Légy szabad itt és most

Az univerzális élet művészete

Bevezetés

„A békét nem lehet erőszakos eszközökkel
fenntartani; csakis megértéssel lehet elérni.”
(Albert Einstein)


Feladatunk

Az univerzális életnek egyfajta művészete. A pillanatban való jelenlét megadja az összes választ, amire valaha is szükségünk lesz ahhoz, hogy együttműködve, békében, harmóniában és szabadságban éljünk mindannyian. A felvilágosult vezetők már évek óta ezt a létmódot hirdetik. Azonban sok ember a világon még nem hallotta meg az üzenetüket.
Mit tehetünk a világ gyógyulásáért és a világbékéért? Sokan kezdik felismerni, hogy nem lehet tovább úgy élni, ahogyan eddig, változtatni kell. Ha az igazat megvalljuk, a mai életmódunk nem fenntartható. Az ENSZ éves világboldogságjelentése alapján az Egyesült Nemzetek Szervezete boldogságmutatója azt mutatja, hogy boldogságszintünk évről évre csökken! Azt azonban nem tudjuk, hogy az ENSZ elképzelései között szerepelt-e valaha is az ártatlan civilek értelmetlen bombákkal való megölése, vagy egyáltalán bárki megölése. Vajon le van ez írva valahol, és ha igen, hol? Közülünk sokan szeretnének ezen változtatni.
Ha az valóban le van írva, hogy bizonyos helyzetekben szükség van a háború kinyilvánítására, akkor ezeket a passzusokat felül kellene vizsgálni és át kellene dolgozni. A szakértői kommunikáció és a tárgyalások elengedhetetlenek mindaddig, amíg a háborúnál jobb megoldások nem váltják fel a meglévő háborús övezeteket. A háború nem lehet alternatíva. Ezt be kellene tiltani. A kommunikáció és a tárgyalás minden lehetséges formáját meg kell próbálni. A teljes lefegyverkezés az új út. Valószínűleg őseink a fátyol mögött nevetnek rajtunk. Feleslegesen szenvedünk. Tudják, hogy örökké élünk, és látják, hogy időnket, energiánkat, erőforrásainkat, szeretetünket és lelkesedésünket pazaroljuk el bármiféle valódi haszon nélkül.
És amennyiben a háború és a brutális gyilkosság nem szerepel egyértelműen a hivatalos ENSZ-dokumentumokban, akkor miért történnek ezek a jelenségek ilyen gyakran? Kérjük meg az ENSZ-t, hogy vegye elő azokat a dokumentumokat, amelyeket a nemzetek világszerte egy jobb világról alkotott vízióiként hoztak létre. Igyunk teát és vacsorázzunk közösen, miközben ezeket a feljegyzéseket átnézzük. Olyan dokumentumok létrehozására lenne szükségünk az ENSZ-en és minden ország választott vezetőin keresztül, amelyekben minden ország hozzájárul egy tiszta, gondoskodó, biztonságos, bölcs, méltányos, igazságos, befogadó, egészséges, örömteli, bőséges világhoz a bolygó minden egyes embere számára.
Bizonyítékok állnak rendelkezésre jelenlegi világpolitikai helyzetünk káoszáról, ingadozó gazdaságunkról, környezeti fenntarthatatlanságunkról, gazdag mamutvállalatainkról és korrupt gyógyszergyárainkról, hatástalan vallási intézményeinkről, sikertelen GMO mezőgazdasági termelésünkről, elszegényedett oktatási rendszereinkről és igazságtalan biztonsági rendszereinkről – mindezek, és még sok minden más a legjobb esetben is csak minimálisan szolgálják szükségleteinket. Sok rendszerünk akadozik vagy akadályozva van a harmonikus, jótékony működésben az önérdekeltség és az átfogó pénzügyi haszonszerzés eredményeként.


Az emberiség és bolygónk felszabadítása

Szabadnak születtünk! A múltra vagy a jövőre való gondolkodás nélkül, csak a jelen pillanatban élve. Ezután elkezdődik a kondicionálásunk. Először a szüleink és gondozóink által, majd később az iskolában és a felsőfokú tanintézetekben.
Nézzük egy békés világ egyszerű vízióját, ahol az emberek egyediségükben függetlenek, de odaadóan egymásra támaszkodnak; ahol mindenki szabadon, határok nélkül jön-megy, támogatva egymást, miközben gondoskodunk saját családunkról, egyenlően élünk és tiszteljük egymást, ahogy örömmel élünk egy emberi fajként.
A tudósok nemrégiben rámutattak az egy-ség állapotára – arra, hogy valóban egyként kapcsolódunk egymáshoz; mindannyian az egész emberiség alapvető részei vagyunk. Az összetartozás tudományának több mint egymillió hivatkozása van a Google-ön, melyek ezt a valós jelenséget magyarázzák. Mindannyian egyenlő részei vagyunk Forrásunk nagyszerű tervének, amelyet azonban sok embernek még fel kell ismernie.
Bizony, így van; mi eredendően kapcsolódunk egymáshoz. Már hallottuk, hogy ugyanazt a levegőt lélegezzük be, mint az angol királynő vagy a népszerű hírességeink; sőt, még Jézus és Buddha vagy Julius Caesar, sőt Hitler vagy Jeanne d’Arc is ugyanazt a levegőt szívta be. De vajon valóban így is éljük ezt meg? Tudatában vagyunk-e annak, hogy nemcsak ugyanazt a levegőt (bár most már szennyezettebbet) lélegezzük, mint őseink? Valójában az életerő energiánkon keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Egyesek chi, prána, ki, vagy a minden lélegzetvételben rejlő életerőnek nevezik.

Seattle törzsfőnök (Chief Seattle) is megállapította: „Minden dolognak ugyanaz a lélegzete – az állatnak, a fának, az embernek… a levegő megosztja a szellemét minden élőlénnyel, amelyet támogat”.
Talán már hallottuk a mondást: „Amint vetsz, úgy aratsz”. Ez a karma vagy a vonzás törvényére utal – azt aratjuk, amit vetünk. Sokan közülünk még nem ébredtek rá arra, hogy észrevegyék, mi irányítjuk azt, amit magunkhoz vonzunk – azt, amit közvetlenül vethetünk és arathatunk. A tudatosan, tudatossággal elvetett magok gazdag, bőséges gyümölcsöt teremnek. Amint felismerjük, hogy az öröm már bennünk van, képesek leszünk megtapasztalni azt, ahelyett, hogy önmagunkon kívül keresnénk.
Még az 1950-es évek közepén az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatának preambulumának első mondatában ez állt: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon…”. Ezen kívül még sok minden más is íródott, ami az emberi jogokat fogalmazta meg. Lehet, hogy nem vagyunk ennek tudatában, vagy nem élünk szabadon. Ami azt illeti, lehet, hogy öntudatlanul élünk, és olyan döntéseket hozunk, amelyek a tudatosság hiányát mutatják.


Embereink

Azok közülünk, akik szeretik a szabadságot, készek és hajlandóak változtatni. Sok elhivatott ember dolgozik fáradhatatlanul ezen a téren – minden olyan evolúciós vezető, aki segíti a tömegek felébredését. Ez egy hatalmas lehetőség. Egyetlen percet sem lehet elvesztegetni. A munkának folytatódnia kell, mert az idő sürget, és mindannyiunknak fel kell ébrednünk, hogy örömben, szabadságban és békében éljünk; a bolygón minden egyes ember egyedi és fontos az egész számára. Egyikünk sem hordoz nagyobb jelentőséget, mint a másik.
Az egyenlőség ezen elve az egyik legnehezebben elhihető a legtöbbünk számára, és hinni azt jelenti, hogy meg is kell élnünk és meg is kell valósítanunk ezt az elvet. Az önző ego sokaknál úgy véli, hogy Isten vagy az Univerzum önmagának olyan aspektusait hozza létre, amelyek felsőbbrendűbbek vagy alsóbbrendűek másoknál. Vajon a Teremtőnk nem nevetne ezen? Vajon tényleg elhinnénk, hogy ez igaz? Mégis számos élethelyzetben így viselkedünk, valószínűleg így épült be a hiedelemrendszerünkbe.
Sokan úgy vélik, hogy a pénz, a képzettség, a tapasztalat, a gének, az ősök, a nemzetiség, a vallás vagy a különbségeink teszik az egyik embert jobbá a másiknál. És sok olyan ördögi eszközt használnak ebben a tekintetben – legyen az egy kalapács, egy toll vagy egy fegyver –, amelyek elpusztítják az embereket a bolygónkon, vagy megkeserítik az életüket, így nagyon kevés öröm marad bennük. Mivel lehetne megállítani ezt az örömtelen óriáskerék-kört? Nem kevesebbel, mint egy csodával, mondják egyesek.
A korai egyiptomi történelemből tudjuk, hogy Maat istennőt akkoriban arra vezérelték, hogy harmóniát és egyensúlyt teremtsen ott, ahol káosz és zűrzavar uralkodott, fényrezgést hozzon létre ott, ahol sötétség volt, és helyreállítsa az egyensúlyt a Teremtő univerzumában. Vajon a világunk jelenlegi állapotát a Teremtő vagy az Univerzális Intelligencia azért teremtette, hogy egy bizonyos ponton bölcsen helyreállítsa és egyensúlyba hozza létezésünk e nehézkes állapotát? Sokkal valószínűbb, hogy az egónk tette ezt. Rajtunk múlik, hogy felismerjük, mindannyian az egész részei vagyunk, a Teremtőnk szikrái!


Választásaink


„A békés világot csak a belső
béke megteremtésével érhetjük el.”
(Dalai Láma)

Úgy tűnik, hogy a jövő döntésekből áll – akár a mi személyes, mikroszintű választásainkból, akár a Teremtő mindannyiunkban lévő tervéből makroszinten –, szabadon élni, teremteni, virágozni és meghalni, vagy átalakulni az élet örök körforgásának részeként. Még azok is, akik kiválasztottnak hiszik magukat – a gazdagok, az elit, a hírességek, a vallások hívei, a szakemberek, a politikusok minden szinten és más hasonló emberek –, gyakran nem élnek szabadságban és örömben. Túlságosan lefoglalja őket, hogy megtartsák, amijük van, félnek, hogy elveszítik azt, vagy még annál is többet akarnak, a csillogó rivaldafényben szeretnének maradnak. Csak ritkán vannak nyugodt vagy olyan pillanataik, amikor valóban elengedik magukat. Ritkán hagynak maguknak időt arra, hogy ellazuljanak, vagy kapcsolódjanak a bennük lévő Jelenlétük lényegéhez, és érezzék azt. Mindig túl sok a tennivaló, túl sok a gondolkodni való, az idő pedig túl kevés mindezekhez.
Sok emberből fájdalmasan hiányzik a minden értelmet felülmúló béke. Mindez pedig a döntéseinkből fakad – ezt nagyon fontos megjegyezni! Szabad akaratunk van. A szeretet mindig jelen van bennünk. Az öröm mértékét mi magunk irányíthatjuk. Alaposan át kell gondolnunk, mielőtt cselekszünk, mivel a felelősség palástját magasan tartjuk, jelenlévővé válva a testünkben, és kiváltságosnak érezve magunkat, hogy ezekben a kedvező időkben érkezhetünk erre a bolygóra.
Elég éberek vagyunk ahhoz, hogy a legfőbb jót válasszuk, vagy eléggé gondoskodunk magunkról és másokról ahhoz, hogy szabadok legyünk? Ez nem azt jelenti, hogy azért gondoskodunk, mert arra tanítottak minket, hogy gondoskodjunk, hanem azt, hogy egzisztenciálisan foglalkozunk egymással: arra vagyunk hivatottak, hogy örömöt érezzünk. Ez valódi természetünkből fakad, akárcsak az együttérzés, a kedvesség és a megbecsülés.
Képesek vagyunk-e mindennap nyitottak maradni belső tudásunkra vagy jelenlétünkre, miközben átgondoljuk nehéz döntéseinket, amelyek közül néhány életbevágó vagy akár látszólag értelmetlennek tűnő, de gyakran jelentőséggel teli döntés? Sietünk a következő találkozónkra, és figyelmetlenül becsapjuk az ajtót, miközben nem veszünk tudomást az étteremből éppen akkor kilépő idős emberről. Az apró dolgok végül sokat jelentenek, amikor rájövünk, hogy egyek vagyunk. Mivel egymáshoz kapcsolódunk, az együttérzés és a kedvesség szintje magasabb szintű örömöt eredményezhet, ami végső soron több békét és szabadságot teremt a világban. A természet sokat taníthat nekünk ebből a szempontból. Megöleltél már valaha egy fát, és érezted a csendjét? Ez valóban örömteli érzés, nem igaz?


A bolygónk

Amikor körülnézünk, és megfigyeljük az Anyatermészetet, majd megtapasztaljuk annak lényegét, a béke hatalmas leplét érzékeljük, bármerre is nézzünk – függetlenül az évszaktól vagy attól, hogy mennyire pusztult el. Egy hurrikán szemében csodálatos csend, béke és nyugalom van jelen. A természet szépsége kitágítja a rácsodálkozás érzését, és a Lelkünkben béke születik.
A hegyoldalban, a tengerparton vagy az erdőben, egy folyó, patak mellett sétálva olyan csendre lelhetünk, amely lecsendesíti a szívünket is.
A csend egy erőteljes jelenlét, amelyből a Teremtő megnyilvánítja végtelen teremtéseit. A csendből végtelen lehetőségek fakadnak, határtalan választási lehetőségeket létrehozva a hiedelmekben, gondolatokban, érzésekben és cselekedetekben. Gyakran azokat a döntéseket választjuk, amelyek a leginkább ismerősek, és az ismeretlen választásokat meghagyjuk arra várva, hogy később küzdjünk meg velük. Az ismerős döntések egyfajta biztonságot nyújtanak, lehetővé téve számunkra, hogy mindenáron biztonságban érezzük magunkat.
Földünk jelenlegi állapotát megvizsgálva talán bepillantást nyerhetünk abba, hogyan alakíthatnánk ki nagyobb harmóniát. A múltban és a jövőben élni a jelen helyett, a probléma egyik része. Éppúgy, mint a berögzült, olykor káros szokásaink – ahogyan táplálkozunk, ahogyan élünk, a kapzsiságunk és a nagy fogyasztásunk, valamint a családunkkal, kollégáinkkal, szomszédainkkal és közösségeinkkel való egészségtelen kapcsolataink.


A mindennapi valóságunk

Egy további fontos tényező, hogy meg kell keresnünk a mindennapi megélhetésünket, ezért fontos, hogy bölcsen átgondoljuk a pályaválasztásunkat. Sokszor előfordul, hogy olyan karrierbe kezdünk, amely ugyan tetszett nekünk, de nem tart el minket megfelelően, márpedig megélhetés nélkül élni szintén fenntarthatatlan. Ezek a stressztényezők mind leterhelnek bennünket –különösképpen a mindennapi, percről percre történő, negatív gondolatokon és hiedelmeken való rágódásunk.
Óriási fogyasztási igényeink vannak, hagyjuk, hogy szükségleteink és vágyaink felfaljanak minket, ahelyett, hogy mi irányítanánk étvágyunkat és érzelmeinket, hogy azok szolgáljanak minket. Megengedjük, hogy testünk – ahogy az egész bolygó is – a kezeletlen szokásaink melléktermékei legyenek, hogy pazaroljunk ahelyett, hogy helyreállítanánk, újrahasznosítanánk, újrahasználnánk és megfiatalítanánk, megújítanánk magunkat, valamint az általunk használt termékeket és persze a Föld nevű bolygónkat. Vajon elgondolkodott már valaki azon, hogy hány tévékészüléket, mobiltelefont és számítógépet bír el még a bolygó?
Rohanó életünkben időnként észrevesszük, hogy hiányzik a szeretet, a boldogság, a szabadság és a béke. A kiteljesedésre való vágyakozásunk olyan sóvárgást kelt, amelyet nehéz, ha nem lehetetlen kielégíteni, mindaddig, amíg át nem engedjük magunkat annak a tudásnak, mely szerint már megvan bennünk mindaz, amire szükségünk van. Abbahagyhatjuk a keresést. Most. Elsődleges célunkká tehetjük, hogy szabaddá váljunk, és megismerjük, kik is vagyunk valójában. Élhetünk Lelkünk tudatosságában a jelen pillanatban, a múlt vagy a jövő helyett.


Felébredésünk

Az evolúciós vezetők azt tanítják nekünk, hogy nem kell tovább mennünk, felébredésünk jelenléte, illetve felszabadulásunk kulcsa a szívünk közepében van, nem pedig az elménkben, ahol a problémáink keletkeznek.
Egyik tanítóm, Ramana, aki most Los Angelesben él, a „Radikális felébredés” („Radical Awakening”) folyamatával segített nekem a tudatosságra felébredésben. Ezzel egyidejűleg megtanított arra is, hogyan lehet másokat is éberré tenni. Ő és az indiai szent Ramana Maharshi, akiről a nevét kapta, annak szentelték az életüket, hogy a szabadság, a béke, a szeretet és a jelen pillanatban való élet örömteli állapotainak útjelzői legyenek.
Gangaji, egy modernkori mester, A zsebedben lévő gyémánt című könyvében megmutatja, hogyan állítsuk meg elménk szüntelen aktivitását, és hogyan tapasztaljuk meg minden pillanatban azt a ragyogást és fényességet, amik valójában vagyunk. Ő és más hozzá hasonló, tudatosságra ébredt lény, mint Eckhart Tolle, Byron Katie, Sri Sri Ravi Shankar, Adyashanti, dr. Sue Morter, Jo Dunning, dr. Joe Dispenza, Mooji, Abdy Electriceth és még sokan mások. Mindannyian különböző felébredési tapasztalatokon keresztül vezetnek minket, hogy eljussunk a tudatosságnak e jelenlegi állapotába. Végtelen mennyiségű információ áll rendelkezésre azok számára, akik a tudatosság magasabb szintjére vagy a tiszta, éber tudatosságra törekszenek.
Szabad és tudatos modellekké válhatunk, akiket mások is követni fognak, így a szabad és örömteli élet folyamatát a jelen valóságává tehetjük. Sok választási lehetőség és fontos alapelv tanulható meg az út során – és sok lehetőség van arra, hogy a jelenben maradjunk.
Nagyra értékelem, hogy elolvastad a Bevezetést! Isteni jelenléted hívogat téged! A benned lévő tiszta tudatosság felismerésre vár. Választod azt, hogy emlékezz arra, aki valójában vagy? Itt az idő.



1. fejezet
A biztonság és a védelem garantálása

„Emelkedj a vihar fölé, és megtalálod a napfényt.”
(Mario Fernandez, profi labdarúgó)

Maslow szükséglethierarchiája szerint a biztonság, az élelem és menedék, valamint a szeretet – az első három szint – a legfontosabb. Néhányan közülünk egy egész életen át ezeknek a szükségleteknek hódolunk, olyannyira, hogy soha nem engedjük meg magunknak, hogy elérjük a magasabb szinteket, vagyis az önmegvalósítást és az önismeret elmélyítését. Ehelyett a félelem által előidézett fenyegetésekre reagálunk, rettegve a veszteség, az elutasítás, és végső soron a halál negatív következményeitől. Így az életünk más irányba terelődik és túlélési üzemmódban tart minket – örömtelenül és folyamatosan félelemben, miközben olyan munkát végzünk, amelyre nem vagyunk alkalmasak, vagy olyan partnerrel vagyunk együtt, akivel nem jövünk ki, ahelyett, hogy valami mást próbálnánk ki, vagy „egyedül” lennénk. Blokkolva és ellenállva a változásnak és az ismeretlenbe való terjeszkedésnek, és félve a biztonságunk és a védelmünk elvesztésétől, állandóan készenlétben tartjuk magunkat, attól félve, hogy mi történhet, ahelyett, hogy tudatában lennénk annak, ami történik.
Szántál már egy pillanatot arra, hogy megfigyeld, mi történik körülötted? A legtöbben túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük, mi történik az elménkben; aggódunk a múlt miatt, és arra figyelünk, hogy „megpróbáljuk” jobbá tenni a jövőnket. Most, amikor itt ülök és írok, az új szomszédom tűzjelzője csipog – nagyon magas hangon és hangerővel, könyörtelenül. Hagyja, hogy hangosan csipogjon anélkül, hogy kikapcsolná; hallom, hogy megnyitják a vízcsapot, miközben a csörgés folytatódik. Nem vesz tudomást a hangról? Kopogjak be hozzá, hogy elmondjam neki, hogyan kell kikapcsolni, vagy tegyek úgy, mintha nem hallanám, és ne vegyek róla tudomást? Az utóbbit választom. A hátborzongató csengés folytatódik. Végül felállok, hogy átmenjek a szomszédba. Egy pillanat, amíg elmagyarázom az új szomszédunknak, hogyan lehet leállítani a riasztórendszer zavaró hangját, mindannyiunknak a szomszédságban megnyugvást hoz.
De nem ez volt az első alkalom, hogy a szomszédban megszólalt a tűzjelző; a többi alkalommal úgy gondoltam, jobb, ha nem kopogok be hozzá – még azt hinné, hogy tolakodó vagyok; megmondaná, hová menjek, vagy később valamilyen módon visszavágna. De a csengés túlságosan idegesítővé, túl zajossá és zavaróvá vált; a biztonságra és védelemre vágyó érzésem a fülemben lévő magas hanggal együtt járt, és túlságosan makacsul követelőzővé vált. Figyelj erre a pillanatra, gondoltam. Itt a lehetőség, ne csak beszélj róla, hanem csináld is meg. És valóban, ez meghozta gyümölcsét, hiszen perceken belül a magas csengés elcsendesedett.
Lehet, hogy az új szomszédaim neheztelnek rám, de az is lehet, hogy nem – ez még nem derült ki –, de egyelőre csend van. A csend visszatért, én pedig maradok a feladatomnál. Ahogy Wayne Dyer mondta: „Nem tartozik rám, hogy mások mit gondolnak rólam”. Elengedtem a gondolatot, és elnyertem a csendbe való visszatérést.
A csendből végtelen lehetőségek születnek. Mit választasz – a múltbeli aggodalmakat, a jövővel kapcsolatos kérdéseket, vagy a téged körülvevő csendet?