Áldozatok

Áldozatok

Bobi Bonom



Formátum: 13,5 x 21,5 cm
Oldalszám: 262
ISBN: 978-3-99048-368-8
Megjelenés időpontja: 2016-09-21
Három tizenéves fiú kirabol egy ékszerüzletet, és a helyszínen egyikük megöli a tulajdonost. A rablással szerzett hihetetlen vagyonból épített gyönyörű álom a meggazdagodásról, menekülésről jelen életükből hirtelen dől össze, mint egy véres kártyavár. Az egyik fiú a többiek életét és vagyonrészét tervezi elvenni, holott születésétől nincsenek anyagi gondjai; a másik távlati tervet sző, amelyben mindnyájuknak lenne hely, ezt a tervet negyedik, ártatlan barátjukra bízza megvalósításra, miközben maga besétál a rendőrségre és beismerő vallomást tesz... Ki a gyorsabb? Ki dönt helyesen? Kire, mire számíthatnak a fiúk a börtön poklában? Kiderül-e, hogy a gyilkos tulajdonképpen nem is csak egyetlen embert ölt meg?
Előszó

Munkám során, hét éven át volt szerencsém olyan emberekkel beszélgetni naponta, akik bűncselekményeket követtek el. Tolvajok, nepperek, simlisek és balekok is voltak köztük. Olyan egyénekkel, akik embertársaikat bántalmazták. Rablókkal, gyilkosokkal és perverzekkel. Élénk érdeklődés mutatkozott bennem irántuk.
Tanulmányaim arra ösztönöztek, hogy megismerjem ezen emberek gyermek- és ifjúkorát, ezért különböző kiscsoportos foglalkozásokat szerveztem egy fegyház karbantartó műhelyében. Persze a rabok ebből nem sejtették, hogy egy vizsgálat alanyai lettek, hisz semmi mást nem kellett tenniük, mint beszélni nekem és fogva tartott társaiknak gyermekéveikről. Aztán több tucat élettörténet végighallgatása után feltűnt nekem, hogy egyik férfi sem tudott szeretettel beszélni mindkét szülőjéről, de a legtöbb bizony édesanyjáról sem tudott örömmel beszélni. A korai anya-gyermek kapcsolat legsúlyosabb problémáit sorolták el egyre, mintha csak egy kézikönyvet olvastak volna fel, ami a családban előforduló legkiemelkedőbb problémákat taglalja.
Később másik beosztásba kerültem, ahol már csak hetente egyszer adódott lehetőségem elítéltekkel beszélni, de azok már kizárólag szakmai jellegű beszélgetések voltak. Az új munkakörömből adódóan viszont megismerhettem a fogva tartott egyének teljes bűnügyi előéletét, egészen tizennégy éves koruktól.
Egyszer egy emberölést elkövető fogva tartott bűnügyi iratait ellenőriztem éppen, amikor egy megközelítőleg tizennégy éves kori fényképre akadtam. A kép szinte megszólított. Olyan ártatlansággal színezett mély szomorúság áradt a fiú tekintetéből, hogy akaratlanul is őt tartottam saját bűncselekménye áldozatának. Ez sarkalt arra, hogy megírjam a sok-sok beszélgetés és vizsgálat eredményét.
Aztán elolvastam a fiú élettörténetét és az elkövetett cselekmény tényállását, ami igazolta elképzelésemet gyermekéveiről. Áldozat volt attól a perctől, hogy megszületett, és valószínűleg haláláig az is marad. Nem kívánom részletezni, a regényből ki fogja olvasni, akinek van szeme hozzá.
Tizenegy évet dolgoztam egy hazai fegyházban, tehát nemcsak mint kívülálló írok, mikor leírom, hogy a magyar fegyintézetek és az ott folyó munka alkalmatlan arra, hogy egy bűnelkövetőt ismét hasznos tagjává tegye társadalmunknak. Ez családi segítség nélkül, illetve az önnevelés, az egyházak szerető közösségei stb. nélkül szinte egyetlen esetben sem sikerült volna. Meggyőződésem, hogy egyetlen megoldás létezik csupán, hogy a bűncselekményeket lejjebb szorítsuk: neveljünk jó szülőket!
Ebben a regényben néhány alapvetően hibás szülői magatartásformára, illetve családi problémára kívánok rámutatni, a teljesség igénye nélkül. Később egy második részben további problémákkal szeretném megismertetni olvasóimat.
Nem akartam szakkönyvet írni, hiszen a célom nem az volt, hogy pedagógusok és pszichológusok, valamint egyéb, a területen dolgozó szakemberek olvassák azokat a dolgokat, amiket amúgy is tudnak. Az én célom e kitalált történet megírásával az volt, hogy szülők, illetve leendő szülők egy izgalmas történetbe burkolva néhány alapgondolattal megismerkedjenek, ami aztán arra ösztönzi őket, hogy a gyermeknevelést tudatosabban folytassák. Utánanézzenek a megfelelő helyen, ha problémákkal találják szembe magukat, megfelelő időben döntsenek, tegyenek lépéseket, forduljanak szakemberekhez.
Csak annyit szeretnék vállalni, hogy elhelyezek egy csörgőórát az olvasók lelkében, ami a megfelelő időben riaszthatja őket, ha probléma adódik gyermekük nevelése során. Ne forduljon a helyzet olyan súlyosra, ami már visszafordíthatatlan.
Ezen cél megfogalmazásával kívánok Önnek, tisztelt Olvasó, jó szórakozást és kellemes kikapcsolódást a regény olvasásához!


