Krimi & Izgalom

Flúgos románc

Remy Dalmore

Flúgos románc

Olvasópróba:

...

Az orvos töltött egy pohárba vizet, és megitatta. A fájdalom a fejében egyre elviselhetetlenebb volt.
– Nem vágna fejbe? – kérdezte a kezével eltakarva a szemét. – Hátha megint sikerül elájulni. Kurvára fáj a fejem.
– Inkább hozok egy fájdalomcsillapítót – válaszolta az orvos, és ki akart lépni az ajtón, de Shiraz éppen befordult rajta, kis híján ledöntve a lábáról.
– Magához tért? Remek! Akkor indulhatunk is. Hans! Szólj a srácoknak, és hozzátok a kocsikat!
Az orvosnak nem tetszett a hangnem, és nem tetszett a hét férfi sem, akik rendkívül agresszíven és arrogánsan viselkedtek.
– Szó sem lehet róla! A hölgy most tért magához, nincs szállítható állapotban!
– Kapaszkodj meg, pajtás, ez nem hölgy, hanem egy leszbikus kurva! – veregette meg a vállát a nagydarab szőke. – Az sem érdekel, ha hazáig végigokádja az utat! Visszük, és kész!
– Magának én doktor Rashib vagyok! – felelte jeges hangon, miközben lesöpörte a válláról a lapogató kezet.
– Felőlem! – vonta meg egykedvűen a vállát a másik.
Cherrie-nek a fejfájáson keresztül is bevillant egy kérdés a fejébe.
– Hol van a bátyám?
– A döglött nigger? Tepsiben! – válaszolta Hans.
A szőke férfi rávigyorgott. Nem volt rasszista, sőt, kimondottan szerette a színes nőket, de most rúgni akart egyet a lányon. Nem is sejtette, hogy mekkorát sikerült.
Cherrie összerándult a fájdalomtól, amit nem a testében, hanem a lelkében érzett. Elvesztette azt az embert, aki csecsemőkorától kezdve mindig mellette állt, óvta, védte. Az orvos odalépett hozzá, és a karjába szúrt egy tűt.
– Az éjszaka megműtötték, rendben lesz – súgta, majd hangosan annyit mondott: – Egy kis fájdalomcsillapító, meg a hányingerre gyógyszer. Hat órán át biztosan ki fog tartani, utána majd kérjen valamit, mert valószínűleg egy darabig még fájni fog a feje.
– Köszönöm – válaszolta megkönnyebbülten, és magában megfogadta, hogy a szőke pasinak jó néhány kellemetlen pillanatban lesz része miatta.
A doki bólintott, majd az őrnagyhoz fordult.
– A másikkal mi lesz?
– A pasassal? Semmi! Egyelőre nem foglalkozunk vele. Ha jól sejtem, egy darabig még a vendégük lesz, úgyhogy van időnk dönteni a sorsa felől.
Miután kioldották a bilincsét, durván felráncigálták az ágyról. Hagyta, hogy támogassák, de mire kiértek a kórházból, már hatott az injekció, és jobban érezte magát. Ennek ellenére rogyadozva lépkedett, úgy gondolta, nem kell tudniuk, hogy már rendben van. Azon agyalt, hogyan tudna lelépni, majd rájött, hogy amíg Dante is a kórházban van, addig sehogy.
A szőke férfi a fejét előírásszerűen, ám egyáltalán nem gyengéden benyomta az autó ajtaján, újabb rossz pontot szerezve a lánynál, aki sziszegve dobta magát az ülésre. A férfi odabilincselte a majrévashoz. A kocsi rabszállítóként is működhetett, mert egy vastag plexi választotta el az első üléssort a másodiktól.
– Omar! Tied a csaj! – intett a főnök az arabnak, aki vigyorogva huppant be mellé az ülésre.
Meglódult az autó, és falni kezdte a kilométereket. Egykedvűen ücsörgött, majd vizsgálgatni kezdte a mellette ülő férfit. Az egy darabig úgy csinált, mint aki nem veszi észre, végül nem bírta cérnával.
– Mit néz annyira? – kérdezte a lány felé fordulva.
– Maga arab?
– Amerikai vagyok. Apám ősei voltak arabok.
– Gondoltam, hogy valami kevertféleség.
– Kevert? – fortyant fel dühösen a férfi. – Miért nem mindjárt korcs?
