Just Friends

Just Friends

Bodnár Lili



Formátum: 13,5*21,5
Oldalszám: 296
ISBN: 9783990649510
Megjelenés időpontja: 2020-08-04
Sok-sok humorral, kalanddal átszőtt történet két fiatalról, Samről és Hannah-ról, valamint barátaikról. Könnyed kikapcsolódás mindazok számára, akik szeretik a romantikus történeteket és a happy endet.
1.

– Szia Kathie! – léptem be az ajtón barátnőmhöz.
– Ah, szia, Hannah! – ölelt meg. – Képzeld, kaptál valami csomagot egy fiútól.
– Ugyan kitől? – néztem rá meglepetten.
– Valamilyen Samtől. Ki az? Egy újabb hódoló? – kérdezte nevetve, de nekem elakadt a lélegzetem.
– Azt mondtad, hogy Sam? – kaptam észbe.
– Igen, azt. Ott a csomag, nézd meg! – biccentett az asztalon lévő boríték felé.
Kinyitottam azt, és elkezdtem olvasni a levelét:

Szia, Hannah!

Tudom, hogy ezer éve nem beszéltünk, de nem telik el nap, hogy ne gondolnék rád. Hiányzol, tudod? Te meg a hülye kérdéseid, és a folyamatos aggódásod. De gondoltam szólok, hogy holnap érkezem a városba és egy egyetemre fogunk járni, remélem, minden olyan lesz, mint régen, mert rettenetesen hiányzik az az idő. Hát, ennyi lenne, holnap találkozunk,

