Az Ego-n túl

Egy ősi tudás kapujában

BEVEZETŐ


Köszöntelek, és meginvitállak, vezetlek egy talán teljesen új, vagy részben számodra ismert útra!
Egyetlen komplex rendszerben igyekszem elhelyezni az információkat, sok mindent fogunk érinteni, részekbe mélységeiben belemenni, bár nem mindenbe. Arra kevés lenne ez az egy könyv.
Ez a könyv kicsit többet ölel fel, mint egy alap szemináriumnak megfelelő tudásanyag. De hasonló felépítésű elméleti anyag, mint amit elsőnek szánok a tudatosodás folyamatában. Mint minden tudást, ezt is fel kell építeni: nem lehet falat húzni az alap nélkül, mert összedől. Nem lehet olyan tudást átadni, amitől összeomlana, megzavarodna az elme.
Sokaknak megerősítés, bátorítás olvasható ki a sorokból, míg másoknak új dolgokat mutat, tár fel. Úgy gondolom, többeknek már megerősítések az itt leírtak, mert értik, vagy találkoztak dolgokkal, információkkal. Viszont azt is remélem, ha végigolvasod ebben a rendszerben, segít neked, hogy összeálljon, mi mitől, hogy is kellene, miképpen működjön.
Sok éve foglalkozom tanítással, amit szemináriumok formájában adok át olyanoknak, akik keresnek valamit az életükben, mert érzik a hiányt, ürességet, vágyat. Sokan, sokféleképpen jutottak, jutnak el hozzám.
Most elérkezettnek érzem az idő, hogy nagyobb nyilvánosság elé lépjek, amit részben ezen könyvvel valamint média platformok segítségével szeretnék elérni.
Az üzenetet, amit igyekszem átadni és minél több emberhez eljuttatni, nem más, mint azok a dolgok, amiket megtapasztaltam, megfogalmaztam a tudatosodás folyamán. Arról beszélek, amit meg tudok tenni, amit megéltem. Amit nem tapasztaltam, nem tudok megtenni, arról nem beszélek, arról majd beszélnek mások.
Nem tudok mindent olyan szinten átadni, mint ahogy a szemináriumokon résztvevőknek. Egy személyes tanulás alkalmával többen, nagyobb energiateret alkotva, amihez én is hozzájárulok, hatékonyabban, gyorsabb eredményeket hozva működnek.
Viszont lesznek gyakorlati részek, melyeket ha elvégzel, némi betekintést, rálátást nyerhetsz. Ezen gyakorlatok napi szintű ismétlésével bekapcsolódsz olyan érzékelésbe, amit te is és mindenki keres.
A tanítványokkal eltöltött időt családias légkörben szoktam megtartani, ezért a könyv is ezt a stílust jeleníti meg. Persze nehezebb szöveg formájában átélni azt, amit személyesen tapasztalnak ilyen alkalmakkor, mégis lesznek az olvasás során, amik megérintenek és jó érzéssel áradnak szét benned. Ez annyit jelent, jó úton vagy!
Mindenki másképpen éli meg, dolgozza fel a hallottakat, és kérdések garmadával árasztanak el tanfolyamaimon. Itt erre nincs lehetőség, de elkövetek mindent, hogy megkapd a válaszaid a könyv lapjain.
Lépésről lépésre épül fel az anyag és lesznek ismétlések is, amik a mélyebb megértést szolgálják. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy minden összefüggésben van és több szemszögből is megvizsgáljuk, így nagyobb rálátást nyújtok.
Érdemes kis jegyzetfüzetet tartani magad mellett és ha valamit fontosnak vélsz, meg szeretnéd vizsgálni később, elmélkedni rajta, esetleg kérdés merül fel benned, akkor jegyzetelj!
Gyakorlatok, feladatok, megválaszolandó kérdések is lesznek, amit olvasás közben írj le, végezz el! Ezek téged segítenek, és könnyebben haladsz a könyv feldolgozásában. Így is lesz, ami később vagy a könyv újraolvasásával bukkan felszínre, vagy látod meg a jelentőségét. Ez így van rendjén: idő kell minden új dolognak a beépüléshez, és engedd meg magadnak ezt! Élvezd, ahogy elérnek, átalakítanak, formálnak a hallottak.
A könyv nem megoldásokat ad egy-egy problémára, hisz’ amennyien vagyunk, mind különbözünk. Egy út kezdete, de az irányt mindenki saját maga választja és járja. Tehát nem egy térkép kijelölt úttal, inkább egy útmutató, melyből megpillanthatod, merre indulj.
Remélem, találkozunk valamelyik szemináriumon élőben, ahol a meg nem válaszolt kérdéseidre, ha van, szívesen megadom a választ, válaszokat.
Dőlj hátra, lazulj el, és jó olvasást, élményeket kívánok!




