Átszűrt suhanások

Úgy…


Úgy lépek be életedbe,
Mintha árnyék sose lenne.

Úgy bolyongok világodban,
Mint szivárvány csillagokban.

Úgy tekintek éj szemedbe,
Mint a múló végtelenbe.

Úgy alszom el két karodban,
Mint rőt alkony kék habokban.

Úgy vallatlak sorsom felől,
Mintha sorsom sorsod volna.

Úgy lépek ki életedből,
Ahogy porszem hull ki csöndből.




Emlékeim viharába temetve


Emlékeim viharába temetve
Vad sámándobok harsonázzanak
Elvetélt szerelmeimet feledve
Körültáncolom halottaimat.

Szemed szivárványszíneit keresve
Bolyongok én a csöppnyi létben
Minden feketét színesre színezne
Kezem, mely átnyúl tér-időn érted.

Naplabdát görgető parányi léted
Bukni kényszeríti a hamisat
Szeretném titkom megosztani véled
Lebontva végleg az óvó falakat.

Emlékeim viharába temetve
Elvetélt szerelmeimet feledve
Szemed szivárványszíneit keresve
Minden feketét színesre színezne
Naplabdát görgető parányi léted
Szeretném titkom megosztani véled.

Vad sámándobok harsonázzanak
Körültáncolom halottaimat
Bolyongok én a csöppnyi létben
Kezem, mely átnyúl tér-időn érted
Bukni kényszeríti a hamisat.
Lebontva végleg az óvó falakat.

Emlékeim viharában fogva tartlak,
Málló kőpiramist az Idők ölén.




Nézlek örök


Nézlek örök nézésemmel,
Várlak tűnő ébredéssel,
Hívlak ölő akarással,
Ölellek égőn, boldogan.

Látlak igaz, nagy harcodban,
Feltűnsz zúgó, vad habokban,
Mint Mária a Jézus testét,
Tartlak őrző két karomban.




Szeretlek


Sejtjeid Zenéje Elringat,
Redőnyt Ereszt Titkaimra,
Lágyan Emelve Koszorúját.

Mosolyt Int Nékem Tétován
A Szél-Zúgású Óra.

Adnék Grániterős Oltalmat Néked,
De Oly Lélekölő, Ami
Tiltott. Olybá Tűnik:
Mázsás Erős Láncok nYílnak
Belőled, Ölni Lökők.

Sudár Zerge Ünő Lépeget Egy
Temető Illatú Kertben.

Szeretlek,
Mint a Szó
A Gondolatot,
Melyből születik.




Te még nem tudod


Te még nem tudod,
De sejtjeid már készülnek
A nagy utazásra,
A nagy harcra
Ellenem,
Mikor majd a láng hevületében,
Örvénylő-szűkülő spirálként
Ereimben csörgedezel,
S elfogyván,
Belém halsz.

Lángöblű koporsód vagyok,
Újjászületsz bennem,
Elmerülve misztikus,
Éjsötét szemeimben.




Emelj föl


Mélytengeri sóvárgás vagy,
Kinek szívén nem gyúl szikra,
Egyre múló vágyódás vagy,
Hamis gyöngyök olcsó titka.

Lassan fogyó akarás vagy,
Virág nélkül nyíló falomb,
Az ellenség oldalán vagy
Szemfényvesztő, bolygó majom.

Míg elszívják véredet
Akaratos vérebek,
S átfordítják énedet,
Mintha élnék életed,
Elnémítják éneked.

Míg egy párka rabja vagy,
Kinek csak a hangja nagy,
Addig csak egy hangya vagy,
Vagy egy gólya torkában
Kalimpáló rút varangy.

Fellegvára egy buta,
Akaratos ürességnek,
Kitől még a szeretett
Teremtő se védhet meg.

Ki tompítja fényedet
Úgy, hogy hozzám el ne jusson,
Ki úgy őrzi életed,
Hogy reményem szertefusson.

Így hiányod borús fátylán
Szűröm át a fényeket,
Mi bánatot aggatott rám,
Hogy leráznom nem lehet.

Törött szárnyú főnix-madár,
Átok ül meg tollad alatt.
Rázd le, rázd le azt az átkot,
Hogy feltámadj mihamarabb.

Emelj föl a hiányodból,
S én megteszlek istenemnek:
A mindenséget kormányozó,
Verhetetlen kisgyereknek.

Mélytengeri kagyló leszel
Gyémánt-tüzű igazgyönggyel,
Lángcsóvájú üstökösként
Örökkön izzó akarás.

Vérednek új kútja fakad,
Fényt árasztó szellemedben
Új gondolat, virág nyílik,
Szabadságod rácsa omlik.




Hívlak esdő


Hívlak esdő lázadással,
Betakarlak szélzúgással,
Rád terítem fénytelen,
Összerongyolt életem.

Kereslek egy hópehelyben,
És meglellek bíborgömbben,
Barna csikók játszadoznak
Hóvirág-húsú szemedben.

Hallgatom az Idők hangját,
Pengetem a Titkok lantját,
Jégszirommal befújt réten
Őrizlek, mint aranyalmát.




Holtomiglan


Holtomiglan vasfogakkal téplek,
Megőröllek, szétszaggatlak,
De te atomjaidra szedve
Sem változol.
Vagy, mi voltál,
Egy halódó húsba bezárt
Percnyi öröklét,
A megfoghatatlan
Szökevény valóság.




Elborítlak


Elborítlak mindenemmel,
Vérem, csontom érted gyűjtöm,
Életemet néked küldöm,
Csillagporba temetkezem.

Vérem, csontom néked gyűjtöm,
Életemet érted tűröm.

Vérem, csontom néked hordom,
Életemet véled osztom.

Vérem, csontom véled őrzöm,
Életedet megkettőzöm.

Elborítlak
Mindenemmel,
Életemmel.
Vérem, csontom
Véled osztom,
Néked hordom.
Mindenemet
Érted őrzöm,
Életedben
Elrejtőzöm.
Érted ontom
A fényeket,
Érted ontom
Ki véremet,
Temetkezem
Csillagporba.