– Maga is szokott négykézláb imádkozni? Tudja, mikor leteszi a földre a kezeit, közéjük dugja a fejét, a fenekét meg felnyomja. Honnan tudja, hogy merre kell fordulni?
– Semmi köze hozzá, hogy…
– Hány felesége van?
– Hány… mim van?
– Felesége. Az araboknak egy csomó feleségük van. Meg annyi gyerekük, hogy nem is tudják, hogy mennyi. Magának mennyi van? – érdeklődött véresen komoly arccal.
– Honnan szedi ezt a marhaságot?
– A tévében láttam. Tevét adnak a nőkért. Maga adott már nőért tevét?
– Nem. És feleségem sincs. Egy se – mondta idegesen a férfi. – Szerintem pihenjen, még hosszú az út!
A lány kinézett az ablakon, de kis hallgatás után újra a férfihoz fordult.
– És verni szokta a nőket?
– Maga megőrült? Miért verném a nőket? – emelte meg a hangját a másik.
– Az arabok verik a nőket. Ez hagyomány. Megláncolják, és megverik. Láttam az interneten.
– Befejezné? Duguljon el! – csattant fel már dühösen az arab.
– Bombát tud csinálni? – csapongott a lány a témák között.
– Micsodát?
– Bombát. Az arabok tudnak bombát gyártani. Bármiből tudnak. Meg mindig fel is robbantják. Tudom, mert olvastam a neten. Egy csomót olvastam az arabokról, én mindent tudok róluk. Maga szokott bombát robbantani?
Teljesen ártatlanul nézte a férfit, aki egy darabig némán meredt rá, majd megkopogtatta a vastag plexit. A kocsi megállt, és a pasas kiszállt. Shiraz értetlenül lépett ki a kormány mögül.
– Mi van? Rosszul lett?
– Ő nem. Én vagyok rosszul. Bocs, főnök! Ez a csaj vagy nagyot kapott tegnap, vagy alapból nem normális. Szerintem ültess mellé valaki mást! – emelte fel a kezét mentegetőzve.
– Basszus, Omar! Legalább az első száz kilométert kibírhattad volna! – csattant fel John.
– Én ezt száz méteren keresztül sem szeretném hallgatni! Négy mondattal kicsinált a bige.
– Óriási! Hans! – üvöltött át a mögöttük veszteglő autóba.
A nagydarab szőke kiszállt, és értetlenkedve lépett oda hozzájuk.
– Mi van, főnök? Baj van?
– Ülj a csaj mellé, mert ez a galamblelkű megsértődött rá! – nézett sötéten az arabra, aki a vállát vonogatva ment a másik kocsihoz.
Miután mindenki elfoglalta a helyét, újra elindult az autó. Egy darabig csendben ücsörögtek, aztán a nő megérezte, hogy a zsaru nézi. Rápillantott, és találkozott a tekintetük. A férfi pimaszul gusztálgatta az idomait, és néha nyalt egyet a száján.
– Te melyik vagy? A fiú vagy a lány?
Nem válaszolt, beharapta az alsó ajkát, elmosolyodott, és felvette azt a nézését, amivel régen a pasikat szedte fel. A fickó egyre izgatottabb lett, közelebb húzódott, karját az üléstámlára fektette.
– Biztos jól csinálod a nyelveddel!
Cherrie megnyalta az ajkát, enyhén félrebillentette a fejét, pillantása szinte hívogatta a férfit, aki lassan odahajolt az arcához. A második kocsiban ülő négy férfi a nő aktáját vesézgette. Omar a hátsó ülésen ült, és érdeklődve nézte a laptop monitorján szaladó sorokat.
– Öcsém, nem csoda, ha hülye a csaj! Kínai szülők, három afroamerikai fiú, és egy fehér lány. Ezt még Brangelináék is megirigyelhetik! Apuci piti bűnöző, több eljárás is indult ellene, de mindenből kimosakodott. A bige lepukkant sportoló, az egyik bátyus autószerelő, a másik a börtönben kitanulta a szakács szakmát. Ennyi az összes infó róluk. Sean, szerinted csinált valamit Sophie-val?
A kérdezett kibámult az ablakon, megsimogatta az arcán a sűrű szakállt. Nagyon fáradtnak érezte magát, és abszolút hidegen hagyta, hogy ki kivel van együtt. Megvonta a vállát.
– Talán.
