Harmóniakert

Harmóniakert

Mező Tibor



Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 198
ISBN: 978-963-9916-94-4
Megjelenés időpontja: 2011-07-14
A költészet különös neme az irodalomnak. A vers kimondása a prózához képest akkor okoz élvezetet, ha egyrészt a nyelv szótagszintjén, zeneileg kelt újat a költői zsenialitás, másrészt szükséges az olvasói fogékonyság képessége is. Mező Tibor kötetének esetében a szerző már megtette, amit kellett – a témákban újólag alkotva verset –, a többi önökön múlik, kedves olvasók!
Imágó

mit akarsz
megmérni a végtelent
belehalsz

mit teszel
valót fedsz a világra
vele halsz

mit remélsz
lángot óvsz és kóborolsz
ebbe halsz



Arcél

I.
Nem sírok érted, apám,
csak zsebkendőim száma végtelen.

II.
SZÁGULDÓ meteornak érzem magam,
szeretnék már találkozni a Földdel,
lássák, illanó fénnyel porladok el,
vagy kráterem örökre példa MARAD.

III.
Térdig érő vízben gázolok.
Körülöttem körben nincs homok.
Talán egy lépés, felbukok,
eldönt a felszín, megfúlok.

IV.
Elszállt mellettem egy cserebogár.
Hangja mint távoli repülők susogása.
De ez nem fájt.

V.
Az igazság hallgat.
A hazugság lát.
Az igazság hallja.
A hazugság fáj.

VI.
Két udvara van a holdnak.
Alászáll a lombkoronáknak.
Egy csillag engedi, hogy nézzem,
miközben hálót ereget rám a pók.

VII.
A magyar kért egy kanalat.
A magyar kért egy kést.
Kért még egy kést,
és kapott egy öreget, egyedit.

VIII.
Van-e lelke talpam alatt a rögnek,
ha agyonlőtt tenger az ég?

IX.
Nekem kell egy otthon.
És kell egy otthon az égben.
Ha ez nincs meg,
nem érzem magam otthon a világban.

X.
Valaha valahol
ittam egy kútból.
Nem tudom, mit ittam.

XI.
A mindenséggel megbékéltem.
Áttetszik a testem, lelkem.
Leperegnek a szitkok rólam.
Szirmaim kinyíltak: porzom.

XII.
A vers kovakő.
Élre csiszolja a mester.
Ha koppan, láng,
amit restell.

XIII.
Látni nyitott szemmel.
Hallani őszinte fülekkel.
Hangot adni a belső hangnak.
Igent mondani az igazra.

XIV.
A föld gyapját lekarolta,
majd púpos boglyákba rakta.
Lesz mit az állat elé tenni
holnap aztán valamit enni.

XV.
A tudás mint szivárvány a horizonton,
feszül pillér-idegsejtjeimen
– szépen –,
belül a homlokomon.

XVI.
Lelkedben
lelkem látszik, a lelked
lelkemben.

XVII.
Ugye van, aki figyel?
Ugye van, aki őrt áll?
Ugye van, aki szeret?
Ugye van egy jó szavad hozzám?



Életem kiterjed

Életem kiterjed minden percemre.
Folyton-folyvást azonos maradok magammal.
De ki ne tolt volna már félre egy bogarat?
Nem teríti le a kicsi a hatalmasat,
a parányi bennem az egész lényemet?
Elterülök mint víz a földön.
Mi voltam eddig?
Életem nemes pillanatokban egyezik velem.
Néha-néha lángra lobbanó tűzfészek.
Nálamnál több, ami szeretnék lenni.
Titkokra leső, érző lélek, akinek minden fáj.
Elterüljek, akár a víz, vagy égjek, akár a tűz?
Nem perelek, ez voltam.
S még mi lehetek?



Megbékélten

Elhulltak, kik megszülettek.
Törvény minden időben ez.
Lépkelek a tetemeken,
És bizonyságul, hogy éltek.
Magam vagyok.




Magavigasztaló

Te is lehetsz egyszer Mező Tibor, kicsi,
tudatja halkan egy azúrtekintet.
Növeszted égnek indalágy gerincedet,
mereszted szemedet, nyújtod nyakadat.

Minek pislogsz a másvilágba? Árnya és
varázsa lelked úgyis általjárja.
A biztosnak hitt van sincs, csak a mű való,
ha áhítat lótuszfénye vetül rá.

Tanulj szerénységet riadt madárdaltól!
Meríts erőt a tej-hold napsugárból!
Szüless meg újra, mint kéregben a féreg,
mert, hidd el, többet te sem érsz a rögnél!

* * *

Ugye, Uram, szeretsz engem? Fáj a szivem.
Mit kell tennem? Aranytallér a Hold ma.
Darabokból szedegetem magam össze,
építve százszor is, százszor leverten.




A Pimodán

Miként a leány az ágyban,
kinyílik lelkem e házban,
ahogy kaput nyit a napon
a tulipán.

Akkor láss meg, Utas, engem,
szemed szemmel szövetkezzen,
mintha nem is volna porban
a Pimodán.

18.08.2011Harmóniakert – amit akartok

Vicsotka Mihály Főszerkesztő - Pomázi Polgár


Mező Tibor Harmóniakert c. könyve az utóbbi napokban az „uborkaszezonban” jelent meg, mégis felkeltette az érdeklődésemet a novum pro Kiadó® sajtóközleménye, aki gondozza a kötetet, mert a borítón meglepő ajánlást találhat az olvasó:

A Harmóniakert című verseskötet szerzője szerint az a szó, hogy harmóniakert a műalkotások gyűjteményét, valamint a harmónia, béke és boldogság kertjét jelenti. Költeményeinek alapja – a nyugalom – tudattalan tartalmak, tragikusak és fenségesek. Magvukat az Úr kinyilatkoztatása képezi, amelyben a mózesi látomáshoz képest a világ átrendeződött, ezáltal épül a népesség számára egy Boldog Új Világ. A szerző úgy képzeli el a jövendő világrendben a fejlődést, mint két pont közötti fordulatot, ami eszmei áldozatot, örömöt okoz. Mindezért a teljesség igényével kér tőlünk befogadást: „kőbe dermedve illeszkedik a szikra, – örömöt hoztam, szelíden szeretlek.”

− Mező Tibor költőt személyesen kérdezem, hogy a történelmi fejlődés ,,két pont”-ja alatt mit ért?

− A két pont két határnapot jelent. A fejlődés minősége a lényeges, amely szellemi és érzelmi természetű: mentális áldozatvállalás és boldogságtudat. A szöveg lecsúszik a valóságról, ha történelmileg helytelenül hangoztatod, mert a Kárpát-medence nem agya a Földnek, sem a magyarság az emberiségnek. Álmodni lehet, de nem ez a magyarság álma, a boldogságkereső álmodók álma a valóságos, miként Szentkuthy Miklósé a Szent Orpheus Breviáriumával:
„Az Orpheus célja: megtalálni azt az embereszményt és azt a legelfogadhatóbb életformát, melyet a lehető legszélesebbkörű történelmi, a legegyetemesebb vallási, legmélyrehatóbb természettudományi tapasztalatok után a gondolkozó agyvelő és boldogság-kereső érzés megkíván.”
(In Szentkuthy, 1939.; http://www.szentkuthymiklos.hu/hu_BB-02-c-cc.2arspoetica.html)
„Nem vágyom sokra, se földi jókra:  csak boldog szeretnék lenni én is!” − visszhangozza néhány év múlva Kordás Ferenc költőmesterem a Horthy-korszakban.
(In Kodás, 1943.; http://www.harmoniakert.hu/kordas_opus_csak_boldog_szeretnek_lenni.htm)
Magamról szólva, nekem többé nem keresnem, hanem gazdálkodnom kell a boldogsággal, mert azt megtaláltam évtizedekkel előbb, azóta kifejleszthető képességgel megélem, valamint vallom is, hogy az emberiség céljának közös nevezője nem a szeretet, hanem a boldogság:
„Nekem nem kell más: a mézédes boldogság. Nem az ellene felkínált, Felpumpált, arany-darabos boldogulás, a szemnek és szájnak citált | Örököskarácsonyfa-ajándéköröm, hiányzó felszabadulás.”
(In Mező Tibor: Karácsonyi örömóda − Harmóniakert, 2011., 173. old.)

− A boldogság és a boldogulás közötti különbséget a hétköznapi valójában meg tudod értetni velem?

− Az ember akkor boldogul, ha egyről a kettőre jut, azaz boldogul, csak akkor boldog, ha egészben mindent békés rendben érez. A boldogságnak nem a boldogtalanság az ellentéte, hanem a kínszenvedés.
Szenvedés nélkül boldogulni nem lehet, hiszen erőfeszítések hosszú sorára van szükség ahhoz, hogy éhen-szomjan ne haljunk, és maradjunk becsületesek, műveltek, egészségesek. Az embert megfosztani a boldogulás eszközeitől – pénztől, munkától – gyalázatos, sőt erőszakos dolog, ez a háború melegágya, noha békére vágyunk.
A „hiányzó felszabadulás” a boldogulás fenti eszközökkel való szabad rendelkezése az egyénnek a közjóért felelős szervek által, éppen azért, hogy a stressz-mentes közélet jegyében a boldogság érzete hassa át az egyént és a közösséget egyaránt. Boldogulni az Úton levés állapota, a boldogság átható érzés, minden körülményben jellemez téged, a költői nyelven szólva, a boldogság:

„illata az örök, szent harmatnak”
(In Kordás Ferenc, Uo.)

18.08.2011Harmóniakert – amit akartok

Vicsotka Mihály Főszerkesztő - Pomázi Polgár


Mező Tibor Harmóniakert c. könyve az utóbbi napokban az „uborkaszezonban” jelent meg, mégis felkeltette az érdeklődésemet a novum pro Kiadó® sajtóközleménye, aki gondozza a kötetet, mert a borítón meglepő ajánlást találhat az olvasó:

A Harmóniakert című verseskötet szerzője szerint az a szó, hogy harmóniakert a műalkotások gyűjteményét, valamint a harmónia, béke és boldogság kertjét jelenti. Költeményeinek alapja – a nyugalom – tudattalan tartalmak, tragikusak és fenségesek. Magvukat az Úr kinyilatkoztatása képezi, amelyben a mózesi látomáshoz képest a világ átrendeződött, ezáltal épül a népesség számára egy Boldog Új Világ. A szerző úgy képzeli el a jövendő világrendben a fejlődést, mint két pont közötti fordulatot, ami eszmei áldozatot, örömöt okoz. Mindezért a teljesség igényével kér tőlünk befogadást: „kőbe dermedve illeszkedik a szikra, – örömöt hoztam, szelíden szeretlek.”

− Mező Tibor költőt személyesen kérdezem, hogy a történelmi fejlődés ,,két pont”-ja alatt mit ért?

− A két pont két határnapot jelent. A fejlődés minősége a lényeges, amely szellemi és érzelmi természetű: mentális áldozatvállalás és boldogságtudat. A szöveg lecsúszik a valóságról, ha történelmileg helytelenül hangoztatod, mert a Kárpát-medence nem agya a Földnek, sem a magyarság az emberiségnek. Álmodni lehet, de nem ez a magyarság álma, a boldogságkereső álmodók álma a valóságos, miként Szentkuthy Miklósé a Szent Orpheus Breviáriumával:
„Az Orpheus célja: megtalálni azt az embereszményt és azt a legelfogadhatóbb életformát, melyet a lehető legszélesebbkörű történelmi, a legegyetemesebb vallási, legmélyrehatóbb természettudományi tapasztalatok után a gondolkozó agyvelő és boldogság-kereső érzés megkíván.”
(In Szentkuthy, 1939.; http://www.szentkuthymiklos.hu/hu_BB-02-c-cc.2arspoetica.html)
„Nem vágyom sokra, se földi jókra:  csak boldog szeretnék lenni én is!” − visszhangozza néhány év múlva Kordás Ferenc költőmesterem a Horthy-korszakban.
(In Kodás, 1943.; http://www.harmoniakert.hu/kordas_opus_csak_boldog_szeretnek_lenni.htm)
Magamról szólva, nekem többé nem keresnem, hanem gazdálkodnom kell a boldogsággal, mert azt megtaláltam évtizedekkel előbb, azóta kifejleszthető képességgel megélem, valamint vallom is, hogy az emberiség céljának közös nevezője nem a szeretet, hanem a boldogság:
„Nekem nem kell más: a mézédes boldogság. Nem az ellene felkínált, Felpumpált, arany-darabos boldogulás, a szemnek és szájnak citált | Örököskarácsonyfa-ajándéköröm, hiányzó felszabadulás.”
(In Mező Tibor: Karácsonyi örömóda − Harmóniakert, 2011., 173. old.)

− A boldogság és a boldogulás közötti különbséget a hétköznapi valójában meg tudod értetni velem?

− Az ember akkor boldogul, ha egyről a kettőre jut, azaz boldogul, csak akkor boldog, ha egészben mindent békés rendben érez. A boldogságnak nem a boldogtalanság az ellentéte, hanem a kínszenvedés.
Szenvedés nélkül boldogulni nem lehet, hiszen erőfeszítések hosszú sorára van szükség ahhoz, hogy éhen-szomjan ne haljunk, és maradjunk becsületesek, műveltek, egészségesek. Az embert megfosztani a boldogulás eszközeitől – pénztől, munkától – gyalázatos, sőt erőszakos dolog, ez a háború melegágya, noha békére vágyunk.
A „hiányzó felszabadulás” a boldogulás fenti eszközökkel való szabad rendelkezése az egyénnek a közjóért felelős szervek által, éppen azért, hogy a stressz-mentes közélet jegyében a boldogság érzete hassa át az egyént és a közösséget egyaránt. Boldogulni az Úton levés állapota, a boldogság átható érzés, minden körülményben jellemez téged, a költői nyelven szólva, a boldogság:

„illata az örök, szent harmatnak”
(In Kordás Ferenc, Uo.)

Ez is tetszhet Önnek :

Harmóniakert

Adrianna H.

Peggy és a szex

A szerző további könyvei

Harmóniakert

Mező Tibor

Ómagyar Mária-siralom szövegkönyve

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők