Verseim

Verseim

Péli Gábor



Formátum: 13,5 X 21,5 cm
Oldalszám: 94
ISBN: 978-3-99107-327-7
Megjelenés időpontja: 2021-07-06
Kedves, érzelemdús, könnyed verseskötetet tart a kezében, kedves olvasó, melyet szívből ajánlok mindazoknak, akik kikapcsolódásra vágynak.
Pont úgy

Amikor semmibe nézel,
Ahogyan hirdeted igédet,
Ne lepődj meg azon
Ha te pont ugyanúgy kapod.

Amikor villámot szór szemed,
Elhiszed, senki sem szeret,
Amikor szakad rád az eső,
Ha te kapod először, meg ne lepődj.

Amikor melledet döngeted,
Újra és újra játszod Istent,
Ha eltorzul közben az arcom,
Ne csodálkozz, ha pont úgy kapod.

Amikor neked szar minden,
Nehogy más picit nevessen.
Amikor magadból kiábrándulsz,
Pont azt kapod, ami neked jut.



Nem tudják

A világ nem tudja, létezel.
Viszlek magammal szívemen,
Egy apró, titkolt üzenet,
Palackba zárva a tengeren.

Egy sóhaj feléd száll,
Mindegy, merre és hol jársz.
Tudod a gondolataim,
Hangok nélkül érnek szavaim.

Nem súgok neked semmit,
Megyek, merre a lélek visz.
Ki tudja, az út hol ér véget,
Én akármeddig ott várlak téged.

Bármerre nézek, erdők, hegyek.
Ide születtem, én itt élek.
Egy fába vésett utolsó üzenet,
Feléd kiáltok, csak ne késs el.



Hagyj élni!

Szia, Anya! Hallod a hangomat?
Itt vagyok a szíved alatt.
Még nem találom helyem,
Remélem, te majd vezetsz,
Anya! Várom, hogy lássalak,
Karjaidban majd elaludjak.
Ugye esténként majd mesélsz nekem,
Veled álomra hajtsam fejem.

Anya! Ugye sok kalandunk lesz,
A világban bármerre elviszel?
Oly lassan telik az idő itt benn,
Csak körbe-körbe forgok egyhelyben.

Anya! Ugye te is boldogan várod,
Karjaidban velem találkozz?
Kérlek, nagyon vigyázz rám,
Hogy később én vigyázhassak rád.

Anya! Merre vagy? Félek
Idebenn, a könnyeid érzem.
Hirtelen hűvös lett itt minden,
Menekülnék, de kiút nincsen.

Anya! Miért nem válaszolsz?
Valami idegen ért lábamhoz,
Egy halott sóhajtás szökik fel.
Anya! Hol vagy? Nekem élnem kell!

Anya! Ne hagyd, késő legyen,
Ne engedj be a sötétbe!
Anya! Hiába kiáltok én feléd?
Már csak a hideg érintés.

Tudnod kell, anya, visszajövök;
Egy seb leszek a szíved fölött.
Lelkedbe vésve egyetlen felirat:
Csak az a bűne, hogy élni akart.



Ellopott pillanat

Nem mondhatom el senkinek,
Titkaim őrzöm idebenn.
Néhány ellopott pillanat,
Ami örökre rejtve marad.

Mindent megőrzök itt benn,
Sose tűnnek az emlékek.
Az az ellopott pillanat itt marad,
Felhőkön át szárnyal.

Amikor becsukom a szemem,
Újra átélem a mindent.
Pillanat, mely ellopva marad,
A világ sosem tudhatja.

A busz ablakát bámulva.
Könnycsepp arcomon száguldva.
Sose tűnjön el az a pillanat,
Mely szívemben ellopva maradt.



Amikor nem figyelsz

Amikor nem figyelsz,
Célba ér egy üzenet.
Nincs eleje, nincs vége,
Csak úgy elkap téged.

Ne kérdezd, hogy miért,
Csak figyeld, hova visz a szél.
Engedd, hogy vigyen téged,
Hidd el, ez az, ami éltet!

Egy váratlan pillanat,
De örökre nyomot hagy.
Veled írja tovább a könyvet,
Neked tartogat pár könnyet.

Titokban talán vártad
Az ablakon kibámulva,
De sosem tudhattad, mikor,
Érted eljöhet bármikor.

Talán mikor nem figyelsz,
Szívedbe íródik az üzenet,
Minden lapja egy új fejezet,
De sosincs vége a könyvnek.



Itt járt Brooks

Gyere, nézd meg, itt élek,
Ez nekem az örök végzet.
A falakat belülről ismerem,
Minden reggel köszöntenek.

Nem mertem még lépni innen,
Ez egy biztonságos hely.
Tudom, mit hol találok,
Minek keressek más világot?

Nem érdekel a rácson kívül,
Bilincsek lelkem körül,
Nekem itt jó, így maradok,
Csak pihenni hagyjatok.

Félek oda kisétálni,
Félek idegennel összefutni,
Félek újra bevésni a falba
„Itt járt Brooks, a remény rabja”.



Néha csak véget ér

Van, amikor túl sok.
Előttem csak gondolatok,
Lassan bele is fulladok,
Csak pihenni hagyjatok!

Messze elfutnék magam elől,
Mikor a sok gond legyőz,
Kiülni egy szikla tetejére,
Távolba nézni a naplementére.

Van, hogy rendben minden,
Pont úgy haladnak a percek,
Biztosnak látom a holnapot,
Felhők felett szárnyalok.

Van, mikor nem történik semmi,
Csak íródnak a könyv lapjai.
Amikor elhiszem, minden szép,
Van, hogy a nap csak úgy véget ér.



Nem vagyok szent

Nyugodtan feszíts keresztre,
A legnagyobbra, ott középen.
Gyere, köpd le az arcom,
A töviskoszorút hiányolom.

De itt nincs harmadnap feltámadás,
Ez nem egy újabb ráadás,
Nekem ennyi az élet: padlón a gáz,
Nem vagyok szent, nem lesz változás.

Vannak hibák, ezt vállalom,
A súlyokat cipelem a vállamon.
Lehet, nem tetszik, ahogy mondom,
De ez már nem az én gondom.

Nem összekulcsolt kézzel, térdelve,
Emelt fővel, egyenesen előre,
Néha egyedül, lenn a mélyben,
Mindig látom, hol az út vége.

Persze sok mindent újrakezdenék,
De akkor belül változna az én.
Csak rajtam áll, merre tovább:
Velem jössz, vagy félreállsz.

Hidd el, nem vagyok szent,
Nem kell glória fejemre,
Én a hibáimat elfogadtam,
Ahogy élek, nekem a világ szabad.



Lehetsz

Lehetsz te az egyetlen,
Lehetsz másnak kegyetlen,
Lehetsz te a boldogság,
Lehetsz te, aki sírt ás.

Lehetsz te a mosoly,
Lehetsz te, aki minden ront,
Lehetsz te egy fénykép,
Lehetsz egy rossz emlék.

Lehetsz mindig egymagad,
Lehetsz, aki sose szabad.
Lehetsz egy fényes ékszer,
Lehetsz egy önző kényszer.

Lehetsz fenn az égen,
Lehetsz lenn a mélyben,
Lehetsz, aki sose kér,
Lehetsz, aki adni fél.

Lehetsz egy örök emlék,
Lehetsz kidobott festmény,
Lehetsz te a megoldás,
Lehetsz, aki senkit se vár.

Lehetsz te a végtelen,
Lehetsz mindig féktelen,
Lehetsz te magad az idő,
Lehetsz a fekete felhő.

Lehetsz mindig szabad,
Lehetsz, aki önként ad,
Lehetsz te a legszebb mondat,
Lehetsz az utolsó oldal.

Lehetsz csillag az égen,
Lehetsz maga az élet,
Lehetsz, aki szeretnél,
Rajtad áll, mi a cél.

Ez is tetszhet Önnek :

Verseim

Kiss Loretta

Monogám romantika

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők