Szivárványvasúton

Bevezető rész


A lakótelepen, ahol élünk, nagyon közel van hozzánk egy közepes méretű élelmiszerüzlet, ahová gyakran leszaladok pár apróságért. Itt dolgozik Barbi (engem is így hívnak), régről ismerjük egymást. Nem vagyunk elválaszthatatlan barátnők vagy ilyesmi, de mindig van egymáshoz pár jó szavunk, néha picit hosszabban is beszélgetünk a gyerekekről, munkáról, ilyesmiről. Barbi mellékállásban masszíroz, én pedig nagyon hátfájós vagyok – mondjuk, négy gyermek mellett nem is csoda. Már egy ideje eljárok hozzá, hogy enyhítse ezt a fájdalmam. Mindig csakis hátmasszázsra megyek, mert szörnyen szégyellném a testem megmutatni neki – vagy akárkinek is. Mikor teherbe estem az első gyermekemmel, még csak 46 kg voltam (igaz, mindössze 160 cm vagyok), feszes bőr mindenütt, kissé kockás has, szép kerek fenék, gyönyörű, telt és hetyke cickók. Ma már azt mondom, a tökéletesség határait súroltam, de mindig szégyenlős voltam. Nehezen tudtak a párjaim kicsomagolni, pedig nem kellett volna semmiért aggódni. Ma már, a negyvenes éveimet taposva, négy gyermek után, plusz 12 kg-mal, közel nyolc év szoptatás után, lógó és löttyedt cicikkel, megnagyobbodott (mondjuk csak ki: szétnyúzott) mellbimbókkal, kissé párnázott pocival, némi úszógumival, húsosabb combokkal, striákkal és császárhegekkel a testemen, így gondolom.
Szóval hátmasszázs. Két-három hetente, néha még gyakrabban is, adok magamnak 45 percet megpihenni nála. Mindig kimegy, amikor leveszem a ruháim, és miután felfekszem a padjára, csak azután jön be. Tökéletes! Kellemes kezei vannak, és mindig jót beszélgetünk közben; talán ezekkel a beszélgetésekkel közelebb is kerültünk egymáshoz: sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. Az elmúlt két alkalommal azonban történt valami, ami nagyon zavart. Nem ment ki, amikor le szerettem volna vetkőzni, csak ott állt bent, és várta, hogy megtegyem. Én meg, mint aki megkukult, semmi nem jött ki a számon, pedig legszívesebben rászóltam volna ezért. Borzasztóan zavarba jöttem! Villámgyorsan lekaptam a pulcsim, az atlétám, a melltartóm, és ahogy felfeküdtem hasra a padra, kínosan éreztem magam. Nyilván megnézte a melleimet, amiket utálok már. Sokszor kesergek is rajta, hogy milyen jó lenne visszakapni a régi ciciket, milyen büszkén tudnám már most, így a negyvenes éveimben hordani őket, amiket kis tiniként még rejtegettem.
Ez van: nem gondolnám, hogy valaha is pénzt szánnék majd erre, a gyerekeim mindig fontosabbak lesznek, mint saját magam, de vagyunk ezzel még így páran. Szóval ez a meztelenkedés kissé felkorbácsolta a komfortzónámat, Barbi kezei viszont azonnal kárpótoltak a bosszúságomért. Mindig mondja nekem, hogy próbáljam ki nála a teljes testmasszázst is, de a fentebb leírt okok miatt nem visz rá a lélek. Most legutóbb, mikor nála jártam, nagyon bizarr élményben volt részem. Muszáj kiírnom magamból, mert máskülönben megkattanok, annyira nyomasztanak a gondolataim. Elmondani ezt soha senkinek nem fogom, még a legbizalmasabb barátnőimnek sem, annyira szégyellem. Már amikor a hátamat masszírozta, többször a melleimhez ért. Ez fura volt, mert korábban soha, még csak véletlenül sem jártak arra az ujjai, akkor meg többször is, de próbáltam elengedni ezt a dolgot, nem kerítettem belőle ügyet. Nagyon jólesett, amit a hátammal művelt, és valahogy sokkal érzékibbnek tűnt az egész, mint máskor, és mintha tovább is tartott volna. Mikor befejezi a masszírozást, mindig azt mondja: „Egészségedre!”, azután kimegy, önt egy kis vizet vagy kínálgat valami szomjoltóval. De most nem mondta ezt, hanem végigsimogatta a gerincem, a nyakamhoz hajolt, és azt mondta: „Kérlek, fordulj meg!” A kezeivel rá is segített, hogy forduljak át a hasamról a hátamra. Fogalmam sincs miért „fogadtam szót”, de megtettem. És ott feküdtem előtte félmeztelenül, lángoló arccal. Zavaromban a kezeimmel takartam el a cicimet.
