Egyéb & Vegyes

DJ élet

Sophia Sanning

DJ élet

Olvasópróba:

Ryan meghökkent. A nő oldalát, felfutva a vállára, továbbá a teljes karját, valamivel a könyöke alá érően egy hatalmas tetoválás foglalta el, ami egy sárkányt mintázott. A teljes mintát nem látta, mert egy része a pántos póló alatt volt, amit viselt. Ryan, akinek a szülei mindig megvetették a tetovált embereket, kicsit megdöbbenve nézte az egyébként gyönyörű munkát. A karján nem a sárkány volt, ott lótuszra emlékeztető virágok, amik a teljes karját beborították.
– Alice, ez…
– Tudom, nem mindenki szereti a tetoválásokat. A sebhelyeket fedik el.
Ryan közelebb hajolt a nőhöz, és megcsapta a nő kellemes citromos-grapefruitos illata, amit már korábban is érzett rajta. Igen, valóban. Nagyon profi munka volt, Ryan soha még hasonlót se látott. Olyan heves vágyódás fogta el a nő iránt, hogy szinte belesajdult. Akarta a sebhelyeivel, a szenvedéseivel, az ostoba pulóverével, és a csodás tetoválásaival együtt.
– Szeretném megnézni az egészet – mondta végül a nőre nézve.
– A gyerekek benn vannak? Nem szeretném, ha látnák…
– Igen, zárva az ajtó – mondta Ryan, mire a nő lehúzta magáról a pólót, így csak a melltartója maradt rajta. Ryan végighúzta a sárkányon az ujját, ami beborította a nő teljes bal oldalát, a fél hátát, és felfutott egészen a válláig. Finom mozdulattal félresöpörte a nő vörös haját. Alice bőre érzékenyen reagált az érintésre, ami nem kerülte el a férfi figyelmét. – Lenyűgöző!
– Visszaveszem a pólómat, mielőtt kijön David, aztán azt látja, hogy az anyja itt áll egy szál melltartóban – motyogta Alice. – Nem vagyok különösebben szégyenlős, de…
– Persze – mondta Ryan, de még mindig a helyzet hatása alatt volt. – Sosem láttam még ilyen szép tetoválást, és azt sem tudtam, hogy friss sebhelyre egyáltalán tetoválnak.
– Én sem, amíg rá nem találtam erre a francia úriemberre, Pierre-nek hívják. Még nálad is fiatalabb, mindössze huszonhárom éves. Senki nem vállalta el, csak ő. Hétszer jártam nála Párizsban. Én… így büntettem meg magam azért, ami történt. Rettegek a tűtől, Ryan. Szabályosan rettegek.
– Alice…
– Annyiszor sírtam közben, hogy Pierre már azt mondta, hagyjuk, fejezzük be, de végül… befejeztük. Kéthavonta varrt egy részletet, vagy ütötte át még egyszer az előzőt. De… a fizikai fájdalom, nekem elhiheted, jobb volt, mint a lelki. Ő se azért vállalt el, mert biztos volt magában, hanem… mert elmondtam neki, mi történt. Azt hiszem, megsajnált, noha ezt sosem mutatta. Elég fura alak, de én kedveltem.
– Ezt… érzéstelenítés nélkül varrta fel?
– Igen – mondta Alice. – Iszonyatos fájdalom volt, de most legalább nem látom mindennap… csak a sárkányt, az pedig megnyugtat.
Ryan nem tudta, mit mondjon. Legszívesebben térdre esett volna előtte, és könyörgött volna neki, hogy hadd maradjon éjszakára. Nem akart hazamenni. Legalább a kanapén hadd aludjon el. Mégis haza fog menni, az biztos, de hogy egy percet sem fog tudni aludni, az is tuti. Alice vissza akarta venni a pulóvert, de Ryan megfogta a kezét.
– Ne! – kérte. – Vagy a gyerekek miatt akarod?
– Nem, ők… már látták. Hallgatnak róla. Doreen sokkot kapna, Orina azt hiszem, tudja, de talán nem. Ha tudja is, nem beszélünk róla. Sok kultúrában nem tűrik a tetoválást. Az én nagyszüleim szerint aki tetovált, az rossz ember. Börtönviselt vagy ki tudja…
