Az álbarátnő

1. fejezet
Aurora


– Tudod, hogy mi a baj? – A legjobb barátnőmre pillantottam. Mélyen a szemébe néztem, komolyságot erőltetve az arcomra. – Az, hogy az összes maszkulin férfi kihalt Drakula eltűnésével. Lehet, hogy ezért is van szükségünk a tündérmesékre.
Johanna fejét térdére hajtva kuncogott.
– De most komolyan. Gondolj bele, milyen pasikkal van dolgunk! A férfiak nőiesednek a kapcsolatban, a nők meg elveszítik a nőiességüket. És itt nem az anyagiakról van szó. A nő el van nyomva, a munkája nincs elismerve, a férfinak meg a lába nyomát végig kell csókolni. Hát nem! El tudod képzelni, hogy lassan mi viszünk virágot a pasiknak, s nekik nem fog kelleni könyörögni egy csokor gondosan összeválogatott bokrétáért.
S ha szeretnénk, hogy megfektessenek, a virág mellé egy lapot is adunk: Óda a férfiasságodon megcsillanó előváladékhoz.
Johanna grimaszolva nézett vissza rám.
– Úgy érzem, itt az idő, hogy valaki megfektessen, kedvesem.
A barátnőm megjegyzését elengedtem a fülem mellett. Most mindent félretéve, a korábbi gondolatmenetemnek semmi köze sincs a feminizmushoz. Büszkén vállalom, hogy szükségem van a férfi segítségére és babusgatására.
– Nem akarok egy másik nővel együtt élni. Bizonyos napokon elég elviselnem saját magam.
Johanna zavartan pillantott rám. A barátnőimmel nem osztottam meg minden titkot a múltamból. Nem mondhatom el nekik azt, hogy az a pasi, akit egy nap beengedek az életembe, nem csak engem kap meg, hanem a múltam okozta szarkupacot is, amit traumának hívnak. De dolgozom magamon. A hitem az egyedüli szuperképességem. Ahhoz, hogy a túlélési üzemmódot ki tudjam kapcsolni a fejemben, szükségem van egy olyan férfia, aki mellett nőnek érezhetem magam; egy olyan pasira, aki tökös annyira, hogy megbirkózzon velem. Szeretem a barátnőimet, de időnként egészséges irigységet érzek, amiért ők megtalálják az utat a boldogsághoz. Csodálom őket, hogy vakmerően bízni mernek a társukban. Johanna könnyedséggel nyit a pasik felé. Filippa meg házas.
A lakásom falait beborító festést nézve elmerengtem. Miért érzem úgy magam, mint aki a kispadról nézi a magánéletét? Minden egy karnyújtásnyira van, mégis elérhetetlen. Van ennek bármilyen értelme? Megfogadtam, hogy nem adom oda magam testileg, sem pedig lelkileg egy olyan férfinak, akivel nem tudom elképzeli a jövőmet. Egy olyan férfira vágyom, aki ki tudja elégíteni a vágyaimat s a felszínen tud tartani, amikor az árnyaim fojtogatnak. Egy olyan félisten, aki előtt bátran lecsupaszíthatom a lelkemet. Egy dolgot tehetek csak a férfiak esetében: az intuíciómra hagyatkozva várhatom az igazit.
– Mit miért?
Nem is vettem észre, hogy hangot adtam volna a gondolataimnak.
– Miért olyan pasikat vonzok be az életembe, akik úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint a pszichopaták? Egy akkora földrészen, mint New York, miért nem találok nekem való párt? Miért nincs minden jó pasinak egy hasonmása? Esetleg kettő. El tudod képzelni, hogy lenne egy olyan weboldal, ahol te rakod a kosárba azokat a külső és belső tulajdonságokat, amelyeket a társadban keresel, majd a futár három napon belül kézbesítené?
Johanna orrát felhúzva rázta a fejét.
