A lelkem meztelen

Nem magad vagy


Itt élünk a Földön,
Itt élünk a bolygón.
Itt élünk a parton,
Itt élünk a Marson.

Itt élünk bezárkózva,
Itt élünk elfásulva.
Itt élünk elmaradva,
Itt élünk unatkozva.

Nem érdekel a másik
A másik, ha fázik,
Nem érdekel, ha éhezik
Nem érdekel, ha szomjazik.

Nem érdekel, ha idegen,
Nem érdekel, nem ismerem.
Nem érdekel, nem törődöm vele,
„Mért én, törődjön más vele!”

De ha te, vagy én szenvedünk majd,
Ha te, vagy én hordozzuk a bajt,
És majd nekünk nem segítenek,
S ha felháborodsz, jaj neked!

Akkor rájössz, hogy nem jól élsz,
Akkor rájössz, hogy mit tegyél,
Akkor segíteni fogsz másokon,
Akkor megértőbb leszel, rokon.

Akkor majd nem fordulsz magadba,
Akkor majd nem leszel elmaradva,
Akkor majd nem leszel elfásulva,
Akkor nem süllyedsz unalomba.

Ha nyitott szemmel jársz a világban,
Megtalálod majd a helyed.
Ha nyitott szívvel segítesz is,
Segítenek akkor majd neked is.

Hisz’ nem egyedül vagy,
Ezt vésd az eszedbe!
Nem egymagad vagy,
Ezt ne felejtsd el sose!




Karácsonyi ének


Jégvirágos ablakon át
Nézem a téli éjszakát.
A sarokban karácsonyfa,
Rajta sok kis apró lámpa.

Az utcán hó esik,
Bent csönd lapít.
S a sok ajándék
A fa alatt alszik.

Eljött a szép ünnep,
Örömet ad mindenkinek.
Elhozta őt a tél
Elhozta, hogy boldog legyél!

Kibékíti a haragost,
Nevetteti a búskomort.
Fényt hoz az éjszakába,
Táncot a muzsikába.

A szép karácsonyfát
Körülállja a család.
Csillog-villog sok-sok éke,
Akár a Hold csillagnépe.

Sziporkázik a csillagszóró,
Lassan, lassan már kihunyó.
Lobogva égnek a gyertyák,
Világít a sok kis lámpás.

Az öröm ünnepe ez,
Mindenki vidám, nevet.
S a szép karácsonyfa
Bólogat hajladozva.

Összesúg, összezár
A sok zöld kis ág.
Azt suttogják a levelek,
Boldog ünnepeket!

1980. december 24.




Te vagy az egyetlen


Te vagy az egyetlen,
Akit szeretek,
Te vagy az egyetlen,
Akit ismerek.

Te vagy az egyetlen,
Aki ismer,
Te vagy az egyetlen,
Aki szeret.

Te vagy az egyetlen,
Akiben bízom,
Te vagy az egyetlen,
Ki tudja titkom.

Te vagy az egyetlen,
Aki megért,
Te vagy az egyetlen,
Aki segít.

Te vagy az egyetlen,
Aki nem csal meg,
Te vagy az egyetlen,
Aki nem hagy el.

Te vagy az egyetlen,
Akit elhagyok,
Te vagy az egyetlen,
Akit itt hagyok.

Te vagy az egyetlen,
Kitől búcsúzom,
Te vagy az egyetlen,
S ezt én tudom.

Te vagy az egyetlen,
Kire emlékezem,
Te vagy az egyetlen,
Ezt el nem felejtem.

1980. december 24.




Szerelmem volt


Egy embert szerettem,
De csalódtam benne.
Nem szeretett igazán,
Kedves volt és vidám.

Ő az egyetlen ember a Földön,
Akit nem felejtek el rögtön.
Ő az a valaki, ki bennem él,
Ő az, ki engem elkísér, velem él.

Őt szerettem igazán,
Őt vártam félve tán.
Mindenki ő volt nekem,
Ő volt a szerelmem.

Ő volt az egyetlen,
Ki játszott velem.
S én, a kis naiv,
Hittem neki.

De nem tudom őt elfeledni,
Nem tudom őt nem szeretni.
Egyetlen embert szerettem,
S ezt el nem felejtem.

Megőrzőm az emlékemben,
S mint egy régi könyvben,
Fellapozom mindennap,
S elolvasom a sárga lapokat.

Amikor rám várt a téren,
Amikor karján táncolt velem,
Amikor ölelt és csókolt,
Amikor velem volt boldog.

Ő az egyetlen ember,
Kire mindig gondolok én.
Ő az egyetlen ember,
Örök, édes emlék nekem.




Házi feladat


Kislánykoromban
Egyre a könyveket faltam.
Mikor nagylány lettem,
Csak a fiúkat lestem.