– Az én szüleim is hasonló elveket vallanak – vallotta be Ryan. Alice bólintott, de még mindig tétován fogta a pulóvert a kezében. – Ne vedd fel, ez… annyira te vagy, Alice!
– Ryan, alig ismersz – mondta a nő, de letette a pulóvert.
– Igaz, de olyan, mintha már nagyon régóta ismernélek.
– Az érzés kölcsönös – mondta a nő, de, hogy a férfi ne lássa a zavarát, már el is ment mellette, kezében a tálcával, hogy bevigye azt a gyerekeknek. Pár perc múlva kijött a szobából, néhány kocka sütivel a tenyerén. – Társasoznak, szóval nem érnek rá! Ennyit bírtam megmenteni!
– Nagylelkű! – mondta Ryan, és négy kocka sütire nézett, majd Alice-re. A nő elnevette magát.
– Mondanám, hogy igyunk egy pohár bort… de az olyan lenne, mintha te fejfájásra Xanaxot ajánlanál nekem. És borom sincs…
Ryan felnevetett. Kedvelte a nő finom humorát, ami egyszerre volt elmés, kicsit fanyar, de szórakoztató. Az órára nézett, és meglepve látta, hogy már fél tíz van. Jézus, nagyon elment az idő, ideje tényleg hazamennie.
– Az igazság az, hogy semmi kedvem hazamenni – mondta Ryan, miközben a nő elé tette a sütiket. – De muszáj lesz! Holnap kilencre a reptéren kell lennem, és… még egy alsógatyát se csomagoltam össze.
– Ha már ott leszel, jó lesz – mondta Alice mosolyogva. Ryan arra gondolt, mennyivel jobb lenne, ha inkább itt maradhatna, de végül rávette magát a távozásra. Beköszönt a gyerekeknek, és hagyta, hogy David átölelje. Alice kicsit elérzékenyülve nézte.
– Tudod, mit ígértem, ha el is havazok, azért két-három naponta igyekszem írni – mondta a férfi. David bólintott, és nagyon felnőttesnek tűnt ebben a pillanatban.
– Kikísérlek – mondta Alice, és nézte a férfit, ahogy belebújt a sportcipőjébe. – Nehogy hazasétálj, a kocsid itt van a ház előtt!
– Jó, hogy szólsz – mondta a férfi nevetve, majd felvette a kabátját. – Köszönök mindent, nagyon jól éreztem magam.
– Én is – mondta a nő kicsit félszegen. – Vigyázz magadra, Ryan!
A férfi kilépett az ajtón, de aztán megfordult. Pontosan úgy nézett ki, mint David, amikor még mondani akar valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. A félhomályba burkolózó folyosón ez nagyon fiatallá varázsolta, mintha nem is huszonhat lenne, csak tizennyolc. Alice mezítláb volt, de kilépett utána, és egy puszit nyomott az arcára. Ryan azonban elkapta a karját, és a szemébe nézett. Alice érezte, hogy vége van, a lába megremegett, és hagyta, hogy a férfi megcsókolja. Visszacsókolt. Már nem emlékezett, hogyan történt, de Ryan a falnak nyomta, és ő hagyta, hogy úgy csókolja, ahogy tinikorában csókolózik az ember. Karját a férfi nyaka köré fonta, és úgy érezte magát, mintha megint húszéves lenne. Pedig nem volt az. És anya volt. Óvatosan eltolta magától a férfit.
– Jézusom, Ryan, ha ezt így folytatjuk, akkor…
– Ne haragudj, én csak…
– Nem haragszom – mondta a nő mosolyogva. – Nem, mintha attól kéne félni ezen a folyosón, hogy meglátnak, csak…
– Jobb, ha most hazamegyek.
– Igen, jobb – mondta a nő. – A kocsiddal, Ryan! A kocsidat itt ne hagyd!
– Ha itt felejteném is, jó helyen van – mondta a férfi, de már elindult lefelé a lépcsőn. – Viszlát, Alice!
– Viszlát, Ryan! – köszönt el a nő, és becsukta maga után az ajtót, hogy aztán a hátát nekitámasztva lefolyjon rajta, és a küszöbön ülve gondolkozzon azon, mi a fene is történt valójában.

