Líra & Dráma

Kereszt a szívben

G. M. Gunner

Kereszt a szívben

Olvasópróba:

Előszó
avagy az első interjú

− Hogyan mutatnád be ezt a regényt?
− Ha az interneten akarnánk megtalálni, a következő kulcsszavakat kellene beírnunk a keresőbe: Afrika, árvaház, betegség, hit, Isten, Jézus, Kenya, szerelem, szeretet, sztóma, válás, vastagbélrák...
− Ez elég összefüggéstelennek tűnik, de mi is akkor pontosan ez a regény?
− Egyszerűen egy szerelmes regény. Csak egy kicsit mégis más!
− Mit keres Isten egy szerelmes regényben?
− Isten mindenhol jelen van, miért ne lenne jelen a szerelemben is? Sokszor kérdezik tőlünk, keresztyénektől, hogy mi az, amiben különbözünk, mitől vagyunk mások, mint az Isten nélkül élők. Azt szoktam válaszolni, hogy tulajdonképpen ugyanolyanok vagyunk, mint ők. Örülünk, haragszunk, szomorkodunk és vágyódunk. Szerelmesek vagyunk, vagy éppen csalódunk, kiábrándulunk. Éljük a mindennapi életünket, látunk, hallunk, ízlelünk, szagolunk és tapintunk. Csupán egyetlen érzékszervvel többet használunk, mint mások: és ez a „hit”. Ez az „érzékszerv” kapcsol bennünket össze az örökkévalósággal. A hit Isten látásának érzékszerve.
Ja, hogy nem hiszed? A színvak vajon elhiszi, hogy a szivárvány színes? A színvakok társadalmában mindenki őrültnek tartaná azt, aki a színekről beszélne! Ha nincs hited: nem használod az egyik érzékszervedet Isten látására. Ám attól Isten országa éppen olyan valóság, mint a szivárvány színei!
Egyet garantálhatok: aki megtanulja használni ezt az érzékszervet, az előtt egy teljesen új, színes, boldog világ nyílik meg. És ebben az új világban mindent képes lesz másként látni.
− Értem, tehát szerinted Isten jelen van mindenütt. Azt viszont még nem tisztáztuk, pontosan miről is szól ez a regény.
− A könyv két „hétköznapi” keresztyén ember nem mindennapi életéről szól. Két emberéről, akik olyan próbatételeken mennek keresztül, mint a mai kor emberének sajnos nagyon nagy része. Szembesülnek a rákbetegséggel, a válással, és ráadásul a „harmadik világ” kihívásaival. Mégis mély és erős hitük képes átsegíteni őket olyan hatalmas szakadékok felett, amelyek mélyén nagyon sok halott lélek hever.
− Nem túl kényes témákat feszegetünk, amikor egy napon említjük a válás és a kereszténység kérdését?
− Bizony, komoly kérdések merülnek fel történetükben. Képes Isten olyan döntést hozni életünkben, amely szabályaival, törvényeivel nehezen összeegyeztethető? Felülírhatja‑e Jézus szeretete ezeket a szabályokat, amikor úgy látja, ki kell emelnie minket egy bizonyos közösségből, különben rámegy az életünk? Lehetnek‑e velünk „más” tervei?
