A szöcskefiú szerelme

A szöcskefiú szerelme



Az erdei szöcskelegény
Úgy gondolta, abból elég,
Hogy szívében vágyak égnek,
De a napok véget érnek

És ő lustán heverészik,
Virág szirmán csemegézik,
Vagy a réten versenyt ugrál,
Kifulladásig szaladgál.

Más neki a hőn vágya:
Egy csodálatos lány az álma.
Egyik este gondolta át,
Ő tétlenül nem él tovább.

Így kora reggel felébredve
Készülődött nagy sietve.
Tarisznyába tette étkét,
S megnyújtotta szöcskeléptét.

Ment előre, meg nem állva,
Jókedvűen dudorászva,
A világban barangolni,
Igaz párját megtalálni.

De bizony az a lányka,
Az igazi szöcske-mátka
Nem lehet az erdő réme,
Vagy az éjnek sötétsége.

A hajfürtje legyen szőke,
Pici lábán kis cipőcske,
Az ujjain gyűrű s ékkő,
A szemei mélyen kéklő

Legyen varázs hangja selyme,
Bőre pedig selyemkelme.
Nő legyen, ki csodálatos,
Bájos, kedves és aranyos.

Szöcskefiút ilyen álom vitte,
Ezt az álmot nagyon hitte,
A szerelmet kutatta, vágyta,
Vajon lesz-e ilyen lányka?

A vándorbottal ugrálgatott,
Ha kérdezték, csak hallgatott,
Mert oly kíváncsi az erdőnép,
Csak azt lesik, ki hová lép.

De nem állt szóba mással,
Csak öccsével, a régi játszótárssal,
Ki mellette ugrálgatott,
És bizony ő nem hallgatott

– Ne menj messze, kérlek téged!
Jön egy madár, s nyomban véged!
Bekap cinke vagy egy szarka,
Ellenségünk oly sok fajta.

Nősülj innen! Ott a Panni,
Vagy a húga, a kis Fanni.
Mind a kettő formás nagyon,
Miért kell neked más hajadon?

De a szöcske csak mormolta,
Ifjú öccsét így korholta:
– Az nem elég, ha csak formás
Szerelemhez kell még sok más.

A lelke Nap, legyen sugárzó,
A hangja csilingelve szálló,
Bőre legyen finom selyem,
És szívében sok érzelem.

Ezek után búcsút véve
Ment, ment tovább nagy serényen.
Hite az volt, sorsa szép lesz,
Ha vágyából valóság lesz.

Az erdei fák kopni kezdtek,
Zöld fűszálak lengedeztek,
Sok állat között haladt,
Legtöbbjük táncolt, szaladt.

A zöld réten, ahol ugrált,
Kézfogót ült két mitugrász.
Kosfiú és bárány lányka
Váltott gyűrűt, táncot járva.

Jókedvükben ugrándozva
Boldogságtól áradozva,
Erdő népét táncra hívták,
A zenészek máris húzták.