Önismereti Kozmológia

Előszó

Az ember évezredek óta kutatja a világ titkait, mintha az igazságot a csillagokban, a mély óceánokban vagy a távoli horizont mögött találná meg. Ez ugyan nagyon fontos, de a legmélyebb igazság sohasem kívül rejlik. A világ megismerése, a valóság titkainak felfedése valójában egy belső utazás – önmagunk felfedezése.
Az önismeret nem csupán saját vágyaink, félelmeink és határaink megértését jelenti. Ahogy egyre mélyebbre ásunk saját lényünkben, rájövünk, hogy a külvilág valójában a belsőnk tükre. A világ, amit látunk, érzékelünk és tapasztalunk, nem más, mint annak a visszaverődése, ami bennünk zajlik. Így minden kérdés, amit a világnak szegezünk – miért létezünk, mi a célunk, hogyan érhetjük el a békét – valójában magunknak szól.
Ahogy mélyebbre jutunk, a határok elmosódnak. A belső és külső valóság közötti különbség illúzióvá válik. Ez az egység felismerése nem csupán megvilágosodást hoz, hanem új lehetőségeket nyit meg. Ha megértjük a világot, közelebb kerülünk önmagunkhoz. És ha megértjük önmagunkat, képesek vagyunk formálni a világot.
A mai világban rengeteg az olyan boldogtalan ember, akik nem tudatosan élnek. Sokan közülük szakemberhez fordulnak segítségért. Könyvem megírásának egyik oka az, hogy segítsek felnyitni az emberek szemét, hogy ezáltal kiegyensúlyozott, tudatos, és boldog életet élhessenek. Véleményem szerint a teljes kiegyensúlyozottság akkor érhető el, ha felismerjük azt, hogy a külvilág és a belsőnk egy és ugyanaz. Éppen ezért, a következőkben részletesen – ám könnyen érthetően – be fogok mutatni… nos, nagyjából mindent. Nincs értelme csak egy irányba fókuszálni, mint például vallásra, tudományra, spiritualitásra, mivel ezek az ágak mind egy tőről fakadnak, és kéz a kézben járnak.
Minden fejezetben olyan tudományos és önfejlesztési témákat mutatok be, amik segíthetnek megérteni a tudatos gondolkodás fontosságát és rálátni a dolgok működésére. Mindenek felett azonban a legfontosabb, amire szükség van, az a tudásvágy. Eme tulajdonság elengedhetetlen ahhoz, hogy önmagadat egy magasabb szintre emelhesd. Akarnod kell megérteni az emberi elme és a világ működését. Csak az válhat beavatottá, aki szomjazza a tudást.
A tanulás sohasem ér véget. Ha úgy hiszed, hogy már mindent tudsz, és ebbe belenyugszol, akkor megrekedsz. Jómagam is biztos vagyok abban, hogy amit leírok ebben a könyvben, még nem a teljes igazság. Tisztában vagyok ezzel. Viszont a könyvem megírása amellett, hogy másokat segítek előrébb haladni az úton, azt a célt is szolgálja, hogy engem is előrébb juttasson. A tudás továbbadása épp olyan fontos, mint a tanulás.
Mielőtt belevágnánk, szeretnék pár szót szólni magamról. Mindig úgy éreztem, hogy nem illek bele a társadalomba. Már kisgyerekként másabbnak éreztem magam a többi gyerekhez képest. Eleve nagyon csendes voltam, ami sokakat találgatásra késztetett. Vajon miért nem beszél ez a fiú? Talán beteg vagy szomorú? Ez a másság érzés az idő múlásával sem múlt el. Sőt, felerősödött. Mostanra már úgy érzem, hogy senki sem úgy gondolkodik a környezetemben, ahogy én. Mintha egy másik dimenzióból származnék. Sokáig úgy gondoltam, hogy inkább megtartom magamnak a véleményemet, mert az emberek úgysem értenének.
Most azonban megtöröm ezt a csendet, és megmutatom, hogy valójában az univerzumunkban semmi sincs csendben.
Megjegyzés: A könyvben bemutatott tudományos megállapítások és elméletek nagyrészt a fizikus, misztikus és feltaláló Itzhak Bentov munkásságán alapulnak. Bentov úttörő módon kapcsolta össze a tudatosságot, az emberi elme működését és a fizikai valóság szerkezetét, megmutatva, hogy a tudat nem csupán egy biológiai melléktermék, hanem egy mélyebb kozmikus rend része. Az általa felvetett gondolatok – a rezgések, a holografikus univerzum és az emberi elme szerepe a teremtésben – iránymutatásként szolgálnak e könyv filozófiai és tudományos megközelítéséhez




