Álmomban is gazdagodok

Álmomban is gazdagodok

A pénz borzasztó nagy úr, de rettenetes szolga

Leonille Gottschick



Formátum: 13,5 X 21,5
Oldalszám: 340
ISBN: 978-3-99064-899-5
Megjelenés időpontja: 2020-04-08
Mindenki gondolkozott már azon, vajon hogyan tudna úgy meggazdagodni, hogy a vagyona akkor is gyarapszik, amikor ő maga pl. éppen a hobbijának hódol. De vajon milyen út vezet idáig, föként ha valaki az abszolút nulláról indul?
Előszó

Németországnak köszönhetem, hogy rátaláltam arra, mit lehet a pénzzel tenni, és mit tud a pénz az emberekkel tenni. Németországnak köszönhetem a világ megismerését. Utazásaim során láttam a hihetetlen nagy gazdagságot, és a mérhetetlen nagy nyomort is. Büszkén veszem elő német útlevelemet, ha kérik. Tudok ismerősöket szerezni a nyolc kontinensen. Ez az ország ismertette meg velem a szabadságot, a demokráciát. Azt a társadalmi formát, amelyről ideérkezésem előtt csak álmodni tudtam. Németország adta nekem a disszidálásom előtt ismeretlen kincset; ugyanazt mondhatom az ajtón belül meg a házon kívül.
Könyvem a gazdagságról, a gazdaságról értékes és gondolatébresztő gyűjtemény egy olyan téma felfedezéséhez, amely valójában több mint három évszázados múltra tekint vissza. A tanulságos összefoglalók útmutatást és bátorítást adnak mindenkinek a milliomos-gondolkodásmód elsajátításához. A vagyonteremtővé váláshoz. A bölcs befektetési döntések meghozatalához.

Leonille Gottschick

„…ha valaki nem szeretne meggazdagodni, akkor is el kell olvasnia a könyvet, mert a tanácsok az élet minden területén bármikor hasznosak lehetnek.
A legcsodálatosabb az egész könyvben Leonille Nürnberg felé irányuló imádata és tisztelete.
Hihetetlen az a sok minden, amit tud a városról és annak történetéről. Szerintem a könyv elolvasása után mindenki szeretne eljutni Nürnbergbe. Ha már volt, akkor pedig újra és újra. Muszáj megemlítenem, milyen gyönyörűen ír édesanyjáról és nevelkedési helyéről, Kerekiről. Ez az egyszerű hely olyan varázslatos lehetett, hogy oda vágyunk, miközben olvassuk”.
Szikora Dóra, Budapest

„Amint már telefonban mondtam, a kéziratod odaragasztott a fotelhoz.
Úgy éreztem, mintha ott ülnél mellettem és mesélnél, mesélnél és mesélnél. Olyan élethűen írsz, hogy szinte megelevenednek a betűk, és ott van az olvasó Kerekiben, Nürnbergben, Laurával a taxiban, vagy éppen amirő olvas. Egyáltalán nem lepődtem meg, amikor mondtad, hogy könyvet írsz. Téged egy rendkívül vidám, ügyes, nyílt, talpraesett lánynak ismertelek meg, akitől még az is kitelik, hogy könyvet ír a pénzről.”
Szabó Tamásné Litvai Mária, Bécs

