Erotikus & Érzéki

MÁS világ

Remy Dalmore

MÁS világ

A szivárvány tövénél

Olvasópróba:

A fiatal, ápolt, szőke férfi egyedül ücsörgött a kávézó egyik
utcára néző asztala mellett, és egy női magazint lapozgatott hosszú, gondosan manikűrözött ujjaival. Néha ki–kinézett az ablakon, és olyankor mindig pördített kettőt az előtte árválkodó, virágokkal díszített teáscsészén. Látványosan várt valakit, és az idő előrehaladtával a csésze egyre sűrűbben kezdett csörömpölő forgásba. Egy idő után türelmét vesztve az asztalon heverő, világoskék mobiltelefonra pislantott, és már emelte, hogy tárcsázzon, amikor az épület elé begördült egy apró fehér autó. A férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel, és szemrehányóan nézett az ajtón besiető nőre, akinek arcvonásai egyértelműen ázsiai származásáról árulkodtak.
– Szia, Danny! Bocs, hogy késtem! Késett a gyerek repülője, egy csomót kellett várnom! – hadarta egy szuszra.
Táskáját az egyik székre dobta, odahajolt a férfihoz, és két puszit nyomott az arcára.
– Én meg már azt hittem, hogy elfelejtetted a randinkat!
– Dehogy! Hogy is merném! – mosolygott rá a nő, és kigombolta rózsaszínű kosztümfelsőjét, láthatóvá téve az alatta lévő hófehér, garbónyakú body alá bújtatott formás melleit. – Elhoztad az aktákat?
A férfi a fejét csóválva tolt elé egy fekete bőrmappát.
– Komolyan, Mae! Nem értem, hogy miért így kéred az adatokat! Ezt számítógépen sokkal biztonságosabban és kényelmesebben el tudtam volna küldeni! – nyafogta a nőnek, miközben a nyakába kötött halványzöld pulóver ujjait pödörgette.
A pincérnő odalépett hozzájuk, és kissé megrökönyödve vette tudomásul, hogy a férfi asztalához egy nőnemű lény ült le, mert már a tea rendelésekor egyértelmű volt számára, hogy a pasas meleg, mint a kályhacső.
– Hozhatok valamit? – kérdezte semleges hangon, mire az ázsiai nő felnézett, és alaposan végigmérte.
– Egy kávét tejjel, legyen szíves!
A pincérnő felvette a rendelést, és ringó csípővel távozott az asztaltól.
– Ne nézd már annyira feltűnően! – hajolt át a férfi az asztalon, amire egy széles vigyor volt a válasz.
– Tudod, mióta nem szexeltem? – kérdezte a másik.
– Tudod, mennyire nem izgat? A feladatra koncentrálj! Ha szerencséd van, valamelyiket még el is kaphatod egy körre! Elég csinoskák! – bökött az irattartóra.
Mae felcsapta a fekete bőrmappát, és nézegetni kezdte a lapokat, amiken fiatal nők fényképei voltak, mellettük az adataikkal.
– Ezek mind egyetemisták? – fordult a férfihoz.
– Igen. A főnök kifejezett kérése volt, hogy magasan kvalifikált, intelligens lányokat szállítsunk neki, akik képesek a továbbfejlődésre. Máshonnan is válogatnak, de nagyon nagy a szórás. Az újak úgy potyognak, mint a szúnyogok.
– Talán legyek, nem? – pislantottak a vágott szemek a szőkére.
– Nem, a szúnyogot könnyebb elkapni! Mindenképpen kellenek az új lányok, főleg most, hogy te is lelépsz. Ezt amúgy nagyon sajnálom, de megértem, hogy menned kell! Választottál már új arcot?
