Öt ok a boldog végkifejlet mellett: Miért dob fel minket a happy end, és miért nem akarunk róla lemondani?
A happy endek befejezetlen történetek, mondják a pesszimisták. Pedig az irodalom elképzelhetetlen nélkülük. Akinek kétségei vannak a happy enddel kapcsolatban, az valószínűleg nem lesz képes magabiztosan belemenni a való életben sem egy kapcsolatba. Hiszen a „tudom, hogy nem fog működni köztünk” nem tartozik a legromantikusabb mondatok közé, amelyeket rózsák és pezsgő között elkántálhatsz egy randin. És még ha a válási arányok erős érvet is adnak a párkapcsolat-fóbiásoknak, úgy tűnik, mi még mindig kacérkodunk a happy enddel. Mert jobb meggyőződésünk ellenére szeretünk flörtölni, boldognak és szerelmesnek lenni az idők végezetéig.
És ki a hibás? Az irodalom. Jó néhány tudós azon a véleményen van, hogy a romantika a költészet találmánya. De ez nem teljesen igaz. Az ember már a romantika kultúrkorszaka előtt is előszeretettel élt meg édes pillanatokat. A szerelem legrégebbi kifejezéseit már i. e. 1300-ban kőbe vésték Egyiptomban. A trubadúrok pedig még a sötét középkorban is elbűvölték a nőket gyönyörű énekükkel. Ám hiába vágyunk már régóta a boldog végkifejletre, amit a szakzsargonban happy endnek is neveznek, a szakemberek körében vitatott a létjogusultsága. A happy end ugyanis a szakértők szerint általában az eredetiség hiányának a jele. A irodalom nevében és a szerelem jegyében mi, a novum publishing kiadónál szeretnénk ellentmondani ennek a felvetésnek, és ma öt olyan okot leplezünk le, amelyek a szerelmi történet happy endje mellett szólnak – hogy valódi vagy kitalált, az csakis rajtad múlik.
Öt ok a boldog befejezésre
1. Endorfinok
A happy end pozitív esemény. A pozitív események serkentik az agyunkban az endorfinok termelődését. Az endorfinok úgy hatnak ránk, mint az ópium, röviden, a mámor állapotába, egy természetes mámorba juttatnak bennünket. Ez a hormonális mámor számos csodálatos hatást tartogat. A boldogsághormonok például pihentetőbb alvást biztosítanak, erősítik az immunrendszert és még a fájdalmat is csökkentik. A depresszióval küzdő olvasóknak tehát tudatosan mérlegelniük kell, hogy milyen eredménnyel jár a könyvválasztásuk, és inkább a „Büszkeség és balítélet”-et válasszák a ” Üvöltő szelek” helyett.
2. Eredetiség
Valóban igaz, hogy egy mű csak akkor felel meg a művészi elvárásoknak, ha nyitott vagy akár morózus befejezéssel rendelkezik? Vajon akkor is lenyűgözne bennünket a Rómeó és Júlia, ha a keserédes pár esküvőjén mégiscsak együtt táncoltak volna a Montague-ok és Capulet-ek? A kérdés jogos. Hiszen szerelemes megnyílvánulásaink ellenére nekünk, embereknek is van egy kis hajlamunk a tragédiára. Mindazonáltal az irodalom világából elég példa van arra, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsuk. Az olyan történetek, mint a „Jane Eyre” vagy a „Szentivánéji álom” minden bizonnyal a világirodalom rangját élvezik, és arról tanúskodnak, hogy a happy end is lehet eredeti. Ennek előfeltétele, hogy a happy endet teljesen kizárják a cselekmény konfliktusai és bonyodalmai. Ha a szerzőnek minden reménytelenség ellenére sikerül hihető happy endet írnia, akkor a szakértők tiszteletét is biztosan kivívhatja magának. Ebben a cikkben többet megtudhatsz az irodalom leghíresebb szerelmespárjairól.
3. Olvasói elkötelezettség
Egy lesújtó befejezés talán lenyűgözi a kritikusokat, de egy szomorú vagy keserű lezárással inkább elijeszted az olvasóidat. A boldog befejezés nélküli könyv a közönség frusztrációval szembeni tűrőképességével játszik – ezt a kockázatot a szerzőknek csak akkor szabad vállalniuk, ha már elértek egy bizonyos népszerűségi szintet. Fiziológiai tények is szólnak mellette. Tudtad, hogy a noradrenalin nevű boldogsághormon nemcsak az agyi teljesítményt, hanem a memóriát is optimalizálja? Az az olvasó, akit egy szerző boldog befejezéssel ajándékoz meg, nem fogja olyan gyorsan elfelejteni a nevét.
4. A meglepetés ereje
Azokra a könyvekre, amelyeknek váratlan befejezése van, sokáig emlékszünk. Minél kevésbé valószínű, hogy egy regénynek jó vége lesz, annál nagyobb a meglepetés ereje a végén. Egy happy end is biztosan emlékezetes befejezéssé válhat, ha két fontos szabályt betartasz: A végkifejletnek kiszámíthatatlannak kell lennie, és a főhősnek magának kell előidéznie. Semmiképpen sem szabad, hogy egy úgynevezett deus ex machina oldja meg a regény alapkonfliktusát. Az ókori tragédiában a deus ex machina egy istenség hirtelen megjelenésére utalt, aki a történet konfliktusát megoldotta a főszereplők számára. Manapság az ilyen technikát sokkal inkább lusta történetmesélésnek tartják, önkényesnek hat, és megfosztja az olvasót az örömtől. A happy end tehát sokkal kevésbé a mit, és sokkal inkább a hogyanról szól.
5. Álmodozás
Nietzsche szerint az álmokból tanultunk meg írni, zenélni, festeni. Mert csak az álmodás révén fedeztük fel a világ mögötti világot, vagyis a képzelet világát a valóban érzékelhető dolgok mögött. Amikor tehát olvasunk, mindig álmodunk egy kicsit mi is, és megengedjük magunknak, hogy elmeneküljünk a egy másik világba. Amikor megtagadjuk magunktól a happy endet, akkor bezárjuk az ajtót a képzelet előtt is, hogy a végén még minden megoldódhat. És még ha nem is lehet az egész élet költészet és cukormáz, egy kis remény néha-néha nem árthat. Az embernek mindig megadatik, hogy ne csak álmodjon de álmodozzon is.
Mi a novum könyvkiadónál szép napot kívánunk természetesen happy enddel! Mely happy enddel végződő könyveket ajánlanád nekünk? Várjuk romantikus könyvtippjeidet a hozzászólásokban!
Engedd szabadjára a fantáziád!
A Te novum kiadód
Írj véleményt