Sok barátom akadt,
Szerettem is néhányat.
De úgy egyet sem,
Mint téged, szentem!

De keservesen csalódtam,
Őszinteségemért lakoltam.
Játék voltam a kezedben,
Semmi érzés a szívedben.

Én komolyan vettem mindent,
Azt hittem, te is szeretsz.
Nem tudtam nem hinni neked,
Nem tudtam levenni rólad a szemem.

Én voltam a buta kisdiák,
Te voltál az okos, szép tanár.
Én pedig megbuktam a vizsgán,
De felkészültem, azóta már.

Köszönöm a leckét, tanár úr,
Köszönöm, azóta már tudom.
S megígérem önnek,
Legközelebb nem bukom meg.




Törlesztés


Ha majd egyszer találkozunk,
Kedvesen összemosolygunk,
Elmegyünk, iszunk valamit,
Beszélünk, megszólunk valakit.

Akkor majd én is könnyen veszek mindent,
Akkor majd én is rád nevetek könnyen,
Akkor majd én is csak szórakozom veled,
Akkor majd én is csak játszadozom veled.

Ezzel tartozom neked,
Ezzel vége a történetnek.
Ez az ára a könnyes éjszakának
A sok szomorú, bús órának.

Nem szenvedek most már tovább,
Vígan élek ezután már.
Elhagylak téged könnyen,
Ahogyan te hagytál el engem.




Ha…


Ha én elmegyek,
Örökre távozom.
Ha én elmegyek,
Örökre búcsúzom.

Vissza többé nem jövök,
Tőled is elköszönök.
Vissza többé ne is várj,
Engem többé nem látsz.

Nyugodtan élek majd,
Vagy meghalok hamar,
Mert élni tovább nem lehet
Emlékekkel, nélküled.




Lejtőn


Belefáradtam a versírásba,
Belefáradtam a tanulásba,
Belefáradtam a szerelembe,
Belefáradtam mindenbe.

Pihenni vágyom én,
Pihenni a földtekén,
Pihenni egy hosszút, szépet,
Pihenni, álmodni térek.

Fiatalon fáradtam el,
Elfecséreltem erőmet,
Felmorzsolt az élet,
Elfáradtam, pihenni térek.




Élet (Fiatalon fáradtam el)


Rájöttem, kegyetlen az élet,
Nem kímél meg senkit sem,
Megkeményíti a szíveket,
Eltörli az álomképeket.

Elmosódnak az emlékek,
Ábrándok közt nem lehetsz!
Csak a jelen, ez, mi fontos,
Múltad elmúlt sajnos.

Elfáradsz, mert dolgozol,
Elfáradsz, mert loholsz,
Rohan, fut az élet,
Telnek, suhannak az évek.

Egyszer tükörbe nézel,
Öreg arcot látsz szemben,
Szédülsz, forog veled minden,
Ezt tette veled az élet.




Vége


Az utcán siet mindenki,
Nem jut idő beszélgetni,
Otthon rohan apa, anya,
Nem marad idő a játékra.

„Menj el a boltba, kérlek,
Hozz tejet és két kenyeret!”
„Siess, fiam, vegyél jegyet,
Aztán rohanj, szólj nénédnek!”

Mindenki siet, mindenki rohan,
Fut a kemény idő, gyorsan halad,
A gyerekek felnőnek, észre sem vesszük,
Csak mikor már felnő az ő gyerekük.

De a család még mindig rohan,
Ki dolgozni, ki moziba, boltba,
Nem pihennek, beszélgetnek,
Lassan-lassan gépemberek lesznek.

De talán a szívük mélyén
Akad még egy kis érzés,
Érzés, melynek neve: szeretet,
De kevés jut belőle neked.

Egyszer-egyszer egy évben
Akad egy csendes este,
De ekkor mindenki fáradt,
Hamar vége a témának.

Aztán reggel kezdődik újra minden,
És így telnek el az évek hirtelen,
S mire észbe kapnál,
Gyermeked felnőtté vált.
Holnap férjhez megy már.
Holnap megnősül már.

Egy hét múlva itt lesz a gólya,
S te vigyázol majd az unokára.
Azonban mellette sem pihenhetsz,
Mert tovább rohan az életed.

S ha nem jutott időd a gyerekedre,
Legalább az unokádon pótold be,
De ez számukra csekély vigasz,
Hisz’ már majd’ mindegyik kamasz.

És te nem találod fel magad,
Lassan életed sem rohan,
És te ott állsz egy gödör mellett,
Beleomlasz, elföldelnek.

Ott nem gyötörnek a gondok,
Ott nem görögnek a napok,
Nem ér semmi vád, panasz,
Ott végre pihensz, s meghalsz.
...