Első rész

Én és a tudatosság


Ahhoz, hogy elmerüljünk a részletek világában, előbb két fontos szót szeretnék megvizsgálni. Ezen szavak adják a könyv gerincét, és ezeken keresztül haladva vizsgáljuk meg, miképpen tudunk fejlődni, megtalálni az utunkat. Észre fogod venni az olvasás előrehaladtával, hogy bármelyik életterületet vesszük górcső alá, ezek szőnek át mindent, amivel sokan nincsenek tisztában, de te már előrébb tartasz.
Bár mindenki ismeri ezen szavakat, különbözőképpen fogalmazzák meg, valójában kevesen tudják jól meghatározni.
A két szó az ego és a tudatosság, de még egy sokat használt szót ideveszek harmadiknak, a spiritualitást.

Én (latinul: ego)
1. Egy a megkülönböztetett személyek közül. Mindaz, amit egy ember saját magával azonosít, magára vonatkozóan tudatában megél, beleértve testének (olykor megnövelt) határait is.
2. Én; egyéniség.

Ezeket lehet fellelni az interneten, aki utánanéz, de ennél jóval több. Az ego nem más, mint hamis énkép önmagunkról.
Próbáltad már meghatározni magad, ki is vagy valójában?
Nem is olyan egyszerű, igaz? Ilyenkor belép az egónk, és öntjük magunkból, milyen szülő, kolléga, szomszéd, férj vagy feleség vagyok, és szinte végtelen a felsorolás. Illetjük magunkat jó és rossz jelzőkkel, besoroljuk magunkat a többiekhez képest. Ezek pedig mind az egónkból jönnek. Közben nem is ezek vagyunk, hisz’ ezek csak szerepek az élet színpadán. Ehhez a meghatározáshoz még csatlakozik a külvilág is: szülők, tanárok, barátok, kollégák, média és még sokan mások, akik megmondják, milyenek is vagyunk. Ha ezt elhisszük és beépítjük a saját hitrendszerünkbe, akkor elég nagy kihívás elé kell néznünk.
Azokat az embereket nevezik tudattalanoknak ezoterikus körökben, akik bele vannak ragadva az ego világába.
Nem könnyű ezen túllátni és túllépni, hisz’ az emberek 90%-a ezen a szinten éli a napi rutinját. És lássuk be, ezen emberektől tanul a fiatalság nagy része. A kapott, tanult, látott sémákat viszi magával. Ezt a hátizsákot nem könnyű lerakni.
Igaz, egyre több helyen folyik már a csapból is a spiritualitás – ez is pénztermelő iparággá változott. Kicsit belenéznek ide-oda, netán el is mennek meghallgatni valakit, de ezen emberek nagy része is az egóját táplálja, erősíti ezáltal.
Ezért kell megvizsgálni az intuíciónkkal a tanítókat, tanításokat, hogy számunkra a legmegfelelőbb és helyes utat válasszuk, ne térítsenek le róla, vagy ne mellékvágányra fussunk. Nem könnyű megtalálni, ez igaz, de segít a bensőnk! Ne legyek ez alól kivétel én se, vizsgálj meg szabadon, érezz rá!
Tapasztalataimból elmondhatom, hogy a nálam elvégzett tanfolyamok résztvevőinek is körülbelül 25%-a, akik beépíti a napi szintű rutinjai közé a gyakorlatokat.
Gyakorolni, gyakorolni, és megint csak gyakorolni!
Ez csak így működik, sehogy máshogy.
