Kukorú Kapitány Kalandjai

1. rész
Csirkefogók!

1.

Hatalmas, masszív, henger alakú teherszállítóhajó tart a csillagok között a Tojó Rendszerbe, fedélzetén utasaival, akik javarészt tyúkok és csibéik, de helyenként tojáskáikkal. Kabinjaik jól felszerelt tojástartó rendszer, kellemes meleg fűtéssel ellátva. Mint minden, tyúkokkal teli társasági űrjármű utasait ezúttal is egy ezüstös kék sávokkal ellátott cirkáló kíséri és vigyázza útját, fedélzetén egy kakassal, történetünk hősével Kukorú kapitánnyal.
Az áramvonalas rakéta kinézetű, de madárszárnyú cirkáló szorosan követi a szállítót.
– Még mennyi idő, Csibi? – kérdezi a kapitány.
– Röpke két óra, kapitány! – válaszolja Csibi a csirkadét.
– Röpke? Háh! Vicces, hiszen röpülünk, pedig mi baromfik nem tudunk repülni! – kapitányunk kínosan nevet saját viccén.
– Igen uram – nyugtázza a kadét.
– Köszönöm, hogy egyetértesz! – reagál önelégülten Kukorú, miközben lábait felteszi a kezelőpultra. – Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen kifinomult humorérzékkel rendelkezzen, mint én kedves barátom!
– Ahogy mondja, kapitány! – Csibi továbbra is egykedvűen reagál.
– Ellőtted még nagy jövő áll, kölyök!



2.

Nem messze a járt útvonaluktól, egy marcona külsejű vöröses színben pompázó sikló áll lesben a csillagködbe burkolódzva. Fedélzetén, a kapitányi ülésben foglal helyet Ravaszdi Soma, a megátalkodott gonosz félszemű róka, bűntársával Menyussal, a menyéttel.
– Rövidesen elhaladnak a közelünkben, uram – ad jelentést Menyus.
– Remek! – nyugtázza Soma – Ezúttal is tartják az útvonalat. Szép zsákmány lesz! Ordas örülni fog!
– Uram! Mit kezdjünk a kísérő hajóval?
– Ezért szereztünk egy kullancsot!
– Kullancs?
– Egy szonda, ami rátapad és elszívja az energiát a hajóról, így megbénul.
– Értem. Ezek szerint a szállítót is így akarjuk elkapni?
– Pontosan! De előbb az őrhajót kell kiiktatni! Amint lőtávolba ér, ereszd rá a jószágot.
– Igenis!



3.

