Kezdetben

Előszó


A tudományok mai álláspontja szerint a világ az ősrobbanással vette kezdetét. A kozmológiai standard modell szerint az így létrejött anyag bolygókká, csillagokká, csillagrendszerekké rendeződött, majd a csillagrendszerek galaxisokká álltak össze. A galaxisok pedig egymással ütközve egyre nagyobbakká, fejlettebbekké váltak.
A kialakult csillagrendszerekben létrejöttek olyan bolygók, mint a Föld is, ahol a feltételek adottak voltak az élet kialakulásához. Az élet a kémiai folyamatok eredményeképpen jött létre és alakult egyre bonyolultabb formákba, melynek eredményeképpen az ember is kifejlődött.

A vallások ezzel szemben a világ kialakulását teljesen más alapokra helyezik. Egy istent feltételeznek, aki meghatározta a világot és minden mást is, ami a világon van, ami létezik.
Isten megteremtette, meghatározta a világ alapjait, elsősorban a fizika törvényeit, mely törvények létrehozták az anyagi világot. Isten meghatározta az élet feltételeit, mely törvények létrehozták az élő organizmusokat, és Isten meghatározta a tudatos létezés feltételeit is és megteremtette az embert, aki képes tudatában lenni önmaga és a világ létezésének. Képes megérteni és megismerni a világ létezésének feltételeit, melyek nem mások, mint az Isten által meghatározott törvények.
A vallások alapjai egy-egy irat, könyv, mely leírja az emberek számára, hogy hogyan ismerhetjük meg a világ alapjait jelentő törvényeket, ezért ezeket szent iratokként kezelik a vallások, melyeket Isten ihletett, ezen szövegek értelmezése vezet el a valóság megismeréséhez.

A nyugati világ a kereszténységre épül, a biblia a szent irat, mely kultúránk alapja. A zsidó vallás a kereszténység alapja is egyben, ezért a biblia az Ószövetséget is magában foglalja, mint a kereszténység alapjait.
A vallásos hit és a tudományok közötti ellentét törvényszerűen kialakult, mivel világunk értelmezése egyre inkább a világ megváltoztatásának szándékával párosult. Tudományos kutatásaink oka, hogy világunkat akaratunk szerint minél hatékonyabban tudjuk formálni. A szándék, hogy világunkat saját képünkre formáljuk, vezetett el oda, hogy a vallásokkal egyre inkább szembehelyezkedtek a tudományok.

Az Újszövetség csaknem kétezer éves, az Ószövetség pedig minimum több száz, de talán több ezer évvel régebbi. Az akkoriban élők teljesen más nyelvezetet használtak, teljesen más világképük volt, és minden bizonnyal teljesen mást értettek ezeken a szövegeken, mint ma.
A biblia varázsa abban áll, hogy éppen úgy érvényes volt akkor, mint most. „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik”. A nehézség abban áll a mai ember számára, hogy a kétezer éves szöveg, és a még régebbi Ószövetség értelmezése a mai világban nem lehetséges feketén-fehéren. A szövegek a kor szellemében születtek, de oly módon, hogy azok mindig érvényesek és érthetőek legyenek a későbbiekben is.
Most, így több ezer év távlatából, és a tudományos fejlődés mai fokán szükséges, hogy a szövegeket pontosan értelmezzük, a kifejezéseket pontosan meghatározzuk a mai tudásunk felhasználásával, és ezen meghatározások alapján készítsünk egy olyan fordítást, mely olyan pontos instrukciókat ad nekünk, mint az eredeti szövegek akkor, amikor íródtak.
Ez talán nagy feladatnak tűnik, de valójában csak el kell kezdeni, törekedni a megértésre, és ragaszkodni a kifejezésekhez, melyeket meghatároztunk a szövegek alapján. Amennyiben egy kifejezés a későbbi szövegekben nem felel meg a korábbi értelmezésünknek, azt vissza kell vezetnünk a korábbi szöveghelyekhez, és olyan értelmezést találni, mely minden szöveghelyen megállja a helyét. Ily’ módon olyan értelmezéshez jutunk, mely mentes lesz minden félreértéstől, és ez a mód attól is megóv bennünket, hogy a saját elképzeléseinket magyarázzuk a biblia szövegeivel. A bibliában a kifejezéseknek egyértelmű jelentésük van, amit a későbbi szöveghelyeken való megjelenés tovább épít, további értelmezést ad az adott kifejezéshez, hogy még érthetőbb, még világosabb legyen a jelentése. Ha nem ez történik, akkor az alapvető értelmezésben kell megtalálnunk a félreértelmezésünket a korábbi szöveghelyen.
