Asszonyszív

Asszonyszív

Gábris



Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 238
ISBN: 978-3-99010-793-5
Megjelenés időpontja: 2016-02-23
A szocializmus sokat vitatott, délibábos világától napjainkig - egy sajátos, rögös életút bemutatása annak minden szépségével és rútságával. Sebeket szaggató, hullámvasúthoz hasonló időutazás a főhős, egy az ’56-os szabadságharc következményeit hordozó család lánygyermekének életútján keresztül. Szeretet, összetartozás, hűség a tágabb és szűkebb környezethez és saját elvekhez egy naponta változó, megkérdőjelezhető értékrendszerrel és erkölcsiséggel bíró világban. Egy könyv, melyben kiderül, sikerül-e értékes életutat bejárni egy olyan embernek, aki soha nem volt hajlandó megalkudni.
Szinopszis

A történet Zsógáb személyében a huszadik század második felében és a huszonegyedik század elején élő nők sorsára jellemző alakot formál meg. A főhős valós személy, de a mellékszereplők és a történet zömében fikció, amit Zsógáb „emberekkel foglalkozó” személyes tapasztalatai ihlettek. Sorsa követhető gyermekkorától (diákévein, felnőtté válásán, vélt vagy valós szerelmein, házasságán, munkásévein keresztül) éltes koráig, melynek egészét átszövi a minden területre jellemző, lényét meghatározó hűség és szeretet.
Nos, hűséges maradt elveihez és hitéhez akkor is, amikor életútját (17 évesen) az ’56-os forradalom és szabadságharc következményei édesapján keresztül derékba törni látszottak. Lám, hűséges maradt akkor is, amikor másodvonalbeli vezetőként főnöke elvtelen kérését megtagadta, s ezért hónapokig kényszerpályára került. A szeretet és hűség, a családjáért érzett felelősség dolgozott benne – feleség és anya maradt – akkor is, amikor férje ismételten megalázta, és akkor is, amikor elsőszülött lánya és unokája – nem értette, miért – megszakítottak vele minden kapcsolatot.
Az eseménysorozatra támaszkodva képet kapunk arról, hogy mindig van választási lehetőség, ha nem is a legjobb, inkább a rossz és a kevésbé rossz között. Ugyanakkor a választási lehetőséget alapul véve, döntéseinket vállalni szükséges, sőt kell is. Belátva Zsógáb ellentmondásokkal terhes életét, olyan jellemvonásokkal áldotta meg a Mindenható, amelyekkel mégis minden körülmények között feltalálta magát. Nos, fel tudott állni akkor is, amikor a sors kegyetlen fintora miatt szinte lehetetlennek tűnt. Ám figyelembe véve, hogy gerinctörő megalkuvásra képtelen, nem annyira sikeres, mint eredményekben gazdag életutat tudhat maga mögött. A könyv arra az alapvető kérdésre próbál választ adni, hogy Zsógábnak mennyiben sikerült megőriznie hitét és hűségét a sorsát végigkísérő, értékvesztett világban. Belátva a tévedhetőség igazságát, sorsában – magánéleti, avagy társadalmi –, szerepvállalásaiban adekvát választ kap az olvasó.