– Még nem. Egy kicsit tartok a dologtól. Tudod, azért harminc év alatt ezt már egész jól megszoktam – bökött az arcára, fel sem nézve a papírokból. – Itt egyik-másik nagyon ígéretesnek tűnik. Főleg a jogászok! Szerintem az orvostanhallgatókat nyugodtan hagyhatjuk, hacsak nincs valami rejtett képességük, ami miatt érdemes lenne velük foglalkozni. Eltekintve attól, hogy egyik-másik tényleg piszok jól néz ki! Hányan vannak összesen?
– A csoportba huszonhárom lány jár, de kettő közülük már férjnél van, úgyhogy ők eleve kiesnek. Aztán van még kettő, akik még nagyon fiatalok, őket majd később vesszük elő. Tizenkilenc lányból választhatsz. Meg persze vannak a klubban mások is, de egyelőre a bunyósokat akarom szelektálni. Nem árt, ha meg tudják védeni magukat!
– Megnézhetem őket személyesen is?
– Persze! Gyere le az edzésre! Ötkor kezdődik, és nyolcig el szokott tartani. Van, hogy tovább is, főleg mérkőzések előtt.
– Milyen edzés? – kérdezett gyanakodva a férfira.
– Küzdősport! Thai boksz, sima boksz, karate. Amit szeretnél.
– Ne hülyéskedj, mit keressek én ott? Ehhez már öreg vagyok, ráadásul hiányzik belőlem a minimális agresszió is! – vonta fel a szemöldökét.
– Édesem, szerintem te egyszerűen csak lusta vagy! Gyere le, nem fog ártani a nagy seggednek egy kis mozgás! Egyébként lehet csak a gépeken edzeni, senki nem fog felhajtani a tatamira – nézett végig jelentőségteljesen a nő tökéles, törékeny alakján.
– Szerintem csak le akarsz teperni a matracra – mosolyodott el csúfondárosan Mae.
– Na, arra várjál csak türelemmel, hogy én leteperjelek! – emelte a szájához a teáscsészét gondosan eltartott kisujjal a férfi.
Egy darabig évődtek, majd elkezdték kitárgyalni az aktákban szereplő lányokat. Mae szeretett volna hamar túlesni a jelölésen, hogy a főnöke választani tudjon a helyére valakit. Minél előbb el akart tűnni, főleg most, hogy a gyereke gondja is a nyakába szakadt. Eddigi életében nem szerepelt a kislány, szinte senkinek nem volt róla tudomása, hogy ő tulajdonképpen anya. Az új életében, amit Európában szeretett volna kezdeni, viszont tökéletes álcát biztosított számára. Csak egy probléma volt a dologgal, nevezetesen az, hogy Mae sosem volt anyatípus. Gyakorlatilag a megszületése pillanatában beadta egy nagyon jó hírű, nagyon előkelő és nagyon drága intézetbe, ennél fogva nem is kötődtek egymáshoz.

Kínos volt számára, hogy a repülőtéren, fényképpel a kezében ácsorogva várta a saját gyerekét, akit természetesen nem ismert meg. De a pöttöm lány kibökte az idegesen toporgó nőt, és egy jó hangos „te vagy az anyám?” kérdéssel még kellemetlenebb helyzetbe hozta. Fogalma sem volt róla, hogy mit kell csinálni egy kilencévessel, vagy miről tudnának beszélgetni, ráadásul a gyerek a volt férjére emlékeztette, és ez még inkább ellenérzéseket váltott ki belőle. Hazafelé menet többször rá akart kérdezni, hogy mi történt az úton, vagy hogy érzi magát, de végül inkább hallgatott, és a kislány sem szeretett volna beszélgetni vele. Eddigi élete zárt ajtók mögött folyt, neki az intézet volt az otthona, ott voltak a barátai, az anyaszerepet a nevelők töltötték be. Hatalmas traumaként élte meg, hogy kiszakították az addigi nyugodt, biztonságos környezetéből. Miután felmentek a lakásba, Mae megmutatta a szobáját, azután nemes egyszerűséggel rázárta a lakás ajtaját, és elment otthonról.