I – MULADHARA


Hang és rezgés

Mindenütt folyamatosan hangok vesznek körül minket. Például, ha megmozdítod a kezed, az összenyomja a levegőt maga előtt, és egy olyan hang keletkezik, amely ugyan kiesik a mi érzékelésünk spektrumából, de attól még létezik és hangsebességgel terjed tovább a térben. Ez a hanghullám aztán találkozik más hanghullámokkal és más tárgyakkal a hatósugarában, akár a Föld légkörének külső határáig. Vagy nézzünk például egy felmelegedő vezetéket. A vezeték a hő hatására kitágul, és ez az apró mozgás is összenyomja a levegőt maga körül. Sőt, gravitációs hullám is keletkezik, ami fénysebességgel terjed a végtelenbe. Ugyan alig-alig mérhető, de ott van. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a látszólag legjelentéktelenebb rezdülés is valamire vagy valakire hatással van, attól függetlenül, hogy az a valami vagy valaki tudatában van-e vagy sem. Mindennek fényében képzeld csak el, hogy a kimondott szavaknak mekkora hatása lehet másokra. Sőt, önmagadra is.
Fontos megjegyezni, hogy a hang és a mozgás elválaszthatatlan páros. Ha valami megmozdul, az hangot generál, majd az ismét mozgásba hoz valamit, ami újabb hangot ad ki, és így tovább a végtelenségig. Nézz körül a szobádban, és tudatosítsd magadban, hogy minden, amit csak látsz, mozgásban van. Nem csak a függöny, amit lágyan lenget a hűvös szellő. Ugyan nem látod, de a szék is mozog, meg az asztal, vagy akár a falak is. Az egész szobában tehát hangzavar uralkodik, mivel ami mozog, az ugye hangot is kiad. Ha még messzebbről tekintünk le, akkor rádöbbenhetünk, hogy az egész világ tulajdonképpen egy hatalmas, végtelen koncert.
Nézzük csak a hang további hatásait. Ha egy vékony fémlapra száraz homokot szórunk, majd egy hegedűvonót végighúzunk a lemez egyik oldalán, akkor azt vehetjük észre, hogy a homok egy szimmetrikus mintázatba rendeződik. Azért történik ez, mert a vonóval állóhullámokat generálunk a lemezen, amelyeknek kölcsönhatása miatt a homok a hangos, rezgő részekről a nyugodt csomópontok felé menekül.
Lépjünk egyet tovább és vizsgáljuk meg ezt a jelenséget 3D-ben. Képzelj el egy átlátszó dobozt, amiben folyadék van, a folyadékban pedig részecskék úszkálnak össze-vissza. Ha minden irányból rezegtetjük a doboz oldalait, a részecskék rendezett mintázatba helyezkednek.
Mindkét esetben a rezgés – vagy ha úgy tetszik, a hang – rendet teremtett ott, ahol azelőtt káosz volt. Nézz ismét körül a szobádban. Minden tárgy azért néz ki úgy, ahogy, mert az azt alkotó atomokat valamiféle anyagon belüli rezgés ilyen formába rendezte.
Kijelenthetjük tehát, hogy a hangnak teremtő ereje van.


Manifesztáció

Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert most jön képbe a manapság népszerű manifesztáció, avagy a teremtés fogalma. Ma már elismert tény, hogy a gondolatok elektromágneses hullámok formájában elhagyják a koponyánkat, és kapcsolatba kerülnek a környezettel. Mint tudjuk, az energia nem vész el, így ezek a hullámok az egész kozmoszban – fénysebességgel – elterjednek. Fentebb már tisztáztuk, hogy minden hullámnak valamilyen formában hatása van valamire. Ez alól a gondolatok sem kivételek. A saját gondolataid úgy formálják a valóságodat, hogy azt észre sem veszed – kivéve, ha tudatosan élsz. A szánkkal kommunikálva csak felerősítjük ezt a folyamatot, ezért nagyon kell vigyázni, hogy mit mondunk ki hangosan. A gondolataink teremtő funkcióját képesek lehetünk kontrollálni azzal, hogy a megfelelő frekvenciára hangoljuk magunkat attól függően, hogy mit szeretnénk elérni.
A manifesztáció a gondolatok, vágyak, vagy célok fizikai valósággá alakításának folyamata. Lényege, hogy a figyelmed, hited és szándékod erejével vonzod be azokat a dolgokat vagy eseményeket, amelyeket szeretnél elérni. Gyakran a vonzás törvényével kapcsolják össze, amely szerint az az energia, amit kibocsátasz (pozitív vagy negatív gondolatok formájában), visszatér hozzád. Ez azonban így nem egészen pontos. Amit valójában tenned kell az az, hogy a frekvenciádat olyan szintre változtatod, ami szükséges a vágyaid megvalósításához. Akár csak egy rádiót, rá kell hangolnod magadat arra a csatornára, amiben létezni szeretnél. Ehhez tudatos gondolkodás szükséges. Tudat alatt mindenki folyamatosan teremti a saját valóságát. Ezt nagyon fontos felismerni, és kézbe venni a dolgokat, különben az életünk könnyen pokollá válhat.
A manifesztáció fő lépései:
-Az önszabotázs legyőzése. Ha például sikertelen vagy valamiben, nem szabad mellé még ostorozni is magadat. A „nem vagyok elég jó” felfogás beleragaszt abba az állapotba, ahol valóban nem vagy elég jó. Ha negatív megállapításokat teszel magadban, azzal pont egy olyan valóságot teremtesz, amiben újra és újra kudarcot fogsz vallani. Ehelyett fogadd el és éld meg a tényt, hogy ez most nem sikerült, majd távolodj el az érzéseidtől és vizsgáld meg, hogy miért nem sikerült és mit csinálhattál volna jobban, anélkül, hogy másokat hibáztatnál. Ha egy ismétlődő szituációba keveredsz, az egy erős intő jel, hogy valamit nagyon nem jól csinálsz. Ezek a kudarcok azt a célt szolgálják csupán, hogy észrevedd azt, hogy valamin változtatnod kell a fejlődés érdekében. Akit felőrölnek a negatív események, az elvész, míg az, aki tanul belőlük, fényes jövő felé menetel.
- Pozitivitás és cselekvés. A pozitív gondolkodás pozitív valóságot szül. Higgy abban, hogy elérheted a célod, és vizualizáld, mintha már a tiéd lenne. Viszont nem elég annyi, hogy „ez most nem sikerült, majd legközelebb jobban fog menni”, aztán csak hátradőlsz és vársz a csodára. Azért tenni is kell, hogy minden jobb legyen. A pozitív gondolkodás, a kudarc tanulságának felismerése, és a cselekvés elengedhetetlen hármas a sikerhez.
- Hála gyakorlása. Légy hálás azért, amid van. Ha folyamatosan elégedetlenkedsz, miközben egy jobb valóságot szeretnél teremteni magadnak, akkor blokkolod a folyamatot. Fontos a vágyak vizualizációja, ám annak eléréséhez elengedhetetlen, hogy a meglévő dolgokért hálás legyél. Ha a hála frekvenciájára hangolod magadat, akkor azt is fogod teremteni tovább, így a kívánt cél megvalósulhat. Amilyen mindseted van, amilyen frekvencián rezegnek a gondolataid, olyan lesz a jövőd is.
Egy tipp: ha nehezen megy a hála gyakorlása, kezdj el hálanaplót írni. Minden este írd le magadnak azokat a dolgokat, amikért hálás vagy az adott napon. Meglásd, idővel egyre több dolgot fogsz felírni.
- Kitartás és türelem. Hagyj időt a folyamatnak, és ne add fel, ha nem következik be azonnal előrelépés. A mi fizikai valóságunkban lassabban történik a változás.
Na de mi is valójában ez a fizikai valóság? A teremtést könnyebben megérthetjük, ha tovább mélyülünk a világunk felépítésének tanulmányozásában.