...

Ryan beült a Jaguarba, de csak ült. Egyszerűen fel nem fogta, hogy történhetett ez meg. Jó ég, három napja ismeri ezt a nőt! Várt egy kicsit, hogy lecsillapodjon, és az erekciója is kicsit lejjebb lohadjon. Úristen, mi az ördög volt ez? Nem emlékezett rá, hogy valaha is így lekapott volna valakit, jó ég, ha a nő nem szól rá, hát ott a folyosón a magáévá tette volna. Mégis mi a fészkes fene ütött belé? Ez a viselkedés inkább jellemző Adamre, mint rá! Kicsit vágyakozva nézett fel az ablakra, ahonnan még mindig halvány fény szűrődött ki. Annyira szerette volna csak még egy pillanatra látni a nőt, de a függönyök mozdulatlanok maradtak. Jó nagy balfasz vagy, Ryan Giggs, gondolta magában, és indított. Csak reménykedhetsz benne, hogy nem gondolja azt, hogy minden nővel ezt csinálod! A Jaguar kecsesen fordult ki a parkolóból, hogy eltűnjön az utca sarkán.

Alice Miller pedig közben lemászott a mosógépről, aminek a tetején állva biztonságosan nézhette még Ryant vagy öt percig, amíg a kocsijában üldögélt. Amikor a hófehér Jaguar eltűnt a sarkon, Alice ürességet érzett, mintha egy kellemes zene helyét a fülsiketítő csend venné át. Leült a mosógépre, és várt. Hogy mire, azt még ő maga sem tudta.
Ryan leparkolta a Jaguart a mélygarázsban, és ezúttal is a lépcsőt választotta. Ma pont nem kéne beszorulnia a liftbe, mert már így is egynapos lemaradásban van. Phil megölné, ha ezt tudná. Felment a lakásába, és bezárta maga mögött az ajtót. Sötét volt, és nem kapcsolt villanyt se. Hiányérzete támadt, mintha elhagyott volna valami fontosat. A kocsi papírjai, a tárcája, a lakáskulcsa és a telefonja. Mindene megvolt. Még egyszer áttapogatta magát, és a pulóverében megtalálta Alice gyógyszereit. A Xanaxból két szem hiányzott. Cukor. A Seduxen érintetlen volt. Ó, Alice! Sóhajtott, és kitette a gyógyszereket a pultra. A hűtőhöz lépett, és belenézett. Gyakorlatilag üres volt, így egy-két zöldségtől eltekintve nem kellett semmit kidobnia. A dobozból megivott egy kis maradék narancslevet, és ráérősen a teraszajtóhoz sétált, hogy kinézzen Londonra. Ne áltasd magad, Ryan, téged rohadtul nem érdekel London. Az érdekel, látod-e innen Alice Millerék házát, de az pont a másik irányban van. Pech.
Kidobta az üres dobozt, és nekiállt végiggondolni, mit pakoljon be. Végül azon vette észre magát, hogy az üres bőröndje előtt ül, és Alice-en gondolkozik. Hát, ha át is élt valaha ilyen csókot, akkor vagy szelektív a memóriája vagy már elfelejtette. Esetleg részeg volt. Ez is egy opció, ha őszinték akarunk lenni. És amikor hozzáért a hátához? Tiszta libabőr lett. Jó ég, nem szabad erre gondolnia, mert megint… ah, késő. Érezte, hogy a legnemesebb testrészébe vér áramlik, és kezd megkeményedni. Mindegy egyes alkalommal ezt fogja belőle kiváltani? Mert akkor nem kellene rá túl sűrűn gondolnia, mert ez elég kínos. Most persze nem, otthon van, egyedül. Még akár az is egy opció, hogy elintézi magának ezt a kis kellemetlenséget. Igen, ez egy vonzó opció. Közben akár le is