– Túl sok a miért. Éppen ezért kellene megnyitnod a szívedet a szerelem előtt. Itt az idő nyitottabbnak lenned a pasik terén. Engedned kellene, hogy végre szeressenek, Aurora. Szeretni és szeretve lenni. Társas lények vagyunk, Rora. A kézbesített fiúk meg unalmasak lennének. Szalagmunka-pasik. Erre az esetre találták fel a vibrátort: ha nem akarsz, még beszélgetned sem kell vele, nincs kínos búcsúzkodás. Az orgazmus is garantált. S a legjobb, hogy minden formában, színben és méretben válogathatsz.
A barátnőm rám kacsintott, és a kezem után nyúlt. Biztatóan megszorította.
– Még el is nevezheted.
Johanna az egyik legjobb barátnőm. Johanna, Filippa és én olyanok vagyunk, mint a testvérek. Három nő három eltérő életúttal, s egyúttal tökéletesen kiegészítjük egymást. Egykeként mindig vágytam arra, hogy legyen egy testvérem. Egészen tizenegy éves koromig őrizgettem ezt a vágyálmot, majd tiniéveimet megkezdve megkönnyebbültem, hogy nincs rajtam kívül senki más, akiért aggódnom kellene. De ennek az emléknek a felidézését tartogassuk egy másik alkalomra.
– Meddig tervezel még Markra várni?
– Ennyire nyilvánvaló? – tekergettem az ametiszt gyűrűmet beszélgetésünk során.
– Nekem igen. Nyolc éve vagyunk barátnők, és ez alatt az idő alatt alaposan kiismertelek. Mint a jó házasok, ismerjük egymás rezdüléseit.
Elismerően bólintottam. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen szeretetmegvonásban élni, s ezért részben én vagyok a felelős. Alkalmanként elfeledkezem önmagamról, és saját ellenségemként az áldozatot játszom. Ki gondolná, hogy időnként a legnagyobb ellenséged a tükörből néz vissza rád? Minden reggel felveszem a boldogság álarcát, és elrejtem a világ elől azt, ami az albérletem szar állapotú falai között zajlik. Adósság, fizetési felszólítás, magány és az ereimben szétáradó nemi vágy. Ah, az én kielégíthetetlen étvágyam! Na jó, most hazudtam. Egy 185 centi magas, kék szemű, sűrű piszkosszőke hajú, tetovált, ismeretlen pasi két éve pont azt adta, amire vágytam. Ő volt az egyedüli férfi az életemben, akinek egyszer sem kellett GPS-koordinátát megadnom az érzékeny pontjaim megtalálásához. A testem rezgéséből pontosan tudta, hogyan érjen hozzám. Nyitott könyvként olvasta a testbeszédemet. Ja, és erről senkinek sem meséltem. Ez az én szeszélyes kis kalandom volt. Csoda, hogy nehezen tudok túllépni rajta? A felém nyitó férfiak meg sem közelítik a kis kalandomat. Ha becsukom a szemem, a mai napig látom, ahogyan megközelít, az ajka szétnyílását, amikor ledobta magáról az inget, majd ahogyan a karjába vett, a sóhajait… Erre az emlékre elégítettem ki magam minden egyes alkalommal. Hogy van-e neve ennek a pasinak?
– Nem tudom, hogy mi zajlik abban a csinos kis fejedben, de szedd össze magad és húzd ki a ruhatárból az én extra pozitív, kristályokkal kidíszített boszimat. Tudod, mit szoktál nekem mondogatni?
Johanna felugrott a kanapéra, majd egyszerre kezdtünk neki a monológnak és egyszerre mutattunk az ég felé.
– Bumeráng, sziviii. Amilyen rezgésen vagy, azt küldöd ki az ismeretlenbe, és az Univerzum azt hiszi, ezt kéred vissza. DE! Mi mit szeretnénk visszakapni? Békét, biztonságot, szeretetet, nyugalmat és sikert, szenvedélyt. Hiszünk a vonzás törvényében. Mi csak pozitív karmát küldünk ki, és ezt is kérjük vissza…
Johannával nevetésben törtünk ki. Pontosan ezt kellett hallanom, és ezzel a gondolattal rángatott ki Johanna a saját túlgondoló énemből. Azok a depresszív, negatív hangok meg bekaphatják.
– Ha Markot akarod, tudod, mit kell tenned?