Bobi Bonom


I. fejezet

– Mi a faszt csináltál, te állat!? – üvöltött Pete.
– Kinyírtam a gecit – válaszolta zilálva Ric, miközben kabátja ujjával letörölte arcáról az ékszerész véres agyvelejének foszlányait.
– A picsába, Ric, nekünk semmi bajunk nem volt ezzel az emberrel, csak ki akartuk rabolni, hogy megtudja a burzsuj állat, milyen csicskázni, gályázni egész nap – csatlakozott Geri.
– Nem, az ilyen faszit meg kell büntetni, mert védtelen emberek javait fillérekért vásárolta fel, kihasználva, hogy anyagilag megszorultak. Nem értesz te semmit, Geri. Nem értettél semmit, amikor elmondtam, miért ezt a genyót raboljuk ki. Ha elviszed az aranyát, a biztosító kifizet neki mindent, aztán folytatja az emberek kizsigerelését. Most majd fejükhöz kapnak a hasonló retkek – hörögte Ric, és torkon rúgta a magatehetetlen testet.
Pete és Geri dermedten álltak, miközben harmadik társuk behúzta a földön saját vérébe fagyott ékszerkereskedőt az üzlethelyiségbe.
– Te sejtetted, hogy Ric ki akarja nyírni ezt az embert? – kérdezte Geri idegesen.
– Nem. Kurva nagy bajban vagyunk – válaszolta Pete rémülten, és felnézett a mennyezetre, mintha a megoldás oda volna felírva.
– Ne ott álljatok, mint a fasz! Geri, húzz ki a kocsihoz és hozd be a kanna benzint a csomagtartóból! Pete, te keresd meg a lóvét, mert ezzel a sok ékszerrel egyelőre lófaszra sem megyünk! Én ma éjjel bulizni szeretnék, hisz’ gazdagok vagyunk, kimondhatatlanul gazdagok és szabadok vagyunk – mondta sejtelmesen nevetve Ric.
Geri és Pete automatikusan indult és végrehajtotta az utasítást, mint korábban bármikor. Geri, miközben kiment a benzinért, a lépcsőre hányt, a gyomra görcsölt, azon járt az agya, hogyan jöhetne ki ebből a helyzetből a legkevesebb veszteséggel. Nem jutott eszébe semmi értelmes gondolat. – Á, ebben a helyzetben jobb, ha követem Ricet, ő talán tud hideg fejjel gondolkodni, bár erősen kétlem – gondolta.
Pete nem gondolt semmire, csak arra, hogy Ric minden elvárásának megfeleljen. – Tehát most pénzt kell találnom, mert berág rám – mondta magában, és szisztematikusan átvizsgálta a lakást.
Szegény Artur Loang ékszerész, ékszer-üzletlánc tulajdonos épp a bevételt szerette volna a házi széfben elhelyezni, amikor csengetett egy kedves barátjának fia. A monitoron nem látott senki mást, csak a kis Ricet, tehát csak mit sem sejtve lesétált az emeletről ajtót nyitni, még a széfet sem csukta vissza. Most lent hever az üzletében holtan, ruháját már átitatta a rálocsolt benzin, várva a rögtönzött hamvasztást, miközben egy idegességtől remegő kezű fiatalember tömi azt a sok-sok millió eurót zsebeibe, kabátjába, szatyrokba, amiért ő egész életében dolgozott. Az idős kereskedő nem bízott a bankokban, meg volt győződve róla, hogy előbb-utóbb „lehasal” a bankszektor, és eltűnik a bankbetétesek vagyonának egy része, ezért vagyonának szinte 100%-át otthonában és üzleteiben tárolta. A gyors pakolás során Pete agyán átfutott, hogy Ric milyen elégedett lesz vele, amiért ennyi „kenőcsöt” talált, és egy kicsit megnyugodott, mert már komolyan elkezdett félni legjobb barátjától. Elrakta az összes pénzt, amit a nyitott széfben talált, és lerohant a lépcsőn.
Amíg Geri és Pete végrehajtották a rájuk kirótt feladatokat, Ric fényképeket nézegetett, a ruhásszekrényeket, könyvespolcokat és a gardróbot nézte át. Egy-két dolgot elrakott, néhány ruhaneműt egy üres zsákba gyömöszölt, és a végén a benzines testre hajította.
– Itt van, te hólyag, kapsz takarót is, bár nem hinném, hogy a tűzben fázni fogsz – mondta egyhangúan. – Na, mi van veletek?! Ékszert, pénzt a kocsiba, és húzzunk a búsba!
– Rendben, Ric, de ne üvölts. Ki tudja, ki a fasz sétál erre ilyenkor. Nem akarok a zsaruknál ébredni. Épp elég nagy szarba rángattál bele minket. Nem is tudom, mi lesz, ha... – de a mondatot Geri be sem fejezte, mert nem is akarta végiggondolni, mit is kaphatnak tettükért.
– Gyerekek, az ékszert ott adjuk el a világon, ahol csak akarjuk – sikítozta Pete. – Annyi pénzt találtam az emeleten, hogy akárhova eljutunk belőle – folytatta hisztérikus örömmel.
– Irány a kocsi, a többit majd megdumáljuk a tóparton – adta ki az újabb utasítást Ric.
A két társ beült az autóba. Geri volt a sofőr, mert ő volt a helyi gokart pálya rekordere, meg az autós szimulátor játékokban is verhetetlen volt. Igazi tehetség. Pete elfoglalta helyét a hátsó ülésen negyven kilogramm ékszer és kb. ugyanannyi bankjegy között. Geri ránézett Pete-re és látta, hogy barátja milyen kéjenc képet vág a kimondhatatlanul sok pénz között.
– El ne csattanj, te állat, ráérsz örülni, ha már leléptünk ebből a kurva országból. Pont olyan élvezet van az arcodon, mint amilyen azokén lesz, akik a sitten töcskölnek, te köcsög – mondta nevetve Geri.
– Ne is gondolj ilyesmire, Ric mindent megtervezett. Ez tuti – mondta Pete.
Geri beindította a motort, hátranéztek, és a nyitott bejárati ajtón benézve látták, hogy Ric felgyújtja a hullát és magából kikelve üvölt vele.
– Ez nem sima – jegyzi meg Geri –, már nem érzem magam biztonságban mellette! A pisztoly még nála van?
– Persze, de nyugi, nincs vele semmi gubanc, csak az utóbbi időben rengeteget szívott. Na, jön!
– Gőzöm sincs, hogy tudtatok erre a baromságra rávenni, Steve-nek volt igaza, hogy kimaradt ebből.
– Na, lépj a pedálra, Geri fiú – kiáltotta Ric, ahogy bevágódott az anyósülésre.
Néhány percig csendben autóztak, Geri nem látta semmi okát annak, hogy siessen. Megfontolt srác volt, és tudta, a rohanással csak felhívná a figyelmet az autóra. Az autót és a motorjaikat egy harminc kilométerre lévő horgásztó partján hagyták, jól a fák közé rejtve.
– Oké, ezt lerendeztük. Kezdhetitek törni a fejeteket, mire költitek ezt a rohadt sok pénzt – mondta elégedetten Ric. – Én mától ejtem a zöldet, csak „kólázni” fogok, de azt már ma éjjel. Kicsit kivárt, majd ismét megszólal – Te Geri, ki mondta azt neked, hogy Steve ebből kimaradt? – kérdezte titokzatosan. Geri nem is sejtette, hogy ezt meghallotta, amikor beült az autóba.