Daniellel megbeszélték, hogy ötkor találkoznak a klub bejáratánál. Végiggondolta, hogy milyen ruhában illik részt venni egy edzésen. Ráeszmélt, hogy nem sportos alkat, és egyetlen szem melegítője vagy futócipője sincsen, ezért felkereste a legközelebbi ruhaszalont. Összevásárolt mindenféle dolgot, amiről úgy gondolta, hogy szüksége lehet rá.
Amikor hazaért, csaknem fegyvert rántott a nappaliból kiszűrődő hangok hallatán, majd rájött, hogy a tévét hallja. A kislány a kanapén ült egy zacskó chipsszel a kezében, és valamilyen mesefilmet nézett. Előtte a makulátlan üvegasztalon dobozos üdítő árválkodott egy pohár társaságában. Az anyja érkezésére fel sem nézett, úgy köszönt oda neki.
– Honnan van ez? Miért ilyesmit eszel? – bökött Mae a zacskóra és az üdítőre.
– A reptéren vettem őket. Még szerencse, mert a hűtőben nem találtam semmit.
– Ne mondd már! Teli van a hűtő kajával! – nyitotta ki a nő a hűtőszekrényt.
Gondosan becsomagolva saláták és tálcába gyömöszölt nyers halak, húsok sorakoztak szép rendben, kiegészítve jó pár üveg alkoholos üdítővel, és némi ásványvízzel.
– Nem tudok főzni! Szeszt meg még nem ihatok. Túl kicsi vagyok – mondta a gyerek egy újabb adag chipset tömve a szájába.
– Oh! Basszus! Erre nem is gondoltam! – morogta az anyja, majd némi gondolkodás után a telefonjáért nyúlt. – Rendelek neked pizzát, mert nekem el kell itthonról mennem. Szerintem még itt leszek, amikor kihozzák, de ha nem, akkor hagyok itt neked pénzt, és átveszed. Milyet szeretnél?
– Nem tudom. Még sosem ettem. Az intézetben ilyenek nem voltak – mondta mandula formájú szemeit le nem véve a képernyőn ugrándozó mesefigurákról.
A nő néhány másodpercig emésztette a hallottakat, majd rájött, hogy muszáj lenne beszélgetniük egy kicsit, hogy jobban megismerje a gyereket. Végül kiegyeztek egy sima sajtos pizzában, meg némi üdítőben.
Az eredeti elképzelése az volt, hogy mintaszülőként majd egészséges étkezést követel meg a gyerektől, és a szakirodalomból tanult szigorú nevelési elveit is felállította, de természetesen az élet a legelső alkalommal keresztülhúzta a papírformát, és ő azon kapta magát, hogy a tévé előtt hagyja az egy szem lányát egy malomkeréknyi pizza, és másfél liter szénsavas-cukros üdítő társaságában.
Daniel az ígéretéhez hűen a klub bejárata előtt várta. Együtt léptek be a hatalmas, sötétített üvegfalú épületbe, ahol az elegáns, makulátlanul tiszta, élénkzöld padlószőnyeggel borított előtéren keresztülvágva a recepciós pulthoz jutottak. Miután kitöltötte a belépéshez szükséges kötelező nyilatkozatokat, és aláírt vagy négyszáz nyomtatványt, végre kapott egy szekrénykulcsot, és a bájos recepciós lány a kezébe nyomott egy sportitalos palackot.
– Ez mi a franc? – fordult oda Danielhez, amikor a lány a szinte folyamatosan csengő telefon után nyúlt.
– Ilyen energiaital-féle. Hogy pótold az izzadtsággal elvesztett ásványokat meg vitaminokat.
– Hát amennyit én itt izzadni fogok, azzal nem hinném, hogy bármit elvesztek majd – dünnyögte, de azért a táskájába mélyesztette a palackot.