tusolhatna, és akkor összeköti a kellemeset a hasznossal. Majd ráér utána bepakolni, ez várhat. Ledobálta magáról a ruhát, és megnyitotta a zuhanyt. Várt egy kicsit, míg felmelegedett a víz, majd aláállt. Az ujjait a büszkén ágaskodó ékére kulcsolta. Nem igazán volt jellemző, hogy örömöt okozzon saját magának, de a szükség törvényt bont, gondolta magában. Adamnek biztos lenne ehhez néhány keresetlen szava, de Ryant most ez legkevésbé sem érdekelte. Alice érdekelte. A vörös haja, a citromos illata, a hosszú combja. Jó, hogy akkor nem állt fel neki, amikor levette a pólóját, hogy megmutassa a tetkót. Persze, hála istennek nem szemben, hanem háttal állt neki. És a csókja? Az ajkai puhák voltak, a nyelve pedig… céltudatos. Jó ég, ha ilyen céltudatosan használja máshol is, akkor az… csakis kielégítő lehet. És Ryan ki is elégült. A gyönyörének a bizonyítéka a mozaikmintás kőre csöppent, hogy aztán eltűnjön a zuhanyrózsából aláömlő vízforgatagban. Zihálva állt, és hagyta, hogy a vízcseppek átfolyjanak a testén. Kicsivel jobban érezte magát.
Mire nagy keservesen bepakolt és ágyba került, már egy óra volt. Másnap hétre küldött érte kocsit Phil, tehát legkésőbb fél hétkor fel kell kelnie. Aludnia kellett volna, de nem tudott. Akárhányszor lehunyta a szemét, megelevenedtek előtte a lépcsőházban történtek. Kínlódott, és a testét hiába elégítette ki, belülről még mindig marta a vágy. Ebbe meg fog őrülni, az biztos. A telefonjára nézett, ami néha szolidan villant egyet, jelezvén, hogy üzenetei és egyéb értesítései érkeztek. Őt per pillanat egyik se tudta meghatni. Majd holnap a reptéren mindenre válaszol, mindent átnéz, amit most két napig nem tett meg. Megérintette a kijelzőt, hogy lássa, hány óra van. Fél kettő. Remek. Magához vette a telefonját, és céltalanul nyomkodni kezdte. De mire feleszmélt, már küldött is egy üzenetet a nőnek.
– Elment az eszem – motyogta a sötétben.
Alig egy perc múlva azonban megkapta a nő válaszát. Ő se tudott aludni. Ryan megkérdezte, hogy jobban aludna-e, ha ott maradt volna. Persze. Már réges-rég kielégültek volna, és most egymáshoz simulva aludnának. Miért tart ennyi ideig megírni azt a nyomorult választ? Hát nem tudja, hogy ő itt várja? Mindjárt felhívja, ő nem bír tovább várni. Aztán a nő válaszolt, hogy abból alvás nem lett volna, ha ő ott marad nála. Próbáljon pihenni. Pihenni? De hát nem tud! Különben mi a fészkes fenéért írogatna neki kettő órakor, és várná epekedve, hogy mikor válaszol? Ó, mennyire reménytelen ez! Majdnem dacosan megírta neki, hogy ő csak hozzá akar bújni, és akkor remekül tudna aludni, de ezt túl nyálasnak ítélte, annak ellenére, hogy ez volt az igazság. Magányosnak érezte magát. Letette a telefont az éjjeliszekrényre. Próbáljon pihenni. Jó, rendben. Ő megpróbál. Aztán megint az az édes hang. Üzenete érkezett. Elmosolyodott. Alice azt írta, hogy igen, sokkal jobban aludna, ha Ryan ott lenne. Ó, igen! Győzelem. Ryan Giggs ma éjszaka győztes hadvezérként vonult be a szerelem történelmébe.

