Monogám romantika

Olvasópróba:

Nem szeretni téged

Már képes vagyok nem szeretni téged,
Elhinni, hogy nélküled is lehet még élet,
Már nem vágyom vissza az érintésedhez,
Már nem akarok választ az üzenetekre.

Már tudom, hogy nincs többé visszaút,
Mindkét lélek így magányosan boldogul,
Azt mondtad, nincs tovább, ennyi volt,
Ne üldözzük tovább a boldogságot…

Azt írtad, bonyolultak vagyunk mindketten,
S hiába éreztünk villámcsapást hirtelen,
Neked ez az egész semmit sem jelentett.
S ha így van, nincs már értelme semminek.

Én még mindig igent mondanék mindenre,
Amit veled élhetnék át a közeli jövőben,
De tudom, hogy senki mást, őt szereted,
És én nem osztozom rajtad senkivel…

Én nem hittem, hogy valaha rád találok,
De már tudom, ez nem áldás, csak átok,
Mert jelenthetted volna ezentúl a világot,
De mára azt hiszem, semmit sem bánok.

Már nem akarok választ az üzeneteidre,
Többé nem kellenek az érintések sem,
Elhittem, hogy nélküled is lehet még élet,
S már képes vagyok nem szeretni téged.

Budapest, 2022. november 8.


Nem is velem

Mintha nem is velem történt volna,
Kívülről néztem csak önmagam,
S nem vettem komolyan a találkozást,
Pedig az egész életem megváltoztatta.

Hogy mit érzek, magam sem tudtam,
És mire szeretni akartalak volna,
És elfogadni, amit nekem adhatsz,
A vágyaimmal egyedül hagytál…

Nem is tudod, hogy még visszavárlak,
Mert az üzeneteket el sem olvastad.
Azt, hogy működne, te is kimondtad…
Ha engednéd, lehetne miénk a boldogság.

Budapest, 2022. október 31.


Az átok

Körülöttem a világ fortyog,
Nekem mégiscsak az fáj,
Állva a régi világ tornácán,
Hogy mennyire hiányzol.

Néz rám a koszos koldus,
Aki tőlem vár megváltást,
Nem tudja, hogy nem látom,
Mert csak terád gondolok.

A szomszédban a háború,
Jönnek még mindig az árvák,
De én csak tudni akarom,
Hogy te mit érzel, drága…

Beborít mindent a szánalom,
E világból menekülni vágyom,
Mert utolért megint az átok,
Ha én neked nem hiányzom…

Budapest, 2022. október 30.


Könyörülj!

A mosoly szívemben könnyekké feszül.
Dolgozom, de lelkem közönybe menekül.
Elmém a fájdalomba szép lassan beleőrül.
Nélküled az élet minden színe beszürkült.
Azt érzem, csak meghalni volna oly könnyű.
Nagyon hiányzol, drága, kérlek, könyörülj!

Budapest, 2022. október 25.


Egy őszinte nyolcsoros

Minden szép érzés feláldozva immár
A gyávaság és a félelem véres oltárán.
Benned legyőzte a vágyat a józan ész,
S én a fájdalomtól nem láttalak téged.
De már mindent érteni vélek, s ez elég,
Csak az bánt, hogy túl késő az eszmélés.
Bár odaveszett minden gyönyörű pillanat,
Őszintén hiszem, nyílik még egy tiszta lap.

Budapest, 2022. október 18.


Búcsú helyett

Még fel sem fogtam, hogy létezel,
Te máris végigperzselted a szívemet.
Vissza akarnám kapni, de nem lehet,
Többé nem jöhet tőled sem üzenet.

Gyógyírként kaptam minden csókodat,
S új reményt adott minden drága pillanat,
De mindent elrontottam, nincs vigasz,
Közel vagy, de sosem voltál távolabb.

Érintéseddel felébresztetted a lelkemet,
A világot újrahangoltad a nevetéseddel,
Túl szép voltál ahhoz, hogy igaz legyél,
Az élet – mint tudjuk – nem egy lányregény.

A régi lét csak múlik, telik napra a nap,
És én még mindig érzem az illatodat,
A keserédes emlékek megrohannak,
De nem te voltál, kit nekem megírtak.

Többé nem jöhet tőled sem üzenet,
Vissza akarlak kapni, de nem lehet,
Jöttél és végigperzselted a szívemet,
Pedig fel sem fogtam, hogy létezhetsz.

Budapest, 2022. október 9.


Egy meg nem érdemelt dal

Nem írtam neked dalt, amíg érdemelted volna,
Most mégis teutánad sír minden egyes sóhaj,
Hiányzik az érintésed, minden édes csókod,
Magam sem hittem el, hogy lehet mindez igaz.

Féltem attól, hogy a kelleténél jobban szeretlek,
Hogy feláldoznám neked az egész életemet,
Elfogadva minden szabályt és átkozott hitet,
Szolgáltak volna téged, egyetlen szerelmem.

Emlékek… folyton csak te jársz a fejemben,
Újraélek képzeletben minden egyes percet,
Minden drága hangot, mosolyt, édes nevetést,
Az utolsó mondatod, hogy köszönsz mindent.

Talán csupán a vágy játszik még mindig velem,
Talán a mindent elsöprő szerelemmel keverem,
Talán joggal hiszem, hogy nem volt véletlen…
Mondd, kedves, hogyan éljek tovább nélküled?

És te meg sem értenéd, amikor neked énekelek,
Közénk áll egy világ és minden múltbéli sérelem,
Mi vagyok én hozzád képest? Csak egy kísértet,
Aki miattad végre megélte és kimutatta az érzéseit.











Az arcod, a végtelen ég csillogása a szemedben,
Az érzés, ami egyre csak növekedett a szívemben,
Csak álom volt, igaz? Mert te valódi nem lehetsz.
Olyan gyönyörű vagy, tudod? Olyan különleges…
Magam sem hittem el, hogy mindez igaz lehet,
De most hiányzik édes csókod, az érintésed,
Mert mégis teutánad sír minden egyes sóhaj…
Miért nem írtam neked dalt, míg érdemelted volna?
Budapest, 2022. szeptember 26.

Egy kaland margójára
Messziről jöttél, és én el akartam veszni benned,
Még sohasem éreztem magam ennyire szépnek,
Tetszett, hogy tudtad, hogy csak engem akarsz,
Pedig közben minden azt súgta, hogy ne maradjak.
De amikor megcsókoltál, már nem volt menekvés,
Csak te jártál a fejemben, behúzott az örvény…
Azt ígérted, működni fog, mert megbeszéljük,
S én nem láttam semmi mást szemed kék tüzétől.
Az érintésed hirtelen a Mennyországba röpített,
De amikor elmentél, megváltoztak az érzések,
Magányosnak és elveszettnek láttam magam,
Már akkor tudtam, hogy valami nagy baj van.
Őszintén elmondtam, hogy én mit szeretnék,
Hogy a csókok ne legyenek, csak szép emlék,
De te nem tartottad be a saját szabályaidat,
És így elveszett mára minden édes pillanat.
Azt mondtad, bonyolultak vagyunk mindketten,
És a szép érzések nem jönnek vissza sosem,
Engedjük el, térjünk vissza a hétköznapokba.
Te megírtad, én nem tiltakoztam, csak elfogadtam.
Mindent köszönök neked, ami gyönyörű volt,
És nagyon sajnálok mindent, ami közben elromlott.
Talán jó lett volna személyesen beszélni még,
De felesleges már, mert nincsen semmi remény.






Tisztellek téged és már végre magamat is annyira,
Hogy nem könyörgök annak, aki meg sem hallja.
Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, tudtam én,
De jól mutatsz majd az emlékek polcának közepén…
Hiába súgta minden azt, hogy ne maradjak,
Tetszett, hogy tudtad, hogy csak engem akarsz,
Még sohasem éreztem magam ennyire szépnek,
Messziről jöttél, és én el tudtam veszni benned…
Budapest, 2022. szeptember 18.