Bólintottam. A tenyeremet összedörzsölve előre megterveztem minden lépést. Manifesztációs táblát kell készítenem, és ha az égiek is jóváhagyják a kérésemet, akkor teljesül. Ha nem küldenek az utamba valaki mást. Egy olyan férfit, akit nekem teremtettek az égiek, s még a haver barátomat is túlszárnyalja. Az egyedüli gond az, hogy Mark a barátom, és egyben híres szoknyapecér.
– Tudod, hogy nem te írod a játékszabályokat, igaz? Tanulj meg ezzel a gondolattal együtt élni.
Vicces, amikor a saját tanácsodat hallod vissza… mégis teljes mértékben igaz.
Aznap éjjel az ágyban fekve azon gondolkodtam, hogy létezik-e barátság férfi és nő között. Van egy olyan érzésem, hogy nincs – legalábbis akkor nincs, ha sóvárogsz a barátod után és a nyeles aszpirinja után. Vajon a férfiak tudnak úgy barátkozni egy nővel, hogy ne bizakodjanak bármilyen fizetségben? Instán keresgélve Mark képeire csorgattam a nyálam. Gondosan odafigyeltem, hogy ezt úgy tegyem, hogy erről ő ne szerezzen tudomást. Ó, jó Uram, add, hogy az enyém legyen… Addig is, Filippa tanácsát megfogadva, letöltöttem az első velem szembejövő randialkalmazást. Lesz, ami lesz.
A telefonom pityegésére riadtam meg korán reggel. Az órára pillantottam: hat óra. Ki lehet ilyenkor? Hol marad az a szabály, hogy csak akkor keress nyolc előtt, ha gáz van?

JOHANNA: Csajok, ezt látnotok kell. Már háromszor végignéztem. Nem bírom abbahagyni a nevetést.

Megnyitottam a linket, és elkezdődött a videó. Nem ismerős a videóban beszélő szőke, felfújt szájú, átszabott arcú, modern szépség.
„Hölgyeim, bugyikat felkötni, extra intimbetétet betenni, ciciket kitolni, és nem elfelejteni cselekedni. Biztos forrásból tudom, ahol VIRÁGOZNAK a pletykák. – Kacsintott egyet, majd egy hosszabb lélegzetvételnyi szünetet tartva folytatta: – Hogy a szívtipró agglegényünk feleséget keres. Felkeltettem már a figyelmeteket? Vajon ki lehet az idei nagy ő? Ki lehet a megszelídítésre váró oroszlán? Nem más… mint Mark… Mark Stone.”
A számat eltátva igyekeztem feldolgozni azokat a szavakat, amiket az imént hallottam. Igaz lenne, vagy valaki öt perc hírnévre vágyik? S miét betűzte a „virágzik” szót? A videót eddig a percig már ötszázan megosztották. Enyhe féltékenység szorongatta a mellkasomat. Felháborodva ismételtem a szöszi utolsó szavait:
– Hölgyeim, vadászatra fel.
Lazaságot tettetve pötyögtem be a barátnőimnek a válaszomat.

AURORA: Ó, te jó ég! Alig várom az esti bulit. A mai jelszó: Vadmacskák támadásban, avagy kiéhezett kurvák akcióban.
FILIPPA: Ha ez igaz, megeszem a kalapom.
JOHANNA: Egy tuti: ma telt ház lesz.
AURORA: Hallottatok valamit Mark felől? Tudhatja, hogy hírbe hozták?
De mielőtt a lányok üzenhettek volna, Mark írt a WhatsApp-
csoportunkba.
MARK: Ha egy szót is mertek szólni, vagy a videót tovább osztani, én…

Nem bírtam ki. Három nevető smileyval válaszoltam. Ám a mosoly nem tükröződött a fáradt arcomon. Markot nem olyan rég ismertem meg Filippán keresztül. A férje szoros barátságot ápolt vele és ügyvéd barátjával, Spencerrel. Nagyon izgalmas nap elé néztünk. A kárörvendés mellett egy kicsit azért sajnáltam Markot. Minden két hétben mosolyogva kell végignéznem azt, ahogyan Mark körül idegen nők legyeskednek. Csüngenek rajta, mint az élősködők. Igazán széles palettát állított fel magának hobbi puncik terén.