Minden energia

Először is fontos tisztázni, hogy az „anyag” és „energia” fogalmai félrevezetők lehetnek, ha a fizikai világ két különböző állapotát akarják leírni. Ha az anyagot szilárd formaként, az energiát pedig erőként képzeljük el, az téves megközelítés. A tudomány ma már tudja, hogy sem az atommag, sem az azt körülvevő elektronok nem szilárdak – valójában mind rezgő energiarácsokból állnak. Szilárd anyag ebben az értelemben nem létezik.
Az atomok és molekulák szerkezete oszcilláló (rezgő) energiarácsokból áll, amelyek rendkívül gyors mozgásban vannak. Itzhak Bentov szerint:
- Az atommag 10²² (10 és utána huszonkettő darab nulla) Hz-en vibrál.
- Az atom 10¹⁵ Hz-en rezeg.
- Egy molekula 10⁹ Hz-es frekvencián rezeg.
- Egy emberi sejt rezgése körülbelül 10³ Hz.

Hát így értettem azt, hogy minden mozog. Láthatjuk, hogy ahogy egyre jobban eltávolodunk, annál lassabb a rezgés. Meditatív, harmonikus állapotban az egész emberi test körülbelül 7 Hz-es frekvencián rezonál. Az emberi lény – az agy, a tudat és minden más – egy komplex energiarendszer, amely összhangban van az univerzum többi részével. Az anyag valójában az energia különböző állapotait jelenti. Az emberi tudatosság pedig az energia két ellentétes állapota, a mozgás és a nyugalom közötti kölcsönhatás eredménye.
Az érzékszerveink működése érzékelő idegsejtek hálózatán alapul, amelyek az adott érzékszervekben találhatók. Ezek az idegsejtek hosszú idegrostokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, amelyek kötegeket alkotva a gerincvelőbe, majd az agy megfelelő területeire vezetik az információt.
Amikor egy érzékelő idegsejt nincs ingerelve, ritka és szabálytalan elektromos impulzusokat bocsát ki. Ha viszont inger éri – például nyomás vagy fény –, a sejt aktivitása jelentősen megnövekszik. Ilyenkor sorozatos impulzusokat küld ki, és ezek sűrűsége az inger erősségével arányosan nő.
Ez az alapvető működési elv minden érzékszervünkre igaz, legyen szó látásról, hallásról vagy tapintásról. Az érzékszervek a külvilágból érkező ingereket egyfajta „Morse-kóddá” alakítják át: az impulzusok a mozgást jelzik, míg az impulzusok közötti szünetek a pihenési fázist. Az agy ezt a mozgás-pihenés kódot használja fel a külvilág értelmezésére, például egy rózsa formájának, színének és illatának összeállítására, vagy akár távoli galaxisok halvány képének megalkotására, amelyeket egy távcsövön keresztül látunk.
...