– Ne rejtsd el őket! Gyönyörű vagy! – mosolygott rám sejtelmesen, aztán megfogta a kezeimet, és letette azokat a melleimről mellém. Kigombolta a nadrágomat, lehúzta a sliccem, és levette rólam a ruhadarabot.
– Most kapsz egy kis meglepetést. Már régi vendégem vagy, ez most az én ajándékom.
Ezután levette a zoknimat, ismét beolajozta a kezeit, és elkezdte masszírozni a talpaimat. Én pedig köpni-nyelni nem tudtam, teljesen ledermedtem, egyszerűen csak hagytam magam. Egyetlen egy szál bugyiban feküdtem előtte, és éreztem, ahogyan perzsel a tekintete. Becsuktam a szemeimet és engedtem, hogy tegye, amit szeretne. Teljesen végigmasszírozta a lábaimat, de nem úgy, ahogy azt az ember ilyenkor gondolná. Annál sokkal szenvedélyesebben. Mikor a belső combjaimnál járt, már szinte simogatott, engem pedig elöntött valami megfogalmazhatatlan érzés, amiközben csendben mondogatta, mennyire csodás vagyok.
A hasamon csúszott fel épp a keze. Ekkor hirtelen kinyitottam a szemeimet, felkaptam a fejem, és már szinte mondtam volna, hogy: „Ne!”, de belém fojtotta ezzel: „Cssss! Ssss! Nyugi! Ne félj!” És máris a kezében volt a cicim. Simogatni kezdte. Innen már semmi sem szólt a masszázsról; éreztem, tudtam, hogy meg fog történni valami, amit nem akarok, amire nem vagyok felkészülve, amire még álmaimban sem szoktam gondolni. Éreztem, hogy kíván engem. Engem, azzal a rusnya testemmel, amivel annyira nem vagyok kibékülve már évek óta. Elképesztően gyengédek voltak a kezei, én pedig csak folytam tovább az eseményekkel. Úgy szeretgette meg a melleimet, ahogyan a férjem még sohasem, pedig ezidáig azt hittem, hogy nála gyengédebb embert nemigen találhatnék. Libabőrös lett az egész testem attól, amit velem művelt, és láttam, ahogy ettől elégedetten elmosolyodik. Nem tudott a testem közömbös maradni. Amikor lassan csókolgatni kezdte a hasamat, haladva a köldököm felé, majd annál is lejjebb, már szinte reszkettem, és a levegőt is szaporábban vettem. Éreztem, ahogy megindulnak bennem a testnedvek, és képtelen voltam megfékezni őt. Csak feküdtem lemerevedve, hagytam, és majd’ kiugrott a szívem a helyéről.
Akarod is, és nem is, őrülten jólesik, közben bűntudatod van, az elméd forrong, a tested sóvárog.
