A szív hangja

Mikor a szíved szól hozzád

Föld
Te, ki csak folyton adsz, hol hideget, hol meleget kapsz,
Álmaid nagyon régen voltak,
mikor a tél álmot hozó takaróval takart,
Jött a nyár, és meleg szél fújt,
Boldog voltál ismét, mikor a nap utánad nyúlt.


Halk
Nem kell, hogy ezt csináld,
Csak a világot csapod be,
Átok, mi rád szállt,
Megölném azt a sárkányt.
Tudom, hogy hibáztam,
Egyet csak, de nagyot,
Hagytam, hogy szemedbe fújja a port.
Így most nem látsz engem,
Hát érezz a szívedben,
Ott vagyok, ezt te is tudod.
Veled lennék, ha te is akarod,
Szívem tiszta, mint a tiéd,
Nekem te vagy a vég…


Kell…
Kell egy kéz, mely utánad nyúl,

Kell egy személy, ki hozzád simul,
Kell egy szív, mely érted dobban,
Kellek én is, hogy szeresselek jobban.


Lány
Hallod-e, lány, kinek szíve fáj,
Nem éreztél még ilyet, ugyebár?
Hallgass hát szívedre,
Mert néha fáj az érzés,
Mi hozzá húz.
Engedd el a múltat,
És hozzá hazafuss.


Madár
Hallod a kismadár-éneket? – kérdezte az ifjú,
ki merengve nézett maga elé.
Álmait dalolta néki a kismadár,
Valakit ő is hazavár.
Párjának énekel szépen a madár,
Talán meghallja, és hazaszáll.


Fény
Valakinek álom, valakinek valóság,
S talán te tudod, hogy mi az igazság?
Mindenki kap belőle, kicsi és nagy, fiatal és öreg,
Vagy nem, ezt már csak az tudja,
Ki a fényt közelről is áthaladta.


Születés és halál
Születtél, hogy nevess, hogy sokat szeress.
Sírni is fogsz, ez az élet rendje,
De élj úgy, hogy a halált csak nevessed.
Ki boldogan él, boldogan hal is meg,
Ily’ egyszerű a születés s a halál.


Szíveddel nézd
Mint tiszta vizű folyó, melyen a nap sugara ragyog,
Úgy vagy te is az ember szívében, mert ott az otthonod.
S ha nem hiszel még benne, mert az észnek van még helye,
Csukd be hát szemed, s a szíveddel nézd.
Hidd el, tudom, nem oly könnyű, de nem is nehéz,
Csak szíveddel láss, ennyi az egész.
Látni fogsz ott szépet, s talán nem oly jót,
de ha arcod mosolyog,
Tudni fogja szíved, hogy csak érte dobog.


Ember, mint kígyó
Mire is irigy az ember, mint álnok kígyó?
Nem arra, hogy van lakásod, vagy autód,
vagy szerelmed, egy társad.
Arra irigy, hogy te ezt hogy csináltad?
Megmondom a titkát: önmagad adtad, s nem egy álarcot!
S mivel ez a másiknak nem tetszik,
ezért neked se legyen jó,
Jön a kígyó-üzemmód.
Sziszeg neked mindig valamit,
de nem a szépet, aztán felborul,
Amiben hittél, jaj, mit tettél!
A kígyó, érdekes, megfojtotta, amit akart,
Így hát tovább tekereg.
Kérdezd meg magadtól, mit is érzek;
elárulom neked, a nagy üresség.
Az agyad teljesen vagy majdnem tiszta,
Mert a kígyó az ember szívét szítja.
Jól gondold végig, kit engedsz be, hidd el, nem biztos,
Hogy jól kezeled le.
Belefáradt sok ember ebbe már,
De a kígyó csak erősebb, lassan pitonná vált.
Lépj rá a kígyó fejére, hidd el, könnyebb lesz,
szíved is újra érezni kezd!
Most csak eszed van, hát gondold végig, mid is van!
Látod, most érvelsz nagyokat,
pedig egyvalami nincs a szívedben:
Élet.
Gyógyulj hát, ember, szépen lassan,
míg a szíved újra dobban.


Köszönöm nektek
Köszönöm neked, ki életet adtál,
Felnevelni viszont már nem tudtál.
Nem haragszom érte,
Mert egy jó asszonyt kaptam cserébe.
Felnevelt, tanított, minden este mesét olvasott,
Biztos, hogy hasonlítok rád is, kit apámnak hívnálak, legyél bárki is,
Szívem boldog, mert felnőttem,
Szüleim is vannak itt a szívemben.


Ne gondolj
Te, igen, te ott, ki ül mélán, egyedül,
Miért szomorkodsz?
Örülj, hogy süt a nap és fúj a szél,
Nem kell, hogy bús legyél.
Hallgasd, a szél mit fúj feléd,
Büszke rád, hisz’ felkeltél.
A nap ereje legyen veled,
Meg tudod csinálni, hisz’ a szíved tele.
Ne hagyd, hogy az eszed túljárjon rajtad,
csak szépen higgy
Magadban.


Öreg fa
Erdő szélén nagy fák állnak,
Árnyékot ők adnának.
Erős a törzsük, mint a szikla,
Van is bennük szufla.
Öregek már, mint az országút,
Menedéket mégis nyújt.
Felmászik a mókus az öreg fára,
Odújában bújik el, ha az eső esik rája.


Szemed
Szép szemed csillogása nekem az egész élet,
Mikor rám mosolyogsz, attól én élek,
Mikor hangod hallom, még a szívem is kettőt ver,
Bőröd illatát nem tudom feledni soha,
Hajad színe, mint a nap, az én szerelmem vagy.


Istenem
Hogy lehet valakit így szeretni, mondd, Istenem?
Összetörték a szívét rendesen.
Mondd meg nekem, miért kell,
hogy két embernek így fájjon?
Ha vagy az égben, hozd őket egymás szívébe.


Vonat
Hallod a füttyszót, jön a vonat, csak úgy zakatol,
Embereket szállít, de van, hogy mást is.
Sokat megy ő dombra s völgybe,
Ezért is megy ő is tönkre.
Ilyenkor megy ő is pihenni,
Megnézik, mit lehet vele tenni.
Aztán jön a móka,
Zakatol a vonat újra.


Ember
Hiszel még a csodákban?
A farsangi ruhában?
A Mikulásban?
És a Jézuskában?
A szerelemben?
És legjobb barátban?
Őszinte igazságban?
Hidd el, csak mert léteznek,
így maradsz meg igaz embernek.


Látni a másik szemével
Látni a másik szemével nem lehet,
Ezért kell elmondani a lényeget,
Hogy is látod te a világot,
Így érti meg a másik a látásod.
Ez mellett nem árt egy kis őszinteség,
Hisz’ tisztábban fogja érteni,
Így fogja látni ő is, mit nem értett még.


Ajtó
Ha bezárul az egyik, kinyílik egy másik,
De jól vigyázz, mert nem minden arany, ami fénylik.
Ajtókban is állhat sárkány,
Így jól nézd meg, hova állnál.
Nem kell egyből futni,
Szépen lassan kell haladni,
Így a sárkány is elunja, továbbáll, és az ajtó nyitva.
...