Az öltöző nem volt annyira pazar, mint az előtér, Mae-t az egyetemi edzőterem öltözőire emlékeztette. A sima fehér csempével borított falak mentén fémszekrények sorakoztak, az ajtókon gondosan feltüntetett számokkal. A kapott kulcson lévő számkarikát tanulmányozva megkereste a szekrényét, és komótosan átöltözött. Közben nem felejtett el diszkréten körülnézni, és megcsodálni a körülötte öltözködő nők testét. Magában jót kuncogott azon, hogy ezeknek a lányoknak fogalmuk sincs róla, hogy képzeletben már egyikkel-másikkal lenyomott egy laza numerát, ezért ruha és gátlások nélkül, szétcsapott lábakkal ücsörögtek a fapadokon. Természetesen a pasikról beszélgettek, és a nő csendben figyelte és elemezte a hallottakat. Mindenképpen tudnia kellett, hogy ki kihez tartozik, mert nem szeretett volna belefutni rendőr vagy katonatiszt apukába, esetleg vőlegénybe.
Miután kiürült az öltöző, törölközővel a nyakában a lányok után sétált, és elképedve nézte a hatalmas edzőteremben lévő töméntelen mennyiségű gépet, illetve a falak mentén felállított futópadokat. A terem egyik végében bokszzsákok lógtak le a mennyezetről, odébb egy tatami volt felállítva. A falakon végig tükrök feszültek, hogy a jó testű férfiak és nők az edzés közben meg tudják csodálni kitartásuk eredményeként feszülő izmaikat.
Nagy örömére a tatami mögött, egy eldugott sarokban pihenőhelyiséget fedezett fel néhány ital- és csokiautomata társaságában. Elhatározta, hogy amint megbeszélték Daniellel a dolgokat, ő leül oda, és végignézi az edzést. Még azt is megfogadta magában, hogy közben majd erősen izzadni fog, csak a látszat kedvéért, nehogy szó érje a ház elejét.
– Na? Meggusztáltad őket? – kérdezte csúfondárosan mellé lépve a szőke férfi.
– Még szép! Jó anyag!
– És választottál már közülük?
– Dehogy! Ezt így nem lehet…
– Nem arra gondoltam! – hunyorított rá a férfi.
– De szemét vagy! – vigyorodott el a nő, miután felfogta, hogy a férfi a szexre gondol. – Nem, nem választottam! Mindet akarom!
– Nagyon potens vagy!
– Inkább kiéhezett! – sóhajtotta Mae, majd a lányokhoz lépő hatalmas termetű, fiatal fekete férfira bökött a fejével. – Ez kicsoda?
– Az edző. Gyere, bemutatlak neki!
– Ne! Dehogyis mutatsz! – tiltakozott gyorsan, mert esze ágában sem volt megizzasztania magát, főleg nem mások előtt. – Előbb figyelni akarom a csajokat. Azt meg izmozás közben nem lehet.
– Mae, fel fog tűnni mindenkinek, ha nem csinálsz semmit! – figyelmeztette a férfi.
– Mondd azt, hogy új vagyok, félénk, és próbálok beilleszkedni! – javasolta a nő, majd csaknem orra bukott, ahogy az öltözőből szélvészként kivágódó test a vállának csapódott.
– Bocs! – hallott egy kellemes alt hangot, miközben hadonászva az egyensúlyát próbálta visszanyerni.
– Már megint elkéstél, baby? – kérdezte Daniel vigyorogva a sötét loboncát lófarokba zabolázni próbáló nőtől, mire az félig hátrafordulva, hümmögve bólintott, mert a szájában tartott hajgumitól beszélni nem tudott.
– Ki ez a hülye picsa? – dörzsölgette dühösen a sajgó vállát Mae.
– Áh, ő senki! – legyintett nagyvonalúan a szőke férfi. – A mi szempontunkból nem fontos!
– Azt hadd döntsem el én! – keményedett meg a nő hangja, mert nem szerette, ha a háta mögött döntöttek el helyette fontos dolgokat.
– Nem egyetemista. Talán még az iskolát sem fejezte be. És egy kicsit dilis, szerintem fogyatékos – válaszolta Daniel némi hallgatás után.
Időközben az edző megemelte a hangját, és szigorúan nézett végig a lányokon.
– Márpedig valakinek vele is edzenie kell! Lányok, ezt nem ti döntitek el! Szüksége van a gyakorlásra!
– Nekem meg a fogaimra van szükségem! – válaszolta egy szép, hosszú hajú, barna bőrű fiatal lány. – A múltkor majdnem kirúgta a szemfogamat, napokig nem tudtam enni miatta!
– Én is utállak! – dünnyögte az újonnan érkezett maga elé, miközben még mindig a hajával bíbelődött.
– Nekem meg az állkapcsom repedt meg, úgyhogy engem felejts el! Nem azért járok ide, hogy megnyomorítsanak! – emelte maga elé a kezeit védekezően egy szőke lány, akiben Mae az egyik jogászra ismert.
– Mert béna vagy! – bólogatott a lófarkas az ablakon kipillantva.
– Na, jó, ebből elég! Menjetek bemelegíteni! – intett a gépek felé az edző, miközben megmarkolta a copfos lány karját. – Te meg gyere csak!
Félrevonta a többiektől, és az arcába hajolva fojtott hangon beszélni kezdett hozzá. Mae elég közel állt hozzá, hogy minden szót halljon, és gátlástalanul hallgatózott.
– Az istenit, Cherrie! Nem elég, hogy állandóan elkésel, még kötözködsz is!
– Hát, ha egyszer te mennél a hülye gyerekért a suliba, akkor lehet, hogy nem késnék el! – vágott vissza a lány. – Amúgy meg nem kötözködök, csak nem hagyom, hogy belém töröljék az úri topánjukat!
– Miért nem próbálsz barátkozni? Nincs egyetlen barátnőd sem! Ezek a lányok…
– Dante, hagyd ez a hülyeséget! Van nekem elég bajom anélkül is, hogy csajos bulikba járkálnék! Julian egy isten átka, nem győzöm mentegetni a hülyeségei miatt. Ráadásul tanulni sem tudok vele, mert gőzöm sincs a matekról. Talán kicsit többet kellene hazajárnod, aztán értenéd, hogy miről beszélek!
– Nem tudok hazajárni, dolgoznom kell! Anyáék miért nem...
– Anyáék a hotellel vannak elfoglalva, próbálják menteni a menthetőt. Szerintem tök fölöslegesen, mert a kutya nem jön ki a szigetre, alig van kuncsaft. Ráadásul ők még nálam is kevésbé értik, amit a suliban újabban tanítanak.
– Akkor miért nem engeded egyedül hazajárni? Tizenhárom éves lesz, szerintem egyedül is boldogul.
– Felejtsd el! Nem engedem, hogy egyedül használja a csónakokat, ahhoz túl felelőtlen. És szerintem a parti őrségnek sem tetszene, ha elkapnák.
– Így meg állandóan konfliktus van a lányokkal! Folyton késel, és nem vet rám túl jó fényt, hogy kivételezek veled!
– Nem én akartam ide járni! – vesztette el a türelmét a lány. – Ha akarod, elmegyek!
– Nem, nem akarom! Figyelj, húgi! Jobb vagy bármelyiknél, simán bajnok lehet belőled! De ezt ne most beszéljük meg! Edzés után beülünk valahová, aztán megdumáljuk – ölelte át a derekát a férfi.
A lány néhány másodpercnyi gondolkodás után bólintott, mire a másik egy puszit nyomott a homlokára.
– Na, menjél! Melegíts be te is!
Mae visszahúzódott az öltöző ajtajába, és elgondolkodva pillantott a lehajtott fejjel elkullogó nő után. Gondosan kikerülve az edzőt, elvegyült a gépek között. Egyik-másikat csodálkozva nézegette, és megörült, amikor valamelyik izompacsirta ráült, vagy éppen feküdt az adott masinára, és ő rájött, hogy mit is kell vele tulajdonképpen csinálni. Volt olyan szerkezet, aminél elképzelni sem tudta, hogy melyik felét, és főleg mire használják.