Egészen estig vártam a készülődéssel, hátha Mark lefújja a latin estet, amit a bárjában rendeznek, de nem tette. Bátor. A szekrényem kinyitott ajtaja előtt álltam egy vékony köntösben. A hosszú, hullámos, mogyoróbarna hajamat fejjel lefelé visszaszárítottam, így még dúsabb hatást nyújtott. Odafigyeltem arra, hogy a hajam hossza takarja a hátamat díszítő line art tetoválásom egy részét. Mi olyat vehetnék fel, ami szexi, magabiztos nő szerepét mutatná? Nem szeretnék kétségbeesettnek tűnni. Hosszas válogatás után a választásom egy fekete, áttetsző topra esett, ami tele volt piros, kihímezett ajkakkal s ehhez fekete színű, rövid bőrszoknyát vettem fel magassarkú csizmával. Indulás előtt még felfrissítettem a korábban magamra fújt, virágillatú Prada parfümöt, amit Marktól kaptam karácsonyra. Most viseltem először ezt az illatot Mark társaságában. Egyedi illat lenne? Elképzelhető, hogy nagy mennyiségben vásárolhatta meg és osztogatta szét a női ismerősei között? Vajon az illat este eszébe juttat egy régebbi hobbi puncit, vagy sem? Hiába a sok kérdés, a mai napig féltem Markot efelől megkérdezni.
Stonesban Mark foglalt nekünk helyet. A boxban a kiszemeltemet a fiúk pajzsként ölelték körbe.
– Hogy telt a napod? Nem tűnsz túl boldognak.
Mark szemöldökráncolva fókuszált a kezében tartogatott, bronzszínű italra.
– Alig tudtam a lakásom ajtaját megközelíteni. Ma már kétszer meg is kérték a kezem. Gyűrűt is hoztak. Nők és férfiak is megkerestek. Úgy nézek ki, mint aki a saját neméhez vonzódik?
Jó tudni, hogy ez a legnagyobb aggodalma. Igyekeztem a szám belső részét beharapni, hogy ezzel elrejtsem a kitörni készülő nevetésemet. Bárcsak mind ott lehettünk volna! Főleg, amikor Markot melegnek nézték. Egy dolog biztos: Mark minden pórusából áradt a férfias vadászenergia. Magas férfi szálkásra kidolgozott izmokkal, a bal karját és a vállát tetoválás borítja. Hullámos haja az arcába lógott. A ruházata minőségi. Fehérarany, vékony kis karikafülbevaló díszítette a fülét. Jelen pillanatban mégis megnevettetett fájdalmas arckifejezése.
– Mondd csak, a jelöltek féltérdre ereszkedtek úgy, ahogyan kell?
Mark szúrós tekintettel nézett vissza rám, hangosan fújtatott, majd bólintott. Nem bírtam tovább türtőztetni magam, s kinevettem szegényt. De mentségemre nem én voltam az egyedüli, aki jól szórakozott a velem szemben ülő férfin.
– Ismered a szöszit a videóról? – érdeklődött Spencer, de inkább azt kérdezhette volna meg, hogy ki az, aki nem kíván neki rosszat.
– Elég sok ember megfordul a bárban, egy idő után a női arcok mind összemosódnak.
– A bárban, vagy az ágyadban?
Nem sikerült a nyelvembe harapnom. Az ajkam felett a rosszkislányos energiám vette át az irányítást. Lehet, hogy a kíváncsiskodásom tudat alatt kihasználja azt a ritka alkalmat, amikor Mark partner nélkül tisztel meg minket a jelenlétével. Bárcsak én lehetnék ma az a női jelölt, aki az éjjel folyamán elfeledteti Markkal a hírforrás okozta zűrzavart! A válaszom hallatán Mark szája széle apró mosolyra húzódott.
– Irigykedsz, kiscsillag?
Naná, hogy irigykedem, de ezt nem tervezem az orrára kötni. Mielőtt valami okosat válaszolhattam volna, Spencer hívta fel magára a figyelmet.