Sebesen közeledik a szállítmány, utasaink mit sem sejtenek a veszélyről.
Kukorú kapitány délutáni csendes pihenőjét tölti kabinjában. Teljesen betakarózva horkant nagyokat. Mialatt az igazak álmát alussza, megremeg a hajó. A rázkódástól azonnal felriad és pánikba esve felkiált:
– Földrengés! Mindenki az óvóhelyekre! – azonnal földre huppan, amint nagy hirtelenjében kipattan az ágyból, miközben takarója teljesen körbe fogja.
A padlón fekve, próbál kiszabadulni takarója szoros öleléséből, de képtelen rá.
Csibi ezalatt a hangszórón keresztül szólítja:
– Kapitány, kérem jöjjön a hídra! Nagy baj van!
– Tudom! – kiáltja a hangszóró irányba. – Csapdába estem!
Ekkor befejezi az erőlködést és akár egy kukac, elkezd vonaglani a padlón a kapitányi híd felé.
Rövidesen odaér, nem kissé vicces kinézettel. Csibi próbálja visszafogni a nevetést, szárnyait a szája elé tartva.
– Khm… mi… khm… történt… magával kapitány… háháhá – neveti el magát hangosan.
Kukorú nem is reagál, morcosan bevonaglik a kapitányi székbe.
– Köszönöm az együttérzését, kadét! Amint befejezni szíveskedik a szórakozást elmondhatná…, HOGY MI FOLYIK ITT? – kiáltja el magát a kezdeti higgadtságából, bár ez az erő tökéletesen elég volt ahhoz, hogy széthasítsa puszta erejével maga körül a takarót így megszabadulva béklyójától.
Csibi leveszi füleiről szárnyait és közli a kapitánnyal a tényeket:
– A hajónk elvesztette az energiáját.
– Hogy-hogy? És a teherhajó?
– Az rendben halad. Az automata tartja az útvonalat, de mi meg sem mozdulunk.
– Hogy történhetett ez?
– Fogalmam sincs!
Ekkor beérkezik egy vészjelzés.
– Kukorú kapitány! Merre van? Segítsen! Leállt az automata! Egy idegen jármű vonósugárral vontat minket ismeretlen cél felé.
– Már csak ez hiányzott! – idegeskedik a kapitány – Kommunikálni tudunk, a számítógép is működik, de miért nem üzemel a hajtómű?
– Nem tudom. Egyszer csak minden leállt, mintha hirtelen elment volna minden energia, ami a tovább haladáshoz kell.
Kukorú elgondolkozik.
– Volt ütközés az energia megszűnése előtt?
– Igen!
– Tudod azonosítani az ütközés helyét?
– Máris!
– A támadókat a Tojó szállítónál tudjuk azonosítani?
– Betöltöm a biztonsági kamera képét.
A vezérlőn megjelenik a szállító külső fedélzeti képe, amin a Ravaszdi járműve épp közelíti.
– Ravaszdi Soma!
– A hajónk alján egy adott ponton történt egy ütközés, közel a hajtóműhöz! – zavarja meg Csibi.
– Akkor ez egy kullancs!
– Parancsol, uram?
– Egy kullancs szonda! Ráakaszkodik a jármű hajtóműrendszerére és elszívja az energiát. Ezért bénult meg a hajónk.
A kapitány azonnal odarohan a falhoz, amin megnyom egy gombot, mire előkerül egy űrruha. Azonnal magára ölti és elindul a hajó alsó zsilipkamrája felé.



4.

A Ravaszdi űrsikló vonósugarával a megbénított szállítóhajóval egyenesen egy csillagködbe tart, amin belépve fokozatosan tűnnek el.
Ravaszdi Soma, Menyus társával örvendezik a sikeres akciónak.
– Gratulálok a briliáns tervedhez, főnök! – hízeleg Menyus.
– A hízelgésedet tartsd meg addig, amíg meg nem érkezünk a Carnivóra!
– Ha amiatt aggódik, hogy elkapnak, megnyugodhat uram! Biztos vagyok benne, hogy nem tudtak vészjelzést leadni! Ebben a csillagködben meg aztán végképp bottal üthetik a nyomunkat!
– Azért csak tartsd nyitva az érzékeidet!



5.

Kukorú kilépett a hajó alján. Mágneses csizmájával végig sétál a cirkáló hasán egészen a hajtómű irányába. Hiába tűnhet úgy, hogy hősünk fejjel lefelé halad, a súlytalanság állapotában ez a kapitány szemszögéből fel sem tűnik, hiszen gravitáció nélkül nem létezik a fent és lent. Ahogy lassan halad, megpillant egy szerkezetet, rátapadva a sima felületre.
– Lát már valamit kapitány? – kérdezi Csibi a rádión.
– Igen, itt van előttem a kis parazita! – válaszolja sisakja mikrofonján keresztül.
Egy gömb alakú test nyolc vékony karjával szorosan éles karmaival kapaszkodik a cirkálóra.
– Mindjárt lepöcköllek innen kis haver!
Kukorú előszedi a sugárpisztolyát és ráirányítja a kullancsra.
– Csak óvatosan uram! – aggódik Csibi.
– Ne aggódj! Csak megcsípem egy kis elektromossággal.
Elteker egy gombot a pisztolyon, majd elsüti.
A Kullancs meg sem rezdült.
– Úgy látom nagyobb dózis kell ide.
Feljebb csavarja a gombot, majd ismét elsüti.
A sugár sokkal erőteljesebben csap le a jószágra, de továbbra is semmi. Nem pattan le róla, hanem eltűnik.
– Ah! Sejthettem volna!
–Mi baj?
– Ez a kis haszontalan a fegyver energiáját is magába szívja.
– Most mit fog tenni?
– Megpróbálom lefeszíteni.
Ekkor egy feszítővasat szed elő és odamegy az egyik lábhoz.
Megtámasztja magát és erőteljesen elkezdi feszegetni. Hiába adja bele minden erejét, csak nem mozdul. Viszont a feszítővas kimozdul a betámasztott helyéről s a kapitány alaposan fejbe vágja saját magát, mire megszédül és elengedi a feszítővasat, ami elpattan és a világűr mélyébe repül.
Kukoru sisakja megrepedt.
– Kapitány! Vészesen szivárog a levegő a sisakjából!
– Észrevettem!

