Hattyútánc 1–2

Hattyútánc 1


Avec toi – Kendji Girac
Christmas in my heart – Sarah Connor,
Shakin Stetevens – Merry Christmas Everyone,
Maroon 5 – Memories
Ed Sheeran – Perfect
Bon Jovi – Christmas Isn’t Christmas,
Keith Urban – I’ll be your Santa tonight
Alex Ubago – Sin miedo a nada,
Chris Paradise – This is Chris Paradise
Chris Paradise –Tanga,
Nandy Versatil, Jiory – Siempre Habla De Mi,
Kay One, Christobal – Bachata,
Dani J – La Ultima Noche
Romeo Santos – Ayudame
Kendji Girac – Mi vida
Kendji Girac – Oh! Prends mon áme
Heléne Ségara – Salut
Gims – Belle
Aka 7even – Fuori
Fred De Palma – Ti raggiungero
Zara Larsson – Uncover
Two Feet – I feel like I’m Drowning
Saygrace – You don’t own me
Eros Ramazzotti – Per me per sempre
Kehlani – Gangsta
Everybody Loves an Outlow – Blood on a rose
Kenny Loggins – Footloose, Alan Jackson – Chattahooche
Alex Hepburn – Under
Nickelback – Far Away
Rihanna – Lift me up


1

Fedra bátortalanul lépett be a házba, mintha „vágóhídra” menne. Agya ellenállt, csak a lábai vitték. Nem volt ínyére a találkozó, de a cégük az új projekt elkészítését kettőjükre bízta. Lucas becsukta az ajtót, és előzékenyen betessékelte. Elkérte a kabátját, és felakasztotta a tükörrel beépített, nagy méretű előszobafogasra. Udvariasan kivette a nő kezéből a vaskos mappaköteget, és a nappaliban lévő asztalra tette. Fedra feszélyezetten nézett körül. Zavarta a férfi közelsége – nagyon is. Legfőképp azért, mert nyugtalanította a tény, hogy Lucas udvarolgat neki. Emlékezett, mielőtt Olaszországba költöztek, mindenki azt szajkózta, hogy az olasz férfiak nagyon „ragadósak”, és náluk szinte kötelező az egyszerre több nőnek való udvarlás. Megszokott, hétköznapi gesztus, olyan, mint egy „túljátszott” illemszabály. Azt is tudta, hogy ez a cselekedetük csak plátói határokon belül mozog, nem tesznek vele semmi rosszat. Hozzátartozik a természetükhöz, mint pipacs a búzamezőhöz: anélkül nem lenne olyan eredeti. Fedra is közvetlen ember volt, a környezetében élő férfiakkal csak kollegiális vagy baráti viszonyt tartott, sosem fordult meg a fejében ennél több. Épp ezért találta kicsit furcsának, mikor az olasz férfiak a pillanatnál jóval tovább bámulták meg az utcán, vagy kacsingattak neki a helyi közértben. Bámészkodásuk néha zavaró, néha megmosolyogtató érzéseket keltett benne, mindenesetre azt bizton állapította meg, hogy viselkedésük túlságosan szokatlan. Hat hónapja dolgozott a cégnél, ami alatt már többször is észrevette Lucas próbálkozását, mégsem vette komolyan. Megmosolyogta gesztusát, de nem tett semmit, amíg nem érezte azt, hogy átlépte volna azt a bizonyos határt. Magabiztosan érkezett a férfi házához, de amint belépett az ajtón, határozottsága egyre jobban szertefoszlott. Zavartan elkapta a tekintetét, amikor Lucas a szemébe nézett, mert eszébe jutott az a félre nem érthető eset, ami egy véletlen találkozásuk során történt. Amikor összefutottak a tánciskolában, ahova Fedra hetente egyszer salsa- és bachata-órára járt…


2

… Az oktatás Pármában, a Tartaruga Klub nevű tánciskolában volt. Lucas épp az anyját vitte ugyanoda az esti pilatesre, mert Mona kocsija vizsgáztatásra várt. A parkolóban megismerte Fedra autóját, ezért bement az épületbe. Érdeklődve tekintgetett be azokba a termekbe, ahol nyitva voltak próbák alatt is az ajtók. Hallotta, hogy több helyről is kellemes karibi zene szűrődik ki. Végigsétált a lila-sárga fényekkel megvilágított sötét folyosón, mikor az egyik teremben megpillantotta Fedrát, amint egy kreol bőrű, spanyolnak tűnő férfival beszélgetett. Nem akart leskelődni, de kíváncsi lett, mit csinál ott a nő. A háromszintes épületben kilenc stúdióban többféle foglalkozást is tartottak különböző időpontokban. Az anyjától tudta, hogy van ott pilates, jóga, balett, latin fitnesz, zumba, többfajta társastánc, azon belül salsa-oktatás is. Hevesebben kezdett verni a szíve, mikor meglátta, hogy Fedra vidáman beszélget a férfival. Látta, hogy a srác felírt valamit egy színes szórólapra, és a nőnek adta. Fedra eltette, váltottak még néhány szót, majd mosolyogva elköszöntek egymástól. Fedra cipőt cserélt, és bepakolta ruháit a táskájába. A fülébe tette a fülhallgatóját, és a telefonján egy francia zenét kapcsolt be. Kecsesen lépegetett a zene ritmusára, és közben énekelni kezdte Kendji Girac Avec Toi című számát. Mikor összeszedte cuccait, lazán a vállára dobta hosszú fülű sporttáskáját és fürgén megfordult, hogy induljon, de Lucasba botlott, aki halkan belopakodott az időközben kiürült helyiségbe. A lendülettől nekiütközött a férfi mellkasának, majd szinte visszapattant róla. Ijedtében nagyra meresztette a szemét, és gyorsan kikapta a fülhallgatót a füléből.
– Te… te mit csinálsz itt? – kérdezte zavartan.
– Ez egy tánciskola – válaszolta nyugodtan Lucas, és körbemutatott a kezével. – Máskülönben meg, az anyámat hoztam pilatesre.
– Bocsi, nem akartalak számonkérni, de megijesztettél – ismerte be, és még akkor is a mellkasán tartotta a kezét, mintha vissza akarná tartani zakatoló szívét, hogy ki ne ugorjon a helyéről.
– Ne haragudj, nem állt szándékomban. Véletlenül megláttalak, és gondoltam. köszönök. Nem is tudtam, hogy táncolsz.
– Igen, szeretek táncolni. A nagymamám hawaii-i volt, azt mondják, tőle örököltem a tánc szeretetét.
– Akkor nem is igazán kell tanulnod.
– Dehogynem! – nevetett Fedra. – Mindig van új és új koreográfia. Imádom a zenét, és a táncban is „mindenevő” vagyok. Otthon sokat jártunk Bryannel táncos helyekre, ami most nagyon hiányzik. Az otthoni jóga mellé kell még egy kis pörgés. Örülök, hogy megtaláltam ezt a klubot itt, Pármában.
– Most melyikre jársz?
– Salsa és bachata. Biztos ismered.
– Csak a salsát. A másikat sajnos nem.
– A bachata egy dominikai tánc. Hasonlít a salsához, de a ritmusa lassabb és sokkal érzékibb.
– Áh, értem! – mondta Lucas, majd megkérdezte:
– Ő a táncpartnered? – Az ajtó felé mutatott, ahol Lorenzo nem sokkal azelőtt távozott.
– Lorenzóra gondolsz? Neeem, dehogy! – nevette el magát a nő. – Ő a tánctanár. Bár most épp vele gyakorlok, mert a párom lesérült a múlt héten.
– Ez brutálisan hangzik. Ilyen veszélyes ez a tánc? – viccelődött Lucas.
– Jaj, neeem! Nem tánc közben sérült meg! – nevetett ismét Fedra. – Síelni volt a hétvégén a francia hegyekben, és ott történt a baleset.
– Á, értem! – mondta elnyújtva, de a tánctanár miatt furcsa féltékenység fogta el. Fedra nem vette észre rajta, ezért gyanútlanul tovább beszélt a táncról és a bemutatóról, közben pedig elindult a kijárat felé.
– Ha ismersz valakit, aki szeret táncolni és van kedve új koreográfiákat tanulni, szólj nyugodtan, mert jelenleg nincs párom és nemsokára bemutatónk lesz – mondta búcsúzóul, de Lucas vele tartott, és udvariasan kinyitotta előtte az ajtót.
– Szívesen jelentkeznék, de félek, nem tudnék felzárkózni hozzád.
Miközben az autójához kísérte a nőt, megkérdezte, hogy mikor lesz a bemutató.
– A hónap utolsó szombatján.
– Nyilvános? Szívesen megnézném.
– Persze, támogatójeggyel bárki bejöhet. Érdekel?
– Igen.
Fedra elővett a táskájából egy színes szórólapot a Tartaruga Klub eseményeivel, és a férfi felé nyújtotta.
– Itt vannak az elérhetőségek és az időpontok. Jaj, várj csak! Adok egy másikat, mert erre írta Lorenzo a megváltozott időpontokat.
Lucas elvette a lapot, és duplán boldog volt, hogy a srác nem a privát telefonszámát adta meg Fedrának, mint ahogy azt még néhány perce gondolta.
– Köszönöm! Ott leszek!
– Rendben. És a jeggyel hozhatsz magaddal egy partnert is. Luciáékat is meghívtam. Azt hiszem, többen is jönnek a cégtől – mondta Fedra, és kinyitotta az autója ajtaját.
– Szeretlek, mint soha, mintha soha nem szerettem volna.
Fedra hirtelen megfordult, és tágra nyitotta a szemét.
– Hogy? – kérdezte értetlenül.
Lucas megismételte, és felemelte a nő nyakában lógó fülhallgató egyik szárát.
– Annak a francia dalnak a szövege, amit énekeltél… így van helyesen. Je t’aime comme je n’ai jamais osé, Comme je n’ai jamais aimé.
Fedra zavarba jött, de örült, hogy a parkolóban már sötét volt, és nem látszott, mennyire elpirult.
– Te is… te is ismered a dalt? – kérdezte hebegve.
– Igen. Szeretem a francia zenét. Jól beszélek franciául, mert gyerekkoromban rengeteget voltam a nagyapámnál Párizsban. Úgyhogy vigyázz, mert ki tudlak javítani! – kacsintott Lucas, és viccesen újra meglengette Fedra fülhallgatóját.
– Hát, ha ez a helyzet, akkor többé nem merek előtted énekelni – vallotta be szégyenlősen a nő, majd hozzátette, hogy mennie kell, mert zavarta, hogy a férfi arca merészen közel került hozzá.
– Énekelj csak nyugodtan, szeretem a hangodat! – mondta halkabban Lucas, és közelebb lépett. A maga száznyolcvan centijével merészen magasodott Fedra fölé. Vékony testalkata, de izmos felsőteste arról árulkodott, hogy sportol és egészségtudatosan él. Hibátlan, napbarnítottan olaszos bőre és kifejezetten esztétikus, egyenes szemöldöke gyakran felkeltette a nők érdeklődését. Zöld, mandulavágású szemének acélos pillantása szinte igézett. Sötét, hullámos haja kontyba volt összefogva a jelenlegi divatos hajviselet szerint. Jóvágású, kissé hosszúkás arcát titokzatossá tette a rövidre borotvált szakáll, ami pár évvel idősebbnek mutatta valódi koránál. Ám macsós arcszőrzete nem tudta elrejteni szépen ívelt, vastag ajkát, és beszéd közben elővillanó egészséges fogsorát. Fehér, bordás mintázatú pamutpulóverében szépen domborodott feszes karja. Ápolt külseje és vonzó arca szinte azonnal megdobogtatta a női szíveket. Jellemében volt valami, ami különlegesen izgalmas hatást váltott ki az ellenkező nemből. Udvarias és vidám természetéhez igazán sármos, vadítóan jóképű megjelenés társult, amivel bárkit levett volna a lábáról. De neki Fedra kellett. Mikor egy percre egymásba feledkezett a tekintetük, csábító pillantása zavarba ejtette a nőt. Lucas egyik kezével Fedra kocsijának támaszkodott, és olyan közel lépett hozzá, hogy testük szinte már összeért. Érezhető volt, hogy vágyik az érintésére, de mielőtt keze elindult volna irányába, Fedra zavartan kicsusszant a férfi karja mellett és a biztonságot adó autóülésbe huppant. Megkönnyebbülten nyomta meg az indítógombot, és immár úton is volt hazafelé.


3

Másnap is eszébe jutott az az eset. Mikor beért a céghez, görcsbe rándult a gyomra. Lucas szinte egész nap a közelében volt, amitől már kezdte kényelmetlenül érezni magát. A délutáni rövid szünetben felment az emeleti kávékonyhába egy frissítőt inni. A helyiségbe lépve ismét szemben találta magát a férfival. Azonnal megfordult, hogy kimenjen, de hirtelen mégis mást gondolt. Jónak találta az alkalmat arra, hogy pontot tegyen Lucas udvarlásának a végére. Összeszedte a bátorságát, hogy kimért tudjon maradni, és határozottan becsukta maga mögött az ajtót. Erőltetett magabiztossággal kezdte mondandóját.
– Lucas, szeretnék veled beszélni – kezdte, nagy levegőt véve a továbbiakhoz. A férfi közelebb lépett, és láthatóan boldog volt, hogy ismét egy helyiségbe kerültek.
– Igen? Miről van szó?
– Figyelj, ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni, szeretnék veled néhány dolgot tisztázni. Lucas már a nő előtt állt, amitől Fedra érezte, hogy bátorsága kezdi faképnél hagyni.
– Nem akarom, hogy bármit is félreérts, és azt sem szeretném, ha olyan dologban reménykednél, ami nem lehetséges. Nagyon kedves, hogy ilyen figyelmes és segítőkész vagy velem, és köszönöm. Annyira azonban ne vedd szó szerint a főnök kérését, kérlek. Köszönöm, hogy mindenben a segítségemre vagy, de úgy érzem, ez már egy kicsit több annál.
– Úgy érzed? – kérdezte halkan Lucas, és közelebb hajolt a nőhöz. Fedra ismét zavarba jött a pillantásától, de erőt adott neki az, hogy legalább már belekezdett a kényes témába. Eltökélte, hogy végre a férfi tudomására hozza, mennyire kényelmetlen számára a viselkedése.
– Igen. És azt szeretném kérni, hogy ezt ne csináld! Munkatársak vagyunk, ez nem lehet több. Ne érts félre, jólesik a figyelmességed, de még mielőtt bármiben is reménykednél, vissza kell, hogy utasítsalak. Szeretem a férjemet, és boldog vagyok vele. Nincs szükségem senki másra. Távol áll tőlem bármiféle flört vagy kaland; az nem az én stílusom. Kérlek, vedd tudomásul ezt! Szeretném, ha maradnánk a kollegiális viszonynál, hogy könnyebben együtt tudjunk dolgozni. Ugye megérted? Remélem, nincs harag, és te is úgy gondolod, ahogy én. Rendben?
Lucas végighallgatta a nőt, majd várt egy pillanatot a válasszal. Még közelebb lépett hozzá, és fölé hajolt. Beleveszett a nő ajkának átható fürkészésébe. Úgy tett, mint aki semmit nem hallott az előző mondatokból. A fülébe súgta:
– Szívesen lennék a partnered.
– Hogy? – nézett értetlenül a férfira.
Lucas nyugodt hangon folytatta:
– A táncra gondoltam.
– Nem… nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – dadogta zavarában, és örült, hogy egy másik kollégájuk nyitott be az ajtón. Hirtelen elléptek egymástól.
– Megnézem, mit tehetek – mondta kétértelműen Lucas, hogy a munkatársuk ne fogjon gyanút. Az idősebb kolléga látta a bizalmas jelenetet, de diszkréten úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre belőle, mert az italautomatához fordult és nagy szakértelemmel mérte fel a benne rejlő választékot. Fedra még egy utolsó, komoly pillantást vetett Lucasra, és kiment a félig nyitva hagyott ajtón. Úgy látszott, hogy a férfi megértette a kérését, mert a beszélgetésük utáni napokban sokkal kevesebbet „legyeskedett” körülötte. Vagy csak azt hitte.