Pirinkó

TÉL MANÓI

Tél manói útra keltek,
Vidám nótát énekeltek.
Ahol daluk vígan szárnyalt,
Havat varázsolt a lágy alt.

Hermelinpalástú felhők
Kérleltek didergő szellőt,
Kincsüket, hogy szórná széjjel,
S hullott a hó egész éjjel.

Hullott a hó, szállott egyre,
Hósapkát húzott a hegyre.
Fehér kendős tetők alatt
Álmodtak hófehér falak.

Patyolatingükben délceg
Fák hajladoztak a szélben.
Csipkeruhájukban bokrok
Alkottak menyasszonycsokrot.

Esett a szűzies áldás,
Így lett a föld puha, párnás.
Télmanóknak víg dalától
Hullott a hó, mint a zápor.



HÓPIHÉK

Egy pihe, két pihe,
Százezernyi hópihe
Száll ide, száll oda.
Lesz belőle hóruha.
Hóruha, hólepel,
Eget-földet hó lep el.

Egy pihe, két pihe,
Szálldogálnak sebtibe’
Hol ide, hol oda.
Hótakaró jó puha.
Jó puha, jó meleg,
Nem fázik erdő, berek.

Egy pihe, két pihe,
Sosem esett ennyire.
Mennyire? Annyira.
Kiszakadt az ég-ciha.
Nincs hiba, így kerek.
Örül felnőtt és gyerek.



VERÉBKALAND

Tobozmagot csipegetnek
Fenyőfán a verebek.
Fagyos hótól csúszós az ág,
Veszélyesen meredek.

Egy kotnyeles ugribugri,
Zsupsz! – a földre pottyan épp.
Rajta nevet ablak mögül
A kíváncsi gyereknép.

Hempereg a puha hóban
A kis madár-csimota,
És nem veszi észre, hogy egy
Macska lopakszik oda.

Hirtelen a lakmározó
Verébsereg felrepül,
S éktelen csiripeléssel
Hangzavart kelt vészjelül.

Cirmos már ugrani készül –
Hmm, de finom estebéd! –,
Mikor végre észhez tér a
Szeleburdi kis veréb.

Huss! Már röpül, és a macska
Hóba huppan. Pórul járt.
Ha tetszett a történetem,
Hát meséld te is tovább!



PIRINKÓ

Ingó-bingó kis Pirinkó!
Merre mennél? Merre futnál?
Szellő hátán nyargalászva
Vajon milyen messze jutnál?

Faluszélig? Városvégig?
Hol Nap ragyog? Hol ég kéklik?
Havas csúcsra? Völgy mélyére?
Világ végén nem félnél-e?

Ingó-bingó kis Pirinkó!
Hogyha egyszer messze érnél,
Vágyakoznál szép hazádért?
Egyszer, ugye, visszatérnél.

Visszatérnél faluszélig,
Hol Nap ragyog, hol ég kéklik,
Hol víg szellők nyargalásznak.
Örülnél szülőhazádnak.



TÉLAPÓHOZ

Ősz szakállad szél borzolja,
Szemöldököd csupa hó.
Minden gyermek téged vár most.
Siess nagyon, Télapó!

Kis cipőcskék ablakokban
Várnak édes csomagot.
Kis szemecske izgatottan
Megcsodálja, mit kapott.

Kis kezecske kutakodva
Keres almát, mogyorót,
Csokoládét, mézes cukrot,
Mindenféle földi jót.

Télapó! Nagy puttonyodban
Mennyi-mennyi szeretet!
Te vidítod fel az apró,
Pici gyermekszíveket.



TÉLAPÓ ITT TOPOG

Fagy kopog, hó ropog,
Téli szél zúg, morog.
Itt szalad, ott forog,
Fák között kódorog.

Ereszen jégcsapok,
Kicsik és jó nagyok,
Mind többen lógnak ott.
Nap rajtuk felragyog.

Télapó itt topog,
Szánkón jött, nem gyalog.
Várja a sok dolog,
Kiscipős ablakok.

Nem fáradt, nem dohog,
Jókedvűn hunyorog.
Zsákjában dobozok,
Ajándékhalmazok.

Csendülnek víg dalok.
Kisfiúk és nagyok,
Kislányok és nagyok
Várnak szebb holnapot.



TÉLAPÓNAK

Zúzmarás a fenyő ága,
Csilingelnek jégcsapok.
Milliónyi gyerek arcán
Boldog mosoly felragyog.

Kicsi szívek reménykednek:
Mit hoz ma a Mikulás?
Lesz-e játék, baba, csoki?
Mit rejt majd a csodazsák?

Télapó! Már nagyon várunk.
Gyere gyorsan! Jaj, siess!
A sok kisgyerek arcára
Varázsolj sok örömet!



ÜNNEP

Ünnep, ünnep, legszebb ünnep.
A napok hosszúnak tűnnek,
Amíg szarvas húzta szánon
Megérkezik a karácsony.

Várom, várom, nagyon várom,
Hogy a karácsonyfaágon
Fényes díszek tündökölve
Öltözzenek ünneplőbe.

Kérem, kérem, szépen kérem
A Jézuskát, hozzon nékem
Mesekönyvet, labdát, és még
Családomnak áldást, békét.



KARÁCSONY ESTÉJÉN

Üstökös kísérte születését.
Alomszagú, meleg, puha homály
Ölelte körül, s anyjának karja
Ringatta álomba a kisdedet.
Szél suttogta világgá a titkot: –
Íme, a Megváltó megérkezett.

A legelső emberpár bűnéért –
Ki a tudásnak fájáról evett –,
Vezekelni küldte őt az Isten.
Önnön ártatlan, egyszülött fiát,
Az Úr dicsőségének hírnökét,
Ki feláldozta érettünk magát.

Karácsony szentséges éjszakáján,
Ha misét kongat felszentelt harang,
Jézus születéséről zeng ének.
S a magasztos dallam, tovaszállva,
A szeretet puha hópelyheit
Reá hinti e gyarló világra.