Lehúzta a bugyimat, elképesztően lassan, és közben mindvégig éreztem a leheletét. Nagyon halkan csak annyit mondott: „Nagyon szép!” És ahogy ezt kimondta, szinte belém hatolt a lehelete, de nem ért hozzám. Nem érintette meg a puncimat, pedig csaknem milliméterekre lehetett tőle a szája. Finoman megsimította a császárhegem, az ujjbegyét gyengéden végighúzta azon. A szemeimbe nézett igézően, mint aki tényleg szerelmes, és elindult felém. A tenyerébe vette az arcomat, és lassan közeledve megcsókolt. Nem dugta le azonnal a torkomra a nyelvét, nem volt semmi vadság: nagyon lassan, apró puszikkal indítva ízlelt meg. Elképesztően finomak és lágyak voltak az ajkai. Olyan puha az arca, szédítően finom a bőre! Azt hiszem, ilyet egyetlen férfitól sem kaphat az ember. Nehéz szavakba önteni, mennyivel másabb volt ez a csók, mint eddig bármelyik. Magával ragadott ez az élmény, és már én is ugyanolyan szenvedéllyel viszonoztam a csókjait, még át is öleltem. Hosszan szeretgettük egymás száját, és közben mintha megállt volna az idő. Teljesen elfelejtkeztem magamról, megrészegülve nem voltak már gondolatok, csak az érzés, ami elöntötte az egész testemet. Ismét a melleim akadtak a kezébe, és miközben a nyelveink táncoltak egymással, olyan gyengédséggel simogatta azokat, hogy úgy éreztem, ettől azonnal elmegyek. Ilyet még sohasem tapasztaltam korábban, nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Nem gondoltam volna, hogy pusztán a melleim finom cirógatása így feltüzelhet. Aztán elindultak a kezei lefelé, és amikor a puncimhoz ért, behomorodott a gerincem, rendesen megfeszült az egész testem az izgalomtól.
– Érzem, mennyire kívánsz! Ettől teljesen begerjedem! – mondta, és már ott is volt a feje a combjaim közt, és már nem az ajkaimat csókolta… vagyis de, pontosan az ajkaimat csókolta! Olyan hevületbe kerültem tőle, hogy le sem tudom írni. Egyszerűen nincsenek szavak arra az érzésre, amit kiváltott belőlem azzal, amit a lábaim közt művelt. Szentül meg voltam róla győződve, hogy a férjem rendkívül ügyes ebben a dologban. Mindig el is visz, soha nem hagyott még úgy, ami valljuk csak meg, óriási kincs. Nagyon jól működik ez köztünk: egyszerűen tudja, hogy mire van szükségem. Nem véletlenül mentem hozzá. De ez valami egészen más volt. Annyira keresném hozzá a megfelelő szavakat, de nem jönnek. Az, ahogyan közben a finom kezeivel simogatja a csípőmet, a fenekemet, a combjaimat; az, ahogyan gyengéden köröz a csiklóm körül, majd pont jókor vált ritmust és mintázatot is. Ahogyan tudja, mikor nyaljon bele a hüvelyembe és mikor harapjon rá gyengéden az ajkaimra, mintha pontosan azt érezné, amit én, és ezért tudná, épp hol és hogyan kényeztessen a nyelvével, mikor nyomja oda egy kicsikét erősebben azt, épp mikor legyen picikét gyorsabb vagy lehelet-gyengéd.
