Berci és Auróra kalandjai
Mesék örökmozgóknak
8.800 Ft
Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 46
ISBN: 978-3-7116-0732-4
Megjelenés időpontja: 2025-12-11
Egy édesanya szívből jövő meséje egy testvérpárról és a kedvenc kutyájukról, akik játékos kalandokba csöppennek a képzelet világában. Saját illusztrációkkal készült, bájos történet a szeretetről, összetartozásról és gyermeki csodákról.
Mesék örökmozgóknak
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol kurta farkú malac túr, volt egyszer két testvér, akik nagyon szerették egymást. Őket Bercinek és Aurórának hívták. Minden szuper kalandba együtt ugrottak bele. Van egy varázslatos kutyájuk, akit Daisynek hívnak. Azért volt varázskutya, mert ha mondták neki, hogy „uzsgyi”, már szárnyai is nőttek, és csodálatos fekete paripává változott. De ha azt mondták neki, hogy „piri purri”, nyomban vissza is változott a szeretett kutyájukká.
Egy tavaszi este történt. Amikor beesteledett, Berci és Auróra kiosontak a házból, kiáltották a kutyájuknak, hogy „uzsgyi”, Daisy pedig engedelmesen szárnyas paripává változott. Rögtön fel is ültek a hátára, és felrepültek egyenesen a Holdig, mert azt hallották, hogy sajtból van a Hold, és annyira szerették a sajtot, hogy gondolták, hoznak haza belőle.
A Holdon sajnos nem találtak sajtot, pedig körbejárták az egészet, de csak űrhajókat és krátereket találtak. Az égitest nagyon tetszett nekik. Már éppen elhatározták, hogy elindulnak hazafelé, mikor egyszer csak keserves sírást hallottak. Gyorsan elkezdték keresni, hogy honnan jöhet a hang.
Meg is találták a hang forrását: egy pici marslakócska sírdogált az űrhajója mögé elbújva.
Nyomban oda is mentek hozzá, de a kis marslakócska úgy megijedt, hogy rögtön el is akart szaladni.
Auróra és Berci mondták neki, hogy ne féljen tőlük, nem akarják bántani.
— Engem Aurórának hívnak — mondta a kislány.
— Én pedig a bátyja vagyok, Berci — mondta a kisfiú.
— Mondd csak, miért sírdogálsz, és hogy hívnak téged?
A marslakócska sajnos nem emberi nyelven beszélt, így Berci és Auróra nem értették.
Azt tudta csak mondani, hogy „babaaaa bibaaaa buuuuuu”, de el tudta nekik mutogatni, hogy tönkrement az űrhajója. Berci rögtön mondta is neki, hogy ne búslakodjon, majd ők segítenek megjavítani.
Hozta is a marslakócska a szerszámokat, Berci pedig neki is látott az űrhajó megjavításának.
Berci nagyon szeretett szerelni, otthon is mindent ő javított meg az apukájával. Addig a kishúga, Auróra a marslakócskát vigasztalta. Majd kis idő múlva Berci meg is javította az űrhajót.
— A motorba volt beszorulva egy csillag — mondta Berci —, de már ki is szedtem belőle.
Ezután a csillagot visszaengedte az űrbe. A csillag nagyon boldog volt, meg is köszönte Bercinek, hogy kiszabadította.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol kurta farkú malac túr, volt egyszer két testvér, akik nagyon szerették egymást. Őket Bercinek és Aurórának hívták. Minden szuper kalandba együtt ugrottak bele. Van egy varázslatos kutyájuk, akit Daisynek hívnak. Azért volt varázskutya, mert ha mondták neki, hogy „uzsgyi”, már szárnyai is nőttek, és csodálatos fekete paripává változott. De ha azt mondták neki, hogy „piri purri”, nyomban vissza is változott a szeretett kutyájukká.
Egy tavaszi este történt. Amikor beesteledett, Berci és Auróra kiosontak a házból, kiáltották a kutyájuknak, hogy „uzsgyi”, Daisy pedig engedelmesen szárnyas paripává változott. Rögtön fel is ültek a hátára, és felrepültek egyenesen a Holdig, mert azt hallották, hogy sajtból van a Hold, és annyira szerették a sajtot, hogy gondolták, hoznak haza belőle.
A Holdon sajnos nem találtak sajtot, pedig körbejárták az egészet, de csak űrhajókat és krátereket találtak. Az égitest nagyon tetszett nekik. Már éppen elhatározták, hogy elindulnak hazafelé, mikor egyszer csak keserves sírást hallottak. Gyorsan elkezdték keresni, hogy honnan jöhet a hang.
Meg is találták a hang forrását: egy pici marslakócska sírdogált az űrhajója mögé elbújva.
Nyomban oda is mentek hozzá, de a kis marslakócska úgy megijedt, hogy rögtön el is akart szaladni.
Auróra és Berci mondták neki, hogy ne féljen tőlük, nem akarják bántani.
— Engem Aurórának hívnak — mondta a kislány.
— Én pedig a bátyja vagyok, Berci — mondta a kisfiú.
— Mondd csak, miért sírdogálsz, és hogy hívnak téged?
A marslakócska sajnos nem emberi nyelven beszélt, így Berci és Auróra nem értették.
Azt tudta csak mondani, hogy „babaaaa bibaaaa buuuuuu”, de el tudta nekik mutogatni, hogy tönkrement az űrhajója. Berci rögtön mondta is neki, hogy ne búslakodjon, majd ők segítenek megjavítani.
Hozta is a marslakócska a szerszámokat, Berci pedig neki is látott az űrhajó megjavításának.
Berci nagyon szeretett szerelni, otthon is mindent ő javított meg az apukájával. Addig a kishúga, Auróra a marslakócskát vigasztalta. Majd kis idő múlva Berci meg is javította az űrhajót.
— A motorba volt beszorulva egy csillag — mondta Berci —, de már ki is szedtem belőle.
Ezután a csillagot visszaengedte az űrbe. A csillag nagyon boldog volt, meg is köszönte Bercinek, hogy kiszabadította.
Gyönyörű szépen kidolgozott rajzok, figyelemfelkeltő cím! :) Alig várom, hogy beleolvashassak még így felnőtt fejjel is :)
Egy kedves kis történet a szeretet és segítőkészségről.A gyermekek színes fantázia világa a legfontosabb ebbe a rohanó,felgyorsult világban.Köszönöm a vicces és jószívű történetet.
Egy tündéri történet, ami minden kis örökmozgót el fog varázsolni!
Aranyos,tanulságos kis mese
Ez is tetszhet Önnek :