– Téged nem izgat, hogy két nő hogyan szexszel? Te buzi vagy? – kérdezte Omar.
A kérdezett ábrándosan végignézett a mellette ülő, csupa izom férfin, és újra vállat vont.
– Talán.
Az arab hökkenten odébb húzódott, Vince, a rasztafrizurás, agyontetovált, ránézésre jamaicai származású sofőr pedig fuldokolva röhögni kezdett, ezért nem vette észre időben, hogy az előttük haladó autó satufékezett. Csupán egy centi volt a két kocsi között, mire sikerült megállítani a járművet, és Vince szíve a torkába ugrott az idegességtől.
– Basszus! Mi a fasz…
Elképedve nézték, ahogy a főnökük kipattan a kocsiból, feltépi a hátsó ajtót, majd kirángatja a szőke férfit. Hansnak az orrából ömlött a vér, és ordítva csapkodott a kocsiban ülő nő felé.
– Ez a hülye rányomult a csajra! – állapította meg Vince.
– Nem tudta, hogy buzi? – csodálkozott Omar.
– A csajok nem buzik! Ők leszbik! – oktatta ki a Gabriel, a csapat technikai tisztje.
– Nem mindegy? Egymást dugják – válaszolta az arab.
Kitört a káosz. Egy darabig üvöltöztek egymással az autók mellett.
Cherrie szabad kezével megdörzsölte a homlokát. Iszonyú kemény volt a férfi orra, de jólesett betörni. Mire a fickó magához tért volna az ütés okozta fájdalomból, a sofőr már kirángatta mellőle, ezért nem kellett tovább büntetnie, pedig nagyon készült rá.
Kisvártatva nyílott a kocsiajtó, és két hosszú láb lépett be rajta, azután érkezett a többi testrész is. Magas, szakállas férfi ült be mellé, kezében félliteres műanyagpalackokkal. Ránézett a lányra, mélybarna szemei derűsek voltak. Titokban tetszett neki, ahogy leszerelte Hansot. A nyitott ajtón behajolt Shiraz, láthatóan egy csöppet ideges volt.
– Na, ide figyeljen! Ez a srác Sean LeRoy. A csapat legtürelmesebb tagja. Nagyon nehéz felidegesíteni, de legyen vele tisztában, hogy ha megteszi, nem fogom tudni leszedni magáról! Mire megállunk, addigra megöli magát, ugyanis elmebeteg. Kérem, ne szekálja!
Szinte esdekelt a hangja. Cherrie komolyan ránézett a szakállasra, aki így elsőre teljesen ártalmatlannak tűnt, majd ünnepélyes arccal bólintott.
– Okés! Esküszöm, hogy egy ujjal sem nyúlok a szőrmókhoz!
Johnnak a száján volt egy durva káromkodás, de végül lenyelte, és meglapogatta a másik férfi vállát.
– Csak nyugodtan, oké? Ne hagyd magad felhúzni!
Sötét tekintettel a lányra nézett, aki érdeklődve figyelte a jelenetet, majd becsapta kocsiajtót. A második kocsiból átültette maga mellé Omart, és kisvártatva újra úton voltak.
– Biztos jó ötlet volt ez? – kérdezte Omar a fejével hátraintve.
– Remélem. Seant bírják a nők. Ha a csaj bír magával, akkor nem lesz gond.
– Mi van, ha nem? Szerintem direkt csinálja, és vele is kötözködni fog!
John nem válaszolt, hátrasandított a visszapillantó tükörben a társára, aki éppen birkózni kezdett a palackok kupakjával. Cherrie egy darabig derűsen szemlélte a szerencsétlenkedését, majd kedvesen rákérdezett:
– Segítsek?
A férfi felkapta a fejét, és ránézett a férfiak jellegzetes „befogod?” pillantásával.
– Hát jó! Hát csak kérdeztem! – fordult az ablak felé vállat vonva, és érezte, hogy nagyon kell röhögnie.
A kupak szisszenve engedett, és a férfi olyan büszkén nézett rá, mintha legalábbis egyedül megépített volna egy egész autópályát. Hirtelen ráhajolt a lányra, aki nem számított a mozdulatra, és ledermedt. Megcsapta a férfi enyhén mentolos illata. Szájvíz, valami nagyon finom, édes tónusú, fás-virágos férfi parfümmel keveredve. Le Roy kioldotta a bilincsét, és a kezébe nyomta a kinyitott palackot, amit zavartan kezdett markolászni.
Meleg volt a kocsiban, és ahogy a fickó levette magáról a bőrkabátot, felcsúszott a hosszú póló ujja, láthatóvá téve a könyökhajlatát. „Lövi magát” – szaladt át a lány fején. Szinte sajnált szemétkedni vele.
– Maga drogos?
– Aha!
– Ennyi? Aha? – kérdezte elképedve.
– Akarja, hogy másképpen mondjam? Ühüm! – nézett a lányra, és belekortyolt a másik palack vízbe. – Csak most inaktív vagyok.
– Az mit jelent?
– Azt, hogy épp tiszta vagyok.
– Ez így működik? Ma tiszta, holnap egy kis kokó, egy kis heroin?
– Nagyjából – bólintott a férfi.
– Behalok magán! – csóválta meg a fejét. – Miért engedett el?
– Nem engedtem el, csak levettem a bilincset. Tök fölösleges, legalább száznegyvennel megyünk, szerintem nem fog kiugrani. A plexi meg törhetetlen. És különben is, tegnap leléphetett volna, de nem tette, úgyhogy…
„Nocsak! – gondolta. – A pasi nem tök hülye!”
– És nem fél, hogy magának ugrom?
– Annál talán több esze van – mosolyodott el a férfi.
– Ejnye! Úgy tűnik, nem találok magán fogást! – mondta gúnyosan félrebillentve a fejét Cherrie.
– Dehogynem! Megmutassam? – készségeskedett a másik felvillanyozódva, miközben kezdte kicsatolni a nadrágján az övet.
– Nem kell! – válaszolta gyorsan, és fülig vörösödve elfordult.
Sziklák között falta a kocsi a kilométereket, amikor váratlanul megpördült velük a világ. Az autó néhány pillanatra irányíthatatlanná válva sodródott, majd beborult az árokba. Dörrenések és káromkodás verte fel a kövek csendjét. Cherrie elbóbiskolt, nem számított az ütközésre. Mielőtt nekicsapódott volna az ajtónak, LeRoy satukarokkal magához szorította, és a nagy ijedtségben a lány orrát kissé erőteljesebben nyomta a kulcscsontjához a kelleténél. Mikor végül megállt az autó, a férfi még néhány másodpercig rajta feküdt, majd a kabátját felmarkolva kirúgta az ajtót, és kihúzta a kocsiból. Shiraz már a kocsi mellett térdelt, egyik kezével célra tartotta a pisztolyát, a másikkal az ütközéstől kába arabot ráncigálta ki a kocsiból.
– Vidd innen a nőt! – ordította oda a társának.
– Jól van? – kérdezte a férfi, majd választ nem várva megragadta a kezét. – Futás!
Berohantak a sziklák közé. A szürke, mohával gazdagon benőtt kövek közötti hasadékokban keskeny, alaposan kitaposott turistaösvény vitt a hegytetőre, ahonnan egy függővasút vezetett át a szakadék felett.
A lány szaladt elöl, a férfi néha megállva hátrafelé tüzelt, inkább csak a miheztartás kedvéért, mert igazából nem látott senkit. Viszont pozitívum volt, hogy őket sem látták a kövektől. Mindenhonnan lőttek rájuk, amolyan „hátha” alapon, pattogtak körülöttük a sziklaforgácsok.
Cherrie egy szűk kis sziklasikátorból rohant ki a fényre, majd olyan hirtelen cövekelt le, hogy LeRoy csaknem ledöntötte a lendülettől, ahogy felhasalt a hátára. Előttük hatalmas szakadék tátongott, és az oldalán egy ritka lyukú, rácsos fémpalló vezetett a hasadék másik oldalára, ami olyan érzést keltett a rajta áthaladóban, mintha a levegőben sétálna. A hidacska egyik oldala a sziklafal volt, a másik oldalán egyszerűen csak egy vastag láncból font korlát himbálózott, ráadásul elég alacsonyan. Nem volt nagy a távolság, talán tízméteres lehetett, de Cherrie biztos volt benne, hogy amint rálép a pallóra, az beszakad, és ő a mélybe zuhan. A tervezője nyilván nagyon romantikusra akarta csinálni, és a lány erősen reménykedett benne, hogy az illető a hátralévő életét fekvőgipszben tölti.
– Tovább! Menjen tovább! – ordította a férfi, mert kikerültek a sziklák takarásából, és a golyók egyre közelebb hasogatták a sziklafalat.
– Dehogy megyek! – válaszolta rémülten, miközben tekintetét a mélységre szegezve hátrálni kezdett.
Sean újra magához rántotta. Rutinosan csapta oda az orrát a férfi csontjához, aki viszonozta a tüzet, majd ráncigálni kezdte a vonakodó lányt a híd felé.
– Át kell mennünk rajta! A másik oldalon van egy ösvény, ami felvisz a függővasúthoz. Jöjjön!
Kitépte a kezét a férfiéból.
– Nem jövök! Én inkább visszamegyek. Lőjenek le! Egészben akarok hulla lenni!
– Mi a franc baja van? – nézett rá értetlenül a szakállas.
– Semmi, csak… tériszonyom van! – vallotta be kétségbeesett hangon.
– Hú, bassza meg! – simogatta meg Sean az állát.
Látszott rajta, hogy vadul jár az agya. A többiek eltűntek, a mélyből lövések és ordítozás hallatszott, és a férfi tudta, hogy a támadóik egy lépéssel a társai előtt járnak, ezért előbb fognak odaérni hozzájuk. Cherrie az orrát dörzsölgetve támaszkodott egy szikla fedezékébe.
– Oké! Figyeljen! Ha nem néz le…
– De lenézek! Ez biztos!
– Jó, akkor kapaszkodjon belém!
– Attól kisebb lesz a lyuk?
– Nem, de majd én fogom!
– Tud repülni?
A férfi lehúzta a kabátján a cipzárt, és a másik felé fordulva szatírosan széttárta a szárnyait. A lány érdeklődve nézte.
– Elfelejtette lehúzni a sliccét – figyelmeztette.
– Örülök, hogy van kedve hülyéskedni. Vidáman fogunk meghalni. Jöjjön, bújjon ide!
– Mit csináljak? – kerekedett el a lány szeme.
Ilyet mostanában nemigen mondott neki férfi, igaz, igénye sem volt rá.
– Bújjon hozzám, és csukja be a szemét! Majd én átvezetem. Hacsak nem akarja, hogy ölbe vegyem.
Cherrie-nek döntenie kellett. Vagy lelöveti magát, vagy odabújik egy vadidegen pasihoz, és rábízza az életét.
– Jajistenem! – nyöszörögte, és némi tétova pantomim után sután a férfihoz simult, a vállába fúrta a fejét, ujjaival a pólójába markolt.
LeRoy orrát édes virágillat simogatta meg, és kissé zavarban érezte magát, mert a másik azon kívül, hogy hozzásimult, nem tett egyetlen mozdulatot sem. Főleg nem indult meg a híd felé.
– Ez… nagyon romantikus, de lassan mennünk kellene! Készen van? – kérdezte rövid ácsorgás után.
– Nem, várjon, még…
Nem várt, felemelte a derekánál fogva, mire a nő nyüszítve a csípője köré fonta a lábait. Meglepődött a kemény szorításon, és ha nem kap a lánckorláthoz, talán még hanyatt is esik, de egyáltalán nem tartotta kellemetlennek a dolgot.
Néhány lépés volt csak, és újra a sziklák takarásában álltak, de a lány annyira pánikban volt, hogy nem vette észre, és Sean sóhajtva arra gondolt, hogy ha nem kellene sietniük, akkor a falnak szorítaná a hátát, és… De kellett.
– Hé! – simogatta meg a haját gyengéden. – Megjöttünk!
Cherrie óvatosan fellesett, és a pillantása vidám, melegbarna tekintettel találkozott. Elvörösödve bontakozott ki a karjaiból, majd a tenyerét védekezően maga elé tartva hátralépett. LeRoy elvigyorodott.
– Egy félős gengszter! Tudja, hogy a kis tornamutatványával majdnem magával rántott a mélybe?
– Kinyalhatja! – morogta sötéten.
– Ez most konkrét lehetőség, vagy csak ígérget?
A hidacska másik oldalán férfiak tűntek fel. Sean a lány keze után kapott.
– Gyerünk! Fel kell mennünk a vasúthoz!
– El fogják vágni a vezetéket, és lezuhanunk! – siránkozott Cherrie.
– Azt majd én megoldom. Ne hisztizzen már mindenen!
Kézen fogva szaladtak fel. Hallották, ahogy a követőik egymásnak ordítozzák, hogy hol vannak. Mikor felértek, a férfi az irányítópanelhoz lépett, valamit nyomkodott rajta, majd feltépte a kabin ajtaját, és belökte rajta a lányt. Cherrie a kis kabin hátsó falához ment, és felkészült a halálra. Az ajtó csukódott, és a gép döccenve meglódult. Megfordult, hogy ismét a finom illatú kabátba fúrja az arcát, mert nem akarta látni a mélységet. Egyedül volt. A koszos ablakon keresztül döbbenten nézte a férfi távolodó alakját, ahogy az a fegyverét maga elé tartva tüzelni kezdett a kövek mögül előbukkanó árnyakra.
Kétségbeesetten nézett körül, de a kabint belülről nem lehetett irányítani. Látta, ahogy a zsarunak elfogynak a töltényei, és puszta kézzel veszi fel a harcot a sziklára özönlő alakokkal. Nem tudott rajta segíteni, és újra elöntötte a tehetetlenségnek az az iszonyú érzése, amit Mae halálakor egyszer már átélt.
Átért a túloldalra, kiugrott a párkányra, és az irányító panelhoz rohant. Talán még nem késő, ha visszamegy… A férfi testéhez sokkolót nyomtak, és a földre zuhant, majd némi vonaglás után nem mozdult többé. A lány a kabin takarásában volt, könnyeit nyelve nézte, ahogy körülállják a magatehetetlen testet. Biztos volt benne, hogy a szakadékba dobják, de csodálkozva látta, hogy felemelik, és magukkal viszik. Néhány perc múlva helikopter húzott el a szikla felett, a hátsó rotor alatt megvillant egy vörös jelzés: háromszög, benne egy szem.
Miután nagyjából összeszedte magát, zaklatottan elindult lefelé a szikláról. Az országút a másik oldalon magasabban futott, és rövidebb volt az odavezető ösvény is. Egy szürke Ford fékezett mellette, amiből nevető arcú, vörös hajú nő kukkantott ki.
– Egy fuvart, szivi?
– Kelly? Hogy kerültök ti ide?
– Ne pofázz, buzeráns! Szállj be, aztán húzzunk a vérbe! – bődült rá a kocsi belsejéből egy nőstény medve hangja, és jobbnak látta engedelmeskedni.
Az autóban hárman ültek. Kelly, a fehér bőrű, hosszú, vörös hajú tökéletlenség, mindig nevetésre álló szájjal, Misha, a tejeskávé bőrű szépség, akinek kiszőkített haja éles kontrasztban állt afroamerikai származásával, és Vanda, egy göndör hajú, díjbirkózó termetű, mély hangú, negyvenes színes-bőrű nő.
– Honnan tudtátok, hogy hol vagyok? – kérdezte, behuppanva a hátsó ülésre.
– Nem jöttél fel a templomhoz, úgyhogy visszahívtunk azon a számon, amin tegnap hívtál minket. A csaj, aki felvette, elmondta, hogy merre jártok. Meg azt is, hogy hova mentek. A pasija nem nagyon örült neki, folyamatosan üvöltözött vele. Sírtál?
Elengedte a kérdést a füle mellett. – „Bemérték Sophie telefonját! Hát innen tudták, hogy hol vagyunk!” – gondolta sötéten.
– Buzikám, kinek a tökeit tapostad meg? – kérdezte Vanda szárazon.
– Fogalmam sincs. De nagyon haragszik rám valamiért.
– Hogy sikerült lelépni?
Nem válaszolt, nem akart beszélni a dologról. A visszapillantó tükörben összeakadt a pillantása Kellyével. A nő nem kérdezett többet, a nevetős száj és az idétlen természet intelligens és érzékeny belsőt takart. Érezte, hogy valami nincs rendben Cherrie-vel. Elaludt a kocsiban, és álmában egy barna szempár kísértette, amint a koszos ablaküvegen át távolodik tőle. Arra ébredt, hogy Vanda egy cseppet sem gyengéden rázza.
– Kelj fel, nyomi! Megállunk kajálni. Ma még nem ettünk semmit. A kis kirándulásod sokba van nekünk.
– Vanda, miért piszkálod folyton? Látod, hogy kivan szegény – csipogta Misha.

...

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 390
ISBN: 978-3-99064-019-7
Megjelenés időpontja: 2018-02-15
 5.670 Ft
 3.490 Ft

Tavasz-tipp