Válás? Mi, keresztyének nem szeretünk erről beszélni. Pedig oly sokan élnek közülünk való testvérek is felbomlott vagy széthullott házasságban vagy éppen már elváltan. Nem dughatjuk homokba a fejünket! Nézzünk körbe ilyen szemmel a saját környezetünkben, gyülekezetünkben, és meg fogunk döbbenni attól, amit látunk! De vigyázzunk! Nem ítélkezhetünk felettük, mert ez nem a mi dolgunk! Nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a házasság szentsége valóban szentség legyen, hogy a szeretet megmaradjon. Ám sokszor ez nem sikerül, az orrunk előtt játszódnak le olyan drámák, ahol Istenben hívő, Jézust követő emberek házassága hullik darabjaira. Hogy ez miért és hogyan lehetséges? És vajon Isten tényleg képes egy ilyen helyzetből is előnyt kovácsolni? Létezik az, hogy látva megmaradt, hűséges hitüket, bűnbánatukat, azt felhasználja az ő magasabb céljainak az elérésére, melyeket mi, emberek nem érthetünk meg soha? Mikor fogadhatja el egy hívő keresztyén ember ezeket a döntéseket úgy, hogy az Isten kezéből származnak?
− Ezek tényleg kényes kérdések. Beszélj egy kicsit a főszereplőkről, kik ők?
− Hogy ki ez a két ember? Itt élnek közöttünk. Találkoz­hatunk velük a gyülekezetben, munkahelyünkön, az iskolában, az üzletekben, a kórházban, vagy akár az utcán, miközben elmennek mellettünk és barátságosan ránk mosolyognak. Meg fogjuk ismerni őket, csak jól figyeljünk!
Mindketten használják a hit „érzékszervét”. Isten kezébe helyezték életüket, elfogadják a próbatételeket, elfogadják Isten döntéseit, pedig sokszor nagyon fájdalmasnak és keserűnek tűnnek ezek a pirulák, mégis köszönettel lenyelik azokat. Mert ők tudják, hogy milyen hatalmas kegyelem és ajándék az, amit Tőle kapnak. Tudják, mi az igazi gyógyulás!
− Valós eseményeken alapul a történet?
− Nem, bár ez így nem teljesen igaz. Inkább azt mondanám, hogy a történet egy igazságmorzsákból összeszőtt zsák, melyet megtöltöttem egy kis szerelemmel, sok szeretettel és még több hittel… azután alaposan bekötöztem a zsák száját. Ám ha valaki szándékosan elkezdi bontogatni ezeket a csomókat, akkor bizonyára hamar rá fog ismerni némely szereplőben valakire, akit ismer, vagy éppen önmagára, vagy egy élethelyzetből felebarátja vagy akár saját sorsára. Ez a hasonlóság az igazsággal nem teljesen szándékos ugyan, de nem is a véletlen műve, ugyanis olyan nincs! „A véletlen szó istenkáromlás.” (Lessing)
− Miben is különbözik akkor ez a regény a többi szerelmes regénytől?
− Hőseinkben van még valami, ami miatt a megszokottól kicsit másként játszódik le velük és bennük ez a történet.
Egy kereszt a szívükben!


1.

„Az embernek az értelme terveli ki útját,
de az ÚR irányítja járását”
(Péld. 16,9)

Mind a négyen mélyen hallgattak a kis piros Suzukiban, amint hazafelé tartottak a kisvárosi gyülekezet tavaszi családi eseményéről. A nap nagyon jó hangulatban telt, az egész délutánt betöltő alkalmat színes programok jellemezték, mindenki elégedetten térhetett haza. A kocsiban mégis fagyos hangulat uralkodott. Tízpercnyi kínos csend után Zoltán végül emelt hangon kezdte a volán mögül:
– Tudd meg, hogy ez volt az utolsó eset, többé nem fogok elmenni! Már most is bánom, hogy rávettél erre a hülyeségre. Unom a beszélgetéseket, imádkozást, éneklést, vetélkedőket meg az egészet! Engem ne akarjon senki megtéríteni, és te is végre lemondhatnál róla. Hagyj békén ezzel!
A család többi tagja letaglózva hallgatott. A két kamaszlány a hátsó ülésen ült, látszólag nem nagyon érdekelte őket szüleik vitája, megszokták már, hogy sokat veszekednek, főleg az utóbbi időben. Végül Móni, a nagyobbik lány megszólalt:
– Tényleg hallgathatnál már egyszer rám, anya, én megmondtam, hogy ne vigyük el apát – mire Zoltán megint, szinte üvöltve ripakodott feleségére:
– Fölfogtad, Sára? Még a gyerek is tudja. Hagyjatok engem békén! Menjetek, azt csináltok, amit akartok, de én élem a magam életét, világos?
Sára még mindig hallgatott. Fejét lehajtotta, és egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Magában pedig Istenre gondolt, arra, hogy vajon mi a szándéka ezzel a szituációval. És egyáltalán mi a szándéka az ő életével? Bár tudná, mit vár most tőle! Az világos volt számára, hogy ő mindenképpen Isten útját akarja követni, ahogy azt már egy ideje tette. Igyekezett lányait is így nevelni, bár családja többi tagja egyáltalán nem állt ebben mellette. Ateista felfogású szülei is erősen furcsállták, amikor a lányokat már óvodás korukban hittanra járatta, majd keresztyén szellemiségű iskolát választott számukra. Mindig ő döntött a gyerekek dolgaiban, férje alig szólt bele a család ügyeibe. Inkább elfoglalta magát mással, ami éppen fontosabb volt, mint a család.
Sára szerint Zoltán alapjában véve nem volt rossz ember. A házépítés sokat kivett az erejéből. Mindig hazaadta minden fizetését, mert a pénzügyek intézését is teljesen a feleségére hagyta. Eleinte még szívesen részt vett a családi programokban, később már csak szükséges rossznak érezte azokat, és ezt hangoztatni is kezdte. Erősen ragaszkodott a hobbijához, mely munkája után egyre előrébb került a fontossági sorrendben, majd az utóbbi időben már az első volt számára. Alighogy hazaért a munkából, máris ment a garázsban kialakított kis műhelyébe, ahol repülőgépmodelljeit tartotta, és vagy szerelgetni kezdte őket, vagy a számítógépes szimulátoron játszott. Tavasztól őszig, ha jó idő volt, hétvégeken kiment valamelyik közeli modellrepülőtérre, és ott töltötte az egész napot. Ezen a tavaszon azonban már hétköznap délután is a repülőtér volt a fő programja. Sokat vitatkoztak emiatt is, mert Sára szeretett volna több időt vele tölteni, és nagyon soknak érezte a rá nehezedő terheket. Egyre többet dolgozott, egyre több mindent elvállalt, mert szükségük volt a pénzre. Zoltán ennek kimondottan örült, így az anyagi gondok nem az ő vállát nyomták. Ledolgozta a napi kötelező munkaidejét, azután irány a hobbi!
Ám nem ez volt a fő probléma. Sára terhelhető volt, érzett magában erőt, megszokta, hogy neki kell ellátni a családi teendőket, és a lányok is lassan felnőttek. Mónika 18, Kriszta 16 éves volt. De Sárát valami más nem hagyta nyugodni. Elégedetlen volt azzal az állapottal, ami a házasságukat jellemezte. Magányosnak és boldogtalannak érezte magát ebben a kapcsolatban. Majdnem 43 éves volt, bár általában senki nem nézte ennyinek. Korához képest jól nézett ki, haját szőkére festette, keskeny, világosbarna csíkokkal melíroztatta, alakjára is ügyelt, egészségesen élt, diétázott, és rendszeresen úszott, tornázott is. Igyekezett fiatalosan és csinosan öltözni. Nem tartotta igazságosnak, hogy ilyen magányos és kiégett kapcsolatban éljen még, ki tudja, hány évet. Csak mély hite tartotta benne a lelket: arra a következtetésre jutott, hogy ez is csak Isten egyik terve az ő életével. Naponta imádságban kérte Tőle, hogy valahogyan segítsen megtalálni a kiutat, ami helyrehozhatja kettőjük kapcsolatát. De semmi sem változott, sőt egyre rosszabb lett.
Egy ideje már az ágyban is elhidegültek egymástól, nem kívánták egymás közeledését, hiszen olyan érzelmi sivárság volt közöttük, hogy a testi kapcsolat ebben a helyzetben szinte megalázó lett volna.

Bekanyarodtak a garázsbejárón, de Sára még mindig nem szólt semmit. Nem akart már veszekedni, amikor csak lehetett, kerülte a felesleges szócsatákat, melyek után ő is és a gyerekek is napokig szomorúak voltak.
A lányokkal bement a házba, férje a garázsban maradt, ahogyan az régóta, szinte minden este történt. Sára bezárkózott a rideg hálószobába, de tudta, hogy nincs egyedül, hiszen van, akivel megoszthatja élete problémáit. Találomra fellapozta a Bibliát, ami Ézsaiás próféta könyvénél nyílt ki:
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs. 43,1)

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 312
ISBN: 978-615-5002-35-9
Megjelenés időpontja: 2011-10-18
Átlagértékelés : 5
 4.310 Ft
 2.155 Ft

Könyv napja-tipp