Pillanatok alatt a mennyországban éreztem magam, olyan gyorsan kerültem orgazmusközeli állapotba, mint még életemben soha. Pedig nekem a gyönyör pusztán fizikai kontaktból soha nem tudott létrejönni, ahhoz mindig szerelmesnek kellett lennem, hogy a párom el tudjon vinni, és hát meg is kellett nekik dolgozni ezért, nem jött olyan könnyen. Most pedig semmiféle szerelmet, lelki lángolást vagy hasonlót nem éreztem, fel sem merült bennem ilyesmi, és mégis működött vele! Barbi nem csúnya, formás is, sportos, szőke, de ha férfi volnék, úgy érzem, valahogy mégsem ő volna az esetem. Nem érzek felé semmilyen vonzódást, mégis pillanatok alatt elvisz orálisan, de már majdnem megtette ezt pusztán a testem simogatásával is. Komolyan nem hiszem el, hogy mindez megtörtént velem. Nem bírtam tovább csendben maradni sem. A mindvégig visszafojtott hangok is sorra előtörtek belőlem. Éreztem, ahogy megjelent a bizsergés a lábujjaimban, majd ahogyan elkezdett felfutni végig a lábaimon, aztán a medencémbe érve felrobbant. Teljes testemben remegtem, miközben elöntött a forróság. A férjem ezt imádja! Mindig így tör belőlem felszínre a mámor: reszket és remeg az egész testem. Ezt nem lehet megjátszani. Mindig azt mondja: „Nincs még egy ilyen érzéki nő, mint te, aki így meg tudja élni teljes lényében az orgazmust. Nem az a nő vagy, aki sikít kettőt, sóhajt nagyot, meg fújtat-liheg kicsit, és jó, kész, ennyi volt. Melletted az ember érzi, tudja és látja is, hogy mennyire jó neked, és ennél nincs jobb érzés, mint mikor az ember bizonyosan érzi, mekkora örömöt okozott a másiknak.”
Ennek a látványa, ahogy a teljes testem beleremegett a gyönyörbe, bizony-bizony Barbit is bámulatba ejtette! Hosszasan szeretgette még a testemet, finoman csókolgatott, gyengéden simogatott, kényeztetett nem csak a kezeivel és a csókjaival, hanem a szavaival is. Aztán, ha szabad ezt így mondani, ismét a kezeibe vette a dolgot. És amit az ujjaival is művelt, hát… A gyönyör tengerének vad hullámain szörföztem, és talán még az előbbinél is magasabbra szálltam a mennyország fellegein. Legkisebb sejtjeim apró molekulái is belerezdültek, ahogy átfolyt rajtam a kéj.
Nem várt semmiféle viszonzást. Nem kezdett neki levetkőzni, nem hívott át az ágyára. Pusztán csak adni akart. Talán érezte, hogy erre nem vagyok készen. Hogy fogalmam sincs, én mit tudnék kezdeni egy puncival. Fogalmam sincs, hogy nem undorodnék-e meg akár a szagától, akár az ízétől, nem tudom. Soha életemben nem volt ilyen élményem még – fel sem merült bennem az, hogy kellene, hogy legyen.
Újra megcsókolt gyengéden, nem túl hosszan, majd azt mondta: „Egészségedre!”
És mint aki jól végezte dolgát, kiment a konyhába, majd onnan kiáltott be, hogy „Megkínálhatlak valamivel?” Egy szó sem jött ki a torkomon. Akkor találtam ismét magam a valóságban, és eszméltem rá, mit is műveltem épp. Lerántott a földre a valóság, mint mázsás követ a gravitáció. A pillanatok töredéke alatt fölöltöztem és indultam venni a cipőmet, akkor odalépett hozzám.
– Kérsz valamit inni?
Csak a fejemet ráztam; egyetlen szó sem volt képes elhagyni a számat. A táskám után nyúltam, a pénztárcámat vettem volna elő belőle irtó zavaromban, ahogy ilyenkor szoktam fizetni, amikor indulok már haza, de ő megfogta a kezem és most ő csóválta a fejét, jelezvén ezzel, hogy ne adjak semmit. Ettől még jobban zavarba jöttem. Csak álltam ott szemlesütve, pironkodó arccal, de megfogta az állam, felemelte a fejem, egymás szemeibe pillantottunk szótlanul, majd adott egy szájra-puszit. Én pedig kirohantam a lakásból. Rendesen szaladtam le a lépcsőn, mint aki az életéért fut. Kiérve a házból vaskosakká lettek a lábaim, és nem bírtam hazamenni. Elmentem inkább a trafikba és vettem cigit, pedig már vagy 14 éve nem gyújtottam rá. Nagy kínnal és hatalmas bűntudattal a szívemben indultam haza gyönyörű családomhoz. A férjem meg is jegyezte, hogy „jó sokáig voltál most”. Erre mindössze annyit mondtam, hogy kipróbáltam a teljes testmasszázst, ami dupla idő, mert Barbi erősködött.
