Spirituális mesék

Készülődés


Egy csendes kis faluba vezetlek el. Oda, ahol tiszta a levegő, sok állat van a házak körül és én itt élek felnőttként. Ha madárként szemlélem, teljesen egyenes ez a terep, jól látható a föld felszínén apró és nagyobbacska tárgy és élőlény röptében. Eddigi életem azzal telt el, hogy embereket segítettem, s most azt érzem, váltanom kell. A világ fejlődik, változik, így vele én is. Gondolataimban megjelent, hogy eladom a házat, ahol élek, ezek hatásaként.

Van egy saját technikám, mondhatom úgy is, hogy saját találmányom arra, hogy telkeket, üzleteket, épületeket, házakat, autókat megtisztítok és tiszták lesznek, s így, tisztán könnyedén új, szerető családra, tulajdonosra lelnek gyorsan. De ezt a takarítást ne úgy képzeld el, ahogyan azt anya teszi az otthonotokban! Nagyon könnyen elmondom ám neked, hogy miről is beszélek.
Ugye, többször is előfordult, hogy nem érezted jól magad emberek társaságában vagy egy házban? Úgy érezted és láttad, hogy koszos, sötét, fekete, és esetleg bánthat is téged. Ezeket tisztítom meg egy különleges módszerrel. A felnőttek beszélnek úgy róla, hogy álom-képek és mesevilág, ábrándok és szeszélyek, melyek a valóságban nem léteznek, amelyről írok most én neked. De te tudod, hogy létezik, mert nyitott vagy rá, csak nincs szavad még rá, hogy ezeket kifejezd, és valakivel is megbeszélhesd. Velem lehet ezt, levelet is írhatsz nekem. Kérd meg azt a személyt, akit a legjobban szeretsz, hogy írja le helyetted, ha még az írás-olvasás képességével nem rendelkezel. De van olyan hely is, ahol nagyon elégedett leszel. S élnek emberek, akik színesek, és szeretsz velük lenni, beszélgetni, aludni, rajzolni, alkotni vagy játszótérre menni. Ők vidámak és szeretnek, hasonlítotok egymásra, s így, együtt, kincs minden pillanata éjjelnek és nappalnak is, és velük lenni.

Nos, lélegezni kezdtem, mélyen, lassan, a saját testemre, magamra figyelve. Megnyugodtam, csend lett. Csend kint és bent. Elszállt minden gondolat, a fejem üres lett. Csak a levegő van, ahogy áramlik bennem, vele együtt irányítom figyelmemet. Arra irányítom, hogy nyugodtan fekszem, csendben, és ez boldogság-érzéssel tölt el engem.
Választom azt a módszert, amivel látom a Földön túli, belső és szépséges (valódi vagy mese) világot. Mit gondolsz, honnan ered az a sok jó és fenséges, amit a mesék veled megismertetnek? Egyszerű és könnyű a válasz rá: belőled! Belőled, drága gyermekem!

