Erotikus & Érzéki

Az új celeb és Nő az ablakban

BÉTA (Békés Tamás)

Az új celeb és Nő az ablakban

Olvasópróba:

Tamás már türelmetlenül várta: terített asztal, mint minden este. Ezúttal meleg vacsorával várta: rántott tengeri hal, krumplisaláta, könnyű fehérbor: egy rajnai rizling.
Ültek egymással szemben, ettek, ittak, hang nélkül, szótlanul. Viki elnézte Tamást: ez az én emberem? Ez a rágóizom-automata? Furcsán tartja a szájában az ételt. S közben furcsán is lélegzik. Csócsál egyet, majd nyitott szájjal fúj a levegőbe. Aztán vissza. Csócsál, fújtat – így megy ez, míg a tányér ki nem ürül. Nézi ezt a pasit, itt van mindjárt a szeme: szürke. Egy pillanatra sem szokott felfényleni. Öröm, bosszúság, szerelmi hevület, ez a szem mindig ugyanaz: szürke, szürke, szürke. Akár csak a rendszeressége. Megbízható, kiszámítható, soha semmi váratlanság, semmi rögtönzés. Olyan, mint a terítési mániája, azaz minden a helyén van. „En perfecto orden” – szokta volt mondani, egy-egy terítés után. Mikor megkérdezte, ez mit jelent, azt felelte, hogy „todo oké”, s hogy ez spangolul van. Azon töri a fejét, hogy mi lenne, ha egyszer beállítana egy doboz éti csigával, és letenné a gondosan felszerszámozott asztalra. Mit tenne vele a pasi? Azt se érti, hogy otthon – a saját otthonában – miért nem engedi el magát? Ez a Tamás állandóan vendégségben van önmagánál. Ha fürdik, magára zárja a fürdőszoba ajtaját. Viki még soha nem látta őt gatyában. S hogy aztán másmilyen szituációban meg-megmutatja magát, hát még szép… Lesi az ő emberét, amúgy skurcból (ezt a szót Rómeótól örökölte), azaz oldalvást szemléli, akkor is csak a nyeldeklőjét, olyan faramucin liftezik az ádámcsutkája. De leginkább a szemébe néz, abba a szürke sivatagba. Amikor ez a pasi azt kérdi: ízlik‑e a bor, ebben semmi dévajság nincs. Vagy valami villanás a szeme sarkából. Bezzeg a hódítás napjaiban… most csak arra vár, hogy ő bólintson, valóban nemes pia ez a rajnai. Csak erre vár az ürge, s akkor elmeséli, honnan szerezte: hát egy repülőúton – bonyolult átszállások hosszasan részletezve –, a frankfurti reptér boltjában. Mesélés közben megáll – mint a cirkuszi légtornász sikeres mutatvány után, aki boldogan kiáltja „hep”, s erre bejön a taps – és várja az elismerő bókot. Viki azonban inkább iszik, mivel borbeszerzési ügyekben civilizálatlan.
Apró kudarc ez Tamásnak, ezért befelé fordul. Hossza­san nézi az ivó Vikit, aki – kiürülvén a pohár – azt a talpánál fogva körbeforgatja, lesve a metszett üveg fénytörését. Talány ez a lány, alig beszél. Ha nagyritkán rájön a beszélhetnék, akkor ruhákról szeret fecsegni, színekről és szabásmódokról, meg még a jó ég tudja, miről. Szokott ez a csaj olvasni? Még eddig nem látott a kezében se könyvet, se újságot vagy magazint. Nincs kedvenc együttese, fogalma sincs, szokott‑e bármilyen zenét hallgatni. Ja, a ruhákon kívül csak a címlaplányként elhíresült csajok érdeklik: legyen az modell, filmsztár, esetleg énekesnő. Mindent tud róluk. Tamás azt sem érti, miért olyan zárt Viki? Pedig a külseje alapján épp az ellenkezőjét várná el az ember tőle. Amikor először meglátta, még a lélegzete is elállt. Azt hitte, alaposan próbára teszi majd a lány: nehéz lesz megkapni. S ő már akkor elhatározta, hogy ez nem skalpvadászat. Ehhez képest nem kellett megmásznia a K2‑t, hogy felhívja magára a figyelmet. De hiába jött fel hozzá, hiába feküdtek le és hiába hívta, hogy legyen közös otthonuk: úgy érzi, ez a lány nem az övé. Tűri a simogatásokat, a becézést, a gondoskodást, még sincs egyetlen olyan gesztusa, amivel mindezt viszonozná. Még egyszer sem simogatta őt meg, még csak kísérletet sem tett arra, hogy ő készítse el a reggelit. És sohase nevet a szeme és sohase remeg meg az ajka, amikor szeretik egymást. Viki, Viki, az önszeretetnek is megvannak a maga határai. Mi lesz velük így?

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 286
ISBN: 978-963-9916-44-9
Megjelenés időpontja: 2009-10-27
Átlagértékelés : 5
 3.990 Ft

Tavasz-tipp