– És jó volt?
– Túlságosan is.
Majd kimenekültem ebből a párbeszédből, és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mit tettem. Elmentem zuhanyozni, mint akinek le kell mosnia magáról a bűzlő bűnt. Hosszasan álltam a tus alatt, de már bizony beégett a bőröm alá ez a szégyen. Egyszerre éreztem nemcsak szégyent, de dühöt, megaláztatást, undort, és közben vágyat is. Igen. Vágyat is. Mert a testem kapott valamit, amit soha nem fog elfelejteni, de közben a lelkem meg apró darabjaira hullott. Sohasem csaltam meg a férjemet. Mindig azt mondtam neki, ha valaki másba beleszeretnék, ő lesz az első, akivel ezt meg fogom osztani, még azelőtt, hogy bármit is tennék fizikailag az illetővel. Mert hittem ebben. De nem. Ezt képtelen vagyok neki elmondani. Képtelen vagyok felrúgni a családi békét és ezzel a gyermekeim életét is, holmi testi gyönyörért, amiről még korábban nem is tudtam, hogy létezik, és bár soha ne is kellett volna ezt megtudnom!
A gyermekeim lelki épsége és a biztonságuk fontosabb mindennél. Képtelen vagyok tönkretenni vagy föladni ezt, inkább maradok hazugságban, pedig ha elmondanám neki, talán még meg is tudna bocsájtani, mégsem megy. Magamba temetem ezt a szégyent örökre, bezárom a lelkem legmélyebb vermébe, és megpróbálok nem gondolni erre. Mintha ez olyan könnyű volna! Tudom, hogy hiba volt. Nem oszthatom meg senkivel, elmondom hát mindenkinek. Szinte akarom, hogy bántsatok érte!



2. rész


A kínos eset után, amit ráadásul négygyermekes minta-családanyaként követtem el, totál felfordult velem a világ. A megcsalás szégyenét cipelve a lelkemben csak keresgéltem a helyem a világban, pedig ezidáig sziklaszilárdnak hittem a kapcsolatomat a férjemmel, most meg azt sem tudom, ki is vagyok én. Gyötrő gondolataim felemésztettek, élő zombiként jártam-keltem, próbáltam a családomra koncentrálni, és kiverni örökre a fejemből a történteket. A lábam sem tettem be a boltba, nehogy összefussunk Barbival. Nem bírtam volna a szemébe nézni. A masszázst pedig kiiktattam. Mikor már vagy két hete vergődtem önmagammal, Barbi rám írt Messengeren:
– Reméltem, hogy hamarosan eljössz megint hozzám. Hogy vagy?
– Nem tehetem. Többé nem megyek. Őszinte leszek: hatalmas hiba volt hagyni megtörténni ezt. Azóta sem bírok kibékülni önmagammal Kérlek, ne keress!
– Sajnálom, hogy így érzed. Én őszintén kedvellek! Sőt…
– Ebbe ne menjünk bele!
– Pedig éreztem, hogy mennyire jó volt neked. Ezt kár volna tagadnod.
– Nem szeretnék erről beszélni!
– Most biztosan azt gondolod, hogy azért váltam el Ádámtól, mert a másik csapatban játszom szívesebben. Akkor most elárulom neked, hogy nem érzem magam leszbikusnak, talán inkább biszexuálisnak, vagy nem is tudom, mifélének lehet ezt nevezni a mai modern szexuális hovatartozási kategóriák közül. Egyetlen nővel voltam együtt előtted. Nem terveztem el semmit én sem, egyszerűen csak elragadott magával a lehetőség. Amikor meséltél azokról az élményekről még az egyetemi éveidből, úgy éreztem, nagyon közel engedtél magadhoz, és mikor legutóbb én is megnyíltam neked, komolyan azt gondoltam, igazán elindult köztünk valami. Azóta is minden alkalommal egyre közelebb érezlek magamhoz lelkileg, és annyira jólesett, amikor elhívtál mozizni is, amikor a barátnőd nem ért rá, de nagyon mentél volna, olyan boldoggá tett, hogy én jutottam eszedbe! Azt hittem, valami tényleg elindult köztünk. Nem tagadom, vonzódom hozzád. Igazán gyönyörűnek látlak! Olyan jó hallgatni a történeteidet, mindig olyan szenvedéllyel beszélsz a dolgokról. Annyira csodállak rengeteg mindenért, és igen, többet is jelentesz számomra. Lehet, hogy csak áltattam magam, de komolyan úgy éreztem, hogy ez lehet kölcsönös köztünk. Sajnálom, hogy hatalmas hibának gondolod, mert én azóta is csak erre tudok gondolni. Megfogadtam, hogy kivárom, hogy te jelentkezz, de nem bírtam már tovább, muszáj volt írnom. Én nem bántam meg semmit! Fantasztikus vagy, gyönyörű, és annyira érzéki!
– Rohadtul szégyellem az egészet, nem akarom, hogy írj! Nem fogom felforgatni a családom, nem akarok több affért! Nekem a gyerekek az elsők, bármit is gondolsz most.
– Nem is várom tőled.
Ezzel abbamaradt a chatelés, és csak még rosszabb lett minden. Úristen! Miféle jeleket küldtem én neki, amiből úgy érezte, talán lehet köztünk valami több? Ezen filozofáltam, és komolyan nem tudtam ezt az egészet hová tenni. Hiszen csak beszélgettünk. Oké, beszéltünk pár igazán személyes és pikáns dologról is, de én ezt amolyan mélyreható csajos csevejként éltem meg, nem pedig közeledésként. Te jó ég! Belém szeretett volna? Ez így még marcangolóbb. Soha nem játszottam az emberek érzéseivel, annál ezerszer lelkisebb ember vagyok, és ettől csak még jobban elhatalmasodott bennem a bűntudat.
Egy reggel arra ébredtem, hogy csuromvizes vagyok, és hogy csak zihálva kapkodom a levegőt. Vele álmodtam. Megtörtént újra. Álmomban ismét odaadtam neki magam, és a fellegekbe repített. Olyan érzékien szeretgetett ismét, hogy az ember beleborzong a gondolatba. Elhatalmasodott bennem iránta a vágy, mint vizes pincében a penész. El is késtünk reggel mindenhonnan, mert alig bírtam összeszedni magam, és koncentrálni a reggeli gyorsított tempóra. A gyerkőcöket reggelente elindítani igazi művészet, és ha én szétesem, akkor kész káosz lesz minden. Nagyon vacak napom lett, mert képtelen voltam a munkahelyemen odafigyelni akármire is. Egyfolytában az álmom hatása alatt voltam és be-bevillantak a képek, amik ott, abban megtörténtek. Teljesen kikészített ez az egész.
Este összebújtunk a férjemmel. Én kezdeményeztem a dolgot: szerettem volna visszatalálni a saját valóságomba, és úgy folytatni az életem, mintha semmit sem vétkeztem volna. Nagyon szeret a lábaim közt a nyelvével játszadozni, többnyire így szoktak kezdődni az együttléteink, hogy előbb nekem legyen jó, és csak azután csinálunk minden mást is, mert akkor könnyebben megyek el hüvelyen keresztül, ha már előtte kielégített orálisan. Azóta nem volt szex köztünk, amióta Barbival történt, ami történt. Nem vitt rá a lélek, de most nagyon akartam. Szerettem volna újra az övé lenni testestől-lelkestől, mint régen. De az intim együttlétünk is csak fantáziálásba sodródott a részemről. Azon kaptam magam, hogy Barbi csókjaira gondolok, és hogy nem teljesen vagyok jelen.
Nem tudom, hová vezet ez az egész, hogy mikor fogok végre észhez térni, de már enni is alig bírok. Nem veszem észre az embereket magam körül, úgy köszönnek rám. Csak ténfergek, és mardosnak a gondolataim.