„A könyved egy csoda, élmény volt olvasni. Nem gondoltam volna még a gimnáziumi években, hogy te írni fogsz, és ilyen sikeres vállalkozó leszel. Próbálom felidézni, hogy milyen is voltál. Vágott az eszed, az biztos, és eléggé nagyszájú voltál, aki harcolt az igazáért. A gazdasági-pénzügyi rész is nagyon érdekes. Érettségi után próbálkoztál ezzel-azzal, de nem voltál elégedett, más életre vágytál. Szabadságra, pénzre, hogy megvalósítsd az álmod. Van egy nagyon igaz rész az írásodban: a gazdag, a szegény és a középréteg hogyan viselkedik például egy vállalkozást vagy befektetést illetően. A gazdag gyorsan dönt, hiszen ha nem sikerül az üzlet, még akkor is marad tőkéje, gazdagodik tovább. A szegény ember ötvenszer átgondolja, mi lesz, ha? Ezalatt az üzletet elhappolják. Marad a szegénység. Talán ha nagyon szorgalmas, ki tud törni ebből a helyzetből. A középréteg? Az is totojázik, kevés vagy nincs pénzügyi ismerete, óvatosan fektet be, amiből nem lehet gazdagodni, csak jobban élni. Ha sikerül a gazdagság, mint neked, akkor lehet élni a hobbiknak, világot látni, fotózni, szép autóval járni.
Leonille: „Te csak álmodj, a pénz meg dolgozzon!”
Nagyné Szőke Irén, Mezőtúr

„A pénzről őszintén írtál. A kereki tanyát olyan szépen leírtad, hogy azt hittem, ott vagyok. Még a fű illatát is éreztem, pedig még soha nem voltam azon a környéken. Valami gyönyörűség környékezett, átéltem, és a könyvben ez a lényeg. Nagyon örülök, hogy pár embernek, akik lenéztek, odavágtál. Lehet, most meg nyomorognak. Lauráról talán többet kellett volna írni, emlékszem, mikor bemutattad nekem kicsi, szőke lányként.”
Somogyiné Kati, Mezőberény.

„Livike lányunk azzal fogadott: »Anyu, ha elkezded olvasni ezt a könyvet, nem tudod letenni.« Dolgoztam, így nemrég kezdtem el olvasni, és valóban nem lehet letenni. Egyik oldal után szinte hív a kíváncsiság a folytatásra.
Nagyon összeszedetten, rendezetten vetetted papírra a gondolataid. Az eddigi ismeretségünk negyven éve alapján megállapítottam, a neved valóban azt jelenti, hogy te Isten küldötte vagy erre a Földre. Komoly megbízatással látott el téged: cselekedeteiddel vezesd és segítsd az emberiséget, s - mint a mi esetünkben - felnyisd az emberek szemét!
Janiga család: Ági, Pityus, Blanka, Lívia, Mezőkovácsháza.