Időközben nem felejtett el a kiválasztott lányokra figyelni. Megnézte őket edzés közben, és volt, amelyiket kapásból kihúzta a képzeletbeli listájáról, mert nem tetszett neki a dolgokhoz való hozzáállása. A feladat, amire kijelölték őket, kivételes állóképességet és odaadást igényelt, nem lehetett elnéző senkivel, mert sokszor az életük múlt a kitartásukon. Amikor elunta a nézelődést, a pihenősarokba ment, és lehuppant az egyik kényelmes fotelbe. Kisvártatva a tetőtől talpig leizzadt, félmeztelen szőke férfi is csatlakozott hozzá, és Mae megállapította, hogy hatalmas pazarlás volt Isten részéről ezt a gyönyörű testű pasit melegnek teremteni.
– Na? Hogy tetszik az edzés? – kérdezte vigyorogva a nőtől.
– Nagyon! A csajok nagyon dögösek!
– Beilleszkedtél már?
– Aha! Nem látod, milyen jól illünk egymáshoz a fotellel? – csapott a bőrülő karfájára.
Daniel hosszas fejtegetésbe kezdett az edzés testre kifejtett jótékony hatásáról. Mae kuncogva hallgatta, mert némi idétlenkedést is beleforgatott a mondanivalójába, majd érdeklődve nézte a férfi háta mögött feltűnő lófarkas lányt, aki kesztyűs kezével próbált az egyik automatába betuszkolni pár pénzérmét. A művelet sikeresnek bizonyult, az érmék lepotyogtak, és a lány a kesztyűkre meredve ráébredt, hogy nem fogja tudni benyomkodni a kívánt termék kódját.
– Hát ez nem lehet igaz! – motyogta.
Mae-nek felszaladt a szemöldöke a bénázás láttán, és éppen fel akarta ajánlani a segítségét, de időközben Daniel ráébredt, hogy a másik már nem rá figyel. Hátranézve meglátta a tanácstalanul toporgó lányt.
– Segítsek? – kérdezett rá.
– Aha! Nyomnál nekem? Csokit! – kapott mohón a lehetőségen a lófarkas.
– Miért nem akkor veszed, amikor még nincs rajtad a kesztyű? – mosolygott rá a férfi, miközben kihalászta a csokiszeletet a gépből.
– Mert a tesóm nem engedi – bökött a lány a fejével a tataminál magyarázó edző felé. – Beteszed a számba?
– Csak neked bármit beteszek, baby! – vigyorgott rá a férfi, erősen megnyomva a „csak”-ot, és miután kibontotta a csomagolást, a lány szájába tuszkolta az édességet, majd fejcsóválva nézett a gépek közé sunnyogó lány után.
– Tényleg a testvére? – kérdezte Mae csodálkozva az edzőre pillantva.
– Dante? Aha!
– De hát fekete!
– Örökbe fogadták őket. A szüleik kínaiak. Cherrie odavan a srácért, és az is őérte.
– Nagyon kis… aranyos! – mondta pajzán fintorral a nő.
– Mae, őt légy szíves, hanyagold! – válaszolt a ki nem mondott kérdésre a szőke férfi. – Ez a lány egy kicsit furcsa, szerintem nem teljesen normális. Ráadásul a fiúkat szereti. Egy csöppet talán jobban is a kelleténél. Nem hinném, hogy érdemes volna nála próbálkoznod!
– Nocsak! – szaladt fel meglepetten a nő szemöldöke. – Ha nem tudnám, hogy a pasikra buksz, azt gondolnám, hogy tetszik neked!

...

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 396
ISBN: 978-3-99048-771-6
Megjelenés időpontja: 2017-05-08
Átlagértékelés : 5
 4.470 Ft
 2.690 Ft

Nyár-tipp