Alice Miller fél négykor döntött úgy, hogy feladja az álmatlansággal vívott küzdelmet, mely végül győzedelmeskedett felette, és kiment a konyhába egy pohár vízért. Piszkosul vágyakozott egy Xanax után, de Ryan elvitte az egész levelet, sőt, még a tartalék tablettáit is a fürdőszobából. Leült az asztalhoz, és a tenyerébe temette az arcát. Hogy a francba alakulhatott ez így, ennyi idő után? Nem egészen három napja ismerte meg a férfit, és máris olyan volt, mintha évek óta ismerné. A pokolba. Egyáltalán mi ütött belé, hogy… ez megeshetett velük a folyosón? Úgy csinált, mintha tizenhat éves lenne, nem is harminchárom. Utoljára akkor emlékezett olyanra, hogy egy fiúnak puszit adott a szája szélére. Egy ilyen korú nőnek méltóságteljesen kell viselkedni, az isten szerelmére, hiszen gyereke van! Mit szólna ehhez David, ha tudná? És Ryan? Meg kell hagyni, ebben a férfiban van tűz, ismerte el magában Alice. A nyilvánvaló merevedését a csípőjén érezte, ahogy a férfi a falhoz szorította. Alice lehunyta a szemét. Nehezére esett bevallania saját magának, de kívánta. Ne áltasd magad, Alice, nem a józanságod tartott vissza, hanem a három gyerek. Ha egyedül lettél volna, már berángattad volna a hálószobádba. Felsóhajtott. Miféle nő csinál ilyet? Igaz, nem csináltál semmit, csak… csókolóztál. Nagy dolog. Másokkal is megesett már a világtörténelemben.
Miért érez lelkiismeret-furdalást? Endi miatt érzi. Érezte, hogy a könnyei kicsordulnak. Miért érzi úgy, mintha hűtlen lenne hozzá? Talán, mert hűtlen vagy, Alice, azért. Alice, Endi halott. Nem szükséges tovább hűségesnek lenned hozzá. Alice elfojtotta a feltörő zokogását. Bárcsak ő is meghalt volna a balesetben. Megőrültél? És David? Azonnal szívd vissza! Azt akartad volna, hogy a gyereked szülők nélkül nőjön fel? Igyekezett úrrá lenni az újból feltörni készülő görcsös zokogáson. Liza és Endi együtt vannak, te pedig itt maradtál Daviddel. Harcoltál, életben maradtál. Akkor mégis miért fáj még mindig ennyire? Sosem fog begyógyulni? Hiába jött el onnan, hiába próbálta belefojtani magát a munkába, hiába próbált meg elszakadni mindentől, ami rá emlékeztette, Endi szelleme mindennap ott kísértett az agya legrejtettebb zugaiban, ő pedig minden éjszaka megsiratta az elvesztett boldogságát. Bárcsak lenne egyetlen szem Xanaxa, már mehetne is aludni, és mély, álomtalan álomba süppedni! Hálás lehetnél a Jóistennek, hogy téged meghagyott, és itt van David is.
Alice gyűlölte, hogy szembe kell néznie magával, de úgy látta, nincs más hátra. Mire vágyik most? Egy szem Xanaxra. Nem, viccet félretéve. Reális keretek között. Nyilván arra vágyna, hogy Endi éljen, és már Liza is megszületett volna, és legyenek egy szép, boldog család, amilyenek előtte is voltak. Ez persze, kivitelezhetetlen. Jó, akkor mit akar most? Csak… boldog akar lenni, de akármennyire is szerette volna elhinni, tudta, hogy Ryan Giggs nem alkalmas arra, hogy hosszú távon gondolkodjon vele. A könnyei már elfogytak, így csak sűrűn pislogott. Igen, ez fájt. Alice, nézz szembe az igazsággal, Ryan egy olyan volumenű sztár, hogy azt te fel sem fogod. Persze, megszeretted őt az ostoba szíveddel, de hallgathatnál kicsit az eszedre, hogy Ryan nem tudja azt nyújtani, amire vágysz. Ez nem egy sikersztori, mint A szürke ötven árnyalata. Alice, ez fájni fog. Már most tudta, hogy pokolian fog fájni. Csak őszintén, Alice, máris beleszerettél. Ilyen a te formád. David megnyílásával teljesen odalettél érte. Persze, mondhatsz akármit, de már az első percben, amikor rád nézett a szupermarketben, is azt érezted, mintha áram csapott volna meg. Persze, mindez semmit se jelentett volna, ha egy seggfej, vetette ellen a belső hangja, amit bólintással nyugtázott. De nem volt az. Sőt, olyan volt, mint