1. fejezet

Nyár végi kora délután volt, amikor a férj vezette sötétkék Opel egy pillanatra megállt a bank előtt. Az idős, de még szemrevaló hölgy rugalmas mozdulattal jobb lábával éppen csak rálépett az első lépcsőfokra. A bal lábát is lendítve – a karosszériát még érintve – kiszállt a kocsiból, amikor hatalmas ütést érzett a bal combja felső harmadán. Ugyanebben a másodpercben az Opel erős gázt adva – mint amit a vezető sötét gondolatai vezéreltek – robbanásszerűen sprintelve elhagyta a helyszínt a parkoló irányába. A hölgy jobb karjával – az erős toló nyomás hatására – haránt irányban rázuhant a szürke lépcsősorra.
Még látta a sötétkék autót, amikor hüvelykujja tövénél vérző – az esést tompító – bal kezét segélykérőn felemelve intett a porfelhő felé. Karjában agyáig sugárzó pokoli fájdalmat érezve, reményvesztetten hanyatlott le az előbb még bizakodó bal karja. Életében először suhintotta meg a halál szele, mint az érett, súlyos kalászfejet a kasza csillogó pengéje. A kábulatból feleszmélve, még mindig a lépcsőn fekve, mobiltelefonjáért matatott. A férjét hívta telefonon.
A bankkal szemben építkezés folyt. A munkások látták az előttük zajló esetet. Az egyik fiatalember követte az autót, és a férjet utolérve közölte, hogy a feleségét baleset érte. A férj összezárt ajakkal, komótosan, gyalogszerrel érkezett a helyszínre, mire az asszony kínok közepette, most már türelmetlenül kiáltott rá:
– Gyalog jöttél? Orvoshoz kell mennünk!
Ő felsegítette feleségét, és érzéketlen, lomha mozdulattal elindult vissza a parkoló felé.
A gépkocsi megérkezett, a törékeny asszony – férje segítségével – beszállt a kocsiba, és elindultak a szakorvosi rendelőintézet felé. Menet közben tájékoztatta a férjét, hogy a sebészeten pontosan be kell számolnia a történtekről. A férj felháborodva közölte, hogy ezt így nem mondhatja el, mert elveszik a vezetői engedélyét.
A feleség vívódott magában. Az orvosnak az igazat kell mondani. Nála – az emberi méltóságot érintő témát kivéve – ez volt a természetes. A legkisebb hazugság miatt is lelkifurdalásai voltak. Mindjárt a rendelőhöz érnek, döntenie kellett. Mi lett vele az utóbbi években? Zavarta gyakori bizonytalansága. Mégis belátta, ha őszinte lesz, nem használ magának, ugyanakkor mindkettőjüknek árthat. Börtönbe is zárhatják a férjét cserbenhagyásos gázolásért. Nem gondolta, eddigi tapasztalatai alapján nem is gondolhatta, hogy engedékenységéért később nagy árat fizet.
Az orvost arról tájékoztatta, hogy megbotlott a lépcsőn, és elesett. A bal combját ért ütésről nem beszélt, ezért ennek vizsgálata elmaradt. Az asszonyt ellátták, majd 6 hét múlva levették a karjáról a gipszet, hogy az ezt követő, ínszalagszakadás miatti műtét után újabb 6 heti gipszkötést kelljen elszenvednie. A gyötrelem ezzel nem ért véget: heteken keresztül rehabilitációs kezelésekre járt. Bár orvosai és a beteg mindent elkövettek, másfél év után kiderült, hogy további teendő nincs. Zsógáb kezelése kezének kisebb, ám mégis maradandó károsodásával ért véget.
A testi szenvedés mellett az újra és újra visszatérő lelki teherrel is meg kellett küzdenie. A férj most már nem ismerte el, hogy ő okozta a balesetet, annak ellenére, hogy hetekkel később is ott éktelenkedett a felszívódóban lévő vérömleny a bal combján. Az asszony csak annyit várt volna férjétől: „Bocs, sajnálom, nem akartam.”
A férj viselkedése megfertőzte elsőszülött lányukkal és annak lányával – unokájukkal – való viszonyát. Szerintük igazságtalan vád érte az édesapát és a papát. A feleség testileg-lelkileg megalázva, meggyötörve magára maradt. Egyre fagyosabb lett a levegő közte, valamint a lánya és unokája között. Egy újabb, a szülői házban tett látogatás alkalmával az unoka kirobbanó, bántó, a nagymamát szavakban, hangsúlyban, testbeszédben sértő, megalázó, egyoldalú vagdalkozás után kapcsolatuk végérvényesen megpecsételődött.
A minden tekintetben cserbenhagyás odáig fajult, hogy lánya és unokája megtagadta „állandó hisztije miatt”. Elhatározásukat az Apának (Papának) írt elektronikus levélben közölték. Az asszony szégyellte a kialakult helyzetet, nem panaszkodott még testvéreinek sem. Barátnőjét – aki egy cukrászdai beszélgetés közben gyermekei hogylétéről érdeklődött – visszatarthatatlanul megeredt könnyei között szipogva, fél év után tájékoztatta megkínzott, porig alázott helyzetéről.
Barátnője, Enci, ismerve az asszony szinte egész felnőttkori életét (gyermekeit, férjét minden tekintetben kiszolgáló), felháborodva ígéretét vette, hogy soha többé nem fogja sírva látni ezért!
Az asszony nem akarta elfogadni elsőszülött lánya rémálomba illő viselkedését, ezért elektronikus levél útján történő párbeszéddel próbálkozott. Végül – többszöri, levélben tett, kudarcba fulladó békülési kísérlet után – feladta. Minél inkább próbálkozott, annál inkább mélységeiben is egyre durvább elutasítást kapott. Szinte sütött a gyűlöletről, bosszúról árulkodó levél, melyet a lánya nem is neki, hanem a férjének címzett. Egyiket-másikat az asszony elolvashatta, de ennél több segítségre férjétől sem számíthatott. Férje gyávasága – attól való félelmében, hogy vele is megszakíthatják a kapcsolatot – tovább rontotta a házastársak között a baleset óta amúgy is megromlott viszonyt. A feleség a rendszeresen átvirrasztott, párnáját könnyekkel áztató éjszakák után úgy döntött, nem magyarázkodik tovább, hiszen semmi értelme sincs. A mindig pozitív gondolkodású asszony (anya, mami) azon töprengett, hogy hol rontotta el. Választ sehonnan sem kapott.
Még ma is érzi szájában az erőszakos gázpedál-benzingőz ízét, szagát, és fülében a hangot, amint az Opel, négy kerekének porfelhője közepette, felbőszült bika robajával cserbenhagyja megsebzett áldozatát.
Az anya úgy érezte, egy világ omlott össze benne. Mi történt hozzá hasonlóan érzékeny lelkű, szeretetet adó és kapó lányával? Azzal a gyermekével, aki anyucinak szólította őt, gyengéd simogatással fejezte ki érzéseit? Szavak nélkül köszönte meg szülőanyja hálát nem váró, mindig mellette (testvére születése után dupla energiával kettőjük mellett) álló gondoskodását. Azzal a gyermekkel, aki – anyjához hasonlóan – munkahelyén is kiválóan teljesített, megbecsült értelmiségként élte eddigi életét. Választ nem kapott, csak sorozatos elutasítást, mind mélyebbre hatoló fájdalmas rúgást. A legnagyobb csalódást az okozta, hogy nem értette, nem tudhatta meg, hogy miért. Azok közé az anyák közé tartozott, akik sohasem erőltetik akaratukat egyik gyermekükre sem. Elvétve fordult elő, hogy egyik-másik cselekedetükkel nem értett egyet. Nem akarta a döntés jogát magának indikálni, csak azt szerette volna elérni, hogy meghallgassák. Talán az anyának nem lehet véleménye, tapasztalatait nem oszthatja meg gyermekével?
Védőnői munkája során meglepődve tapasztalta, hogy az elhanyagolt, kevés szeretetet adó szülőket jobban becsülték gyermekeik, mint azokat a szülőket, akiknek a gyermekei jelentették a mindent. Nos, az ilyen gyermek-szülő kapcsolatot nem lehet általánosítani, mivel ennek mélyebb, gyakran genetikai összefüggései is vannak, ám nem egyszer megesett. Szomorúan látta, hogyan használja ki a négy gyermekes, jól táplált várandós anya az áttetsző bőrű, alultáplált fiúgyermeket. Azt a szomorú szemű, féltőn aggódó gyermeket, aki nagyot nyelve, remegő kézzel adta át az ágyban fekvő, kisbabát váró, amúgy is nagydarab anyjának, a most vásárolt, mosolygósan szétguruló narancsokat.
Mit tehetett ilyenkor a védőnő? Kétirányú szeretetével, türelemmel gyermek és szülő felé minimumra csökkenteni a gyermeket ért sérelmeket.
Meglepte az is, hogyan védi édesapját az a tizenéves fiú, aki a mostohaanya rosszindulatú árulása, árulkodása miatt szinte naponta kénytelen elviselni édesapja tehetetlen – testi fenyítésben is megnyilvánuló – dühét. Igen, magzati pózban földön fekve az apa gyávaságát büntette meg a gyermek. Igen, az apja gyengeségét ellensúlyozta azzal is, hogy nyikkanás nélkül tűrte, amint csizmás lábával rugdossa – a jobb belátás reményében – felbőszült édesapja.
A testi fenyítést elszenvedő fiúgyermek könyörögve kérte a védőnőt, hogy ne jelentse az esetet a gyámügyesnek, mert nem akarja magára hagyni gyenge jellemű édesapját. Hamarosan úgyis bentlakásos szakmunkásképzőbe megy, s ezzel megoldódik a közte és mostohája között fennálló feloldhatatlan ellentét.
Nem csoda hát, hogy munkája során szerzett tapasztalatai alapján még mélyebben érintette, felzaklatta Zsógábot elsőszülött leányunokájának viselkedése. Annak a gyermeknek a magatartása, akit 11 éven át – több unoka még nem lévén – testileg, lelkileg mindenben támogatott. Nem volt, nem létezett olyan kérésük, amit első szóra ne teljesített volna. Sőt, a lányát is kímélve a legkellemetlenebb, ám szükségszerű teendőket is magára vállalta. Rendszeresen vitte unokáját a fájdalommal járó védőoltásokra, foghúzásra, a víz mélységétől rémüldözőt úszásoktatásra.
Nos, a mami viselte gondját akkor is, amikor az édesanya munka mellett – a még két diploma megszerzése érdekében – hét éven át tanult, vizsgára készült. Bár ebben az időben Zsógáb még másodvonalú vezető beosztásban dolgozott, és a magánvállalkozásukban is, mégis szívesen tette. Boldogan vállalta unokáját annak ellenére, hogy a napi 24 órából alvásra gyakran csak 4–6 óra jutott. Mindezért nem várt hálát, örömmel tette. Az incidensig eszébe sem jutott a nagymama és unoka közötti, általa természetesnek vélt kapcsolatot vizsgálgatni, méricskélni.
Csupán a kegyetlen megaláztatás után átgondolva elemezgette: hol rontotta el? Annál is inkább kérdésként vetődött fel benne, mert valószínűsítette, hogy gyermeke viselkedését zömében az unokája befolyásolta. – „Látni sem bírlak, a hangodat sem akarom hallani, értsd meg már végre, mi már egészen másképpen gondolkodunk” – írta lánya férjének egyik elektronikus levelében.
Viharos érzések és események kavalkádjában, hetvenen túl is, mint hajdan, 16 éves gimnazistaként, magára maradva, újra egyedül kellett megoldania hátralévő, fizikailag, érzelmileg, szellemileg kifosztott, őszbe forduló elmúlását és jövendő életét.


2. fejezet

Könnyes szemmel említi néhai szüleit Zsógáb, akiknek valaha ő is gyermeke volt, ám akiknek nagyságrendileg megközelítően sem okozott hasonló fájdalmat. Még csak meg sem sértődött, amikor kétszer is árulással vádolta édesapja. Az első esetben – anyósa óhajára – férje vallására keresztelték elsőszülött lányukat. A második esetben, amikor bevallotta, hogy belépett a pártba. Nos, az árulás vádja nagyon fájt Zsógábnak. Fájdalmát mélyítette a döntés kényszerűsége, amit akkor még nem magyarázhatott meg. A szüleihez fűződő, haláluk után is őszinte szeretetben megnyilvánuló kapcsolata némileg megvigasztalta megsebzett szívét. Most is bízott a jövőben. Megnyugodva, aztán boldog békességgel gondolt szülőfalujára, amely mindig első helyen szerepelt életében. Lelket melegítő szeretettel véste szívébe a csöppnyi szülői házat éppúgy, mint az előtte elterülő – sziksótól fehérlő – gyér füves játszóteret. Gondolatban boldog mosollyal illette az utca mezítlábas gyerekeit, és megható jóindulattal emlékezett mindig elegánsan öltözött cigány osztálytársára, arra a tehetséges zenész srácra, aki az iskolában is hóna alatt hordta a szívfájdítóan meg-megszólaló, bús dallamokat felcsendítő hegedűjét.
Ennek a falunak – Magyarország egyik legszegényebb megyéjében – református templomában mondta ki a boldogító igent 1937 áprilisában két csodálatos ember: Zsógáb későbbi szülei.
A leány a 13 gyermekes családban harmadszülöttként látta meg a napvilágot, amely meghatározta gyermekkori, ifjúkori életét. Már 6–7 éves korától idegenek kenyerét ette, mint libapásztor, később ugyanennél a háznál mint mindenes cselédlány.
Majdani vőlegénye – egy számadó juhász – tizennegyedik gyermekként, az I. világégés idején hagyta el a meleget és biztonságot adó anyaméhet, hogy az egyre védtelenebb és kiszolgáltatottságot hordozó világban próbáljon szerencsét. Sanyarú körülmények között jutott el a felnőttkor határáig. Hatévesen elveszítette az édesanyját, majd 14 évesen édesapját. Először egyetlen fiútestvérénél, a bátyjánál talált menedéket (aki igen megbecsült bútorasztalos volt) mint asztalos inas.
A gyermektelen házaspár esetében arra következtethetnénk, hogy jó helyre sodorta az árvák megmentője. Megtalálta helyét saját vére ölelésében, ahol szakmát is tanulhat. A probléma viszont éppen ebből a „gyermektelenségből” fakadt, mert a kényelemhez szokott, már nem éppen fiatal sógornő nem tudta elviselni a kamaszodó fiú viselkedését. Esténként a vidáman fütyörésző, dúdoló, kapucsapkodással hazatérő fiú zavarta a sógornő „nyugalmát”. Alig telt el néhány hét, amikor a kamaszodó fiú hazatérésekor fültanúja lett a házaspár közötti vitának, amelynek témája éppen az ő zajos viselkedése volt.
Mit tehetett az érzékeny korban lévő ifjú? Másnap reggel fogta a batyuját, és elhagyta bátyja reménnyel kecsegtető otthonát. Ezzel megkezdődött hányatott élete. Hol egyik, hol másik testvérénél kapott ideiglenes szállást, mígnem egyik nővérénél talált végső menedéket. A már többedik sógora igen tisztességes embernek bizonyult, aki felkarolta az árva gyermeket. Vitte magával napszámra, kubikos munkára, és közben csiszolgatta – éles szemével észrevette – a faragatlan gyémántot. Nos, fáradozásának hamar eredménye lett. A korábban méltán nyugtalan, gyakran bajba keveredő, betört orral vagy fejjel, esetenként ittasan hazakerülő kamasz srác gyökeresen megváltozott. A megbántásból és sértettségből fakadó balhék egyre ritkábbak lettek, végül elmaradtak.
Az állandóság és a biztos családi háttér meghozta gyümölcsét: az ifjú lecsillapodott, munka után egyre több időt töltött otthon, segített a ház körüli munkában. A kamasznak gyökeresen megváltozott az élete: sógora a csiszolatlan gyémántból drágakövet faragott, amely csillogva kísérte végig életét. Később, már felnőtt fejjel, sokszor meghálálta idős sógorának jóságát és türelmét, soha el nem felejtett apai gondoskodását. Ennek az embernek köszönhette, és az akkoriban még kötelező tényleges katonai szolgálatnak, hogy 23 éves korára kitüntetéssel leszerelt, érett, komoly, felelősséggel bíró fiatalemberré cseperedett. Nővérének tartozott hálával a gondoskodásáért és keresetének megőrzéséért, amely alaptőkét biztosított gyermekkorára árván maradt öccsének a későbbi családalapításához.
Leszerelése után pillantotta meg a csinos, kékfestő ruhát viselő, sűrű, sötét haját kontyba fésülő, mindig tiszta, egyenes derékkal siető cselédlányt. Nos, erről a lányról többé nem tudott, nem is akart lemondani. A fiatal lány is vonzódott a fess és udvarias legényhez, annak ellenére, hogy a leány környezete az ifjút csak „flaszterkoptató” sihedernek nevezte. Mit takart abban az időben a nem éppen hízelgő jelző? Nem tetszett nekik a fiatalember egyik jellemző tulajdonsága: igényességre utaló külseje. Adott körökben bűnnek számított, hogy fizikai munkásként a csizmájában hordott kapcája mindig hófehéren villogott.
A vonzalomból kölcsönös szerelem szövődött, majd életre szóló házasság köttetett.
Első közös otthonra felesége munkaadójának házában találtak, ahol megszületett első kislányuk, Zsuzsanna. Az ifjú férjet is hamar megszerették. Szorgalmának és megbízhatóságának köszönhetően őt is alkalmazták. Elkelt a munkáskéz a nagy házban, és a falu határában lévő szántón és szőlősben. Az ifjú pár boldogan élte mindennapjait. A férj biztató derűvel leste a tavasszal kibújó, életet igenlő vetést. Csodálattal szemlélte a sárguló, lassan beérő búzakalászt, leste a fürtöktől rogyadozó szőlőtőke finom nedűt fakasztó ígéretét, mintha mind a sajátja lenne. Fáradhatatlan, erőtől duzzadó teste, szeretetet áhító lelke röpítette haza immár kis családjához, ahol a szerető hitves és szépen fejlődő gyermeke ölelésében újabb erőt gyűjtött a másnapi, örömet okozó, földszagú munkához. Az ifjú feleség eddig nem tapasztalt örömmel végezte a ház körüli munka mellett most már csöppnyi lánya óvó gondozását, és férjéről minden igényét kielégítően gondoskodott. Nos, a derűvel és bizakodással teli elégedettség sajnos nem tartott sokáig.
Nászuk után két évvel kitört a II. világháború. A férjnek ismét teljesítenie kellett hazafias kötelességét, kivezényelték a frontra. Mint minden családapa, fájó szívvel hagyta otthon gyönyörű és imádott feleségét, és csöppnyi gyermekét. Közben a fiatalasszony édesanyja gyógyíthatatlan beteg lett. Édesapja pedig, mint férj nélkül maradt leánygyermekét, hazarendelte beteg felesége ápolására, és még kiskorú öccsei gondozására. Ebben a falu határától messze távoli, tanyasi környezetben született meg másodszülött gyermekük – a főszereplő Zsógáb – a szomorú eljövendő időket kilátásba helyező évben, 1940-ben.
A háborús évek, majd az azok okozta iszonyúan nehéz körülmények ellenére, amelyekről később még szó esik, megadatott hősünk szüleinek, hogy 7 gyermekük körében (az általuk meglepetésként szervezett összejövetelen) együtt ünnepelhették meg az 50-edik házassági évfordulójukat.

...
5 Csillagok
Asszonyszív - 18.01.2017
Dr Luczek Ibolya

Nagyon szép a könyv, ami bemutatja a szerző nehéz, de szép gyerekkorát és életútját. Őszintén ír családi életéről, gyerekeiről, saját kételyeiről. Bár ismerem az írónőt, csak a könyv elolvasása után ismertem meg igazán. Szívből gratulálok!

5 Csillagok
Gabris: Asszonyszív - 15.08.2016
Gaál Melinda

A könyv újdonsága abban is megnyilvánul, hogy az 1956-os forradalom közvetett hatását igaz, élő ember személyén keresztül mutatja be, s mint ilyen életrajzi, kortörténeti regény. Zsógáb nem vett részt közvetlenül a forradalomban, 16 évesen csak érintett volt édesapja révén. Mégis, szinte az egész életére rányomta a bélyeget a kegyetlen üldöztetés. Kitűnő érettségivel kitiltották Magyarország összes felsőfokú intézményéből, munkahelyén - 200 km-re - távol szülőfalujáró is megtalálták, ahol többéves próbálkozás után az 1960-as évek végén zsarolással kényszerült belépni a pártba. Abba a pártba, amit egész életében gyűlölt. Ajánlom minden embernek, idősnek, fiatalnak egyaránt, akiknek sikerült elkerülni a kádár-rezsim üldöztetését, bosszúállását.

5 Csillagok
Gábris: Asszonyszív - 20.05.2016
Szántó Imréné

Az 1956 októberi forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára emlékszünk Magyarország egész területén. Egyre kevesebben élnek már közülük, akik átélték a megtorlás időszakát. A könyv főszereplője az egy akkor 16 éves diáklány, aki az édesapján keresztül érintettként éli meg a megtorlás éveit. Ajánlom a könyvet, mely életrajzi kortörténeti regény formájában hitelesen mutatja be '56 utáni kegyetlen megtorlás éveit.

5 Csillagok
egy ferfi velemenye a konyvrol - 23.04.2016
Ujj Gyula

Sok férfi nem is gondolja, hogy a női szív mire képes. Egy élet történései, mindennapok harca, a megalkuvás nélküli hozzáállás útvesztői mutatják, hogy tépelődések, szenvedések árán is el lehet mozdulni, sikereket elérni, az életet, a hazát szeretni. A buktatók is erőt adnak. A család, a környezet változása erősíti a szívet, azt a női szívet amiről a könyv szól. Ajánlom nőknek, férfiaknak olvasásra ami személyes, de közhasznú.

5 Csillagok
Gábris: Asszonysziv - 21.04.2016
Tóth István Báláné

A Budapesti Könyvfesztiválon véletlenül vetődtem a kiadó standjához. Megragadta a szemem a borító. Amint hazaértem, a Google keresőben kezdtem kutatni és hamar megtaláltam a könyvet. Nagyon érdekes történet bontakozik ki a közölt kivonatból. Úgy gondolom, hogy minden korosztály tanulhat belőle. Az '56-os forradalom leverése utáni események brutalitását élményszerűen mutatja be a szerző. Hihetetlennek tűnik, hogy az édesapja által érintetté vált, kitűnő tanuló kamaszlány sorsát mennyire befolyásolták ezek az események, egészen a rendszerváltásig. A 60. évforduló előtt is tisztelgő könyvet minden korosztálynak ajánlom.

5 Csillagok
Gábris: Asszonyszív - 15.04.2016
Kiss Tamás Imre

Harmadikos gimnazistaként előbb a nagyon szép borító tűnt fel. Kíváncsi lettem és beleolvastam a szinopszisba, és meglepetten vettem észre, hogy a szerző az '56-os forradalom és szabadságharc idején korombeli diáklány volt. Most már tovább olvastam a mű kivonatát, a szerző életrajzát és eldöntöttem, megszerzem a könyvet. Eddigi ismereteim alapján ajánlom diáktársaimnak, akik hozzám hasonlóan keveset és kevésbé hiteles történeteket tanultak, halottak ezekről az eseményekről.

5 Csillagok
Gábris: Asszonyszív - 15.04.2016
egy viharsarki településen élő olvasó

Mint a szerző kortársa én is diák voltam és, ha nem is olyan mélységben és hosszan-tartóan, de nekem is részem volt a hatóságok vegzálásában. Sajnos ez a korosztály eltűnik lassan az élők sorából ezért, ha valaki hiteles történetre kíváncsi, javaslom elolvasni Zsógáb őszinte vallomását.

5 Csillagok
Gábris: Asszonyszív - 2016.04.14. - 14.04.2016
Dr Fegyverneki Ferencné

Ez a könyv nem fikció! Maga a valóság bemutatása egy NŐ (csupa nagybetűvel) életén keresztül. Benne van a család, az ifjúság bája, szerelem és a tágabb környezet. Az akkori korszellem, politika és minden ami meghatározta az emberek reakcióit. Főhősünk helytállása azért is tiszteletre méltó, mert a körülmények ellenére elveihez hű tudott maradni. A mai fiataloknak példaként lehet állítani a kitartását és őszinteségét. Jelmondata (szerintem): "Légy hű önmagadhoz! Elveidhez, a családhoz és a hazához." Köszönöm az írónak, kedves barátnőmnek, hogy elsők között olvashattam ezt a nem mindennapi életrajzot. Kívánom, hogy a folytatást is ilyen sikeres legyen.

5 Csillagok
Hűség és kitartás - 13.04.2016
Egy Sárréten élő olvasó

A kötet elolvasása közben egy olyan főhőst ismertem meg, akinek egész életét a szeretet, a hűség és a kitartás szövi át. Ezeket az életérzéseket a szocializáció során építjük be a személyiségünkbe, de tanulni is lehet. Ezért ajánlom minden feleségnek, anyának, lánygyermeknek, lányunokának elolvasásra.

4 Csillagok
Asszonyszív - 09.04.2016
G. Méri János

Korrajzba öltözött életrajz a Szerző műve. Őszintesége megható, s minta lehet mindazoknak, akik el akarják titkolni életük bármelyik oldalát. Szép, gazdag írás a múltról, a félmúltról és arról a jelenről, amiben él Zsugáb. Ne hagyja abba az írást, van ennek az életnek megírandó folytatása is! E

4 Csillagok
Asszonysív - 08.04.2016
Gáspár János

Örülök, hogy olvashattam pályakezdő tanárságom idején megismert Gábris újabb könyvét. Őszintesége annak a generációnak a magatartását is mutatja, amelyik hosszan járta, járhatta egy korszak minden "változatosságát", örömét és bánatát egyaránt. Békés megye akkor sem volt az elit megyék közé tartozó területe az országnak, s Gábris gazdagon mutatja meg annak és a későbbi korszakoknak is minden társadalmi motiváltságát. Örülök, hogy emberi méltósággal viselte sorsa minden évét, s kívánom, hogy ennek az írásnak legyen olyan folytatása, ami további kérdésekre, élményekre is pontos választ ad.

5 Csillagok
öszinte könyv - 07.04.2016
Dr. Ujj Emilia

Ez a könyv az őszinte érzelmekről (kellemesekről és kellemetlenekről egyaránt), élethelyzetekről, a természet és élővilág változásairól és egy nagyon tartalmas életről szól. Az íróját nagyon régóta ismerem de igazából e könyv elolvasása után ismertem meg jobban. Az élet előtt álló fiataloknak és valamennyi korosztálynak tapasztalatok szerzésére, könnyen olvasható élménygazdag mű, melyet szívesen ajánlok.

5 Csillagok
Gábris: Asszonyszív - 07.04.2016
Földesi Gergely

Általános iskolás korától ismert szerzőt, őszinte, becsületes mély érzelmű emberként ismertem meg. Első, Gábris: Egy diáklány visszaemlékezése ... című regénye mélyen megérintett, melyben vall szüleihez, családjához, viharsarki szülőfalújához, hazájához való hűségéről. Az Asszonyszív, mint életrajzi regény folytatása a küzdelmes életútjáról napjainkig. Mély és őszinte kortörténeti leírásnak lehetünk szemtanúi. Osztálytársként büszkén vallom barátomnak a volt eminens diáklányt.

5 Csillagok
Gábris: Asszonyszív - 07.04.2016
Kiss Imréné

A könyv mély érzelmű, intelligens, őszinte asszony vallomása. Vallomás az un. gulyáskommunizmus álságos hiedelméről, az '56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni időkről. Vallomás arról a küzdelemről ,hogy a feketelistára tett kitűnő érettségi bizonyítvánnyal rendelkező lány milyen kacskaringós utat járt be két diplomája megszerzése érdekében. Arról a küzdelemről, ami mindezt gyermekek nevelése, közalkalmazotti munkavégzése közben sikerült elérni. Vallomás őszinte érzelmekről, szerelemről, házasságról, hazaszeretetről. Ajánlom fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.

5 Csillagok
Gabris: Asszonyszív - 07.04.2016
Kiss Máté Imre

Ajánlom lányoknak, fiúknak, fiatal nőknek, férfiaknak egy asszony őszinte vallomását, az'56-os forradalom utáni időkről, szerelemről, házasságról, munkáról, mindennemű hűségről, a család összetartásáért vívott küzdelméről.

5 Csillagok
Gábris - 07.04.2016
Gabris, a könyv szerzője

Kedves Seres Etelka szívből köszönöm az értékelést. Eddig Te vagy az első azok közül, akik olvasták a regényemet (legalább is a az internet visszajelzése szerint) Köszönöm megtisztelő értékelésedet. Köszönöm leányodnak Veronikának is, hogy időt szentelt rá, mivel tudom, hogy Te nem használod az internetet. Ez a családi példamutatás, Anya-Leány kapcsolat, amiről a könyvben is írtam, s ami napjainkban nem mindennapi. Jó egészséget, sok évet kívánok Nektek ilyen harmonikus kapcsolatban, s hozzá békés, sikeres éveket, sok örömöt családotok körében. Ölellek: Gábris

5 Csillagok
Gabris: Asszonyszív - 06.04.2016
Darázsi Lászlóné

Őszinte kortörténeti írás az úgynevezett gulyáskommunizmusról egy akkori fiatal gimnazista lány szájából. Története az '56-os forradalom és szabadságharc kitörésével vesz fordulatot, amikor is édesapja érintettsége révén sorsa elválik a kortársaihoz hasonló szegény viharsarki gyermekekétől. Édesapját haláláig, 1987.május13-ig megfigyelés alatt tartották az Országos levéltári hiteles dokumentum alapján. Önmagát , életét szintén befolyásolták az említett események, ám küzdelmes életútján hűséges maradt elveihez, értékeihez, s ember maradt az embertelen világban. Javaslom mindazoknak akik, ebben a korban nem éltek és nem hiszik el a kommunizmus kegyetlen valóságát.

5 Csillagok
Példaértékű élet - 03.04.2016
Seres Etelka

Szép könyv született, amelyben példaértékű élet tárul elénk. A szív, az értelem, a lélek együttes útja. Az őszinte, nyíltszívű, bátor Zsógáb példát ad hűségről, a munkájában, elveiben, házasságában, családhoz való ragaszkodásában, aki mindig vállalja döntéseinek következményeit.

Ez is tetszhet Önnek :

Asszonyszív

Kler Klára

Dimenziócsúszkálás

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők