöz.

5 Csillagok
Szuper - 20.01.2023
Andi

Izgalmas történet nagyon olvasmányos formába öntve. Be tudott szippantani a könyv, így egy délutàn alatt “faltam fel” közben úgy éreztem, mintha egy krimi filmet néztem volna.😊

5 Csillagok
Olvasmányos, izgalmas  - 02.01.2023
Endre

Férfi olvasóként találtam olyan érdekes és izgalmas részeket, amelyek rámutatnak a gyerekkorban átélt jó vagy rossz élményekre és ezek a hatások milyen jelentős szerepet játszanak az életben.

5 Csillagok
A farkas báránybőrben - 21.12.2022
Bajáné Lévai Erika

Urbán Erika könyve nagyon megható! Amint elkezded olvasni, le sem teszed, amíg a végére nem érsz! Magad előtt látod a bántalmazottakat, a bántalmazókat és azokat is, akik nyitott szemmel járnak és igyekeznek segítséget nyújtani az áldozatoknak! Tetszett a könyv! Ajánlom mindenkinek!

5 Csillagok
Fantázia vagy valóság? - 21.12.2022
Liliána

A könyv olvasása közben a szereplők bőrében éreztem magam és velük jártam a történetük különböző helyszíneit. A könyv megadja azt az élményt, amit csak az olvasás képes. A saját fantáziánk játékában érezhetjük azt, amit valójában sosem akarnánk megtapasztalni, de olyan izgalmas és kellemes magasságokba is eljuthatunk, ahova sokszor elvágyódunk a mindennapokból. Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretnének kiszakadni a jelen realitásából, hogy mások időnként megrázó, máskor szeretetteljes, de mindenképp érzésekben és történésekben gazdag valóságában találja magát.

Ez is tetszhet Önnek :

Farkas báránybőrben

Máté Fanni

Kedves Harry!

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők