Egy szív érzelmei

Az első csók


Az első csók, mi különlegesen az ajkamhoz ért,
S az ő csókja nekem mindig sokkal többet ér.
Többet ér, mint másé s övé így a szívem,

Hisz’ a világban más leányoknál ilyen nincsen.

Ő az, kinek a csókját mindig a számon érzem,
Mert én így tőle már semmi mást nem kérek.
Tán együtt vagyunk, de ez már csak rajta áll,
Mert szívem, szerelmesen s boldogan rá vár.




Álmatlan éjszaka


Ülök az éjszakában, mint egy szellem,
Hisz’ már nincs velem a legszebb szerelmem.
Kit szerettem minden egyes szép éjszaka,
S neki írom levelem minden egyes évszakra!

Hogy megtudja, szeretném őt újra csókolni,
S hogy szeretném a csókját újra megkóstolni.
Mert nincs párja a csókja ízének-e világon,

S így megtudja majd, hogy menyire nagyon imádom!

Mert csak ő az, kinek ajkát újra csókolnám,
S ő az, kivel újra nagyon boldog volnék.

Neki szól minden egyes gyönyörű bókom,
S ha tehetném, éjszakában újra lopnám csókod!




Boldog születésnapod


Születésnapod alkalmából, fogadd tőlem ezt a verset,
Hisz’ a szavakat- neked kincsem, szívemből szerkesztem. Mindent mit szívem irántad érez, nekem már nem álom,
Mert szeretlek, szívem csak veled boldog ezen a világon.

Te vagy az a leány, kivel én mindig boldog vagyok,
S tudom, ezzel arcodra folyton, mindig mosolyt csalok.
Rólad szól az élet, s azzal a csöppnyi angyali hanggal,
Nekem te jelented a boldogságot s a legszebb angyalt.

Kívánom neked, mindig legyen szebb ez az egy napod,
Hogy boldog legyél, s boldognak lássam széparcod!
Kívánom, minden percben csak a boldogságtól ragyogj,
Így kincsem, kívánok neked boldog születésnapot!




Egy álom s leány


Egy álom s mit melletted így valóra válthatók,
S tudtam, szívemből a szavakat neki feltárhatom.
Mert meghallgat s megérti szívem kis ritmusát,
Hisz’ minden pillanatban úgy várom édes csókját.

Mint két karod ölelését, mikor gyengéden ölelsz,
S az életemben te egy aprócska rést betöltesz!
Rólad szól minden, hisz’ te vagy az álmom része,
Mert nélküled, nekem már a földön semmi nem kéne.

Tőled szép minden, mikor hozzád szól a szívem,
Hogy elmondjam neki, érte szívemben mit érzek.
Oly csodás érzést, mit más nem adhat meg nekem,
Csak ő, kit szívem mélyén szívem ennyire szeret!

Így teljes az álom, mit melletted valóra váltok,
S gondolatban veled oly csodás helyeken járok.
Mit ember elképzelni se mer fantázia szerint,
De nekem ezt az álmot, veled álmom beteljesíti.




Egy angyal küldte


Egy angyal úgy őrzi álmod, hogy békésen alszol el,
S tudja, kitől kaptad, téged szívével szeretett meg.
Álmaidban úgy csókol, mint mikor mellette vagy,
Hisz’ minden pillanatban, neked szívéből valamit ad.

Egy érzést, mit szavakba önteni nem oly könnyű,
De mindig megpróbál mindent, mi szép s gyönyörű! Mindennap rád gondol, még ha gyötri is a hiány,
S arra kér, álmodj róla s legyen szép éjszakád!

Szeret s csókol téged mindig, minden éjszaka!




Egy játék az élet


Egy játék az élet, hisz’ magunk játsszuk a táblán,
S egyedül járva, az út végén senki se vár rám!
Lehet, nem kellene ezen többet reménykednem,
S hogy elhagyott ő, is kit szívemmel szerettem!

Játszom, hisz’ a kalandom nem érhet most véget,
Mert egy leány szíve csak rossz irányba tévedt.
Elindulva, tán egyszer valahol meglelem a célom,
S ha találkoznánk, arra kérnélek, ne légy ott!

A felejtés nehéz, de benne megtaláltam mindent,
S ha megengedi, akkor ő lesz az egyetlen kincsem.
Ő lesz az, kivel tovább játszom életem játékát,
Mert ha kell, az egész életemmel várnék rá!




Egy leány


Egy leány, s ki minden pillanatban oly gyönyörű,
S mint egy csillag az égen, ragyog, mint a szép tűz.
Fejemben jár ő, mint egy megszállott, szép kép,
Az éjszakában csak az ő neve lehet a legszebb név!

Ő az, kiért lángra gyúlna mindig apró, kicsi szívem,
S ha megengedné, enyém lenne szerelmének híve!
Rajta múlik, mit mond, hogy mi lenne a válasza,
Tán boldog lennék vele, ha azt akarja kicsi szája.

Két karja ölelne engem, szájára millió csókot adnék,
Hogy megtudja, mellette lángra lobban minden kis rés.
Az én válaszom, majdnem minden sorban felbukkan,
De a te válaszod ne más, már csak te magad tudjad!




Egyszer megértem tán


Egyszer megértem tán, hogy miért kezdtem bele,
Hogy áldás a verseim szent szerelmi ihlettje!
Nem tudtam miért, de eszembe jutott egy vers,
S hogy egy leány mellett, tán a sors küldte ezt!

Nem tudtam miért, csak folyton jöttek a rímek,
S hogy egyszer tán, megértek én majd mindent.
Reménykedve várom mindazt, hogy megértsem,
Hogy miből érkeznek nekem a legszebb rímek.

Írom a szavakat s egyszer tán megértem,
Hogy csak a szavakat szívből szerkesztem.
Minden szó közelebb visz az írás értelméhez,
Hogy verseim áldását, én majd megértsem!




Elesett szÌv


Elesett egy szív, s mozdulatlanul hever a földön,
Hogy rátaláljon valaki, s most szíve van kőből!
Ő az, ki rátalált s felolvaszt benne minden sziklát,
S begyújt majd egyszer minden apró kis szikrát.

Egy dolog olvasztja fel szívét, s ő ezt szívével tudja,
Amit érzett s érez, hisz’ a kulcsot soha el nem dobta. Megtartotta magának, hisz’ érezte minden szép érzését,
Mit tőle kapott, s mindig átmelegítette kis szívét!

A kulcsot használva, valakinek újra érzéseket adott,
S mit szívében őrzött, egy csókkal ő megolvasztott!
Hálásan megcsókolta s hamar viszonzást is kapott,
Mert tudta, szíve mélyén ő mély nyomot hagyott!




Eljegyzés


Tudtam, hisz’ szavakba öntve mondanom kellene neked,
Mit most tenni szeretnék, s lásd, szívem menyire szeret!
Egy kérdéssel s egy tárggyal, szeretnék fordulni hozzád,
Mert tudom, te számomra szívemnek boldogságot hoztál.

Elmondani nincs annyira bátorságom, mint papírra vetni, Amit irántad érzek, s így mást nem tudnék szeretni.
Te vagy az egyetlen, kinek szívem kulcsát ezzel átadom,
S ha szeretnéd, gondold át jól s rendesen a válaszod!

Nem kérem most, hogy egyből válaszolj-e kérdésemre,
S szeretném, ha tudnád, téged szívemmel kérlek meg! Elfogadod-e tőlem, mit a kis doboz titka magában rejt,
Hogy szívem, téged ezzel a tárggyal eljegyezhet-e?
...