– Hát, miért, velünk volt, baszod? Nem közbejött neki valami családi parti? – kérdezett vissza Geri.
– Pontosan tudta, hogy kirámolunk valami zsíros mukit, pontosan tudta, hogy ma éjjel tesszük, tehát mindent tudni fog, mihelyt megnézi a híradót vagy kezébe vesz egy holnapi újságot. Egyébként meg nekem nem adja be, hogy családi buli van náluk. Egy faszt! Befosott, mint minden korábbi balhénknál. Érdekes, hogy mindig ő tűnik el valamilyen ürüggyel. Úgy kell kezelnünk őt, mint aki mindent tud. – Elhallgatott, majd kisvártatva maga elé mormogta – kétesélyes – s közben a fegyverrel kopogtatott a műszerfalon.
– Tessék? Mit dünnyögsz? – vonta kérdőre Geri.
– Mondom, kétesélyes. Vagy kifizetjük, és lelép, vagy pedig kinyírjuk és elássuk valahol. Mire megtalálják, mi már Dél-Amerikában áztatjuk a farkunkat, és költjük a jó öreg Loang által összeharácsolt milliókat.
– Rendben, kifizetjük – vágta rá Geri, közben szigorúan nézett Ricre.
– Ácsi! Majd eldöntjük. Hárman vagyunk, mindenki szavaz, és amit a többség dönt, azt végrehajtjuk.
– Te, Ric – vágott közbe Pete –, gyilkosságból nekem ez az egy is sok. Erről nem volt szó. Steve egy kurva jó gyerek, jó barát. Én Geri véleményére szavazok most az egyszer. Az öreget is mi a szarért lőtted pofán? A pénzét így is, úgy is elhozhattuk volna.
– Megmondtam már ott is, hogy miért – válaszolt feszülten Ric. – Nem kell majrézni, srácok, minden nyomot elégettünk, ezt a verdát eltüntetjük a tó fenekén a ruháinkkal együtt. A készpénzt elosztjuk négyfelé, Steve része nálam marad, majd én odaadom neki, az ékszereket egyelőre jegeljük néhány évig, azt is elintézem. Egy feladatotok van már csak, hogy holnap itt hagyjátok az életeteket és lelépjetek valami egzotikus országba. Remélem, menni fog, de majd megbeszéljük a részleteket, mert még a végén rendeltek holnap egy bangkoki repülőjegyet.
– Kösz, hogy ennyit nézel ki belőlem, tesó – kontrázott Geri cinikusan –, mellesleg van egy nagyobb feladat. Valahogy fel kell dolgoznom egy emberölést, amit nem is terveztem, de jobban nyomja a lelkem, mint a tiéd fogja.
– Megjöttünk, Pete, te itt szállj ki és sétálj oda. Útközben figyelj, van-e horgász, vagy basznak-e a parkban. Engem vigyél egy kicsit túl, én majd onnan visszasétálok, egy kicsit felmérve a terepet. Te meg kerüld meg a tavat! Jól nézzetek körül! – vezényelt Ric. – A verdáknál talizunk.
– Oké – szólt vissza Pete.
Tovább haladtak. A tó csupán 4 hektáros volt, de a közepén a 40 m mélységet is elérte. Valamikor bányató volt, de mostanában halastóként tartották fenn. Az egyik felén erdő van, a másikon pihenőhelyek és horgászstégek. A fiatalok az erdő felől érkeztek, itt elvileg nem láthatta őket senki. Pete nagyon gyors léptekkel haladt, mert valójában nagyon félt az erdőben. Egyedül még nappal sem mert végigmenni itt, de a „főnöknek” ezt nem mondhatta. Inkább végiglohol nem figyelve semmire, csak nehogy rajta gúnyolódjon Ric. Az erdő minden suhogása, reccsenése valóságos késdöfés volt idegrendszerének, a szíve olyan szaporán vert, mint egy űzött vadé. Tizenöt perc alatt ért a találkozási ponthoz, de neki egy örökkévalóságnak tűnt. Ő érkezett meg először.
Ric Pete-nek pont az ellenkezője volt. Szép, kényelmes tempóban sétálta végig az útját. Jól megfigyelt mindent, beleértve a túlparton világító horgászhelyeket is. Pontosan látta, hogy a járműveket a lehető legjobb helyen hagyták, arra hátul már nem horgászik senki. A torka néha összeszorul, ha rágondol az öreg Arturra. Most először van olyan érzése, hogy talán túllőtt a célon. De ezt a gondolatot hamar elhessegette. – Á, megérdemelte, és kész – gondolta. Továbbhaladt és eljátszott a gondolattal, ahogy egy luxus jachton napozik bomba nőkkel, koktélokkal, és elfelejti korábbi zűrös életét. Bomba nők nem jutottak neki, mert elég vékony alkatú, kissé nagy orrú, szeplős srác volt, de jachtja szüleinek is volt a Dunán. Igaz, egyedül sohasem mehetett el vele, a szüleivel meg már „gáz” volt kirándulni. Huszonöt perc alatt ért a találkozási ponthoz.
Geri az autó világításának segítségével jól átvizsgálta a tó túlsó partját. Vezetés közben telefonált jó barátjának, Steve-nek.
– Figyelj rám, haver, és ne kérdezz semmit, csak hajtsd végre, amire megkérlek!
– Na, valami gáz van?
– Sokat nem mondhatok most, csak annyit kérek, hogy fél óra múlva legyél nálam. Ha nem vagyok még otthon, akkor várj meg a szobámban, majd Ani beenged. Oké?
– Rendben. De mégis, nagy gáz van?
– Kurvára.
Letették. Geri érezte, hogy ez az a pont, mikortól egyedül kell intéznie a dolgait. Pörögtek fejében a gondolatok, hogyan is lépjen le az országból, gyalog vagy vonattal, esetleg motorral. Az eredeti tervben nem volt gyilkosság, így erre nem volt felkészülve. Milyen ürüggyel kérje el Rictől a Steve-nek szánt pénzt, mert egyáltalán nem bízott már benne. Legbelül érezte, hogy ő egyedül is ki akarná nyírni Steve-et, és a pénzével el akar majd tűnni. – De hogyan oldjam meg ezt? Mennyi időm van még? Ez az állat még engem is agyonlőne, pedig együtt nőttünk fel. Bár, ha letenné végre a pisztolyt, akkor egy perc alatt lecsavarom a húszkilóst – ilyen gondolatok kavarogtak a fejében.
Geri jól gondolta, hisz’ jó húsz kilogrammal nehezebb volt Ricnél, és ő társával ellentétben csupa izom. Gyermekkorában úszott, futott később focizott keveset. Jelenleg pedig testépítéssel és aikidóval foglalkozik. A fegyvertelen Ricet valószínűleg másodpercek alatt elintézné.
– Megvan – gondolta –, majd megmondom, hogy nem hagyhatunk semmi bűnjelet, és leeresztjük szépen a kocsival együtt a tó fenekére a pisztolyt is.
Amikor odaért, még csak Pete volt az autóknál, látszott rajta, hogy nagyon félt, Geri majdnem pofán röhögte, amikor kiszállt az autóból.
– Na, mi van, menő? Teleraktad a gatyád, míg ideértél?
– Ha-ha, nagyon vicces vagy. Nem neked kellett a sötét erdőben gyalogolnod. Könnyen ugatsz, szépen autózgattál – válaszolta fennhangon Pete
– Miért, szerinted én nem mertem volna ezt az egy-két kilométert megtenni a sötét erdőben? Ne legyél már ilyen szánalmas, mert mindjárt olyat alád rúgok, hogy megbüdösödsz, te csicska. Kurva feszült vagyok, úgyhogy szerintem ne szórakozz ma velem! Értve?!
– Ja, ja, ja, rendben, Geri.
Ekkor érkezett meg Ric, és kérdezte, hogy min veszekednek társai.
– Semmit, csak Geri baszogat, hogy fostam-e az erdőben.
– Na és, fostál? – kérdezte Ric nevetve.
– Hát, siettem, de nem láttam semmi gázos dolgot, szóval minden oké volt. És nálatok?
– Minden tiszta, csinálhatjuk – mondta Geri.
– Erre is minden rendben volt, öltözzünk át!
A három fiú levette minden ruháját, az alsóruházatot is beleértve, majd beletették a korábban a rabláshoz ellopott autó csomagtartójába. Átöltöztek a saját járműveikbe odakészített ruhákba. Amikor mindent bepakoltak, Geri megszólalt:
– A pisztolyt, Ric!
– Mi? – kérdezett vissza a másik.
– A pisztolyt be a csomagtartóba, és megy le a tó fenekére – szólt újból Geri.
– Megvesztél, haver? Azt vissza kell tennem apám szekrényébe, mielőtt észreveszi, hogy eltűnt, és jelenti a rendőrségen – érvelt Ric.
– Azt mondtad, hogy a fegyvert kéz alatt szerezted. Hogy teljesen tiszta, még nem követtek el vele semmilyen bűncselekményt az országban. Erre kiderül, hogy apád szaros pisztolyát nyúltad le. Na, baszd meg, ehhez csak gratulálni tudok, te őstulok – őrjöngött Geri.
– De te elfelejted, hogy ez a pisztoly megtöltve jelenleg is az én kezemben van, úgyhogy válogasd meg a szavaidat! Rendben!? – reagált idegesen Ric.
– Hé, fiúk, basszátok meg, ne egymással marakodjatok! Csináljuk a dolgunkat, és húzzunk a véres gecibe. Szarok a pisztolyra, csak ezt a nyavalyás éjszakát felejtsem már el – nyafogta közbe Pete.
– Oké – mondta Geri –, megtartod és visszateszed a pisztolyt, de Steve részét én viszem el. Rendben van?! Nem hallom! – üvöltötte el magát Geri.
– Oké, csináljuk – mondta Ric, de közben azt gondolta, hogy nem Geri írja a forgatókönyvet.
Letekerték az autó ablakait, kiengedték a féket, de előtte kitámasztották kövekkel a kerekeket. A nyitott ablakokon keresztül telehordták az autót nagyobb kövekkel, hogy hamarabb elsüllyedjen. Belehordtak megközelítőleg öt mázsa követ, a kereket tartó köveket kirúgták, és a kocsi belerobogott a nyugodt tó vizébe. Álltak egymás mellett csendben, és várták, hogy a jármű teljesen elsüllyedjen.
– Elmerült – törte meg a csendet Pete.
– Oké, fiúk, teljesen pontos időt futottunk, negyed tizenkettő van. Mindenki elmegy haza, megmutatja magát, és éjfélkor a szokásos éjszakai bárban találkozunk. Ma szopatni és baszni akarok. Ki fogom választani a legszebb kurvát! De előtte szerzek egy kis cuccot – tervezgetett Ric.

Ez is tetszhet Önnek :

Áldozatok

Gali Ocean & Dotti Reeves

Érdem szerint

Könyvértékelés:
*Kötelező mezők