Bevezető sorok

Nagy volt az örömöm, mikor egy jó hangulatú délutánomon csörgött a házitelefonunk Nürnbergben. Egy irodai dolgozó hívott a nürnbergi polgármesteri hivatalból, reagálva korábbi, e-mailben feltett kérdésemre: hogyan juthatok művésznévhez? Részletesen tájékoztatott: olyan nevet veszek fel, amilyen nekem tetszik. Ha úgy gondolom, hogy az adott névvel élni tudok és sikerem lesz, akkor nevezzem el magam. Ha már bizonyítottam, hogy alkottam valamit, beírják a személyi igazolványomba.
A „Leonille” név úgy jutott eszembe, hogy láttam egy „Leonilla” című festményről készült fotót. A gyönyörű kép Leonilla von Sayn-Wittgenstein-Sayn fejedelemnőt ábrázolja életnagyságban, 212x142 cm-es méretű vásznon. Franz Xaver Winterhalter festette 1843-ban, aki Sissy osztrák császárnőt, magyar királynőt is megörökítette. A festmény „Mamarazzi” (Marianne Sayn-Wittgenstein-Sayn, Salzburg, 1919), egy osztrák fotós magántulajdonában van. Az ő felmenő ági családtagja volt Leonilla. Rövid kutatás után világossá vált számomra az életútja. Hazát cserélt, mint én. Én meg Leonilláról Leonillére változtattam. A Gottschick a születési családnevem. „Isten küld” a jelentése.
Nem azért intézek magamnak művésznevet, mert a régi neveim nem tetszenek, vagy valami miatt titkolnám kilétemet, sőt nagyon is jó hangzású, patinás neveim vannak - mind a születési, mind a férjezett -, egyszerűen kíváncsi voltam rá, ez hogyan történik. Valahogy olyan távolinak, elérhetetlennek tűnt számomra. És nicsak, egy e-mailbe és egy telefonbeszélgetésbe került. A nagy munka ezután jön, hogy a kezemben tarthassam kész művemet.
Tudom, hasonló tartalommal erről a témáról kevesen olvastak könyvet a mezőberényiek közül. Még a „kerekiek” sem.
A könyvem címe - Álmomban is gazdagodom - fedi a valóságot. Mikor én befejezem az éjszakai műszakot és hajnalban, reggel vagy délelőtt pihenni térek - az időpont attól függ, milyen messze volt fuvarom Nürnbergtől -, a mezőberényi pékségünkben akkor kezdenek el nekem és üzlettársaimnak dolgozni. Nekünk dolgozik a pénz, ők a pénzért dolgoznak. Tehát amikor én álmodom, gyarapodom anyagilag.
Az alcím - A pénz borzasztó nagy úr, de rettenetes szolga - megállapítására a sok-sok pénzről, annak keletkezéséről, gazdagságról, szegénységről szóló könyv olvasása útján jutottam. Mi mindent kell a pénzért tenni, meg nem tenni!
Feltétlenül sikeres akartam lenni. Nem tudom, mi hajtott. Volt ez a „gazdagságban és szabadságban akarok élni” érzés, és nem tudtam szabadulni a gondolattól, amíg a jólétig el nem jutottam. Soha nem éltem szegényesen, de más életet akartam.
Könyvemben olvasni fognak arról, hogyan tud mindenki - nem elegendő, hanem sok - pénzhez, gazdagsághoz jutni. Miért gazdagok a gazdagok, és miért szegények a szegények. Vagy átveszi a kedves olvasó a vezetést a pénzügyi helyzete felett, vagy egész életén keresztül más mondja meg, mit csináljon. Eldöntheti, ura lesz a pénznek vagy rabszolgája.
A pénzről mindenki beszél. A szegényeknek kevés, a gazdagoknak több nulla van az első szám után. A szegények nem tudnak valamit, amit a gazdagok igen. Mit gondolnak a szegények a pénzről, és mit a gazdagok? Az egész életről meg kell változtatni az alapfelfogást. A szegények szerint Robin Hood egy hős volt, szerintem egy tolvaj. Elvette a pénzt a gazdagoktól, akik megdolgoztak a vagyonukért vagy örökölték azt, és szétosztotta azok között, akik csak felélték, nem gyarapították.
Mindenkinek megvan az esélye, hogy elegendő pénze legyen. Milyen is, ha nem kell beosztani a pénzt, pénzügyileg független az ember mindenkitől? Ott nyaral a Földön, ahol akar. Ha tavaly a Kanári-szigeteken barnultam le, akkor az idén a Karib-szigetekre repülök. Vagy áthajózom a nemzetközi dátumválasztó vonalat a Pacificon. Minimum. Ahol a Jézuska nem érkezik meg hozzám az eltérő időzóna miatt. Ugyanis ha Dél-Amerika felől, keletről hajózom Ausztrália felé nyugatra, akkor a második következő napot kapom. 24 órát átugrik az időzóna. Tehát a Jézuska elment. Ha pedig Ausztrália felől, nyugatról hajózom Hawaii felé keletre, akkor még egyszer átélem a tegnapi napot, de ekkor már január vége van. Sejthetik, hogy valahol csak nyaraltam. Ekkor nem kell nekem már a karácsonyi ajándék. Gondolják önök is, ha ilyen volt ez a Jézuska, hogy nem jött el holnap.

