Versek

Ösvények dala

József Attilára emlékezem


Olvasatlan verseket
akasztok a végtelen,
sűrű sötétben
a nagy végvárak felett.
Csak a gyertyák lángját
fürkészem, lesem
régmúlt emlékek illata
tart fogva szerelmesen.
Csend van mélyen
belém ékelődve,
Zaj jajoknak honában
engem belülről kalapálnak.
Kemény időknek
vas járta nyomdokán
fekete írógép megállt
utolsó kör mondatán.




Őszi kesergő


Ha féltve érintem
szívedet,
látni vélem,
mint növekszik
a felszínen
gyűrűző
vágyaink.
A csalódás
legelte
ki belőle
a tüzet,
tükörré simult,
s nézem
a képedet.
Rám épül
a gondolat,
ahogy felhőiben
aláereszkedik
az alkonyat,
esőcseppek
áztathatják
emlékképű arcodat.
Fáradt, könnyű
szíved illatát
őrülten birtokoltam,
s tovatűnt,
mint dermedt falevél
fordulatja




Ha egyszer


Pont leszek s elmegyek
vers idézet
lesz a végzetem
Szálló égi-ige visz
tovább




Lehetetlen szenvedések


Ez az élet rendezésében
nemes szívemnek
személyes tere
Egyedi szenvedéseim.
Jellemez lelkem
testem lét-eleme
élesedik bennem
fél-réten képen.
Fekete élményeim
hevert szerteszét
nem lépteim eleibe
éjjeleken velem végeze.




Papír ha-jó


Köz költészetre ez frankó
képernyő vitorla program jó,
csoda mesébe ringató.
Rímek tartják a kötelet
célba venni alter-ego kikötőket
Infóhullámok tetején
tűzfal védi az ingerszegényt.
Régi csaták szövevénye
Csillagháló a menedéke
sűrített atomszikrák
gyémántszínű fejében.
Kis gender-kapitányok
érc hajló szivárványok,
ideológiás akadály
fejünkben összének irány-váltók.




Hontartó ölelésed


Ó, te szép erdei életem,
gyöngyhullató levél-lélegzet,
bús-bánatos feketerigó
üldögél egymagában gyökeremen
nincs többé itt hontartó ölelésed.




Egybekelve


Szeptemberi színterek
színes egekkel
Szemedben jelenleg
megjelent szerelmed.
Egy szép reggelen
heted reményekkel.
Szívem egészében
veled egybekelve.




Vallomás


Horizont-nagy lépéseim
vad, szürke súlya
öreg idő alatt.
Kicsinyke lépteid,
könnyed, szálló vágyaink
máshol találkoznak.
Tűzben, esőben kerestelek,
szögezett pontban
arcod mozdulatlansága
kifordult tér gyomrában.
Szíved halk kopogása
zord, sötét emlék
homályba szőtt látása
szemed virágillatos rétek.




Eme


Eme lényege életemnek
fennköltes értelmének.
Ette benne szép
fénye beszédemnek.
Lesz-e rejtett lelke
tengelye e létezésnek?
Jellemtenger emberelegy
nem lészen események tere.
Percek ketyegése ténye
szeme kékje fémbe vésve.
Embernek végtelen ereje
lírai ínsége lényének éneke.
Meglepve jelen nyelvemen
emelkede egek fellegébe.
Eleve terhelve elemem
terpesztett egyenes elmémnek.




Visszhang


Csengő pirkadat csengése
csöndes álma csendessége.
Szárny tűzmadár szárnyalása
Ég szemének égetése.
Fellegvára fellegének
Napszelének fészke őstüzének.
Ha egyszer volt egy szertelen
Újjá élted útja szépe
Költve érint meg a költészet
s szívet add szívemnek.
Dobban újra dobogása
lépted ölelése, járása.
...