Mindenki számára a tudatos egót kell felépíteni, és aki megteszi, rájön, hogy a valóság nem az egón lesz, hanem az felett. Figyelni kell, hol lesz az a pont, ahol észreveszi az ember, ráébred, hogy amit csinál, azt egóból teszi vagy a Szellem egy magasabb tudatszintjén éli meg. Egója mindenkinek van, és meg kell tanítani, hogy a Szellemet, az egységet, az erényeket, a szeretetet szolgálja, és így lesz tiszta, sikeres, bőségben gazdag életed. Így a saját utadat tudod járni, függetlenül mindenkitől, minden körülménytől.
A kis ego a test, lélek és elme szintjein van, és sokan még ezeket a szinteket is tudattalanul élik meg, ezért hamis. A nagy ego viszont a Maya fátyla feletti tudati szinteken létezik, ő már tudatos, és így tekint rá. A tudatos ego behozza az életedbe a boldogságot, egészséges párkapcsolatot, anyagi jólétet, stabilitást, áradást, tágulást, fejlődést, az erényeket. Ezért íródott e könyv, hogy legyen rálátásod, jobb nézőpontod és választási lehetőséged.
Tudatosság (főnév)
1. Érzékelés és megértés. Az a képesség, hogy megfigyeljük és felismerjük észlelhető dolgok létezését és szerepét, és csak azt lássuk, ami ott van. Ezt anélkül tesszük, hogy az észleltekhez hozzátennénk bármilyen más feltételezést vagy érzést, illetve anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk bármit, ami ténylegesen ott van.
2. Cselekedet szándékos volta. Amikor egy tett mögött biztosan ott volt a cselekvő önálló döntése és a megvalósításra irányuló szándéka.

Így definiálják, ami felszínes.
A szótő a „tud”, ami sok szavunkba beépült és arra mutat, hogy valaki amit tud, azt készség szintjén használja. Tehát gondolkodás, szorongás, félelem nélkül tudja alkalmazni. A tanulás még nem jelent tudást, mert nincs tapasztalat, napi rutin, nincs gyakorlati megélés, még csak a kezdet. Kerékpározásnál is volt egy tanulás, majd sok gyakorlás, míg rutinból tudássá vált.
Manapság egyre több helyről hallani a tudatosságot, és elcsépelik ezen szó igazi értékét, mivel divatosnak tartják, ami sok ember érdeklődését felkeltheti. De ezzel tévútra terelődnek vagy csalódás éri őket. Van, hogy nehéz megtalálni a gyöngyszemet, de azoké lesz a jutalom, akik keresik, nem adják fel!
Én úgy szoktam a tudatosság szót meghatározni, hogy amit tudok kívülről szemlélni, uralni és irányítani, ami fölött van hatalmam, arra tudatos vagyok, tehát a tudatosság nem más, mint a semleges külső szemlélő állapota.
Te szemlélted-e már így magad? Mit gondolsz, ki vagy? A megfigyelő, a szemlélő vagy a megfigyelt vagy?
Nem is olyan egyszerű a kérdés, mint amilyen valójában. Hagyok egy kis gondolkozási időt, és később kitérek erre.
Nem teszünk semmit annak érdekében, hogy saját szükségleteinket kielégítsük, nem más az oka, mint legelemibb szinten sem vagyunk tisztában magunkkal.
Testünknek nem adjuk meg, ami megilletné, az érzéseinkre nem figyelünk, a gondolataink összevissza villannak fel, nyomon követhetetlenül, és arra sem emlékszünk, mire gondoltunk pár perce.