Készüljenek fel arra, hogy könyvem olvasása közben nevetni is fognak. Kacagni. Mosolyogni. De könnyezni is. Azért annyira nem fognak elérzékenyülni, hogy a könnyeik barázdát szántsanak az arcukon.
Szeretek elfogulatlan lenni, de ha pénzről van szó, ez a könyv a legfontosabb, amit ön egyáltalán olvashat. Tudom, ez egy merész állítás. A valóság az, hogy soraim hidak a bébikortól az „amikor tudom, hogy életem végéig jól fogok élni” életszakaszig.
Az ön kívánsága vágy a siker után és a célja, a sok pénz elérése között. Ezt nem tanítják az iskolában, pedig mindennap szükség van pénzre. Akinek 100%-os a gondolkodása - nem más osztja be a pénzét - nem megy el a pénz mellett. Nagyon remélem, egyszer iskolai tananyag lesz a könyvem.
Ha visszaemlékezik a kedves olvasó, tanultunk az általános iskolában Magyarországon Bizáncról, a pun háborúkról, Nagy Sándor Kartágójáról, a Szovjetunióról, Mükénéről, a németek voltak az ellenségek - és még számtalan felesleges történelemről. Mert ezeket én mindennap használni fogom az életben. Hazugság. Az egészség és a pénz a legfontosabbak az életben. Ha van pénzük, sok mindent megengedhetnek maguknak. Van, aki állítja, a szeretet vagy a megértés fontosabb. Akkor próbáljon meg szeretettel vagy megértéssel fizetni egy kórházban. Biztosított helye lesz a bolondokházában, ezt előre megmondom mindenkinek.
Remélem, lesznek olyan gyerekek, akik arra fogják kérni a tanárokat, hogy a pénzkeresést tanítsák meg nekik. Megkérdezik, miért nem náluk lakik a pénz. Én nem mondom, hogy a tehetséges, tudás után vágyódó gyerekek ne tanuljanak. Hiszen kik kapnák a summa cum laudét, vagy a magna cum laudét?
Meg mennyi minden vár még felfedezésre, amit az ifjúságnak kell tudományosan megmagyaráznia. Meg kell még találniuk a sok betegség ellenszerét. Új cégvezetőkre, jó fejekre, politikusokra, zsenikre van szüksége a világnak. Kizárólag a tudás viszi előbbre a fejlődést. A több száz kutatás, valamint sikerének a kidolgozása közül csak kettőt említenék: a Morning Glory clouds-ra adott magyarázat, valamint minden elismerésem azoké, akik gyorsan kidolgozták és sikeresen végrehajtották a thaiföldi barlangban ragadt, úszni nagyrészt nem tudó gyerekeknek a megmentését, 4 km-en át, búvárruhában.

Hűtőszekrényt az eszkimóknak, Szaharában esernyőt, kopasznak fésűt.

