Magánkiadás vagy kiadó?

Szerzőnk, Ingeborg B. Hofbauer jól ismeri mind a két oldalt. Egy interjú keretén belül most bepillantást enged a novum publishing kiadóval szerzett tapasztalataiba.

Ingeborg B. Hofbauer 18 éven át egy építőipari vállalkozás vezetője volt, közben vállalati tanácsadó lett, és személyes hatékonysági tréningeket tart, illetve különböző túra-, és zarándokutakat szervez és vezet. Ha ez még nem lenne elég, 2012-ben megjelent „Rucksackgeschichten. Aufbruch in ein gelungenes Leben mit leichtem Gepäck – inklusive Anleitung zum Selbstcoaching” (Hátizsáktörténetek – Könnyű hátizsákkal a sikeres életért – önfejlesztő útmutatóval) című első könyve. Mi késztette Önt a számos egyéb elfoglaltsága mellett, hogy egy könyvet írjon?

Az álmom! Már hat éves koromban is szerettem volna írni egy könyveti. Viszont mindig is írtam valamit: cikkeket különféle szakmai folyóiratokba, településünk hírmondójába, az üzleti partnereinkkel együtt még egy képregényt is kiadtunk. Aztán beleszerettem a zarándoklatba, és elkezdődött az élet átgondolása ezeken a zarándokutazásokon. A hátizsák itt csak metafóraként szerepel, az élet hátizsákja – innen az ötlet az első könyvemhez.  

Könyvét 2012-ben magánkiadásban jelentette meg. Mi vezérelte, hogy saját szakállára megpróbálja kiadni?

Az egyik az volt, hogy a képregény kiadásakor már elegendő tapasztalatot szereztem a magánkiadásban, a másik pedig, hogy végre megvalósuljon az álmom és megkíméljem magamat attól, amit a hagyományos kiadónál történő megjelenéssel átéltem volna. Eléggé reálisan látom a dolgokat ahhoz, hogy tudjam, egy kevésbé ismert szerző milyen eséllyel indul – még akkor is, ha nagyon jó abban, amit alkot. Ahhoz nagyon híresnek kell lenni, hogy bármit kiadhassunk egy hagyományos kiadóval, még akkor is, ha az, amit megírtunk, eléggé gyengére sikeredet. 

Mit érthetünk magánkiadás alatt? Mire számítson az érintett szerző ebben az esetben?

Egy könyv megírása, véleményem szerint, nem nagy művészet. A tényleges munka akkor kezdődik, ha a könyv már megírásra került. Sokan azt gondolják, ha egy jó nyelvtantanár kijavítja a könyvet, akkor az már ér is valamit. Egy jó könyvhöz ennél azonban több kell: a lektor, a tördelés, nyomda, postázás, ISBN szám, és sorolhatnám tovább. Tehát ha hiteles szeretnék lenni, figyelembe kell vennem ezeket is, különben könnyedén megeshet, hogy egy könyvesbolt nem vesz majd komolyan.

Ha visszatekint arra a kreatív alkotási folyamatra, ami a megjelenésig vezette Önt, illetve magára a megjelenésre, mik voltak a legnagyobb akadályok és kihívások a számára?

A lektorálás! A szöveget, amit én csodálatosnak ítéltem, a lektorom különféle meggyőző indokkal szétszedte és függőben hagyta nekem. Százszor átolvastam a szöveget és mindig találtam benne javítanivalót. Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy mindent egy ember tart kézben. Ez a folyamat tényleg megerőltető. 

Milyen előnyei és hátrányai vannak az Ön szemszögéből nézve a magánkiadásnak? 

Hátrányai közé sorolnám mindenekelőtt a költségeket, amikre ugyan számítottam, de nem megfelelően: a lektorálás, a logó megtervezése és a magas nyomdai költségek amik egy csekélynek mondható 1000 példány esetén jelentkeztek. Illetve az a halom könyv, amit a házunkban kerülgettem nap mint nap, hát nem volt jó érzés rápillantani. (nevet)

Előnye, hogy minden egy kézben marad: az eladásból származó bevétel 100%-ban engem illet meg. Ahhoz azonban, hogy sok könyvet el tudjunk adni, rengeteget kell reklámozni a kötetet. Ez azonban további költségeket vonz és idegeskedéshez vezet.

„Egy könyv megírása, véleményem szerint, nem nagy művészet.
A tényleges munka akkor kezdődik, ha a könyv már megírásra került.”

    --Ingeborg B. Hofbauer--

Második könyve „Rucksackgeschichten. Sowohl als auch. Anleitung zur Mutkompetenz.” (Hátizsáktörténetek. Mind mind. Útmutató a jobb hangulat eléréséhez) már a novum publishing kiadó gondozásában került megjelenésre. Miért döntött végül egy könyvkiadó mellett? 

Először is azért, mert a könyvesboltok és a sajtó képviselői is csak így vesznek komolyan. Aki mögött egy kiadó is áll, másképp bánnak vele. Másodsorban pedig szerettem volna mindig is egy szakmai visszacsatolást kapni arról, hogy hol tartok, vajon van-e értelme annak, amit írtam. A harmadik indok pedig az, hogy tulajdonképpen szerettem volna magamnak a korábban említett kemény munkát megspórolni. 

Mennyiben zajlott másképp a mostani munka az új könyvénél? Mik voltak a legnagyobb eltérések a magánkiadással szemben? 

Egyértelműen az átlatható költségek. Kaptam egy szerződést, amelyben pontosan feltüntetésre került, hogy az általam befizetésre kerülő összegért cserébe mit kapok. Köszönhetően a korábbi tapasztalataimnak, volt viszonyítási alapom. Ezenkívül a példányszám tízszer több mint ami a magánkiadásnál volt. Az ár/értékarányt figyelembe véve, a költségvetés jól tervezhető. Annak ellenére, hogy a példányszám jóval magasabb ennél a kiadásnál, még így is körülbelül a fele összegért jelentetem meg a könyvemet, mint tettem a magánkiadás során. Az olyanokról, mint például sajtóközlemények vagy különféle könyvfesztiválokon való bemutatkozás csupán álmodni lehet a magánkiadásnál. 

Az út a könyv megjelenéséig döcögős lehet. Ha sikerül megtalálni hozzá a megfelelő partnert, könnyebb dolgunk lesz.
Ingeborg Berta Hofbauer megosztja a novum publishing kiadóval kapcsolatos tapasztalatait.  

Ön hogyan élte meg a közös munkát és mik a tapasztalatai a novum publishing kiadóval? 

A legelső kapcsolatfelvételtől kezdve elmondható, tökéletes. Az esetleges nézeteltérések, tévedések gyorsan és megértéssel kerültek minden esetben tisztázásra. Még akkor is, ha kicsit mogorva voltam, de ez leginkább annak tudható be, hogy magamon bosszankodtam. (nevet) Összevetve mindent, biztos vagyok benne, hogy soha többé nem akarok magánkiadásban könyvet kiadni. 

Milyen tanácsokkal szolgálna az érintett szerzőknek útravalóként? Mit gondol, vannak emberi típusok akiknek a magánkiadás, míg másoknak inkább a kiadói együttműködés a javasolt?

Nagyon sok szerző megriad a költség-hozzájárulás megfizetésétől. Hogy elérjük az álmainkat, a sikerért áldozatot kell hoznunk. Ugyan enélkül is álmodozhatunk, de a könyv magától nem jelenik meg. Arról nem beszélve, hogy a célunk megvalósításáért bizonyos komfortzónákat is el kell hagynunk. A döntés végső soron az érték kérdése: elutazzak három hétre például a Maldív-szigetekre és érezzem ott jól magam, vagy fizessek az álmom megvalósítása érdekében, aminek következtében megjelenik a könyvem. Azok, akik az írásukat csupán a barátoknak, ismerősöknek, tehát egy szűk körnek szeretnék bemutatni, számukra bőven elegendő a magánkiadás. Viszont akik ennél többre vágynak, egy magasabb szövetségben szeretnének játszani, nekik mindenképpen a profik megtalálása az ajánlott. 

Nagyon szépen köszönjük az interjút! 

A szerzőnőről:

Ingeborg Berta Hofbauer 1960-ban született. Azok után, hogy 18 éven keresztül vezette a családi építőipari vállalkozást, úgy határozott 2002-ben, hogy a továbbiakban inkább vállalati tanácsadóként dolgozik. A „Rucksackgeschichten“ (Hátizsáktörténetek) márkanév alatt a kétgyermekes anyuka 2015-től kezdve személyi tanácsokat ad olyan önálló, egyéni vállalkozó és magánszemélyek számára, akik az új irányvonalakban és eladásban érdekeltek. Mindezek mellett tartalmas túra-, és zarándokutatak is vezet.