Kis idő múlva a kapitány a hajóra visszatérve a biztonságos levegővel teli környezetben leveszi a sisakját és venne fel egy másikat, mikor Csibi megállítja.
– Kapitány! Mi a terve?
– Addig próbálkozom leszedni ezt a kullancsot, amíg nem sikerül!
– Tegyünk egy próbát az én ötletemmel!
– Mire gondolsz?
– Ez a parazitarobot energiát von el a hajról.
– Ezt én is tudom!
– Mi lenne, ha lekapcsolnánk a hajó teljes energiaellátását és egy másik energiaforrással elcsalnánk, ami több elektromosságot ad le az adott pillanatban?
– Te zseni vagy, kölyök! – Ekkor átkarolja és dicsekedni kezd. – Tudtam, hogy a megfelelő embert hoztam magam mellé az akadémiáról! Így tanulnak a nebulók!
– Szerintem csak az ingyen munka miatt –mormogja halkan Csibi.
– Hogy mondod?
– Csak egyetértek, uram!



6.

Kukorú a mentőkabin zsilipjénél várakozik, míg Csibi a hídon várakozik.
Rádión tartják a kapcsolatot.
– Készen állsz, kölyök? – kérdezi Csibit.
– Igen, uram!
– Akkor csapjunk bele!
– Remélem, működni fog! – bizakodik magában Csibi.
Csibi ekkor a vezérlőpanelen megnyomja az általános leállást biztosító gombot, mire az egész hajón kimegy minden energia, akár egy áramszünet éjszaka.
Kukoru, ekkor azonnal elindítja a mentőkabint. Meghúzza a kart, ami kinyitja a zsilipet és a kabin automatikusan elindul a következő civilizált világ irányába. A kullancs érzékelve az új energiaforrást, ami a mentőkabin hajtóművéből árad azonnal elereszti a cirkálót és elindul a kabin felé.
– Ez sikerült Csibi! – ujjong a kapitány.
Csibi ekkor visszaállítja a hajó áramellátását és minden rendezett körülmények között halad.
– Helyreállt a meghajtás és a kommunikáció! – közli izgatottan Csibi.
– Remek! Akkor értesítsd a kopókat a helyzetről! Mi pedig elindulunk megkeresni a teherszállítót!
– Tudjuk egyáltalán, merre mehettek?
– Ravaszdi Somáról szólva biztos vagyok benne, hogy a Carnivóra tartanak!
– Biztos jó ötlet odamennünk? Nem kéne inkább a kopókra bíznunk?
– Jegyezd meg! Mi kakasok azért vagyunk, hogy megvédjük a tojókat és kiscsibéket.
– Igen, láthatóan remekül sikerült! – gúnyolódik Csibi.
– Sikerült túljárniuk az eszünkön ezeknek a nyavalyás ragadozóknak, de attól még felelősek vagyunk a mieinkért! Szóval… TELJES SEBESSÉG! KUKURIKÚ! – kiáltja el magát és fénysebességre kapcsolva elindulnak a kis mentőakciójukra.



7.

A csillagköd mélyén haladva a Ravaszdi 1-es kényelmesen halad vonósugara rabságában a szállítóhajóval.
– Rövidesen kiérünk a ködből uram! – kiált fel Menyus.
– Amint sikerül, fénysebességgel elvontatjuk ezt a telepeshajót!
Valóban pillanatok alatt elhagyják a vörösen izzó ködöt.
Amint ez megtörténik a radarkép és a kommunikáció is tökéletesen működik.
– Eltűntünk, mint szürke szamár a ködben, de most ismét feltűnünk, akár egy szellem! Hihi! – vihog Menyus.
– Fejezd már be! – vágja kupán Soma. – Ne örvendezz, ilyen látványosan!
– Bocsánat főnök, de olyan izgalmas ez az akció!
– Látszik, hogy még kölyök vagy! – szól Soma igen lekicsinylőn. – Nekem ez már meg sem kottyan! – folytatja önelégülten.
Ekkor hirtelen elkezd a vezérlő panelen egy gomb jelezni, hangos pittyegés kíséretében.
– Bejövő hívás uram! A Carnivóról! – kiáltja el magát Menyus.
Soma azonnal megnyomja a vörösen izzó gombot, hogy fogadja a hívást. Ekkor megjelenik a panel képernyőjén egy mogorva kinézetű sötétszürke bundázatú, szúrós tekintetű Farkas vicsorgó képe.
– Ordas! – mondja megszeppenve Soma.
– Magának Ordas főparancsnok!
– Elnézést kérek uram!
– Meglepte, hogy hívom?
– Nem… – akad el a szava Somának –, nem, uram!
– Sikerült a küldetés? – kérdezi Ordas.
– Természetesen, uram! Már a Carnivóra tartunk!
– Sose vegye természetesnek a sikert!
– Értem, uram!
– Mielőbb érkezzenek meg!
– Úgy lesz, uram!
Ekkor véget ér a hívás.
– Maga szerint is nagyon ijesztő ez az alak, főnök?
– Itt csak tőlem kell félned! – vágja ismét kupán Menyust.
– Igenis, uram.
– Kapcsolj fénysebességre és irány a Carnivo!
– Máris uram!
Ekkor ismét elkezd pityegni a vezérlőn egy figyelmeztetés, miközben a radarképen megjelenik egy másik jármű képe nem messze tőlük.
– Hát ez meg? – lepődik meg Soma.
– Ez lehetetlen!
– Ne teketóriázz! Indítsd a hiperhajtóművet! – förmed rá.
Ebben a pillanatban Kukorú hajója, az Ezüstcsőr szorosan elhalad a Ravaszdi mellett méterekre. Somáék reflexből azonnal összehúzzák magukat.
Ekkor ismét érkezik egy bejövő hívás, ezúttal Kukorútól.
– Adj isten, Soma!
– Kukorú! – bosszankodik Soma.
– Örülök, hogy te is szívesen látsz engem!
– Mire készülsz, te őrült?
A cirkáló elkezd szembe fordulni Ravaszdiékkal.
– Találd ki! – feleli cinikusan a kapitány.
– Ha arra készülsz, amire gondolom, akkor…
– Ne ragozzuk tovább! Maradjunk annyiban, hogy elengeded a telepeseket és kegyelmes ítéletben részesülhetsz.
– Ígéred? – gúnyosan.
– Én nem hazudok!
– Kösz, nem! Jól megvagyunk!
– Így is lehet! Jó volt beszélni!
A cirkáló egyenesen a ravaszdi felé halad, rendíthetetlen sebességgel.
– Csak blöfföl! – nyugtatja Menyust.
– Biztos benne? Nekem nem úgy tűnik!
– Ennyire még ő sem őrült.
– Ebben én nem vagyok biztos!
Közben a cirkáló fedélzetén Csibinek a kormányzással foglalkozva hasonló gondolatok futnak át az agyán.
– Remélem igazad lesz, kapitány! – bizakodik Csibi.
Hamarosan már csak méterekre van egymástól a két hajó orra.
Menyus nem képes magát tovább nyugtatni és elrántja a járművet a cirkáló útjából, miközben magával húzza a szállítót.
…