Akik nem tudják 19 vagy 24 évesen, mivel keressék meg önállóan kenyerüket, azoknak javaslom, tanulják meg, hogyan csináljanak 1 euróból, azaz 329 Ft-ból - 2018. júniusi árfolyam - 1 millió eurót, 329 millió forintot. Hogyan adjanak el hűtőszekrényt az eszkimóknak, esernyőt a Szaharában, meg kopaszoknak fésűt. Csak az járjon az eszükben, hogy pénz, pénz, pénz. Legyen mindig hova hazamenni, és mindig több mint elegendő pénz lapuljon a zsebükben. Azt nem írhatom, hogy gyerekként ne bíráljanak, mert a gyerekszáj őszinte.
Ne vegyenek összeköttetést, befolyást. Menjenek egy gazdaságilag fejlett országba dolgozni. Azok azért tudnának önöknek kereseti lehetőséget biztositani, mert nem vette el senki tőlük az 1000 éven át örökölt családi ingatlant, várakat, kastélyokat, vagyont, birtokot, vállalkozást, mert szabad piacgazdaság van, mert tiszteletben tartják a magánvagyont.
Ott kevés tudással annyi pénzt lehet keresni, hogy több mint elegendő az életük fenntartására. Nem szabad visszanézni. Ezzel nem azt mondom, hogy soha be se tegyék a lábukat Magyarországra. Külföldön is lehet nagyon nagy magyarnak lenni, és magyarok élnek mindenütt a földkerekségen. Olyan helyeken is találkoztunk magyarokkal, ahol azt hittük, csak mi voltunk kíváncsiak a Földnek arra a sarkára. Ha egymás között magyarul beszélgettünk, a mellettünk elhaladó magyar befejezte a mondatot.
Itt mesélek el egy igaz történetet. Bolíviába disszidált hazánk fia mákot kért az őt Magyarországról meglátogató barátjától. La Pazban a repülőtéren kiboríttatták vele a vámosok a mákot, mert nem tudták elképzelni, mi az. Egyszer csak megszólalt egy hang magyarul a biztonsági őrök közül:
- Azt hiszik a hülyék, hogy puskapor.
Amikor már úgy érzik, hogy eleget dolgoztak külföldön, térjenek vissza Magyarországra. Itt vannak kételyeim, hányan tennék ezt meg. Egy 25 éves, német fiatalember utasom panaszkodott, hogy elvégezte a főiskolát, de nem tudja, mihez lenne kedve. Jól akar élni, sok pénzt akar keresni. Akkortájt, 2008-ban volt kilátásban, hogy háború lesz Grúziában. Igaz, csak 5 napig tartott, de a zavargások évekig. Mondtam neki, utazzon el egy Grúziával szomszédos országba, ott keressen kapcsolatot német, vagy németül tudó fiatalokkal, és dolgozzák ki a stratégiát. A határnál üsse fel a székhelyét, és csak élelmiszert szállítson Grúziába. Az ötletet egy közeli ismerősömtől, Ljubától oroztam.
Három év múlva megkeresett a fiatalember feleséggel meg egy bébivel. A nevét a mai napig nem tudom, de nem is fontos. Viruló arccal, boldogan. Már új taxit kaptam, más volt a koncessziós számom, de megtalált, emlékeztem rá. Csak nekem köszönhet mindent - mondta.
Sok módja lehet a pénzkeresésnek. Ebből egy a munka. Kezdetben volt rabszolgaság - láncokkal. Utána cselédségnek nevezték - függőséggel a grófoktól a báróktól, a földesuraktól, egyáltalán a kenyéradótól. Ma meg az adósság szolgálata, többszörösen kirabolt bankkontó - a pénzről való hiányzó tudással.
Hely a tetőn.
A pénznek többek között szépítő ereje is van. Tud iriggyé tenni. Akiknek nincs annyi, hogy jól éljenek, irigyek lesznek azokra, akiknek van. Pénzzel hely lesz a tetőn. Mélyre ejt. Kapukat, ajtókat nyit előttünk, de esetekben be is zár mögöttünk. Egyre kevesebben lesznek, akiknek sok pénze van, és egyre többen lesznek, akiknek kevés van.

Az én megállapításom szerint hatféleképpen lehet biztosan, becsületes úton gazdag az ember.
1. Az anyatejjel együtt szívja magába a vagyonszerzést. A szülők mondják el neki még gyerekként.
2. Örököl.
3. Maga jön rá a pénzszerzés módjára, maga alapít vagyont. Mint én, kutatok, olvasok, képzem magam. Jól fektettem be. Nem a pénz után megy, hanem elé, szemben.
4. Pénzről tanul. Annak születésétől napjainkig, a gazdasági oldalt nézve.
5. Az államtól kapnak ingyen palotákat, házakat, tönkrement gyárakat, üzemeket, erdőket, birtokokat, és jól bánnak az égből hullott szerencsével, sikerré alakítják. Példa erre Magyarország. 1990, a „Fordulat” utáni években. Én magam „hirtelen jött szabadság”-nak nevezem ezt az évet.
6. Gazdagságba házasodik. Nem ön, hanem a menyasszonya, vőlegénye gazdag. Itt bizonyítani kell, hogy van érzéke a vagyonszerzéshez. Idővel még jobban csinálja, mint a társa, a partnere, a házastársa. Ezáltal helye lesz az új családban.

Szeretettel emlékszem vissza anyuka főztjeire meg a tanyánkra.

Ez is tetszhet Önnek :

Álmomban is gazdagodok

Kiss Tamás

A kollázsember

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők