Tudatos létezés

SZERZŐI ELŐSZÓ

Gyakran elgondolkodom azon, vajon létezik-e olyan világ, amiben jól tudnánk magunkat érezni. Ahol kiteljesedhetnénk, kezelni tudnánk a negatív energiákat, embereket, helyzeteket, képesek lennénk őszintének lenni önmagunkkal és másokkal szemben. Vajon létre tudunk hozni ilyen világot? Mi kellene hozzá? A pozitív teremtő energiát félelmek terhelik, torzítják gondolatainkat. Azonban hiszem, hogy létezhet egy élhetőbb és kiegyensúlyozottabb világ, amiben a jó és a rossz oly mértékben vesz részt, ami még átlátható, érthető, kezelhető, így elfogadható is. Az általam megálmodott világ alapja az elfogadás.
Erről írok könyvemben négy részben: először a teremtésről, majd a második fejezetben a tudat működéséről, a harmadik részben az életünkben, gondolatainkban jelen lévő félelmekről és betegségekről, majd a negyedik fejezetben földi létünk természetéről, a szeretettel és hittel teli változás lehetőségéről, az őszinte önvizsgálat fontosságáról és az ezzel együtt járó boldogság megteremtéséről. Nincs eleve elrendeltség az életünkben. Mindig adva van lehetőség, hogy segítséget hívjunk és azt igénybe is vegyük. Szabad akarattal születtünk, minden helyzetben van választásunk. Ez a legfontosabb tanítás.


Miskolc, 2023. július

Ádám Zsuzsa




A TEREMTÉS




A TEREMTÉS

Az ősrobbanás-elmélettel magyarázható a világmindenség alakulása. Kellett, hogy legyen egy fő energiaforrás (mivel minden energia), ami lehetővé tette számtalan világ megannyi tapasztalási helyének kialakulását.
A tapasztalási helyek – amelyek közé sorolható a Föld is – különböző formában adnak lehetőséget arra, hogy megtapasztalja önmagát a Teremtő.
Mindenben és mindenkiben benne van az ősrobbanást megelőző rész, ami az „EGÉSZ” érzését adja számunkra. Ez az, ami összeköt, összekapcsol mindent mindennel és mindenkivel. Ez jelenti az Egészet, ami maga a Teremtő. Az Isteni teremtés, vagyis a világmindenség megteremtése tökéletes. Az ezen belül kialakult tapasztalási helyek rendszerben működnek, működésük tökéletes, és így az Egész tökéletességét nem befolyásolja. Az is feladata ezeknek a helyeknek, hogy általuk tapasztalatokat lehessen szerezni minden oldalról. Ehhez szükséges a jó, és ugyanakkor a rossz megtapasztalása is.
A fundamentum, vagyis a teremtő energia mindenhol ugyanaz. Az adja a különböző tapasztalási helyek másságát, sokszínűségét, hogy mi és hogyan van gyúrva belőle. Ez a teremtés, illetve a Teremtő kreativitása mind-mind a tapasztalatgyűjtést segíti (önmaga számára).
Mi emberek is megtapasztalhatjuk a teremtést a saját világunkban, de ez nem egyenlő az isteni teremtéssel. Tapasztalásink érdekében szabad akaratot kapunk. Ez azt jelenti, hogy egóval rendelkezünk, szemben a Teremtővel. Ez a részünk, vagyis az ego felelős félelmeinkért, annak nagyságáért, és ennek következtében a rossz, a negatív megteremtéséért, amelyet gondolatainkon keresztül vetítünk ki magunkból a külvilágba. Így, és csak így lehetséges a rossz megteremtése. A Teremtő nem alkotta meg a rosszat a világmindenségben, csak a választás lehetőségét adta meg szabad akaratunk révén, hogy dönthessünk arról, mit szeretnénk igazán. Evilági életeink sorozatán keresztül, sok-sok tapasztalatot gyűjtve talán egyszer megértjük a Teremtés lényegét, megismerjük az egyetlen igazi, valódi értéket, ami nem más, mint a szeretet. A mi teremtésünk egyéni érdekeink figyelembevételével, egyéni céljaink érdekében történik. Ez a különbség a mi, illetve Isten teremtése között. Mi emberek büszkék vagyunk arra, hogy gondolatainkkal képesek vagyunk teremteni. A teremtésre valóban büszkék lehetünk, de annak milyenségének nem sok figyelmet szentelünk. Fontos, hogy ha már teremteni képesek vagyunk, az méltó is legyen hozzánk, mert csak így lehetünk igazán büszkék „teremtésünkre”. Nem is az a feladatunk, hogy Istenként teremtsünk. Amíg nem vagyunk tisztában sem magunkkal, sem az Isteni szeretettel, nem a mi dolgunk az Isteni teremtés.
A mi feladatunk a szeretet megtapasztalása, egymáshoz fűződő viszonyaink javítása. Az egyensúly megteremtése magunkban és környezetünkben. Míg ezekkel nem vagyunk tisztában, nem erre törekszünk, ne akarjunk Istenként teremteni. Elég, ha saját magunk világát próbáljuk úgy alakítani, hogy az a lehető legszeretetteljesebb legyen. Csak a szeretet adhat lehetőséget a továbblépésre, az Isteni teremtésre.

***

Mindenben és mindenkiben benne van az ősrobbanást megelőző rész, ami az „EGÉSZ” érzését adja számunkra. Ez az, ami összeköt, összekapcsol mindent mindennel és mindenkivel. Ez jelenti az Egészet, ami maga a TEREMTŐ.
A Teremtés lényege, egyetlen igazi, valódi értéke nem más, mint a SZERETET.
A Teremtő nem teremtette meg a rosszat a világmindenségben, csak a választás lehetőségét adta meg nekünk a szabad akaratunk révén, hogy dönthessünk arról, mit szeretnénk igazán. A mi feladatunk a szeretet megtapasztalása, egymáshoz fűződő viszonyaink javítása. Az egyensúly megteremtése magunkban, és környezetünkben.




„LEGYEN HITETEK SZERINT!”

Jézus hírnöke volt a mindenség megismerésére tett kísérletnek, de az emberek nem értették meg őt. „Legyen hitetek szerint”, szól a tanítás, amit a mai napig nem szívleltünk meg. Mit is takar ez a rövid mondat, mellyel életünk új mederbe terelhető? Az van, amit én szeretnék? – kérdezik sokan önmaguktól. Kevesen mondhatják, hogy igen: az van, amire valóban vágynak.
Az emberek többsége elégedetlen, elkeseredett, és kilátástalannak látja a helyzetét. Mit kell tennünk azért, hogy ez megváltozzon?
Hitrendszerünk kiépítése bent, a benső tudatunkban megy végbe. Először a belső világunkat alakítsuk ki úgy, hogy vágyainkat őszintén megvizsgálva (és nem alábecsülve) higgyünk annak megvalósításában. Ez a legnehezebb része. Erősen hinni abban, hogy pl. nehéz anyagi helyzetünk javulni fog. Úgy hinni ebben, hogy mi magunk még nem tudjuk a pontos módját, hogyan is fogunk jelen esetben pl. pénzhez jutni.
Ennek az erős, kitartó hitnek megfelelően anyagi helyzetünk valamilyen módon javulni fog. Nem tudhatjuk előre, mi lesz az a megoldás, ami könnyítést hoz majd életünkben. Ne lássuk reménytelennek a helyzetünket! Ha kellő hittel és bizalommal tekintünk a változást várva önmagunk és a világ felé, hitünk eredménye a pozitív változás lesz. Ugyanígy betegeknél is fontos az erős hit. Hinni abban, hogy a betegség ahhoz kellett, hogy tapasztaljon. Próbáljunk a betegségre úgy tekinteni, hogy mit kellett ez által megtanulnom, megtapasztalnom? Felismerem-e? Mi a betegség célja az életemben?
Ezután – ha úgy gondoljuk, kérdésünkre választ tudunk adni – a hit gyógyulást, javulást eredményez. Minden úgy történik az életünkben, ahogyan hitünk azt megalkotja.
Ha félünk, hiszünk a rosszban, megtapasztaljuk azt. Ha tudjuk, hogy nincs a Teremtésben rossz, és sorsunkat mi magunk irányítjuk, hinnünk kell, hogy velünk mindig a legjobb történik, ami történhet. Hitünk az, amely lehetővé teszi, hogy olyan világot teremtsünk magunknak, amilyet szeretnénk.
Ha hitünknek szeretet az alapja, biztosak lehetünk abban, hogy a harmónia működését tapasztaljuk meg önmagunkban (nyugalom, egészség, magabiztosság), és a környezettel való viszonyunkban is (konfliktusmentes kapcsolatok). A hit mindig velünk van. Amikor a következő élet vázlatát készítjük egy másik dimenzióban, tökéletes tervet készítünk, és ez születésünk után is velünk van. Olyan, mint egy mankó, mely segítséget nyújt a járásban. Hogy mikor nyúlunk érte, tőlünk függ. Miért ne tennénk minél hamarabb? Ha erős a hitünk pl. egy súlyos betegség során a gyógyulásban, azt jelenti, hogy a betegség megtette feladatát, a tapasztalás ennek következtében valamilyen szinten megtörtént. Ha valakinek „szüksége van még a betegségre”, ő abba kapaszkodik, ez azt jelenti, még nem tapasztalta meg, amire szüksége lenne fejlődése érdekében, így a hite is hiányzik ahhoz, hogy meggyógyuljon.
Nem értette meg, hogy MINDEN a keze ügyében van, amit Jézus meg is mutatott.
Teremtett, gyógyított, tanított. A MINDENSÉG eszközét, a SZERETETET használta. Erre kell képessé válnunk: a szeretet jegyében cselekedni mindig, minden pillanatban, feltétel nélkül.
Mindig is voltak és vannak is olyanok, akik megpróbálták bebizonyítani társaiknak, hogy mire képes a HIT és a SZERETET.
Azonban a csodát (és a gonoszt is) kívül keresik az emberek. Elfogadnak olyan embereket, akiktől csodatevést, esetleges csodálatos gyógyulásukat várják. Szívesebben bíznak egy kinevezett „csodatevőben”, mint saját magukban. Fontos, hogy ezek a gyógyítók tanítsák az embereket, ne saját csodálatos lényüket csillogtassák a látványosság fényében.
Feladatuk lenne arra tanítani az embereket, hogy ők azok, akik az igazi „csodát” megcselekedhetik saját magukat illetően.
És ami fontos: nem vagyunk magunkra hagyva, hisz’ része vagyunk az egésznek, így velünk teljes a MINDENSÉG. Épp ezért bármikor segítséget kérhetünk: nem vagyunk egyedül, és nem vagyunk kitaszítottak. A segítséget úgy kérjük, hogy az tiszta és őszinte legyen. A szeretet az egyetlen és igazi kapocs mindannyiunk között.
A hite tette lehetővé Jézusnak, hogy „csodákat” cselekedjen. Hite Istenben; abban, hogy segíteni képes az embereknek, és nem utolsósorban hite saját magában, még akkor is, amikor az emberek nem értették meg tanításait, és ezért vállalta a halált az emberek kedvéért, mert az emberek voltak azok, akik halottnak kívánták látni őt. Ezt is megtette értük.
A bennünk lévő szeretetet és hitet erősítsük, hogy egyre nagyobb erőben legyünk, és egyre nagyobb segítséget tudjunk nyújtani az embereknek. Egyre elfogadóbbak, szeretetteljesebbek és alázatosabbak legyünk az emberekkel szemben. Jézus is szolgálta az embereket, és nem Isten fiaként tetszelgett a nép előtt, mert nem így kívánta kivívni az emberek tiszteletét. Egy gyógyító, tanító szolgálja az embereket. Az lehet igazán jó gyógyító vagy tanító, aki szeretetteljes mindig, mindenkivel szemben. Nem lehetnek előítéletei senkivel, semmivel szemben. Nem okosabbnak, hanem alázatosabbnak tekinti magát másoknál.
Az alázatosság nem meghunyászkodást jelent, hanem nagyon mély, tiszta szeretetet, segíteni akarást. Ezt eredményezi a mély tisztelet mások iránt. Nem fitogtathatjuk tudásunkat, képességeinket, és nem tehetjük meg, hogy ezeket felhasználva valamiféle alá-fölé rendeltséget alakítsunk ki az emberek és gyógyító-tanító között. Ezért legyünk alázatosak, mert az embereknek nem arra van szüksége, hogy felnézzenek egyesekre, hanem hogy egyre nagyobb számban és mélységben változhassanak. Ez az emberiség pusztulását segítene megelőzni.
Jézus a benne és a körülötte lévő Isteni energiát (ami a levegőben, minden tárgyban, élőlényben, földben benne van) használta fel az emberek gyógyítására.
A gyógyításhoz szükséges, hogy megtapasztaljuk, illetve használni tudjuk az Isteni energiát.
Jézus tudta és hirdette, mi a jó, a helyes, de nem szabályokban (Tízparancsolat) fogalmazta azt meg, hanem abban, hogy az ember önmagát, belső világát, őszinte gondolkodását ismerje meg. Erre mutatott példát.

***

Ha tudjuk, hogy nincs a Teremtésben rossz és sorsunkat mi magunk irányítjuk, hinnünk kell, hogy velünk mindig a legjobb történik, ami történhet.
Hitünk az, amely lehetővé teszi, hogy olyan világot teremtsünk magunknak, amilyet szeretnénk. Ha hitünknek szeretet az alapja, biztosak lehetünk abban, hogy a harmónia működését tapasztaljuk meg önmagunkban (nyugalom, egészség, magabiztosság) és a környezettel való viszonyunkban is.
Jézus tudta és hirdette, mi a jó, a helyes, de nem szabályokban (Tízparancsolat) fogalmazta azt meg, hanem abban, hogy az ember önmagát, belső világát, őszinte gondolkodását ismerje meg.




TUDÁS ÉS TEREMTÉS

A tudás benne van a TEREMTÉSBEN. Ez azt jelenti, hogy ha új dolog kitalálásáról vagy új találmányról, felfedezésről, művészi alkotásról stb. van szó, annak alkotása közben gazdája olyan szinteket érintett, amelyekben ott volt a „megoldás”. Ez azért lehetséges, mert a TERERMTÉSBEN teljesség van. Ez a teljesség tette lehetővé a legtökéletesebb megoldás létrehozását. Nem magát a megoldást kapta az alkotó, hanem a teljesség érzését. Azért, mert a Teremtés tökéletes, és minden tudás benne van. A teljesség van meg benne, ez segít bennünket, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk. Csak el kell fogadnunk létezését, tökéletességét. Ha olyan tudás birtokába szeretnénk jutni, amit társaink megalkottak, kitaláltak, a kollektív tudat szintjén minden megtalálható, újra használható.
A teremtés nem a lexikális tudással, hanem a teljességgel egyenlő. A gondolati energia megvalósulásának összessége a kollektív tudat.
Jézus azért született a Földre, hogy segítséget nyújtson az embereknek oly módon, hogy felhívja figyelmüket, hogy nincsenek egyedül, nincsenek elhagyatva: Isten, a Teremtő, mindenkivel ott van és segít neki.
Csodákat tett Jézus, hogy az embereknek bizonyítsa Isten jelenlétét. Tanított, mégpedig arra, hogy „változtassátok meg gondolkodástok”, ami lehetővé teszi, hogy Isteni lényünk érvényesülhessen fizikai világunk mindennapjaiban.

***

A Teremtés tökéletes, minden tudás benne van. A teljesség van meg benne, ez segít bennünket, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk. Csak el kell fogadnunk létezését, tökéletességét.
A teremtés nem a lexikális tudással, hanem a teljességgel egyenlő. A gondolati energia megvalósulásának összessége a kollektív tudat.




ISTEN ÉS MI

Hinnünk kell a szeretet erejében, és tudnunk kell, hogy mi rendelkezünk vele. Nem szabad, hogy a félelem hatalmába kerítsen.
Fontos, hogy ne helyezzük magunkon kívül a problémamegoldást. Ne mástól, vagy másoktól várjuk, hogy megmondják, mi jó, mi hasznos nekünk. Fontos felvállalni saját magunkat, még akkor is, ha úgy érezzük, ezzel nagy kockázatot vállalunk, ha esetleg helytelen döntést hozunk. Ez természetesen akkor is előfordul – sőt inkább akkor fordul elő –, amikor mások véleményét alapul véve döntünk saját sorsunkat illetően. Ezt csak mi tehetjük meg teljes felelősséggel, mert a sorsunk, életünk alakulásáért csak mi vagyunk felelősek.
Ez a felelősségvállalás esik nehezünkre. A félelem túl erős bennünk, és azt bizonyítja, hogy nem hiszünk saját magunkban és abban, hogy a helyes utat választjuk.
Pedig ha a másokra figyelés helyett – mármint, hogy mit javasolnak helyzetmegoldásként számunkra – arra figyelnénk, hogy mit „súg ösztönünk”, vagy végig gondolnánk a lehetséges verziókat, megtalálnánk a helyes utat. De ez csak akkor sikerül, ha le tudjuk győzni a kezdeti félelmünket a probléma észlelésekor, és képesek vagyunk objektíve szemlélni a helyzetet, mint egy külső szemlélő.
Fontos, hogy nyugodtak tudjunk maradni, ami abban az esetben sikerül, ha teljes egészében bízunk magunkban. Bíznunk és hinnünk kell abban, hogy van bennünk egy olyan érzékelő, amely minden élethelyzetben a megfelelő megoldást kínálja számunkra.
Ezt azonban egónk szereti felülbírálni, hogy saját nagyszerűségét fitogtassa a tiszta egyszerűséggel szemben.
Isten nem más, mint a központi irányítórendszer, működtető.
Az, hogy Isten bennünk lakozik, nem jelenti azt, hogy istenségek vagyunk. Ez csak abban az esetben lenne igaz, ha úgy tudnánk teremteni, mint ő. Valóban, a gondolat teremtő erejű. Valóban teremtők vagyunk, csakhogy nálunk a gondolat nem minden esetben, sőt a legkevésbé sem Isteni indíttatású, tehát nem a lélekre támaszkodva születik. Az ego nagymértékben beleszól a teremtés „művészetébe”. Ez pedig nem más, mint az, hogy ebben a gondolat-kivetítésben saját magamat helyezem mindenki elé, hiszen én vagyok a legfontosabb számomra – vagy ellenkezőleg, alábecsülöm magam. Ebből aztán meglehetősen torz, önző, vagy félelemteli gondolatok születnek. Ez szinte mindenkire igaz. Nem kell szégyellenünk bevallani.
...