A technika tehát egyszerű és adott, csak idő és szorgalom kell hozzá, hogy az amúgy is gyönyörű bibliai szövegeknek megtaláljuk a mai korra vonatkozó jelentéstartalmát.
Természetesen a biblia önmagában egy komplett, tökéletes leírás, amelyen nem szabad változtatni, éppen azért, mert az eredeti biblia alapján lehet megtalálni az adott kor számára megfelelő értelmezést, és ez minden bizonnyal a későbbiekben is így lesz. Amit ma képesek vagyunk megérteni a biblia szövegének mai nyelvre fordítása által, az kétezer év múlva pont olyan érthetetlen lesz, mint a mai ember számára szó szerint venni az eredeti biblia minden szavát. Teljesen máshogy értelmeztek egy-egy kifejezést akkor, amikor még úgy vélték, hogy a Föld lapos és négy hatalmas elefánt tartja; teljesen máshogy akkor, amikor úgy vélték, hogy a Föld a világegyetem közepe, és teljesen máshogy akkor, amikor úgy gondolták, hogy a Nap a világegyetem közepe. Ma, a korábbi értelmezéseknek köszönhetően, babonának tartják sokan az Istenbe vetett hitet, mert a korábbi magyarázatok értelmetlenek a ma érvényes világképünk szerint. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a bibliában van a hiba, hanem azt, hogy az értelmezésben. Ahogyan a korábbi világképeink érvényüket vesztették, úgy a korábbi értelmezések a biblia tartalmát illetően is érvényüket vesztették mára, de a biblia nem tudja az érvényét veszíteni. A biblia olyan bemutatása a világnak, amely minden korábbi korban meghaladta az emberiség tudását, és ez ma is így van. A jelenlegi tudásunk felhasználásával viszont hasznos és értelmes képet kapunk a világról, melyben élünk. Ma sem vagyunk képesek megérteni azt, ami a bibliában van, csak olyan mértékben, amennyire megismertük világunkat. Értelmünk és a világról alkotott képünk, amit valóságként fogadunk el, szabja meg, hogy mennyit vagyunk képesek megérteni abból, amit a biblia bemutat számunkra.
A biblia minden időben útmutatást nyújt az ember számára; erkölcsi útmutatást elsősorban, de ennél sokkal több rejtőzik a szövegekben. Olyan erkölcsi alapot nyújt számunkra, amely által jobbá, boldogabbá tesszük életünket. Nem az által, hogy a mai korra vonatkozó „törvénykönyvet” alkotunk belőle, hanem az által, hogy megértjük, miért hasznos és jótékony az életünkre nézve az erkölcsi útmutatás, ami a megértés által automatikusan beépül személyiségünkbe és életünk részévé válik. Maga a biblia tanulmányozása jobb emberré változtat mindenkit, aki erre adja a fejét, de nem csak ez a biblia célja. Természetesen nem véletlen az az állapot, amely most jellemez bennünket; aki e sorokat olvassa, az azért tart itt az életében, mert a gyógyulás, a visszatérés útját keresi, és ebben Isten a segítségére is siet mindenkinek, aki erre törekszik.
A biblia értelmezése rengeteg ellentétet is szült a történelem során, ezért van annyiféle egyház, amennyi. Ami viszont közös a keresztény egyházakban, az az, hogy Istent és Isten törvényeit keresik a benne hívők, és ezeknek az egyházaknak köszönhetjük azt is, hogy a biblia máig fennmaradt, sőt, ma már mindenki számára elérhető minden nyelven.
Először is köszönettel tartozunk a keresztény egyházaknak, hogy megőrizték nekünk ezt a nagyszerű művet. Ezen túl viszont kénytelenek vagyunk a saját kezünkbe venni az irányítást, mert egyetlen egyház sem tudta megváltoztatni az emberiséget, nem sikerült megteremteni a békés élet feltételeit, még kis területen sem, nemhogy az egész világon. A különféle egyházak szövegértelmezései is különböznek, ebből adódnak az egyházak közötti ellentétek. Ami közös az egyházak értelmezéseiben, az az, hogy eléggé dogmatikusak, értelmezéseik tekintélyelvűek és törvényként kezelik az értelmezéseket, melyekhez ragaszkodnak a végletekig. Ezzel a hozzáállással az a probléma, hogy a fejlődést akadályozza. A fejlődés viszont életünk része, folyamatos és megállíthatatlan. Nem tehetjük meg, hogy bizonyos bibliaértelmezéseket, magyarázatokat törvényként fogadjunk el, mert nem a magyarázatok a törvények, hanem a biblia szövege tartalmazza a törvényeket. A magyarázat mindig az adott kort tükrözi, az adott kor fejlettségi szintje határozza meg, hogy a biblia szövegéből mit ért meg. Ez a megértés folyamatosan mélyül, legalábbis akkor, ha nem dogmatikus módon kezeljük a korábbi magyarázatokat. Ez egy olyan hátráltató tényező, ami akadályozza a biblia megértését, és ezért az egyházak bibliaértelmezése és a tudományok közötti szakadék egyre csak nő.
Mit tehetünk tehát most?
A biblia tele van kijelentésekkel, konkrét kijelentésekkel, melyek a korábbi ismereteink szerint nem feleltek meg a tudományok által leírt világképünknek, de mára mindez teljesen megváltozott. Egyre inkább közismertté válnak a fizika legújabb felfedezései, és ezek teljesen új képet tárnak elénk a világról, melyben élünk. A biblia korábban megmosolygott kijelentései hirtelen értelmet nyernek, és ahogy a fizikusok egyre mélyebbre hatolnak az anyag szerkezetében, egyre inkább olyan eredményekre jutnak, melyeket kijelentő formában, ellentmondást nem tűrő megfogalmazásban, tényként közöl velünk a többezer éves írás.
Ami még furcsább, hogy a biblia könyveit sok-sok ember írta, nem egyetlen szerzője van. Ha csak egyetlen szerzője volna, akkor sem lenne lehetséges, hogy olyan konkrét kifejezésekkel írja le a fizika legújabb eredményeit, amelyet még ma is csak ímmel-ámmal mernek kijelenteni a fizikusok, már-már félve, de több tucat szerzőről beszélünk, akik nem ismerték egymást, nem is egy korban éltek. Egymás munkáit ismerhették, de még senki sem lett a jelenkori fizika szakértője az által, hogy elolvasta a biblia egy-egy könyvét vagy egészét, így ezt a több ezer éve élt emberekről még kevésbé feltételezhetjük.
Rendkívüli gonddal és odafigyeléssel tárjuk fel évszázadok, sőt évezredek óta a természet titkait, vizsgáljuk az élő és élettelen anyagot, azok összetételét, szerkezetét, próbáljuk meghatározni a világunkban működő erőket és ezekből megalkotni egy komplex elméletet, mely minden tudásunkat magában foglalja, de a nagy kutakodás közben elveszítettünk valamit, ami mindennél fontosabb. Mára odáig jutottunk, hogy az anyag a fizika törvényeinek hatására egyre bonyolultabb formákba rendeződik, és a kémiai reakciók hatására kialakuló élő organizmusok is egyre bonyolultabb szervezetekké állnak össze. Ezen fejlődés eredménye a tudat is, mely már képes felfogni saját létezését.
Az vezetett bennünket ezekhez a következtetésekhez, hogy a nagy vizsgálódás közepette mindent elutasítottunk, amit nem tudtunk megvizsgálni, megmérni, megfigyelni. Ha a fenti következtetés helyes is lenne, miszerint a természetes fejlődés hozta volna létre az életet és a tudatot, akkor is fel kellene ismernünk, hogy a tudományos hozzáállásunkkal komoly korlátokat teremtettünk saját magunk számára, melyek mindenképp gátolni fognak bennünket a világ megértésében. Testünk érzékszervei által érzékeljük a világunkat, de mivel a fenti elmélet szerint csak azt fogadjuk el, amit be tudunk bizonyítani, ezért érzékszerveink korlátaink is egyben. Nem alkothatunk teljes képet a világról, sem a világban működő erőkről, mivel érzékelésünk is behatárolt, korlátozott. Korlátozott érzékeléssel pedig nem lehetséges teljes képet kapni a világról. (Erről később bővebben is szót ejtünk.)
Ezzel szemben itt van nekünk egy elmélet, mely a jelen kori ember számára inkább babonának tűnik, miszerint a világot egy „lény” teremtette, és azért olyan a világunk, amilyen, mert „Ő” ilyennek alkotta. Tudományos szempontból megcáfolhatatlan feltételezés, de egyben bebizonyíthatatlan is. Mivel semmilyen módon nem tudjuk Isten létezését bebizonyítani, semmilyen méréssel vagy vizsgálattal sem igazolhatjuk létét, ezért egyre jobban eltávolodott az emberiség az Istenbe vetett hittől. Istent nem találhatjuk meg világunk alkotóelemeit vizsgálva, ahogy a fazekast sem találhatjuk meg egy cserépedényt tanulmányozva. A festő sincs rajta a vásznon, még akkor sem, ha önarcképet festett. Ez viszont nem azt bizonyítja, hogy a fazekas vagy a festő nem létezik. Mivel létezik a cserépedény és a kép a vásznon, ezért léteznie kell annak is, aki elkészítette őket. Ez a magyarázat természetesen nem elég egyetlen tudósnak sem ahhoz, hogy Isten létezését tényként ismerje el, de mindenképpen elgondolkoztató. Annyit mindenképp igazol a fenti hasonlat, hogy Isten létezését elutasítani nem éppen egy tudományos álláspont, mivel teljesen logikus következtetés eredménye.
Az anyag vizsgálata során mára oda jutottunk, hogy feloldhatatlan ellentétek és megmagyarázhatatlan tapasztalatok gátolnak a további megértésben. Eljutottunk egy olyan pontra, ahol kísérleteink eredménye nem egyeztethető össze azzal a világgal, melyet érzékszerveinkkel tapasztalunk meg. Fizikusaink következtetései pedig néha meghaladják a sci-fi írók képzeletét is, és ez teljesen kaotikusnak tűnik. Minden újabb elmélet tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű rendszert, mely már rég nem általánosan elfogadott. Egy bizonyos szint felett, vagy inkább alatt, a mikrorészecskék világában végzett kutatások eredményeképpen olyan elméletek születtek, melyek igencsak szerteágazóak és nem ritkán ki is zárják egymást, de mivel ezeket már nem lehet feketén-fehéren bebizonyítani vagy megcáfolni, ezért nem vethetők el egyértelműen egy tudós számára.
A biblia viszont itt van nekünk több ezer éve, és adott számunkra egy lehetőség, melyet mindmáig senki sem használt ki. Korábban talán nem is lett volna lehetséges, hisz’ annyira eltávolodott az anyagi világ vizsgálatán alapuló tudomány és a vallás, az Istenbe vetett hit, hogy ez nem volt reális lehetőség, de ez mostanra megváltozni látszik. Fizikai kutatásaink eredményei ugyanis olyan képet tárnak elénk a világunkról, amit eddig elképzelni sem tudtunk, mégsem teljesen ismeretlen a számunkra. Ha a tudományos fejlődés során összegyűjtött információkat úgy állunk neki elemezni, hogy Isten létezését feltételezzük, akkor egészen más végkövetkeztetésekre jutunk. A biblia könyvei pedig még konkrétabb irányt szabnak elemzéseinknek, ha képesek vagyunk megérteni a benne foglaltakat oly módon, hogy a ma ismert tudásunk alapján határozzuk meg a benne található adatokat, fogalmakat és neveket.
Gondoljunk bele, hogy Isten szándéka esetleg az erkölcsi útmutatáson túl az volt, hogy a világról is egy tökéletes leírást adjon az embernek, amiből minden korban, minden időben képesek lehetünk megérteni Istent és a világot. Nem használhatott Isten több ezer éve olyan fogalmakat és neveket, melyeket akkor senki sem értett volna meg. Úgy kellett megfogalmazni a bibliát, hogy pontosan leírja a világot, de olyan kifejezésekkel, melyek értelmét mindenkor képes legyen az ember megtalálni. Az értelmezések során viszont könnyű eltévedni. Könnyen járhatunk úgy, hogy a saját elképzeléseinket kezdjük el alátámasztani a biblia szövegeivel. Ettől óv meg bennünket az, ha gondosan értelmezünk minden szót, minden kifejezést, és ezekhez az értelmezésekhez ragaszkodunk. Szükséges tehát egy szójegyzéket késztenünk, melyben rögzítjük a kifejezések értelmezését, és pontosan megjelöljük, hogy hol fordul elő a szövegben, tovább haladva pedig minden előfordulási helyet is meg kell jelölnünk. Látni fogjuk, hogy értelmezéseinket nem csak alátámasztják a későbbi szöveghelyek, hanem tovább építik, pontosítják a korábbi értelmezéseket.
Mivel a biblia több mint ezer oldal, ezért az értelmezéseink alaposan alá lesznek vetve az ellenőrzésnek, semmilyen téves értelmezés nem állhatja meg a helyét a biblia minden szöveghelyén.
A biblia a teremtés könyvével kezdődik, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a teremtéstörténet a világ kialakulását írja le, de oly módon, ahogy azt több ezer éve el lehetett magyarázni az akkor élő embereknek. Ma, ha meg akarjuk találni a biblia első fejezeteinek értelmét, először is a jelenkori fizika eredményeit kell megvizsgálnunk. A fizika és egyéb tudományok eredményei megmutatkoznak a szövegekben, de ehhez először is a nézőpontunkon kell változtatni. Ha úgy kezdjük el vizsgálni a tudományos eredményeinket, hogy nem az ősrobbanást helyezzük el kiindulási alapként, hanem azt, hogy Isten teremtette a világot, a teret, az időt és mindent, mely a világon van, akkor válik lehetségessé olyan következtetésekre jutni, mely nem csak a bibliával lesz összhangban, de a fizikai problémák megértésében is segítséget nyújt számunkra.
Vizsgáljuk meg, hogy miről is van szó, amikor a modernkori fizika és a biblia kijelentéseit hasonlítjuk össze, hogy világossá váljon, miért is éppen a bibliát kell megvizsgálnunk, ha többet szeretnénk megtudni a világról, és annak keletkezéséről, létezésének alapjairól és értelméről.




A tudományos eredmények
összevetése a bibliával


Fizika

A klasszikus fizika gyakorlatilag lerombolta a vallásos hitet, mert csak nagyon szűk keretek között vizsgálta a világot. A klasszikus fizika eredményei szilárdak és kiválóak, de csak egy bizonyos tartományon belül érvényesek. Korábbi világképünk nem engedte meg, hogy bármit valóságnak tekintsünk tudományos szempontból, amit nem tudtunk megmérni, megfigyelni, bebizonyítani. Talán még ma sincs ez másképp, legalábbis nehezen sikerül túllépni ezen, de a korlátai már egyértelműek.
Alapvető probléma világunk tanulmányozása során, hogy az emberi test bizonyos, korlátozott megismerésre tesz képessé bennünket. Adottak az ember érzékszervei, melyekkel képes felfogni a világot, melyben él, és ezek alapján az információk alapján alkot képet a világról. Gondoljunk bele, milyen képünk lenne vajon a világról, ha nem volna szemünk, nem érzékelnénk a fényt, hanem a rádióhullámokat érzékelné egy érzékszerv a homlokunkon. A rádióhullámokat alakítaná képpé és hanggá az agyunk, és ez által érzékelnénk a külvilágot. Így is kommunikálnánk egymással; esetleg nem volna szánk és fülünk, hanem rádióhullámokat tudnánk generálni egy másik szervünkkel, és azt fogná a többi ember homlokán lévő „radar”. A fényről fogalmunk sem lenne, senki sem fogadná el a fény létezését, csak hóbortos teória lenne éppúgy, mint a hang. Mindenesetre nem kellene tévére és rádióra költenünk, simán nézhetnénk a foci-vb-t, csak rá kellene hangolódnunk az adásra.
Mire is vezet ez a kis kitérő az érzékelésünkről? Pontosan tudjuk, hogy vannak olyan élőlények a földön, melyek kevesebb vagy több érzékszervekkel rendelkeznek az embernél, és olyan élőlények is vannak, melyek érzékeléséről a mai napig sincs pontos tudásunk, mégis olyan tetteket hajtanak végre, amelyből egyértelműen következik, hogy érzékelik a teret és kommunikálnak egymással. Ha ezt oly módon tennék, ami számunkra is érzékelhető, akkor már rég rájöttünk volna, hogy ez hogyan lehetséges. Könyveket töltenek meg az ilyen megfigyelések, de mivel nincs rá magyarázat, csak az „érdekes irodalom” szintet ütik meg egy tudós szemében. A megfigyelések viszont gyakorlatilag kísérletek, és az eredményeit nem utasíthatjuk el. Nem arról van szó ugyanis, hogy ne lehetne bebizonyítani, hogy számunkra felfoghatatlan módon érzékelnek és kommunikálnak egyes életformák a Földön, hanem arról, hogy nincs rá magyarázat, nem vagyunk képesek megérteni. Le kell vonnunk a logikus következtetést: tudományosan nézve mindenképp létezniük kell olyan dolgoknak a világon, melyeket nem tudunk érzékelni, nem tudunk megmérni, de hatással vannak világunkra és az eredményeit megtapasztaljuk. Olyan aspektusai vannak a világnak, melyeket a szükséges érzékszervek híján nem vagyunk képesek felfogni, de hatásuk bizonyított a többi, Földön élő élőforma megfigyelése által.
Nos, mire jó nekünk ez a megfigyelés? Alapjaiban változtatja meg a hozzáállásunkat! Vegyünk egy olyan, mindent meghatározó fizikai „törvényt”, melyet az által fogadunk el, hogy érzékelésünk határához érkeztünk. A legnagyobb sebesség a fénysebesség jelenlegi tudásunk szerint. 299,796 km/s az abszolútnak tekintett legnagyobb sebesség, de természetesen semmilyen módon nem lehet elérni még a töredékét sem egy ember számára. A sebesség viszont hatással van az időérzékelésünkre is, minél gyorsabban mozgunk, annál lassabban érzékeljük az időt. Ezek bebizonyított tények, mindennap használjuk ezeket a számításokat – például a GPS-helymeghatározás is olyan számításokon alapul, ahol számolni kell a távolsággal és a sebességgel arányosan az idő lassulásával, és szükséges is az idő lassulásával számolni, hogy pontosak legyenek az eredmények.


Az űrhajós

Rendelkezésünkre áll egy széles körben ismert gondolatkísérlet, mely a téridő tulajdonságait mutatja be érthető módon, amit itt most egy kissé ki kell bővítenünk, hogy ne csak a sebesség hatását értsük meg az időre nézve, hanem a fénysebességet magát is megérthessük. A sebesség lesz ugyanis az, ami fizikai szemüveggel nézve is válaszokat fog nyújtani számunkra, helyesebben megfogalmazva az, hogy nem a fény sebessége a legnagyobb sebesség, csupán mi emberek nem vagyunk képesek nagyobb sebesség érzékelésére. Eddigi tudásunk szerint legalábbis. Ez talán elég fura kijelentésnek tűnik elsőre az eddigi ismereteinket alapul véve, de ezen felül azt is kétségbe kell vonnunk, hogy fénysebességen az idő megáll. Ez egyébként is logikus következtetés lenne, mert ha nem a fény sebessége a legnagyobb sebesség, de a sebesség növelésével az időérzékelés folyamatosan lassul, akkor nem állhat meg az idő a fény sebességénél. A fénynek időre van szüksége, hogy áthaladjon a téren, a fent említett, kb. 300,000 km/s alapján pedig jól meghatározható időre. A nagy távolságokat is az alapján határozzuk meg, hogy hány év alatt teszi meg az adott távolságot a fény. Ha fénysebességen megállna az idő, akkor a fénynek semennyi időre sem lenne szüksége a távolság megtételére, de ez nem így van. Amit valóban megállapíthatunk, az az, hogy a fénynél nagyobb sebesség érzékelésére az ember, az emberi test nem képes.
...