Clair de Lune

Clair de Lune gyermekkora óta ír. Korai alkotókedve valószínűleg magyarázható volt sajátos világnézetével, továbbá, hogy zárkózott, csendes személyiség volt világmegmentő gondolatokkal, rajongással a mesék, történetek és a fantázia világa iránt. Mindez gyermekként a társasági perifériára száműzte, ezért nem volt más választása, mint hogy megalkossa az íráson keresztül a saját világát. Minden alkalmat megragadott, hogy megcsillogtassa tehetségét és fantáziáját: osztályvetélkedők, órai munkák, később internetes pályázatok, illetve alkalmak. 18 évesen a Diabétesz Világnapra írt néhány sort – sajnos érintettként, mert négyéves kora óta inzulinos diabéteszes. „A cukorbeteg, aki csak biológiailag beteg” című alkotását két ízben publikálták; elsőként Soltész Gyula professzor közölte Diabétesz című lapjában. Jelen műve akkor született, mikor mindenki más az érettségire tanult; a történet összeállt benne kerek egésszé, és ő képtelen volt elszakadni tőle – néha éjszakába nyúlóan. Mert vallja, hogy írni csak így lehet: szívvel, hévvel, igazán erős átéléssel.