A kosárkötő és az Isten

I. A kosárkötő és az Isten

Testvéremmel egy úton…

2 Mózes 4.12-15

12Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! 13De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! 14Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt, jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. 15Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. (PB)



Ajánlás

Ez a könyv nem tör irodalmi magaslatokra, hanem a lenyomata annak, ahogyan egy kemény férfiember 47 évesen az istentudaton túllépve élő hitre jutott. A barátom, hitben a testvérem lett ő, a kosárkötő. A beszélgetések a kosárkötés ritmusában, a mindennapok ütemében folynak az Ige körül. A bibliai Igék pontosan idézve, 3 különböző fordítást használva megjelennek a történetekben. (PB: Magyar Bibliatársulat Újfordítású Bibliája, SZITB: Szent István Társulati Biblia, Károli: Károli Gáspár revideált fordítása.) Hiszem, hogy az Ige valóban egy élő Mag, ami megszüli az embert. Az Igében lévő Élet miatt születtek ezek az írások. A novellák célja, hogy szabad módon lehessen Isten Igéjével találkozni, remélve, hogy érdeklődést, rácsodálkozást tud generálni az olvasóban. Ezek a történetek rámutatnak arra is, hogy Isten beszéde napjainkban, a mi életünkben is az a szikla, amire érdemes építeni.

Ézsaiás 55.10,11
10Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (PB)


Sárkány ellen sárkányfű

Van egy kutyánk. Hihetetlen mamlasz és elég jól néz ki. Fekete, nyúlánk, combközépig érő, 8 hónapos, harcikutya-fejjel ellátott. Megjegyzem, az én kutyám. 53 évesen gyerekkori álmomat már ki akadályozhatná meg? Úgyhogy az állatmenhelyen háromszázötvenvalahány kutya közül biztosan tudtam, ő az! Ő Rájmon. Van egy titkom. Hát… Meg szoktam köszönni Istennek az Állatokat. 4 évig lovagoltunk, és a teljességérzéshez ők hozzátartoznak. Lehet, hogy azért, mert mellettük könnyű rátalálni az érzésre: szeretni?

1 Mózes 2.19
19Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. (SZITB)

A gyerekekben van egy ősi tudás. Olyasmi, mint a hangyákban, a vándormadarakban. Hogy hány hónapos korukig? Ha valaki elég ügyes, másfél, kétéves korára már teljesen el tudja tüntetni ezt a gyerekből. Példa: az unoka és a kutya. Az unoka kicsi. A kutya nagy. Mit csinál az unoka a kétszer nagyobb kutyával? Átöleli, eteti, időnként jól megveri, minden aggályoskodás nélkül. Tudja magáról: ő az ember, és az Istentől kapott parancs szerint ő felette áll az állatnak. Teljesen biztosan tudja, és eszerint működik.

1 Mózes 1.27-28
27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! (PB)

Néhány felnőtt valami furcsa módon még „emlékszik” erre. Józsi, akivel lovagoltunk, elég apró termetű ember. A környéken őt hívják mégis minden lehetetlen lovas problémához, bemegy bárhova, istállókban a szűk állásokba. Józsi birtokolja ezt az ősi tudást, hogy az a dolga, hogy uralkodjon az állatokon, Isten ezzel bízott meg minket. Ha félelem, rettegés van bennünk, nem Isten akaratában járunk. Érdekes, nem? Egyébként Józsi 38 évesen ült először lovon. De belejött. Most 63 éves, és tizenvalahány éve nyer minden távlovagló versenyen, általában első helyezést hoz el.

2 Timóteus 1.7
7Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (PB)

Problémásra sikeredett a régen várt találkozás az unokákkal, mivel a kicsi még működött Isten akaratában, etette és püfölte Rájmont, mint fél évvel ezelőtt a bátyja is. De Ágoston már 2,5 éves, bizony átnevelődött és rettegett, ahogy kell, mint a mamája. Viszont van recept! Az Úr szerint való: meg kell próbálni szeretni. Rájmont nagyon lehet szeretni. Akarjak szeretni, Isten mindent betöltő mértékével! Ha megnyitom a szívem és minél nagyobb teret átengedek az Úr szerint való érzésnek, a szeretetnek, egyre kevesebb hely marad a félelemnek! Érdemes kipróbálni! „Sárkány ellen sárkányfű!”

1 János 4.18
18A szeretetben nincs félelem, sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (PB)


Hírvivő angyalok

– Ők mindennap átjárnak ide a kiskocsival vízért. Igen… Tudta róluk, hogy ők angyalok?
– Micsoda? Kik?
– Hát a Sanyiék.
– ??
– Tudja, akikhez átjárok reggelente kávézni. Náluk voltunk születésnapot köszönteni, gitároztam is, nem emlékszik?
– Mi??Na jó, föladom. Nem értem. Hogyan angyalok?
– Hát hírvivő angyalok.
– Oké, rendben. És ez jó vagy rossz? Jó hírét keltik, vagy rosszat mondanak?
– Na igen. Hát ez nem tőlük függ. Ők csak viszik a hírt, azt, amit látnak.
– Hoppá. Ez átgondolandó. Szóval… Tőlem függ, hogy mit tudnak vinni, továbbadni rólam. Ha bennem és körülöttem rend van, szeretet van, normálisság van, akármilyen okból is terjednek a hírek, nem tudnak rosszat mondani! Így van?
– Bizony így van.
És az angyalok oda és vissza viszik a híreket. Mi az ember reakciója? És mi annak a vonzata? Isten reagál, újra és újra, mert élő a kapcsolat. A Bibliában így:

Lukács 1.10-14 és 18-22a
10A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. 11Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
13De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének”.
18Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.”
19Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.”
21A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni… (PB)


Szappanopera

Láttál már brazil szappanoperát? Mik a tipikus „kellékek”? Mindenképpen kell egy szegénynegyed is. Nem gondoltam, hogy Magyarországon is vannak ilyen helyszínek. Hát vannak. Ahol testvérem él, az egy olyan „utca”, ahol inkább fabódék a házak. A lakók pedig olyan, hogy is mondjam, egyszerűbb emberek. Egy hajléktalannak egy ilyen hely már a királyságot jelenti. Van, ahol villany sincs, víz sincs, csak egy kút van az utcában. Egyébként gyönyörű maga a táj, hiszen ez a Mecsek oldala. Azért maradhatott meg így, „érintetlenül”, mert alatta bányajáratok vannak, és még mozog a föld. Régen a bányászok bérelhettek itt kisebb telkeket, és munka után itt pihenhettek, kertészkedtek. De ezek a bányászok már meghaltak, és a kis fa szerszámtárolókba, picike építményeikbe, amelyek még állnak egyáltalán, jöttek az új lakók. Na, ennyit arról, miért pont ez a cím. És most jöjjön a történet: a telefon egyik végén én, a másik vége bizony ott van, a szegénynegyed egyik kis bódéjában, de már elképzelhető, igaz?
Egy kora nyári délután úgy éreztem, beszippantott egy TV-sorozat, mert nincs más magyarázat arra, ami akkor történt velem. Túl meleg volt aznap, eléggé kiütött a fűnyíró javításának az ára is, meg a súlya se semmi egy törékeny 50 évesnek. Szóval csüggedten cipeltem a szervizből hazafelé a fűnyírómat. Na és akkor történt az ugrás… Igen, volt technika, gépek, fülhallgató, telefon. A dallam, és testvérem hívott, átadta a telefont egy ismerősének, és pár másodperc múlva egy asszony vidáman, úgy tűnt, boldogan, és főként megállíthatatlanul énekelt és énekelt nekem újra és újra ismeretlenül és kifogyhatatlanul a telefonba! Réges-régi nótákat, betyárosokat, szerelmeteseket, mindenfélét. „Hej, azt a kacskaringós ostorvégit, hiába szól a szakító nóta, hej, a kiskésit!” Huuu. Kb. 40 percig ültem egy padon, és hallgattam a nótákat, mert már leültem, a csodálkozástól is, mert ilyen azért, valljuk be, nem fordulhat elő! Elfeledtem a fűnyírót, mindent. A végén már azt éreztem, hogy valami furcsa világba pottyantam, odatartozóként.
Testvérem aznap beszélt ebben a családban Istenről. A férjnek.
Íme az Evangélium:
– Minek kell Isten? Kicsoda Isten?
– Szereted a feleségedet? Jézus adja a szívedbe az érzést. Jézus adja a szeretetet!
Ez az egyetlen kincse ennek a házaspárnak, hogy nagyon szeretik egymást, és nagyon szépen élnek. Egy icipici kisszobában, de tényleg példa értékű lehetne mindenkinek, ahogyan egymáshoz szólnak, amilyen szavakat használnak; az a nyugodtság, az a békesség, ami körülveszi őket, mint egy burok. Testvérem megérezte, mi az az egy dolog, amin keresztül ők Istent „kitapogathatják”.

János 17.26
26És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. (PB)

Róma 8.35 és 38,39
35Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.(PB)


Függőhíd

Sokat vártam magára…
Volt megrendelésem mára is, még nincs kész, de megnézheti. Kötöttem és hallgattam a rádiót, a beszélgetéseket. Mindig bemondják: „A szavak ereje”. Régen nem gondoltam rá, hogy teremtő ereje van a szónak. Lehet vele létrehozni haragot, elégedetlenséget szítani, akár egy munkahelyen is, igazi okok nélkül, csak a szavak erejével. De visszafelé is működik. A békességszerző is a szavakat használja. Úgy érzem, Isten azt akarja, hogy békességszerzők legyünk. Isten azt akarja, hogy a szavakat, a gondolatokat Tőle kérjük el. És akkor rendben lesznek a dolgaink. Sokat tanulok így. Igen. Tudja, ha nem rádiót hallgatok, akkor gondolkodom. Vagy elképzelek valamit. Amikor maga nincs itt, úgy gondolok magára: a csóró Betti a közkönyvtárból. Hogy miért? Mert ő egy filmben egy jóravaló, rendes leányzó, nem az a hivalkodó fajta. Tudom, hogy ma kirándulni voltak. Hát én elképzeltem magamnak a kirándulását. Először elmondom én, mint egy filmet, aztán elmondja maga, hogyan is volt. Akarja hallani?
No. Egy csapat turista jön jól kifáradva valami vad, de igen szép tájban. Visszafordulni már nem lehet, csak előremenni, de ők már készen vannak, már nem akarnak menni, sokkolta őket, amit most láttak meg: amin át kellene jutniuk a túloldalra, hát az bizony egy idő megette függőhíd! Na hát ezt nem, ezen nem fogunk átmenni! – ezt hajtogatják. Hőbörgés, lepakolás, lázadás kezdődik minden és mindenki ellen. A lemaradt Betti a közkönyvtárból (Rocky) is odaér, szívében az Úr adta örömmel. Biztonság-, bizonyosságérzete van. Nem is érti, a többieknek mi a bajuk. Automatikusan rálép erre a függőhídra, hiszen erre vezet az Út. Az Úrral a szívében lépdel, és persze hogy átjut.

Ézsaiás 12.2
2Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és üdvösségem. (SZITB)

Zsoltár 40.2-4
2Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. (PB)

Bizalom. Ki mer rálépni az ego szerint veszélyesen ingatag területekre? Az Úr szeretné, ha kilépnél az agy felügyelete alól és belépnél a szív dimenziójába. El tudnád engedni a fogódzkodókat?

1 Korinthus 1.19-20
19Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.” 20Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (PB)

1 Korinthus 1.18
18Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (PB)


Dávid király és a szivacs

– Na, Mónika, maga mi tud Dávid királyról?
– Hát, hogy nem volt mindig király, és „Dávid és Góliát” története, meg az öt kövecske…
– Milyen öt kövecske?
– Amit Dávid a pataknál gyűjtött, azokkal szokott parittyázni!

1 Sámuel 17.40
40Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. (PB)

– Beteszi a parittyába, és pörgeti és pörgeti és elengedi, és repül a kicsi kő, ki tudja hol áll meg? A Góliát homlokában állt meg! Ugye így volt?
– Na hát igen, így volt. Tudta, Mónika, hogy Dávid akkor még pásztorfiú volt? De ne úgy képzelje, mint egy festményen a libapásztorlányt! Az igaz, hogy még nagyon fiatal volt akkor Dávid, a harcba is csak azért került, mert élelmet vitt a három legidősebb bátyjának. Na de figyeljen, milyen pásztor volt Dávid!

1 Sámuel 17.34,35
„Szolgád atyja juhait őrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból, szolgád utánaeredt, leütötte és kiragadta a torkából. Ha aztán megtámadott, megragadtam a sörényénél fogva és agyonvertem.” (SZITB)

– Miért nem hagyta, hogy vigye csak az oroszlán azt a bárányt, csak menjen már? Miért volt ilyen bátor ez a Dávid?
– Mert nem egyedül volt.
– Miért, vele volt az apja is? De akkoriban még nem lehetett hatlövetű puskája az apjának sem! Ha vele volt is az apja, akkor miért nem ketten féltek?
– Mónika, állítsa már le a fantáziáját! Pont arról akarok magának beszélni, hogy Dávid megtalálta az igazi apukáját és mindig vele volt.
– Honnan tudja? Elmondja?
– Dávid volt a legkisebb, 7 fiútestvére volt. Dávidra maradt a nyáj. Sokat volt egyedül. Amit kapott az apukájától, azt használta, nem ásta el. Tudja, Mónika, mit kapott? Képességet zenélni, és a saját lelkét felemelni.
– Az apukája is zenélt?
– Sőt! Megmutatta Dávidnak a „mennyei fölvételeket”, és adott képességet Dávidnak lehozni a földre azt a zenét! Amikor hárfán játszott, a gonosz lelkeknek el kellett menniük, nem bírták elviselni azt a zenét, amiben Isten lelke volt.
– De akkor ki volt az apukája? Maga az Atya? Vele volt közösségben ott a pusztaságban?
–Tudja, Mónika, nem lehet elcsöndesedés nélkül Istenre rátalálni. Kell egyedül lenni, kell a „pusztaság”, amikor az ember tényleg leáll. Abban a csöndben van meg az esély rátalálni az Alkotóra, a saját megalkotónkra. Kontaktba kerülni Vele.
…