Politika & Gazdaság

Amikor beköszönt a világvége,

Benyó Piros

Amikor beköszönt a világvége,

avagy az igazság az Igazságról

Olvasópróba:

1. fejezet


Igazság. Igazság? Igazság!


Szerinted mi az Igazság? Ha igazat mondok az igazság? Ha valakinek igazat adnak, az igazság? Mi lehet még igazság? Ha a valóságnak megfelelő dolgot állítok, akkor az igazság? Ha vannak kis hazugságok és nagy hazugságok, akkor léteznek kis igazságok, meg nagy igazságok is?
Létezik szubjektív és objektív igazság? Akkor viszont létezik abszolút igazság is? Olyan igazság, ami tőlem, tőlünk függetlenül létezik. De miről is szól az abszolút igazság? Mióta ember létezik a földön, sokan és sokszor kutattak már a válasz után, de vajon meg is találták.
Amikor először hallottam ezt a kifejezést, főnévként használva, s a Bibliára vonatkoztatva, nagyon idegennek, kifejezetten furcsának találtam. Igazságként ugyanis mindent, csak nem egy könyvet vártam. Mert nem azt állították róla, hogy van benne igazság, hanem azt, hogy ez az Igazság.
Milyen kritériumoknak kell vajon megfelelnie egy Könyvnek ahhoz, hogy Igaz legyen? Sok igazságot kell tartalmaznia, vagy mindennek igaznak kell lennie benne? Ha ugyanis azt állítom, hogy sok igazság van benne, attól még kerülhet bele olyasmi is, ami csak bizonyos szemszögből igaz, más szemszögből azonban hamisnak bizonyulhat.
Az abszolút Igazságnak megfelelni komoly kihívás, főleg annak tükrében, hogy bizonyos mértékben minden könyv írója szubjektív, képtelen teljesen elvonatkoztatni saját életétől, tapasztalataitól, érzéseitől, élményeitől.
Egyáltalán létezhet olyan dolog a világban, ami minden oldalról nézve, mindentől és mindenkitől függetlenül igaz? Bár elképzelhetetlennek tűnik, de ha a Biblia valóban az, akkor a több részből álló, több személy tollából származó, és különböző történelmi korokban született mű, sem tartalmi, sem logikai hibát nem hordozhat magában, minden és mindenki szemszögéből nézve igaznak kell lennie.
Hogyan győződjünk meg róla? Először is soha senki véleményét se fogadjuk el alapos megismerés és ellenőrzés nélkül. (Még az enyémet se ) Továbbá vegyük figyelembe, hogy kiknek íródott ez a könyv. Tudósoknak, történészeknek, vallási vezetőknek? Nem, nekünk, hétköznapi embereknek! Ha viszont egyszerű embereknek szól, nem feltételez különleges előképzettséget. Tehát legfőképpen elegendő időre van szükségünk ahhoz, hogy nyugodtan és figyelmesen tudjuk olvasni, tanulmányozni, tudjunk visszakérdezni a történetek szereplőire (ki szól, kinek szól, miről szól) és cselekményeire, hogy kellően pontosítani tudjuk az olvasottakat.
Amikor idestova öt éve belefogtam a Biblia olvasásába, ugyan így kezdtem hozzá, azzal a pici különbséggel, hogy az olvasás technikáját alsó tagozatos gyermekemtől, az ő szövegértési feladataiból lestem el, és ez a módszer igencsak bevált. Ám az „okosoktól” szándékosan távol tartottam magam, megállapításaiktól, Biblia-kutatásaiktól, dogmáiktól, vallási – megértés híján túlmisztifikált - nézeteiktől, hogy ne befolyásolhassanak, s azt láthassam meg, amit Írás valójában tartalmaz, amit közölni akar velünk.
Ahogy a történetek, a különböző események egymás után következtek, szükségessé vált az áttekinthetőség érdekében azokat térben és időben elhelyezni. Ezért kölcsön vettem gyermekeim történelem könyveit. Mivel azonban a történelem sem egzakt tudomány, még ezeket is fenntartással kellett kezelnem. Történelmi ismereteinket, akár egy képzeletbeli vonalzót, megpróbáltam rácsúsztatni a Biblia idővonalára, a különböző korokban történt eseményeire, hogy az a lehető legpontosabb ismeretekhez vezessen, és képessé váljunk megválaszolni a következő, az emberiséget leginkább foglalkoztató kérdéseket.
Lettünk, vagy teremtettünk? Hová tartunk? Mi az emberi élet értelme? Tényleg csak 60-70 év az élet? Egyszer élünk? Mert, ha a Biblia valóban az, amit állít magáról, akkor ezekre a kérdésekre választ kell, hogy adjon.

A Biblia a teremtéssel kezdődik. A The World Factbook 2008-as kiadása szerint, a világ kb. 7 milliárd fős lakosságának több mint fele a hitvallását – saját bevallása szerint - részben vagy egészben a Bibliára alapozza, tehát a Biblia teremtés-folyamatát tartja valószínűleg létezésünk alapjának. A Biblia, jelentős elfogadottságáról ennek ellenére csak feltételes módban beszélhetünk, mivel az úgynevezett evolúciós elmélet is sokak – még a mélyen vallásos emberek - gondolkodásában is gyökeret vert Charles Darwin (1809-1882) „A fajok eredete” című munkájának hatására. Tartalmát tekintve ugyanis Darwin szerint az élővilág evolúció útján alakult ki. S az összetételének változása a természetes kiválasztódáson alapul. Ez részletesebben azt jelenti, hogy az élővilág összetétele állandóan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek, az életképtelenebbek és gyengébbek pedig kihalnak. Ezzel a folyamattal az elmélet állandó fejlődést, azaz tökéletesedést feltételez.
Az emberiség eredetével foglalkozó, s a Bibliát módszeresen tagadó régészek és történészek számára kapóra jött ez az új elmélet. Ennek kapcsán kitölthették az emberiség történelmének hiányzó részeit. Mivel az időszámításunk előtti háromezertől korábbi időszakra vonatkozóan nem találtak egyértelmű és konkrét bizonyítékokat, maradványokat, régészeti leleteket. Így kihasználva az elmélet adta lehetőséget, kicsit leegyszerűsítve azzal a máig sem igazolt elmélettel álltak elő, hogy az ember és a majom közös őstől származik, s hogy az ember „évmilliók” folyamán fejlődött a mai „felegyenesedett és okos (homo sapiens sapiens) szintre, s ez a fejlődés napjainkban is tart megállíthatatlanul.
Ám, ha nyitott szemmel körül nézünk a világban, valamint figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az evolúciós elmélet, csak egy az ember által alkotott – s máig sem bizonyított - számos elmélet közül, akkor, azt tapasztalhatjuk, hogy az ember egyre inkább elcsökevényesedik, mind életmódját, mind viselkedési, társadalmi és életviteli szokásait tekintve. Például, egyre rövidebb a ma születendő emberek várható élettartama. Az orvostudomány elkeseredett harcot vív az élet meghosszabbításáért, de az ember önpusztító gazdasági, társadalmi, politikai törekvéseivel egyre inkább élhetetlenné teszi környezetét, amire szervezete nem tudja a választ és olyan betegségeknek esik áldozatul, melyeket nem ismer, ezért képtelen azokat gyógyítani.
De viselkedési – s ez által össztársadalmi - téren sem jobb a helyzet, mivel egyre jobban fokozódik az erőszak, az önzés, a szadista és bűnöző hajlam. Az ember elveszíti az alapvető értékek ismeretét, már nem tudja, mi a jó és mi a rossz. A kettő közötti határ, napjainkra már annyira elvékonyodott, hogy gyakran összemosódik. S ha végleg eltűnik a bennünk levő vészcsengő, a lelkiismeret elnémul. Ezt a folyamatot sok jóindulattal sem nevezhetjük fejlődésnek, sokkal inkább visszafejlődésnek.
Amennyiben hajlandóak vagyunk a tapasztalataink alapján szembe nézni az igazsággal, azzal hogy az emberi társadalom és az azt alkotó emberek személyisége a visszafejlődés útján jár - még akkor is, ha egyes területeken, mint például a technika nagy eredményeket ér el – megláthatjuk, hogyan viszonyul tapasztalatainkhoz és megállításainkhoz a Biblia teremtés-története.

1Mózes 1:1 „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”
1Mózes 1:26 „Majd ezt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra”

A Genezisben (Mózes első könyve a teremtésről) az olvasható, hogy egy hatalmas intelligenciával és teremtő erővel rendelkező felsőbbrendű személytől, az Ő egyedüli akaratából és elhatározásából - aki ebből adódóan sosem volt része, sem lakója a Föld nevű bolygónak - született meg az ember. Létezése pedig nem újszülöttként kezdődött, hanem kifejlett emberként, ám tudatát tekintve gyermekként. Ezért az a bizonyos Teremtő személy rendszeres kapcsolatot tartott fenn vele, hogy tanítsa, felkészítse őt, illetve a későbbiekben őket - mivel az első férfi megteremtése után, a férfi saját génállományából kapott maga mellé párt, az első nőnemű embert - az előttük álló életre. Egy olyan életre, amelynek nincs vége. S, nemcsak, hogy nincs vége, de az életük során betegségektől sem kellett (volna) szenvedniük, mivel ők nem hordoztak magukban semmilyen betegséget, még arra való hajlamot sem. Teljesen tökéletesek voltak. Ha viszont tökéletesek voltak, és mi hozzájuk képest a visszafejlődés szakaszában vagyunk, akkor máris sikerült egy olyan kapaszkodót, irányadó mércét találnunk, amivel képesek vagyunk megállapítani magunk is, hogy mi az igazság.
Mert vagy az első állítás igaz, s az evolúció elmélete szerint a fejletlenebb szintről fejlődünk az egyre fejlettebb felé. Vagy a második, a teremtéstörténet igaz, ami szerint a fejlett, tökéletes szintről tartunk a visszafejlődés felé. De ne hamarkodjuk el a döntést, nézzük meg a fejlődés-visszafejlődés kérdését – most szándékosan átugorva az úgynevezett bűnbeesés történetét, amire majd még visszatérünk – a társadalmi viszonyok alakulásának szemszögéből is.
A történelem kezdetén az emberi társadalom alapjai a családi közösségek voltak, majd a népesség növekedésével kialakultak a falvak, azután pedig a városok. A társadalom tagozódott, alá- és fölérendeltségi viszonyok jöttek létre. S mi volt a rétegződés alapja? A tudás? Nem. A vagyon, a vagyoni helyzethez kötődő hatalom és a hatalom megvédésére létrehozott erőszakszervezetek (testőrség, katonaság, hadsereg) kortól és a hatalom nagyságától függően.
Az ókori társadalmak kialakulásától napjainkig az emberek folyamatosan uralkodnak embertársaikon. Elnyomják, hatalmuk és akaratuk alá kényszerítik, kihasználják egymást. Csak az elnevezések és az elnyomás foka változik.
Az emberiség bejárta a társadalmi szervezetek és szerveződések – általunk ismert – minden lépcsőfokát a rabszolgatartó társadalmaktól, a feudális államokon keresztül, egészen a mai modern „rabszolgatartó” társadalomig, melyben az átlagember a napról-napra való megélhetés és a befizetésre váró csekkek rabszolgájává vált.
Csakhogy, amíg az ókori rabszolgatartó társadalmakban a rabszolga jogállását tekintve nem sokban különbözött az egyszerű szabadoktól. Élete egyáltalán nem volt kilátástalan, ugyanis lehetősége nyílt megbízottakon (sáfár = ma bróker) keresztül a kereskedésre, saját vagyon szerzésére, felemelkedésre, sőt önmaga felszabadítására is. Addig a mai modern társadalmunkra jellemző az emberek vagyoni beskatulyázása, felemelkedési lehetőségeinek – például a továbbtanulás fizetőssé tételével - korlátozása, s a szolgáltatók általi kizsákmányolása. Szolgáltatásaikkal olyan láthatatlan köldökzsinórra kötnek minket, amiktől nem tudunk és kellő belátás híján, nem is akarunk megszabadulni. Egy kevés jóért és kényelemért eladjuk magunkat, az életünket, feladjuk egészséges gondolkodásmódunkat, értékrendünket és erkölcsi tartásunkat.
Ebből a rövid, és korántsem általános érvényű összehasonlításból is könnyűszerrel megállapítható, hogy az út, amely az ember és társadalma előtt ma feltárul, egyáltalán nem felfelé vezet. Ahogy az egyes ember belső értékei pusztulnak, úgy a társadalom is törvényszerűen és egyre inkább magán fogja hordozni, az őt alkotó emberek szellemi, erkölcsi, hiányosságait.
Az ember és társadalmának útja, melyet a múlttól kezdve napjainkig bejárt, a Biblia teremtéstörténetéből kiinduló, a tökéletestől egyre inkább eltávolodó tendenciát mutat, s az evolúcióval ellentétes, folyamatos emberi-társadalmi leépülést látszik igazolni.

Kép 2.

Címe: „És világosság lett”

1Mózes 1:3

2. fejezet


A Biblia szereplői


Ahhoz, hogy a Bibliát valóban megérthessük, először annak fő mondanivalóját, az üzenetét kell megkeresnünk és megértenünk. Ehhez első lépésben meg kell ismerkednünk a Biblia szereplőivel. Ám ahhoz, hogy kiismerjük magunkat a bibliai szereplők sokasága között, rendszereznünk kell őket, mivel létformájukat tekintve igen változatosak.
Kezdjük ott, hogy léteznek élő és élettelen bibliai szereplők. De megkülönböztethetjük őket úgy is, hogy teremtmények és teremtések. Kettéválasztásuk sem okoz számunkra nagy fejtörést, mivel mindazt, amit látunk, hallunk, érzékelünk, képesek vagyunk megismerni és így természetszerűen osztályozni is. Így azután könnyedén szétválaszthatjuk a Bibliában szereplő élettelen teremtéseket - mint például napunkat, a csillagokat, a holdat, magát a bolygónkat, vagy a bolygónk felszínét tarkító hegyeket, tengereket, stb. - az élő teremtményektől, mint a növényektől, állatoktól, vagy az embertől.

Finomítsuk most még tovább e két nagy csoportot, az élő teremtmények és az élettelen teremtésekét. Mivel létezik a „szereplőknek” egy másik felosztása is, mégpedig testük milyensége szerint. Ugyanis a Biblia megkülönböztet fizikai testtel rendelkező, és fizikai testtel nem rendelkező élő teremtményeket, illetve élettelen teremtéseket.

1Korintosz 15:44 „Ha van fizikai test, van szellemi is.”

A fizikai test nélküli, szellemi testet első olvasásra kicsit nehéz elképzelni, de nem áll olyan távol tőlünk, mint gondolnánk. Keressünk először olyan dolgokat a földön, amik nem megfoghatók, de felfoghatók, és fizikai testetlenségük ellenére senkinek sem jutna eszébe cáfolni létezésüket. Ilyenek például a földön ható erők, energiák, melyek láthatatlanul gyakorolnak ránk hatást, mint pl. a szélenergia, a villamos energia, vagy a mikrohullám.
Láthatjuk-e ezeket? Nem. Hatásukkal azonban rendszeresen szembesülünk. Sőt, a mérőműszereinknek köszönhetően egyértelműen be is tudjuk bizonyítani létezésüket. Így a tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy attól még, hogy valamit nem látunk, az a valami létezhet és hatást gyakorolhat ránk. Ezek a fizikai testtel nem rendelkező élettelen teremtések.
Ebből kiindulva, most vegyük sorra a Biblia azon szereplőit, akiket a fizikai test nélküli élő lények csoportjába sorolhatunk. Nem véletlen az óvatos fogalmazás, ugyanis elsőként magát a Teremtőt kell, hogy megismerjük, akit a Biblia „szellemként”, azaz fizikai test nélküli, de nem teremtmény, hanem teremtő személyként említ.

János 4:24 „Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”

Zsoltárok 83:18 „Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.”

...

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 284
ISBN: 978-3-99048-196-7
Megjelenés időpontja: 2016-04-07
 5.670 Ft
 3.490 Ft

Ősz-tipp