Simon Mara

Simon Mara, gyermekkorára virágos réten szálldosó, színes pillangók kergetése volt jellemző. Naivitása, kifogyhatatlan élőlény-szeretete édesanyja és nagyszülei gondoskodásából, emberségéből táplálkozott. A dunaújvárosi ifjúkori éveket 1972-ben felváltotta a pesti nyüzsgős élet. Sosem érdekelte a pénz és a pozíció, ám annál inkább saját belső kincseinek a kiaknázása: ez hajtotta előre. Örökös kísérletezésének köszönhető, hogy évekig kereste kenyerét titkárnőként, három évig dolgozott újságíróként napilapoknál. Másfél évig volt általános ügyintéző egy dohány kis- és nagykereskedelmi cégnél, tíz évig pedig biztosítási szakemberként tett eleget egy újabb kihívásnak. A nyolcvanas évek közepén egyedi, kötött munkáiból jött létre egy kiállítás a Textilipari Múzeumban. A kilencvenes évek végén pedig két verseskötettel rukkolt elő, jelezve: nem adja fel. Hajtóereje az örökös kíváncsiság: Te miről szólsz? – tette fel örökké a szembe jövő embertársainak és magának. Az elmúlt öt évére a kereső fázis jellemző. Nehéz fába vágta a fejszéjét: megtalálni helyét zűrös társadalmunkban, ahol elfelejtették, a munkavállaló egy értékes ember, nem pedig robot.

Publikációk:

Nyár-tipp