egy hétköznapi pasi, akinek a munkája targoncás, vagy éppen ki tudja. Csakhogy Alice, Ryan Giggs nem egy hétköznapi pasi. A saját két szemeddel láttad, hogy majdnem húszmilliós rajongótábora van a Facebookon, a többi közösségi oldalt már meg se említsük. És most? Most meg álmatlanul hánykolódsz az ágyadban, és álmodozol róla. Alice a homlokára tapasztotta a kezét. Teljesen megőrült, elment az esze, az biztos. Meg sem szabadott volna fordulnia a fejében, hogyan végződhetett volna ez a kis csókjelenet kinn a folyosón. Hát, ha Ryanen múlik, ő megadja neki, amire szüksége van, az biztos. Beharapta a szája szélét. Nincs mit szépíteni, a végletekig felhúzta a keménységével. Alice, gondolkozz! Mit gondolna most rólad, ha hagytad volna magad neki? Jól csináltál mindent. Így legalább neki is lesz mire vágyni. Alice, ne áltasd magad, ha ő vágyik valamire, azt megkapja, szólalt meg az utálatos belső hangja, az Igazmondó. Szerinted várni fog rád? Komolyan, Alice. Ryan Giggs, ha polip lenne ujjakkal, még akkor is minden ujjára kapna egy nőt, aki százszor jobb, mint te. Felesleges áltatnod magad. A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedéseit. El tudod képzelni Ryan Giggsről, hogy hónapokig rád várakozik, és szerzetesi életet él? Nem. Nézz szembe a kegyetlen igazsággal, Alice Miller! Még az se biztos, hogy nem egy könnyed kis kalandot keresett volna veled. Alice fellázadt a gyötrő belső hang ellen. Nem, biztosan tudom, hogy nem. Persze, mert te aztán akkora emberismerő vagy, mi? Hányszor is fogtál már mellé, Alice? Aha, értem. Sokkal jobb arról ábrándozni, hogyan szeretkeztél volna vele, mint szembenézni azzal, hogy esetleg ki is használhatott volna. Ki, végül is, kihasználhatott volna, hagyta helyben Alice, mire a belső gunyoros hangocska diadalittasan elnémult. Mégsem bírta kiverni a fejéből a csókot. Olyan régóta sóvárgott már ez után, hogy érezze, tetszik egy férfinak, aki neki is tetszik. Több, mint két éve semmi ilyenben nem volt része; nem csoda, hogy a teste lázong. Azért az valamelyest megnyugtatta, hogy éjjel még Ryan ráírt, hogy nem tud aludni. Ő visszaírt neki, hogy ő se. A válaszát mindennél jobban megmosolyogta, amiben azt kérdezte, jobban aludt volna-e, ha ott marad. Miféle kérdés ez? A válasz: persze, hát nem adta ékes tanújelét a folyosón történtekkel? Mégis sokáig gondolkozott a válaszon. Persze, hiszen akkor ki lenne elégülve. Nem marná őt belülről ez az égető, sürgető vágyakozás, ami nem hagyja aludni. Mióta Endi meghalt, még magához se nyúlt. Hiába lett volna rá igénye, valami visszatartotta. Mintha… mintha ez valami bűnös dolog lenne, hogy kielégültséget érezzen azután, hogy a férje már nem tud neki örömet okozni. Most pedig a Ryan iránti vágy elemi erővel tört fel benne. Visszaválaszolta, hogy ha a férfi itt maradt volna, akkor biztos nem aludtak volna – értse, ahogy akarja –, viszont jobb lenne, ha már pihenne. Amikor elküldte az SMS-t, már akkor megbánta. Az elejének a kétértelműségével elégedett volt, hiszen a nem alvás lehet beszélgetés is, de persze, Alice tudta, hogy Ryan sem erre fog gondolni a folyosón lezajlottak tükrében. A vége azonban elutasító volt, és Alice már nem akart többé az lenni Ryan Giggsszel. Írt neki még egy SMS-t, hogy igen, sokkal jobban aludna, ha Ryan ott lenne. Teljesen mindegy, hogyan lenne itt, kinn a kanapén, vagy benn az ágyában – de inkább benn az ágyában –, biztosan jobb lenne. Azért várta, hogy a férfi válaszoljon, de már nem írt többet. Alice kicsit elveszettnek érezte magát, és Ryannel ellentétben ő egyáltalán nem tudott elaludni.

...

Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 346
ISBN: 978-3-99048-918-5
Megjelenés időpontja: 2017-08-08
 4.170 Ft
 2.590 Ft

Könyv napja-tipp