Tudod, hogyan épül egy ház?
A legelső lépés az, hogy valaki eldönti, házat szeretne építeni. Keres-kutat, megálmodja álmai házának külsejét, belső berendezését. Formáit, színeit, kertjét, tetejét, kerítését és minden mást, amit az otthonodban is látsz. Van egy néni vagy bácsi, aki az elmondottak alapján megtervezi, szakhatóságok ellenőrzik, és az építkezést engedélyezik. Jönnek emberek nagy gépekkel. Azokkal a nagy gépekkel, melyeket markolónak neveztek el, kivájják a ház alapja szerint a földet. Az alap azt jelenti, hogy milyen erős és vastag betonszerkezet kell ahhoz, hogy a ház stabilan álljon sok-sok éven át. Ahogyan az alap készül, az aljzatbeton is készül, már látható, hogy mekkorák a házban a helyiségek, a szobák. S majd minden a megbeszéltek alapján folytatódik. Emelkednek a falak, majd a ház sapkát kap. Ezt nevezik tetőnek. Majd szerelnek szakemberek, akik sok éven át tanultak és mestereivé váltak az általuk választott szakmának, szóval ők készítenek fürdőszobát, fűtést, hűtést, festést, bútorokat a ház tulajdonosának. Melléképületeket, kell garázs is, kert, s ki mit szeretne. Hatalmas munka, oly sok lépéssel, több ember gördülékeny együtt-működésével jöhet létre. Emberek, akik készek egymással egyetértésben együtt dolgozni. Remek munka-móka és boldogság, hiszen teljesül egy nagy vágy.
Az én házamat nem én terveztem meg, készen vettem. De elbűvölt a környezete. Van a hátsó udvarban egy tó, halakkal telve. Vannak fák, s vadkacsák, békák, vadon élő állatok szaladnak a hátsó kert kerítésén túl a szabadban. Láthatok mindennap fácánt, nyulat, szarvast, őzikét, ürgét, rengeteg madarat. Az állat-világ és a természet gazdagsága csodálatos és hatalmas. Békességet és életet ad minden pillanata. Ebbe szerettem bele. Akkor még nem tudtam azt, amiről most írok neked. Képzelj el egy a családi házat. Kicsinyítve látod, persze a fejedben. A valóságban 11- szer 11 méteres alapja van neki.
A házat és a hozzá tartozó területet helyrajzi számon jegyzik be a Földhivatalba. Ez alapján tudja mindenki, hogy hol és mi és mennyi a tulajdona, amit szerződéssel megvásárolt a pénze által. A különleges módszeremet ez alapján használni kezdtem a házamnál. Ezt úgy neveztem el, hogy energetikailag megtisztítom a házat és a terét, hogy benne minden olyan érzés legyen jelen, ami kedves, kellemes, és jól érzem magam benne. Emlékszel? Korábban említettem! Olyan hellyé varázsolni, ahol te is szeretsz lenni! A légzéssel, a belső mély csendemmel, odafigyeléssel először magamat kezdtem el egy köldökzsinórral rögzíteni a mellkasomból lefelé és a talpaimtól lefelé a földbe. Erős gyökereket eresztettem, hogy én is stabilan és határozottan álljak, mint a fa a földben, és a ház is a talajban. S ezután, képzeld, mi történt!
A háznak a talajban lévő alapjai csodákat kezdtek el nekem mutatni. Örömkönnyeket kezdtem el hullatni! S dehogy akartam már a házamat eladni! Sok-sok éve könyvet szerettem volna írni! Könyvet, amely bemutat egy olyan világot, ahol minden lehetséges! Ahol a legmélyebb szeretetben, elfogadásban és egymás kölcsönös megértésében élhet együtt minden ember, és csodálatos teremtménye az Egynek. Mert nem csak mi, emberek élünk itt. Egy csodálatos világ kezdte el nekem megnyitni kapuit.
Gyere velem e világba, ami elvezet rengeteg mókába, örömteli tanulásba, és beavat több titkos tudásba, varázslásba. Izgalommal várom, s már nyílik is a ház kincsestára a szívem szeretetének hívására! Mellkasom és két talpam szélesre tárul, duzzad a belőlük áradó köldökzsinór is bele a talajba. A szeretet árama arany fényként benne folyik.

Ennyi bevezető után merülj el velem kincseket rejtő házam birodalmában!

2023. január elseje elérkezett életembe, egy új és nagy fejezet kezdete lett neked és nekem. Sok éven át készültem arra, hogy elmondhassam, ami nagyon fontos számomra, és te az életedet ezek által egy teljesen más alappal kezdheted el. S tudod, te kis pindurka gyermek, aki ezt most hallgatod vagy olvasod, nem csak tudod, hanem látod, éled és érzed, benne vagy még teljességgel, mindennek és mindenkinek, minden érző és élő lénynek van egy kincseket rejtő háza itt a földi létben, és valahol van az Univerzum közepén egy Forrás. Az Univerzum közepén egy lágyan áramló arany plazma folyik. Lágyan hullámzik, fodrozódik, és belőle sorban csillagok, emberek, tűzmag-lények, vízmag-lények, levegőmag-lények, földmag- lények, sokféle bolygó-lakó, és ezernyi vágy által egyéb más, például asztal, ház, játék, labda, bicikli és rengeteg érzés, tárgy, érző lény születik meg a pillanat szépségében.

Nem tudod még, mi az az Univerzum? – Elmondom hát neked! – Gyere velem! Megmutatom!

Az Univerzum az, amikor egy gyönyörűséges nyári éjen, anyával, apával és néhány pokróccal, takaróval elindultok a domb-tetőre. Oda, ahol semmi sem zavarja a kilátást, és együtt lefekszetek a plédre. Esetleg egy távcsövet is visztek magatokkal, jó szolgálatot tehet, ha belenézel, közelebb hozza hozzád azt, ami a távolban van. Ahogyan gyalogoltok a domb tetejére sok-sok tücsök ciripel. Éjszakai madarak, állatok hangja, zöreje hallatszik, neszez, s felfedezheted, micsoda aktív éjszakai élet zajlik. Illatos a fű, a növényzet a lábad alatt, puha. Kedved lenne belehemperegni. S ha felnézel az égre séta közben vagy már hanyatt fekve, milliónyi sok kis apró, fényes pontot fedezel fel az égen. Ezek a fényességek az Univerzum részét képezik. Benne tengernyi fénye őrződik meg a Napnak, a nappali fényességnek.

És nézz oda! – villog valami az égen!

Az ott egy repülőgép, utasokat szállít, a földi világ egyik feléből a másikba éppen.

És bármerre is nézel a földről, ahol állva, ülve vagy fekve helyezkedsz, minden irányban a gyönyörűséges égboltot szemlélheted. Hatalmas terület, benne utazni lehet. Röpülj, szállj, indulj el már! A Hold, a kerek arcú Hold egy sugara járműként szolgál, ülj le rá, kapaszkodj meg hát, és csillagról csillagra érkezve meg, ott van az ezüst fény, a fehér, a világoskék, láthatsz vöröset, mély-kéket, ködbe burkolózva színeseket, szivárvány-színeket! Oh! És odanézz! Szivárvány-színű, lófej formájú ködbe érkezel meg! Őt úgy nevezzük, hogy az Androméda csillagköde. Friss a levegő, csodás. Könnyedén utazol tovább. És ahogyan utazol, egyre magasabbra és egyre távolabbra érsz. Aztán egyszer csak a csillagok egy utat alkotnak. Ez a Tejút. Itt oly sok csillag ragyog együtt, születik meg, hogy úgy tűnik, a ragyogó csillagok sokasága egy utat hoz létre!
Rajta! Gyere, csússz egyet velem! Mint mikor szánkózol! Vagy a vízi csúszdán lecsúszol! Jó móka lesz!
És ámulva, röpködve, nagyokat játszva a Hold fénye egyszer csak megcsillan, összekapcsolja a Tejúton a csillagokat. Erre ráülsz, ráfekszel, s a nagy utazásban, a sok újdonságban elmerülve el is szenderedsz. A Hold ölel téged. Puha takarót ad neked. S mikor majd reggel felébredsz, az ezüst, csillogó fények rajta lesznek arcodon, sziporkáznak hajadon, díszítik ruhádat, és ágyadat megtölti a csillagpor.



Utazás a kapun túl


És mikor majd megint egy nap eltelt, este, jót pancsizva és pizsamába öltözve a csillagpor megint egy utazásra hív téged. Szobád ablakán bemosolyog a teli arcú Hold. S Holdnak sugara bátorít, hogy telepedj rája, és újra utaztok. S tudod, mindegy, hogy kint vagy, hogy kint fekszel a csillagos égbolt alatt a nyári éjszaka, a csillagos égbolt varázslatos szépségében, vagy télen, bent a szobádban, a melegben, a jó puha ágyban. A Holddal utazni, a csillagok között repülni így is, úgy is tudsz mindenkoron. S vannak olyan csillagok, bolygók, ahonnan ismerősként köszönnek rád az ott lakók. És van, hogy ismeretlen vidékekre utaztok, s mindig egyre távolabbi és távolabbi területekre eljuttok. S egyszer csak a csillagútról, a Tejútról, feltárul egy kapu. Egy íves, boltíves kapu, amely arany, és hatalmas boltíve van. Ajtaja nincsen, nyitva áll már, szabadon közlekedhetsz rajta. Ezen belépve megérkezel az Univerzum közepébe. Arany folyó, könnyed, mint a plazma, és most közelről látod azt, ahogyan az arany vízzel telt Univerzumból, az Univerzum méhéből, a Forrásból emelkednek ki a bolygók, a csillagok, a lakók, az eszközök, a kellékek, amelyek bárhol, bármely területen, az Univerzum egészében hasznosak, segítők lehetnek. Te is innen emelkedtél ki egykoron. Nézd, ahogyan az Univerzum minden irányába áradnak ki növények, állatok, sok-sok érző és élő lény. Engedd magad megpihenni itt. Feküdj le. Hullámozz ebben az arany, meleg vízben. A testednek pontosan kellemes, ringatózz, s álmodd mind azt, ami kedvedre való. Szép játékot magadnak, türelmet anyának, erőt az apának, barátokat egymásnak, cipőt, sikert, elégedettséget, egészséget, önzetlenséget… csak, hogy néhányat említsek meg.

Mikor innen felébredsz majd, hívlak téged tovább, és megmutatom neked a házat, amely ott van egy kis faluban, a földi világban. Honnan is utaztunk el az Univerzumba? Tudom már! Azt szerettem volna, hogy a ház és a környezete megteljen azzal a puha, ringó, ölelő, teljes szeretetet adó arany fénnyel, amelyben aludtál az éjjel. Ezt vezettem mindenhova, a Forrásból ide, a ház köré, amely ugyanolyan ház és ugyanolyan helyiségekkel rendelkezik, mint az a ház, ahol te élsz. Van itt is, ott is nappali, fürdőszoba, szoba, spájz, konyha, folyosó, vannak berendezések, bútorok, benne emberek, növények, állatok. És a ház köré a Forrás szeretetfénye érdekes formát rajzolt meg. Megmutatom neked ezt, hogy könnyű legyen utaznod ide velem.