– Ki állhat a pletyka mögött? – érdeklődött kitartóan, de mielőtt Mark válaszolhatott volna, Ben felsóhajtott, és a feleségére keze után nyúlt.
– Virágoztak a pletykák… Azt hiszem, hogy ez ügyben én vagyok a bűnös.
Mind megdöbbenve néztünk Benre, kivéve Filippát. A barátnőm együttérzően pillantott a férjére. Benjamin feltartott kezekkel védekezett:
– Az úgy volt, hogy ellátogattam tegnap Violethez, virágcsokrot készíttettem az asszonynak, és az édesanyád irántad érdeklődött. Tudom, hogy folyton a nyomodban szimatol – pillantott Ben Markra. – Annyit mondtam csak, hogy „a szokásos”. Kérdezősködött a nőügyeid után. Azt hittem, megnyugtatom, ha azt mondom neki, hogy Oliviával láttalak együtt az utóbbi időben. Talán nem volt túlzottan elragadtatva.
Mark végigszántott állig érő, hullámos haján.
– Tudhattam volna, hogy anyám kavar. Újra.
Ben sajnálkozva pillantott vissza Markra. Ebben a pillanatban esett le az, hogy miért emelte ki a lány a videón a „virágoznak az információk” részt. Mark édesanyja virágkötő. Violet nem kispályás. Mark igyekezett leplezni csalódott arckifejezését. Az édesanyja komoly fejfájást okozott neki az ügyben, hogy megfelelő feleséget találjon a fiának. Eközben Mark csak arra vágyott, hogy mindennap más nőt fektessen meg. Nincs ottalvás, vagy közös reggeli. A velem szemben ülő sármos férfi még lehetőséget sem adott a nőknek arra, hogy kötődjenek hozzá. A szabályok egyszerűek és érthetőek voltak. A hobbi puncik nem számíthattak semmi másra, csak szexre.
– Oliviára visszatérve. Láttátok a mai nap második biztos forrásból érkező hírét? Azt írják, hogy Olivia S. Rose modellel egy pár alkottok. Közös fotózások során akarva-akaratlanul egymásba szerettetek. Idézem az írót: „Megszólalnak azok az esküvői harangok?”
Összeszorult a gyomrom Filippa szavait hallgatva. Mark újabb pohár italt rendelt.
– Szerintetek, ha igaz lenne a hír, akkor Olivia most hol lenne?
Úgy gondoltam, itt az idő oldani a hangulatot. Ó, de rég vártam már erre a pillanatra!
– Az összes veled kapcsolatos story felér egy stand up comedy-
-vel.
Mark az ajkaimat vizslatta. Az arcvonásai kezdtek fellazulni. A többieken végignézve láttam, hogy egyetértenek velem. Intettem a pincérnek, hogy hozzon még egy kört, lehetőleg a vízről se feledkezzen meg.
– Szépfiú, amikor megismerkedtünk, részese lehettem egy nagyon emlékezetes párbeszédnek, melyre azóta is szívesen visszagondolok. Hívhatjuk ezt az én jókedvcsinálómnak.
Mark poharára pillantottam.
– Neked most szükséged lesz még egy pohár italra… ami egyben az utolsó lesz, és erre az emlékre. Tehát, két évvel ezelőtt Filippáék az otthonukban tartották a jól ismert koktélpartit. Azon az estén ismerkedtünk meg, és te, drága barátom, egy hosszú lábú szöszit hoztál magaddal. Úgy nézett ki a lány, mintha magazinból lépett volna ki. Kezet nyújtva bemutatkoztam, úgy, ahogy azt illik. A „szöszi” a neve helyet feldúltan csak annyit mondott, s most idézem: „Ez a pöcs azt mondja, úgy élvezek el, mint egy mérges kecske.” A kézrázás után az est többi része elhalványult. A mai napig nem tudom, hogy hívták a csajt. Az az egy biztos, hogy nem tudott me-e-e-egkörnyékezni.
Spencer italától fuldokolva nevetett, ami még viccesebbé tette a felidézett történetet. Igazam lett. Mark jól szórakozott a történetemen, s a szemei azt sugallták, hogy pontosan tudja, kiről beszélek. A becenév hallatán még talán büszke is volt magára. Ben a bal felén ülő barátja vállát szorongatta.
– Ekkora állat is csak te lehetsz. Emlékszel a csaj nevére?
Mark ravasz vigyorral nézett a pohara mögül.
– MK. Mérges kecske. Melissa a…
A karma utoléri egyszer, erre itt és most mernék fogadni. Vagy a mai nappal kezdődne az a bizonyos kóstoló? Amíg a gondolataimba merültem, Mark tekintetét éreztem magamon. Megvárta, amíg a tekintetünk találkozik, csak ezután szólalt meg:
– Csak nem rólam jegyzetelsz a táskádban lapuló kis jegyzetfüzetecskédben? Kiscsillag, esetleg naplót írsz rólam? – rajzolt a levegőbe idézőjelet a kezével. A szemkontaktust egyszer sem törte meg.
– Kedves naplóm, Mark ma a fekete ingjében eszméletlenül jól nézett ki… – nézett rám elégedett vigyorral.
– Ó, de öntelt valaki!
Mark az üres poharát az asztalra tette és felém nyújtotta a karját, majd a táncparkettre vezetett és szorosan magához húzott. Tánc közben az ajka a fülemet súrolta. A közelségétől a szívem hevesebben kezdett verni. Érezhette? Végigsimított a csípőmön. Forró lehelete égette a nyakszirtemet.
– Rossz kislány vagy, Aurora. – A szemét behunyva mélyen beszívta az illatomat. A hangtónusától kiszáradt a szám. – Hmm. Ezt én vettem?
Bólintottam.
– Tetszik, hogy szemmel tartasz, Kiscsillag.
A becenév hallatán a savam csípni kezdte a torkomat.
– Ne hívj így! Mondd csak, sok nőt leptél meg ezzel az illattal?
Meglepődtem a gyorsan jött a bátorságomon. Ravasz vigyorral nézett rám. A testünk a dallam ritmusával együtt mozgott. Egyik előnye a latin táncestnek, hogy lehetőséget ad vészesen közel kerülni a táncpartneredhez. Ennyi élvezet juthatott nekem Markból.
– Te nem tartozol a többi nő közé, bébi.
Ezt megint nem tudtam, hogyan értelmezzem. A tekintete és a férfias energiája eloszlatta a gondolataimat. Elfogytak a szavak. A pillanatot a bachata érzéki mozdulatai irányították. Az ujjam hegyével végigsimítottam Mark mellkasának fedetlen részén. Mire az inggombjához értem, a lélegzetvételem is szaporább lett. A tekintetem követte az ujjam irányát. Annyira megízlelném a bőre forróságát! Mark hatására a mellbimbóim majd’ átszúrták a felsőmet. Ebben a másodpercben senki más nem érdekelt, csak Mark. Mielőtt a dal a végéhez érhetett volna, egy mérges szempárral találtam szembe magam. Eddig volt nyugodt az esténk, s a mai nappal undorodtam meg igazán Mark szeretőjétől.
– Olivia, mit keresel itt? – irányította Mark a tekintetét a szeretője felé.
– Beszélnünk kell – mért végig Olivia undorodva.
– Négyszemközt.
Megszorítottam Mark karját, majd kimentettem magam. Ahogy az asztalunk felé sétáltam, Spencer az arcomat méregette. Néha fura érzés fogott el a pasi kapcsán. Helyes, de nem az én esetem. Sokszor kevert jelzéseket küldött. Egyik pillanatban barátként nézett rám, máskor pedig ízlelgetett a szemével.
Nagyjából harminc perc elteltével Mark is csatlakozott hozzánk. Az ingje érintetlennek tűnt. Ezek szerint nem rosszalkodtak. Megkönnyebbülésemre Olivia rögtön távozott. Több reklámfotón és poszteren láttam már őket együtt, de élőben teljesen más összhatást nyújtottak. Le sem tudod venni róluk a szemed. A látványuk desszert a szemnek. Olivia egy ismeretlen, féltékeny énemet hozta elő. Ez a nő olyan kecses energiát áraszt magából, amely mellett én elhalványulok.
...