Feladat:
Állj meg egy pillanatra – akár most –, figyeld magad, mire van szüksége a testednek, mi lenne neki MOST a legjobb, mitől éreznéd magad jobban, komfortosabban?


Talán kis séta egy parkban, egy jó masszázs, szauna, vagy csak egyedül, csendben magaddal 10 perc?
Mivel sokáig éltél az egód befolyása alatt, így lehet, hogy szükséged lesz némi gyakorlásra, mire beleérzel. Mikor belejöttél, akkor kezdj bele és kényeztesd magad: más nem teszi meg helyetted, és nem is tudja, mi lenne jó neked!


Spiritualitás


Spiritualitásban tudatossá válik, aki minden tudatszintre tudatos és használja, tud azonosulni az összes szinttel és ismeri törvényszerűségeit, engedelmeskedik azoknak és ez látszik is az összes életterületén.
Észrevehető a testén, mert egészséges, jó kedélyű, tud mosolyogni; a lelkén, mert derűs, vidám és pozitív életigenlő hozzáállása van; az elméjén, mert értelmesen megnyilvánul, jókat lehet vele beszélgetni, szeretetteljes információ áramlik belőle és bölcs dolgok, amikből tanulni lehet, és a Szellemén szintén, mert ő erényes ember és éli az erényeket.
Tehát a spirituális ember a Szellemmel azonosul, és nincs leragadva valamelyik tudatszinten. Nem keverendő össze azokkal, akik megragadva a spirituális egóban élnek – erre később kitérek.




Második rész

Bevezetés az egóba


Elménk működése egy rendkívül összetett biokémiai folyamat. Sok kutatás és publikáció jelent meg ebben a témában, ezért csak érintőlegesen beszélek erről.
Az agyban – bizonyos ingerre válaszlépésként – megszülető gondolat egy elektromos impulzust és biofoton-aktivitást is generál, ami aztán az agy több pontján és a homloklebenyben, sőt homloküregben (az új információk, emlékek tárolásában működik közre), valamint a belső elválasztású mirigyekben biokémiára fordít.
Leegyszerűsítve: valamilyen inger hatására megszületik egy kép, egy gondolat, mely kialakulását neuropeptidek programozzák a neuroreceptorokon keresztül. A kész kép és gondolat ösztönzi a belső elválasztású mirigyek működését, amelyek az adott jelnek megfelelő hormont kezdik termelni – a folyamat végén ez, mint anyag a vérbe kerülve kimutatható.
A vérben található kémia, mint érzés, érzelem pedig már lelki folyamatként fogalmazódik meg az emberben.
Az érzelmeink, vágyaink, akarataink tisztán a gondolataink által előidézett biokémiai folyamatok, és akkor is beindulnak, ha éppen nem figyelünk a gondolatainkra, hiszen mindez egy automatikus és folyamatosan működő, reakció alapú folyamat.
Hogy a külvilágnak megfeleljünk, ehhez gyerekként ellátnak minket a megfelelő sémákkal. Észrevétlenül gondolkodunk, reagálunk a külvilágra, viszonyulunk ahhoz, amitől kiszolgáltatottá válunk a társadalom és a benne szereplők számára.
Amíg az egóban éljük az életünket, addig a harcok színterén próbálunk győzedelmeskedni.
Ez lehetetlen feladat, de legalább leköti a figyelmet és még erősebb elszántsággal vértezzük fel magunkat a küzdelemhez. Vég nélküli csatározást eredményez.
De mi is történik valójában?
Beleszületünk egy családba – jobbik esetben –, majd szépen összerakják az egónkat.
Megtanítanak az ő általuk érzékelt világnak megfelelni, ehhez igazítanak minket az elvárásaik által. Hogy szeretnek, dicsérnek, milyen határok közt kell mozognunk, vagyis mit tehetünk vagy mit nem. Látjuk, miképp kell ítélkezni mindenről, szívjuk magunkba a látottakat, hallottakat, mivel így tudunk beleilleszkedni a környezetünkbe.
Még csak azon sem kell gondolkodnunk, milyenek vagyunk, mennyit érünk, hisz’ ezt is elmondják. Azon önző okból teszik, mert úgy érzik jól magukat, ha azt tesszük, ami a komfortzónájukon belül van. Így épülnek folyamatosan az elvárások megfelelésére a sémáink.
Gyerekként a szűk család befolyása alatt cseperedünk, az egyre szélesedő életünk színterére belépnek a további szereplők a külvilágból. Sajnos ők sem jobb sematizált háttérrel rendelkeznek, így erősítjük és bővítjük a rosszul összerakott rendszerünket.
Mire önálló életünknek nekikezdünk, tele vagyunk sérülésekkel, elrontott énképpel, és ezt visszük bele a párkapcsolatunkba is.
Kicsit nézz szét magad körül, mennyi rossz kapcsolatban élő pár, szingli, elvált van a környezetedben? Nem tudnak jól egymáshoz sem kapcsolódni az emberek, a magukkal cipelt, hozott hátizsákjukkal.
Igyekeznek megfelelni a külvilág elvárásainak: azt tanulják, olyan munkahelyet válasszanak, olyan párt, akivel/amivel el tudják magukat fogadtatni. Viszont boldogtalanok, mert nem a helyükön vannak. Nem azzal, nem abban a munkában, még az sem biztos, hogy abban az országban, ami a szívük vágya lenne.
Az elégedetlenség megszüli a vágyat, és igyekszünk megérteni magunkat, hogy hogyan működünk, mi miért fáj vagy miért nem. Felnőtként egy torz szemüvegen keresztül, amit a külvilág alkotott, akarjuk megismerni, felépíteni önnön magunkat.
Ezek alapján nem csoda a boldogtalan, zűrzavaros, stresszes stb. végeredmény.
Ebből a lesújtó állapotból nehéz egyik pillanatról a másikra tudati szinteket ugrani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de keveseknek adatik meg, nagyon keveseknek.
Ezért egy olyan rendszert állítottam össze sok év tapasztalatából, amely támogatva emeli a tudatosságot, elméleti és gyakorlati tanulással. Ezen haladva egy biztonságos fejlődésen viszem keresztül azokat, akik az általam tanított utat választották.
Ki kell emelnem: én csak egy híd vagyok; amit megmutatok, neked kell tudnod, érezned, megtenni napi rendszerességgel, amitől kitörsz a komfortzónádból és egy boldogabb élet kapujába érsz, majd azt éled!




Harmadik rész

Emberi tudati szintek táblázata I.


Minden területet, amit megélünk, egy-egy tudatszintként tartunk nyilván.
A test dolgai a test tudatszintjein nyilvánulnak meg. A lélekben a bennünk zajló érzelmek, indulatok, vágyak egy másik tudatszintet képviselnek, míg a gondolatainkban, képeinkben, belső világunkban, tehát az elménkben zajló események egy szintén önálló szintként jelennek meg. Ezek működését meg kell érteni ahhoz, hogy uralni lehessen a tudati szinteket.
Amennyiben nem vagyunk ezekkel tisztában, elvihetnek az érzelmek, a gondolataink, sémáink, melyeket belénk ültettek.
Az emberek többsége sajnos ebbe a reagálásokkal, ítélkezésekkel tele, ingoványos, mocsaras, számára valóságos életbe van beleragadva. Ezért boldogtalanok az emberek!
Hogy tisztábban lásd az ego felépítését, ezért egy táblázatban felvázolom és áttekintjük.
...