Sam

Belőlem csak egy hisztérikus nevetés szakadt ki.
– Elmondanád, hogy miről van szó? – lépett mellém Kathie.
– A legjobb barátom volt, kétéves korunk óta ismertük egymást, és holnaptól egy helyre fogunk járni – válaszoltam kiszáradt torokkal Kathie-nek.
– Nincs fiú és lány között barátság, ugye tudod? – nézett rám cinikusan.
– Köztünk volt, viszont évek óta nem beszéltünk.
– Jó, mesélj ról! – ült le a kanapéra.
– Nem tudok róla mit mesélni, mondom, hogy már évek óta nem beszéltünk – válaszoltam, és elindultam a konyha felé, de Kathie nem hagyta annyiban:
– Akkor csak, hogy milyen volt régen – könyörgött.
– Ahj… oké. Hihetetlenül makacs vagy! – mondtam mosolyogva, miközben összedobtam magamnak egy kakaót, majd leültem Kathie mellé.
– Tudom! – bökött meg könyökével mosolyogva. – Na, hallgatlak.
– Hát, sosem volt jó gyerek – nevettem el magam. – Mindig bajba sodortuk egymást. Oviban mindig elmentük arra a részre, ahova nem lehetett. Átmásztunk egymáshoz délutánonként, együtt álmodoztunk, elmondtuk a legmélyebb titkainkat is egymásnak. Suliban órákon leveleztünk, mindig eltereltük egymás figyelmét és szívattuk a másikat. Amikor kamaszodtunk, beszöktünk egy roskadozó házba, ami tele volt graffitikkel és ott csináltunk képeket. A rendőrök kergettek el, elbújtunk előlük egy sikátorba, hogy ne kapjanak el minket. Emlékszem, egyszer büntetést kaptunk, mert leveleztünk órán, és véletlen fejbe dobtuk a tanárt a galacsinnal, amin beszélgettünk. Azon a napon mondta el, hogy bejön neki Amy, az osztály legmenőbb lánya, én pedig elmondtam neki, hogy bejön Marcus, a menő fiú, mire összehoztuk a másikat a kiszemeltjével – meséltem mosolyogva, ahogy eszembe jutottak a régi emlékek.
– Tök hülyék vagytok!
– Most miért? – néztem értetlenkedve Kathie-re.
– Komolyan összehoztátok a másikat valakivel, aki meg sem érdemelte? – bukott ki belőle. – Nem láttok a szemetektől?
– Kathie, csak barátok voltunk. Most meg… évek teltek el – mondtam egy mély sóhaj kíséretében.
– Akkor sincs fiú-lány barátság – rázta meg a fejét Kathie.
– Látod, hogy köztünk is volt, van.
– Egyikőtök többet érez vagy érzett, vagy többet fog érezni! – jelentette ki, majd kisétált a konyhába, összedobni magának valami nassolnivalót.
Én csak néztem magam elé és megpróbáltam elképzelni, hogy mi lesz, ha Sam holnaptól az iskolatársam lesz, de egyszerűen nem ment. Távolinak tűnt ez az egész, úgyhogy inkább eltereltem a témát.
– Na, de mesélj te valamit! Mi volt ma? – kérdeztem a konyhában sürgő-forgó Kathie-től.
– Ah, csak a szokásos unalmas órák, lassan múló, felesleges szünetek.
– Felesleges szünetek? – néztem rá felhúzott szemöldökkel. – Ezt nem veszem be! Mi történt?
– Semmi – mondta, de elhúzta száját és ebből tudtam, hogy kamuzik.
– Kathie?! – szóltam rá.
– Ahj! Jó! – nézett fel a plafonra, majd vissza a tányérjára. – Samantha Bennel beszélt, és… ah, mi van, ha Ben egyáltalán nem érez irántam semmit?
– Ezt felejtsd el! Tudod, hogy Samantha nem tenné ezt veled, ráadásul tudod, hogy Bennel nagyon jóban vannak.
– Igen, de… – kopogás szakította félbe Kathie-t.
– Bújj be! – szólt oda, mire az előbb említett barátnőnk lépett be az ajtón.
– Sziasztok! – köszönt, és megölelte Kathie-t, majd engem.
– Tessék, akkor kérdezzük meg! – néztem Kathie-re, majd Samantha felé fordultam.
– Hannah! Ne! – szólt rám Kathie.
– Valami baj van? – kérdezte Sammy, és tekintete kettőnk közt cikázott.
– Nem, semmi – előzött be Kathie.
– Kathie ma látta, hogy Bennel beszéltél és fél, hogy Ben esetleg összeszűri a levet veled – magyaráztam neki.
– Ne hülyéskedj, Kathie! Sosem tenném ezt veled. Se Hannah-val. Tudom, mit érzel Ben iránt – ölelt át minket Samantha.
– Ti vagytok a legjobb barátnőim.
Leültünk a kanapéra, és csak néztünk egymásra. Samantha a karkötőjét birizgálta, s ebből tudtam, hogy valami nem oké.
– Na jó! Sammy, mi történt, mi a baj? – kérdeztem.
– Miből gondolod, hogy bármi baj van? – nézett fel rám.
– Mindig a karkötődet cseszteted, ha baj van – mondtam a kezét nézve.
– Christian – nézett fel dühösen.
– Mi történt? – kapta fel a fejét Kathie.
– Ah, semmi. Csak ugye beszélgettem Bennel, mire odajött és megkérdezte, idézem: „Mi van, drága, megállapodsz?” Mondtam neki, hogy csak beszélgetek egy barátommal, mire odahajolt a fülemhez és azt suttogta: „Én várok” – utánozta Christian hangját, amit nem bírtam mosolygás nélkül hallgatni.
– Ugye tudod, hogy bejössz neki? – kérdezte Kathie.
– Christian egy seggfej – jelentette ki Samantha.
– Egy seggfej szőkésbarna hajjal, olyan kék szemekkel, hogy belehalsz, és olyan stílussal, hogy csak álmodban találsz még egy ilyet – böktem meg Samanthát, mire elmosolyodott.
– Nem ér így érvelni – tiltakozott, miközben visszabökött.
– És veled mi van?
– Semmi. Tudod, továbbra sincs életem – mosolyodtam el, mire dühös pillantásokat kaptam.
– Hannah egy „régi barátja” – hangsúlyozta ki Kathie – idejön.
– Kathie! – szóltam rá.
– Hannah! – utánozott, majd kinyújtotta a nyelvét.
– Ki ez a régi barát? – nézett rám felhúzott szemöldökkel Samantha.
– Sam Hennig – kezdtem.
Elmondtam megint a sztorinkat Sammel és felolvastam a levelet, amit írt nekem, miszerint holnaptól az egyetemre fog járni.
– Erre nem is tudom, mit mondjak – döbbent le a levél hallatán Samantha. – De, mégis tudom. Ugye tudod, hogy nincs fiú-lány barátság? – emelte meg szemöldökét.
– De, köztünk az volt – mosolyogtam magam elé bárgyún.
Ezután betettük a Dirty Dancing című filmet és azt néztük. Úgy vigyorogtam, mint a tejbetök, és barátnőim meg is tudakolták az okát.
– Az egyik angolórán, még gimiben, az utolsó ottani évemben Tabuztunk „fiúk a lányok ellen” csapatokkal. Nyilván Sammel egymás agyát húztuk és folyton versengtünk, így ebben is – kezdtem a sztorit.
– Az egyik fiú osztálytársunk kihúzta a Dirty Dancinget, és nem tudta, mi az. Elkezdte mondani, hogy csúnya tánc, amit a lányok este csinálnak. Persze a fiúk nem találták ki, és lejárt az idő. Amikor megtudtuk, mi volt az, mi lányok kiakadtunk, hogy egyik fiú sem ismeri a Dirty Dancinget. Sam azzal húzta az agyam, hogy nincs az a pénz, amiért megnézné azt a filmet. Ezután mindig, mikor ment a TV-ben, egymásra írtunk, hogy megy, mire ő másnap megjegyezte, hogy direkt elkapcsolta. Közöltem vele, hogy egyszer akkor is megnézetem vele. Sőt, előtte elviszem shoppingolni, aztán megnézzük, és ha kell, kikötöm egy székhez, hogy végignézze – meséltem mosolyogva, majd figyeltem tovább a film eseményeit, miközben a barátnőim jelentőségteljes pillantásokat váltottak.
Mikor vége lett a filmnek, együtt megírtuk a házikat.
– Na jó, ideje mennem! – ölelte meg Kathie-t Samantha.
– Holnap találkozunk a suliban – ölelt át engem is, majd távozott.
– Csak nem izgulsz a holnap miatt? – bökött meg Kathie mosolyogva.
– Nem, csak fura belegondolni, hogy megint egy helyen leszünk – mondtam, miközben bepakoltam a másnapi holmimat a táskámba.
Kathie nem mondott semmit, csak egy önelégült mosollyal felment az emeletre.
Én még elmosogattam, elpakoltam az otthagyott cuccokat, majd felmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, és írtam egy üzenetet a szüleimnek, hogy ma nem tudunk beszélni, mert ahhoz túl fáradt vagyok, de ígérem, hogy holnap beszélünk.

***

Reggel gyorsan elkészültem és bementem suliba. Vártam, hogy bejöjjön egy tanár és bejelentse, hogy új csoporttársunk van, de nem jött a hír. A nap lassan és unalmasan telt, és természetesen elkezdett szakadni az eső utolsó órára.
Mikor kicsöngettek, hazarohantam. Hiába volt kabát rajtam, fehér pólóm teljesen átázott, mire hazaértem. Kathie egy órával előbb végzett, de Bennel elmentek valahova, így úgy készültem, hogy hazaérek, lazítok egy kicsit, aztán megyek edzésre.
Mikor beléptem a házba, a számításaimat keresztülhúzta a nappalinkban álló fiú látványa.
– Segíthetek? – kérdeztem rémülten, mikor felfogtam, hogy egy vadidegen áll a házunkban.
– Helló, idegen! – szóltam neki mégegyszer, mire felém fordult. Kékeszöld, szinte szürke szemei boldogan csillogtak, tökéletes, arany tincsei vizesen lapultak le, ázott fehér pólóján izmos hasa rajzolódott át. Elmosolyodott, és szemében némi csibészséget figyeltem meg.
Elindult felém, majd megölelt.
– Annyira hiányoztál! – mondta.
Öleléséből rögtön felismertem: csak ő ölelt ennyire őszintén és szorosan. Sam.



2.

Percekig álltunk, a karjainkba zárva a másikat. Beszippantottam az illatát, amit oly rég nem éreztem. Addig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzott. Szemeimbe könnyek szöktek, és elkezdtem szipogni.
– Hé, nehogy elsírd magad! – engedett el, és egy tökéletes mosolyt villantott.
– Nagyon hiányoztál – mondtam mosolyogva.
– Te is, Törpi! – törölt le egy könnycseppet az arcomról.
Törpi. Senki nem hívott így, mióta elköltöztem. Otthon is csak neki hagytam, hogy így hívjon, de tőle mindig élmény volt hallani.
– Nem tudtál volna suliba jönni? – nevettem és sírtam egyszerre, majd újra a nyakába ugrottam.
– Meg akartalak lepni – mondta, és hallottam a hangján, hogy most is mosolyog.
– Hihetetlen vagy! – nevettem el magam.
– Megint kezded? – kérdezte, miközben a hátamat simogatta.
Mindig ezzel jöttem neki régen, mert bármit csinált, abból jól jött ki, és ilyenkor mindig megkapta, hogy hihetetlen.
– Igen. De honnan tudtad, hogy hol lakom? – kérdeztem, miközben fejemet belefúrtam a nyakába.
– Titok! – tartott még mindig a karjaiban.
– Tudod, hogy ilyenkor felhúzol! – simogattam izmos hátát.
– Erre gondolsz? – kérdezte nevetve, és finoman megemelt. Fél karral tartott, másikkal pedig a derekamnál simogatott. Mikor letett, összenéztünk, és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Erre ő is megvillantotta hibátlan fogsorát, én pedig éreztem, hogy arcomat elönti a pír. Elvesztem zöldes szemeiben.
Két percig állhattunk teljes csendben, mikor kirázott a hideg, és ez visszarántott a valóságba. Sam végigmért, és ekkor jöttem rá, hogy fehér pólóban vagyok, ezért zavaromban összefogtam a bőrkabátom magamon.
– Jaj, mit vagy úgy oda? – villantott egy féloldalas mosolyt. – Nagyon jól nézel ki! – kacsintott, mire az arcom olyan vörös lett, amilyen vörös nincs a színpalettán.
– Nagyon vicces vagy! – öltöttem ki rá a nyelvem.
– Nem vicc volt.
– Oké, végül is mit szégyenlősködöm? – vontam vállat, majd levettem a kabátom.
Fehér pólómon minden átütött. Nem épp a lenge változatú póló volt, tehát minden, szó szerint minden, még a hasizmom is látszódott.
– Így még jobb is – mosolyodott el, majd ő is levette a bőrkabátját.
Amikor hátat fordított, láttám a vizes pólóján keresztül kirajzolódó izmokat. Mikor visszafordult, a szívem dobbant egy nagyot.
– Jobb lesz, ha veszel egy forró fürdőt, mielőtt tüdőgyulladást kapsz – nézett rám.
– De nem is meséltél még – biggyesztettem le ajkaimat, mint egy kisgyerek.
– Előbb menj el zuhanyozni, aztán majd mesélek – utánzott engem.
– De akkor te is zuhanyozz le! – jelentettem ki. – Használd az én fürdőmet, én pedig megyek Kathie-ébe – indultam el a lépcső felé, ő pedig a cuccaival a kezében követett.
– Tedd le a holmidat, érezd magad otthon! – mutattam körbe a szobán, amikor beléptünk.
– Szép szoba – tette le a csomagjait a szekrényem mellett. – Még mindig Esztétikusozol? – lépdelt az érmeim és kupáim felé.
Hirtelen észbe kaptam.
– Úristen, igen! És… ahj, nekem ma este edzésem van! – temettem a fejem a kezembe. – Szét vagyok esve.
– Hánykor kezdődik? – Folytatta a szobám körbejárását a képeimnél.
– Hatkor – mondtam. – És még beszélnem kéne anyáékkal, le kéne zuhanyoznom, beszélnem kell veled, és ma még alig beszéltem Kathie-vel és Samanthával. Jó, mondjuk ők ott lesznek edzésen is, de… – hadartam késégbeesetten.
– Ne parázz, megoldjuk. Sokkal rosszabb helyzetekből is húztuk már ki magunkat.
Hitetlenül néztem fel rá, mire elejtett egy újabb mosolyt.
– Mondom mi lesz – kezdte. – Most elmész, lezuhanyzol, én is lezuhanyzom, felhívod a szüleidet, majd elviszlek edzésre.
– Félórája vagy itt, de már kihúzol a csávából – mosolyodtam el. – Oké. Használd ezt a fürdőt, én megyek Kathie-ébe.
Fogtam egy törülközőt, és átkullogtam Kathie fürdőjébe. Mikor levetkőztem, akkor eszméltem rá, mennyire is fáztam valójában. Libabőrösen másztam be a zuhany alá és törekedtem rá, hogy a víz minnél forróbb legyen. Rettenetesen fáztam.
Mikor már rég végeztem a zuhanyzással, csak azért, hogy felmelegedjek, engedtem magamra a forró vizet. Imádok énekelni és elvileg tudok is, de nagyon ritkán éneklek bárki előtt, legtöbbször csak a zuhany alatt szoktam, ez akkor sem volt másképp. Elkezdtem énekelni Ariana Grande Into You című számát.
– Nem szeretnélek félbeszakítani, de ha mindenre időt akarsz szakítani, akkor ki kéne jönnöd – szólt Sam kintről, mire elmosolyodtam.
– Oké, megyek már!
Kiléptem a kádból, megtörölköztem, a törülközőt magam köré tekertem, megfésülködtem, aztán kiléptem a fürdőből. Mikor beléptem a szobába, Sam épp akkor vette fel pólóját, ami félig száraz testén feltekeredett és beakadt. Nevetve mentem oda hozzá, és megigazítottam a pólóját.
– Kösz! – mosolyodott el ő is, amitől megjelentek kis gödröcskéi az arcán.
– Nincs mit – mondtam, miközben vizes hajam köré tekertem egy törülközőt.
Odaléptem az edzőcuccaimhoz és kiválasztottam egy fekete harisnyát, hozzá egy fekete rövidgatyát, egy fekete–narancssárga sportmelltartót és egy szürke haspólót, valamint egy fekete bugyit.
– Elfordulsz? – néztem felhúzott szemöldökkel Samre.
– Nem ér, te is segítettél felvenni a pólót! – játszott durcás kisgyereket.
– Kicsit más a kettő! – kacsintottam neki, mire duzzogva elfordult.
Felvettem a fehérneműm, majd szóltam Samnek, hogy visszafordulhat, aztán felvettem a többi ruhaneműt is.
– Elindítod, légyszi, a gépem? Addig megszárítom a hajam – böktem a piros laptopom felé.
– Persze.
Bementem a hajszárítóért, és elkezdtem szárítani nedves fürtjeimet.
– Mi a jelszó? – jött oda Sam.
– 08.11 – válaszoltam.
– Komolyan? – lepődött meg.
– Igen, még szép! – kapcsoltam ki a hajszárítót. Gyorsan még átfésültem enyhén kócos hajam, majd odamentem a géphez.
– Miért ez a kód? – kérdezte, mikor lefeküdtem a laptop elé, és mellé az ágyra.
– Akkor találkoztunk tudatosan, nemcsak kisbabaként – indítottam el a Skype-ot. – Megváltozott aznap az életem – fordultam felé.
Tekintete találkozott az enyémmel, és megint elvesztem szemeiben. A pillanatot a bejövő hívás szakította meg.
– Sziasztok! – köszöntem apának és anyának.
– Sziasztok! – köszöntek ők is.
– Sam ott van már?
– Igen, itt vagyok, Mr. és Mrs. Prior – integetett a szüleimnek Sam.
Mindig magázta őket, pedig ezer éve ismertük egymást, és anyáék nem egyszer mondták, hogy tegezze őket, ő mégis megmaradt a magázódásnál.
– Ti tudtatok erről? – döbbentem le.
– Igen, kincsem! – mosolygott anya.
Ezután elmondtam mindent, ami az elmúlt két napban – amíg nem beszéltünk – történt. Nem volt túl izgalmas, mivel nem történt semmi, de ők mégis úgy reagáltak és úgy hallgatták végig, mintha minimum a Teen Wolfot néznék. Bár nem volt miről mesélnem, egy órát beszéltünk.
5 Csillagok
Le sem tudtam tenni - 05.08.2020
Anna

Csodálatos magával ragadó történet. Le sem lehet tenni. Bemutatja az egyetemisták problémáit, a felnőtté válást és egy csodás szerelmi történetet.

Ez is tetszhet Önnek :

Just Friends

Gabriella Szohner

Tépett kendők

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők